Amerikai Magyar Népszava, 1956. szeptember (58. évfolyam, 207-230. szám)
1956-09-01 / 207. szám
2-IK OLDAL linter eo as Second Class Hatter at the Cleveland Post Office ander the Act of March 1879. Published dally, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. £ 1786 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal « 805 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. ■e Telefon: REgent 7-9370 ^0^53 Előfizetési árak - Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) 815.00. — Félévre (half year) $8-00. Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 780 E. Summit Street Garfield, N. J., 32 Division St. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street N-f _ .. _ . , , . Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St. Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Toronto, Ont., Can., 368 Spadina Rd. Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Trenton, N. J., 511 Genesee Street 269 College St., WA 4-3905. Lakás: BA 1-8324, Toronto S-B. uni., Canada KANADAI FŐIRODA: VÁLLVEREGETÉS Dulleskülügyminiszter a szuezi konferencia kapcsán alaposan megmosta a szovjet fejét. Azzal vádolja a vörösöket, hogy az egész válságot propaganda célokra használják fel. Ahelyett, hogy segítenek a békét létrehozni, arab nyelvű rádióadásokat sugároznak Egyiptom felé, biztatva az alvakult nacionalistákat, hogy csak rúgják ki a nyugati “imperialistákat”. Jelszavakat harsognak és adnak az emberek szájába. Ilyeneket, mint például, hogy: “Ki az európaiakkal! Le Amerikával!” Szóval, így néz ki a béke, amit az oroszok propagálnak. Egyfelől atombombákat gyártanak, másfelől az atombombánál is károsabb mérgeket csepegtetnek az emberek lelkébe. Gyújtogatják az emberi indulatokat. Az éhes, rosszul fizetett egyiptomi munkás nem tudja, hogy saját urai okozzák nyomorúságát, jólesik hát egy bűnbakot találni. Nem tudja, hogy ha Szuez Nasser kezén marad, a kincstár bevételei nem fognak gyarapodni, nem annyira, hogy abból számukra bármi jó is fakadjon. Ami meghökkentő Dulles beszédében: vállonveregeti Nassert, Egyiptom diktátorát, aki csak úgy “kisajátította” a részvénytársasági kézen levő csatornát. Míg Anglia és Franciaország a tolvaj körmére akarnak ütni, Dulles cirógatja Nassert, mondván, hogy derék fiú, mert hajlandó “meghallgatni” a londoni konferencia öttagú küldöttségét. Ha a mi gangszereinkkel is így bánnának a hatóságok, a magántulajdon intézménye gyorsabban menne ki a divatból itt, mint Oroszországban. A kis ezredes, aki Hitlert majmolja és kihasználva a népek békevágyát, kardját csörteti, fegyvert nyomva nők és gyermekek, kezébe, leereszkedik a meglopottakhoz és végighallgatja panaszaikat. Persze Nasser tudja, miért ilyen “nagyvonalú”. Tudja, hogy a piszkos játékhoz szövetségest talált a Kremlinben, amely mindig szeretett a zavarosban halászni. Annak idején Hitlert is támogatták a kommunisták. Adolfnak nem sok haszna volt belőle. Nassert is addig támogatják majd az elvtársak, amíg sikerül eltakarítani az útból és akkor a vörös medve ráteheti a kezét Szuezre és a Közép-Kelet olajforrásaira. LÉGY RÉSEN A National Safety Council már most figyelmezteti a közönséget, hogy Labor Day napján, ha weekendre indulnak, legyenek kétszeresen óvatosak. Tavaly ilyenkor 438 ember vesztette életét. Az idén ötszáz ember hal meg a száguldó kerekek okozta szerencsétlenségek következtében, ha nem vigyáznak. Óvatosság, bölcs előrelátás és higgadtság, ezek azok a tulajdonságok, melyekre a weekenden minden értelmes embernek szüksége lesz. Ne akarjunk eszeveszetten “előzni”. Ne tolakodjunk. Aki ivott, ne üljön a kormánykerék mögé. Aki nem biztos magában, az is okosabban teszi, ha félreáll. A lassú hajtók éppen olyan veszélyesek a túlzsúfolt országúton, mint a sietők. A lassan jár tovább érsz elmélete itt nem mindig válik be. Az akadályt képező cammogó autós éppen úgy a temető felé halad, mint az, aki a megengedett sebességnél gyorsabban száguld. Ma még boldogan jön-megy, terveket sző ötszáz halálraítélt, akik nem tudják, hogy napjaik megszámláltattak. Ma még nem késő megfogadni a jótanácsokat, hogy sorsukat, végzetüket, amely ott les rájuk minden átfordulónál, elkerülhessék. BIRKATOLVAJOK Ausztráliai jelentés szerint évente negyedmillió birkát lopnak el az országban. A birkalopás olyan nemzeti sporttá nőtte ki magát, akár nálunk a múltszázadban a marhatolvajlás. Walesben szervezett bandák garázdálkodnak és teherautókon robognak el a rabolt jószággal. Az óriási szteppéken nehéz üldözni őket. Úgynevezett “néma pulikkal”, nem ugató kutyákkal, terelik a lopott birkákat a karámból. A lopott állatot, vagy gyapjúját zugpiacon értékesítik. Hiába van még rabló-romantika a világon, ha Ausztráliába is kell menni érte. AJHJÚKUVAI MAGUK NÉZAVA KOLOSVÁRY MESTER Major Ilonka Jean Cassou, a párisi Nemzeti Múzeum egyik igazgatója, világszerte ismert műértő, író, arról is nevezetes, hogy kivételesen szereti az idegeneket. Otthonában minden nemzet művészeivel találkozom. Madame Cassou és gyönyörű lánya — Isabelle — oly egyszerűen fogadják a “beérkezett” mestereket, mint a rrég ismeretleneket, akiknek műveit csodálatos gyűjteményükben Picasso vagy Matisse mellé “merik” akasztani, vagy helyezni .. . Jean Cassoue mesélt nekem Kolosváry festőművészről, hazánk fiáról, akinek műveit három esztendővel ezelőtt egy Picassoval rendezett kiállításon láttam. Akkor még nem nagyon érdekelt az elvont művészet, azóta már jobban értem és értékelem. Jean Cassou így beszélt Kolosváryról: — Kolosváry nem figurális absztraktot fest. Hatalmas erők viaskodnak benne, ugyanakkor lehelletfinom hangulatok költője. Sokat küzdött, talán küzd is, mert nagyon zárkózott, tiszta ember . . . Múzeumunk három évvel ezelőtt vásárolt képet tőle . . . Ismerje meg! Legújabb műveit is érdemes megtekinteni! * Még aznap telefonáltam Kolosvárynak. Ma már itt vagyok, az Quai St. Michelen, műtermében, melynek hatalmas ablakain át a Szajnát látni és a Notre Dame katedrálisának kékes-fehér gót csipkéit. A napfény összehangolja a kilátást, Kolosvárynak nagy ecsetvonásokkal festett modern képeivel. A művész mentegetődzve mutat rájuk: — Azért van ennyi kép a bútorokhoz támasztva, mert éppen most volt itt a minneapolisi múzeum egyik igazgatója, aki a múzeum számára vásárol képet. Mindet szeretné, nem tud dönteni. Hív Amerikába, ők rendeznének kiállítást. Talán — megyek. Még nem döntöttem. — Mennie kell — mondtam lelkesen. — Amerika és az amerikai magyarok ismerjék meg műveit! Kevés művésznek rendezett — még életében — múzeum kiállítást. Legtöbb nagy mester a galériások üzleti spekulációjának alanya. Kevés kivétel van! — Én hiszek Amerikában — mondja a festőművész — tudom, hogy ott rendkívül nagy művészi evolúció van és csodálatos szomjúság európai kultúra után ... Ha feleségem és kisfiam jönnek, akkor megyek. * * Kolosváry tekintetét követem. A kandallón egy képen gyönyörű, fiatal szőke anya, gyermekét tartja karjaiban. — A feleségem és a fiam —, mondja. — Sajnálom, hogy most nem ismerheti meg őket, vidékre mentek pár napra. A művész hallgat, én elnézem a festményeket. Látomások. Lebegés a valóság és a képzelet kifürkészhetetlen útjai között. Egy-egy színfolt úgy hat, mint valami találkozás vagy üzenet idegen partokról. Megrendülök, mert ezeknek a műveknek elvont kifejezési módjában is megérzem a michelangeloi “tormentét”, a léleknek fenséges küzdelmeit. — Talán, a litográfiákat jobban szereti — mondja a művész szerényen. — Svájcban ezeket még festményeimnél is jobban ismerik. Sokszor állítottam ott ki . . . Csodálatos litográfiák! Nagy német mesterek technikájára és borongós hangulataira emlékeztetnek, pedig teljesen egyéniek és modernek. Magyar elem alig van ezekben a művekben. — Hová való, honnan j ott? — kérdem. Kolosváry végigsimít az asztalt borító piros hímzésű térítőn. — Bánffyhunyadi vagyok. Régen elszakadtam Erdélyből. Édesanyámat hat éves koromban veszítettem el ... Ő már tudta, megjósolta, hogy festő leszek, az anyák szívével. Alig pár éves koromban már rajzoltam, majd festettem. Apám tizenöt éves koromban be akart íratni a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, de fiatal éveimre való tekintettel visszautasítottak. De nem szeretek én magamról beszélni! Ha érdekli sorsom, tessék, itt van a “Documents” című művészi folyóirat, mely Genfben jelenik meg. 1955-ben egy egész számban élettörténetemmel és pályafutásommal foglalkozik . . . Lapozgatom, a nagy művészeknek kijáró méltatást, mely a művész életének minden mozzanatát megörökíti. Nem tudok egy cikk keretében még nagy vonalakban sem beszámolni róla .. . Olvasom, hogy Kolosváry tizenkilenc éves korában beiratkozik újra a Képzőművészeti Főiskolára, akkor már felfedezik kivételes tehetségét és azonnal ösztöndíjat kap Párisba! De a sors mást akar. Kitör a világháború. Kolosváry, Páris helyett, katonának vonul be és hősiesen végigküzdi a háborút. Utána leírhatatlan szenvedések árán eljut Párisba, ahol éjjel-nappal mosogatástól kezdve minden munkát vállal, és írta: MAJOR ILONKA szakákon át nem alszik, csakhogy festhessen. Küzdelmesen gyűjt értékes anyagot és az 1927- ik esztendőben, párisi Őszi Tárlaton kiállit. Oly sikere van, hogy a műkritikusok a nagy tehetségeknek kijáró analízissel és méltatással áradoznak műveiről . . . Kolosváry sok nélkülözéssel elérte a legmagasabb csúcsokat. * Kitör a második háború! A művész a francia hadseregben harcol, német fogságba kerül, évekig sínylődik, amíg végre sikerül Svájcba szöknie. Ott újra küzd, nélkülöz, éjjel dolgozik, csakhogy nappal művészetének szentelhesse magát. A jutalom nem marad el. Neves kortársaival rézmetszeteit, festményeit állítja ki és olyan sikere van, hogy meghívják Svájc minden nagyobb városába. Majd meghívást kap Hollandiába, Belgiumba, Dániába, Olaszországba, Japánba. Mindenütt a francia követség rendezi kiállításait, a francia követ védnöksége alatt. Páris is meghívja és a francia művészek sorába avatja. Európában a legnagyobb múzeumok őrzik képeit, a párisi Musée National d’ Art Modernben “Fekete Ballerinák” című kompozíciójában gyönyörködhetünk. Kolosváry, sok francia író művén kívül, a new yorki Fodor kiadóvállalatnak érdekes, színes útikönyveit, a “Woman’s and Man’s Guide to Europe”-ot illusztrálta. Ha megvalósul a minneapolisi Kolosváry kiállítás, biztosan követi majd egy new yorki és washingtoni. Még írni fogunk híres erdélyi festőnkről. Változatok az Írógépen Lukács Jenő Ha visszalapozunk az emberiség történetében — s minden korszak alkalmas arra, hogy betekintsünk a múltba, hogy a jelen s jövő fejlődési folyamatait kellőképpen mérlegelhessük —, azt találjuk, hogy a kalapács és az ülővas kellő közepébe került “Teremtés koronája” évezredeken át nagy szenvedéseken s lelki gyötrődéseken ment keresztül. De ezek a szenvedések és gyötrődések nem maradtak minden kristályosodás nélkül, mert miként a tüzes kohó megkeményíti az acélt, amelyből a mindennapi élet küzdelmeinek s fényűzéseinek számtalan eszköze viszi előre a civilizáció haladását, úgy az emberiség számára is tisztítótűz volt a fizikai s szellemi értékek megfinomodása. Bizonyos korszakokban nehéz volt értékelni az ember s állat közötti különbséget. Az állat sohasem volt képes panaszkodni s azért volt és maradt állat, mert sorsával meg volt elégedve s igényei csak a létfenntartás mindennapi tusájában merültek ki. Az ember ugyancsak bármilyen alacsony kulturális színvonalon állt is és bármilyen szerények voltak boldogulásának igényei, kellett, hogy egy ideig némán tűrte a leigázásoknak és megalázásoknak kegyetlen szenvedéseit azok részéről, akik a kalapács szerepét bitorolták a maguk számára az ülőlovas fölött. Az ember ember elleni kegyetlensége sokszor még az állatvilág érzelmi színvonalát is megszégyenítette. * 1-A világtörténelem vérbe mártott tollal megirt fejezetei az “Isten ostorait” legrémesebb s legvisszataszítóbb színben tüntetik fel. A föld emberiségének egy elriasztóan nagy része azonban lassan (kezdetben óvatosan, később tapogatódzva), de több önbizalommal megtalálta úját s módját, hogy száját panaszra nyissa s emberi művoltának humánusabb értékelését háborúk, forradalmak s védelmi eszközök hatásos segítsége révén érvényesítse. Hogy jelenleg a világ elnyomott nemzetei között forradalmi jelenségek folytonos hullámai fenyegetik a kulturális jólétben boldoguló nemzetek kormányzatait, az nem egyéb, mint egy lassú 'óvatossággal, később erőre kapott'’ bizalommal s tanult vezéreik képességeivel megindított lavina, amit feltartani talán lehet egy rövid időre, de véglegesen megállítani nem lehet. A világ legelmésebb diplomatái s államférfiai nem számíthatnak ma már fegyveres ellenállásokra, milliók öldöklésére anélkül, hogy az egész világ emberiségét vérbe ne fullasztanák. Ázsia s Afrika népességei már régen kinőttek az állatias értelmetlenség fizikai s szellemi tehetetlenségéből s maguk számára követelik az önkormányaztot s igényeiket kielégítő életformák létrehozását. Minden jel arra mutat, hogy azt hova hamarább el is fogják érni. Sokan attól félnek( mint például Afrikában), hogy a számbeli túlsúlyban folytonosan növekvő feketebőrűek és színes fajok emberi jogainak kielégítése veszedelmekkel fog járni abban az értelemben, hogy később önmaguk számára követelik az önkormányzatot s hatalmát még a fehérbőrüek fölött is. Az ilyen felfogás található a déli államokban a néger kérdéssel kapcsolatosan itt Amerikában is s ez az egyik oka annak, hogy a szegregáció kérdése ma már annyira elmérgesedett s olyan politikai footballá lett a jelenlegi elnökválasztási kampányban. * A szuezi csatorna kérdése veszedelmes válságot teremtett, amely a múlt fegyveres hatalmainak korszakaiban elképzelhetetlen lett volna. Ma már az ilyesmit nem lehet vagy nem tanácsos fegyveres erőszakkal kezelni s elintézni. Ámbár a kesztyűskezű diplomácia megkísérli a helyzet békés megoldását, a túlságos engedékenység olyan precedenst teremtene, amelynek következ- írta: LUKÁCS JENŐ rményeit szükséges mérlegelni s bölcs előrelátással meg nem kockáztatni. A nemzetközi érdekek diplomáciai képviselőinek jelen korszakban sokkal bonyodalmasabbak a problémái, mint a múlt elismerten minden hájjal megkent nagyeszű külügyi képviselőinek.. Mert azokban az időkben a nagyhatalmak ultima rációja, utolsó szava, a fegyver volt, amellyel való fenyegetés elnémította a gyengébb nemzetek legméltányosabb követelményeit is. Az atom jelenlegi korszakában eddig a legerősebb fegyvernek mutatkozott a békés kiegyezés, az igazságos követelmények méltánylása, még ha azok bizonyos presztizsbeli áldozatok hozását is igényelték. Megmondotta azt már nagyon régen egy kínai bölcs, hogy bizonyos körülmények között sokkal jobb gyertyát gyújtani, mint átkozni a körülöttünk lévő sötétséget . . . Babe Ruth özvegye férje egyik “híres” ütőjével a kezében. ANGOL TANULMÁNY MÓRA FERENCRŐL Dr. Reményi József, a Western Reserve Egyetemen az összehasonlító irodalom tanára, tanulmányt irtFerenc Móra, Hungarian Regionalist (1879—1934) címen a nagy magyar elbeszélőről, Móra Ferencről. Élethű színekkel festi le a népi eredetű Móra Ferenc erőteljes egyéniségét és őt a huszadik század kiváló magyar humoristájának nevezi. Elmondja róla, hogy olyan művésze volt a magyar nyelvnek, hogy joggal nevezhető magyar elbeszélő muzsikusnak. A politikai és társadalmi felfogásában és irodalmi munkásságában jellegzetesen egyéni Móráról — aki nem ismerte el a magyar társadalom keretében az úr és paraszt közötti szakadékot — hű ismertetést nyújt a tanulmány. TÍZ ÉV VERSEI A két világháború közötti ,s a második világháborút követő esztendőknek egyik legszomorúbb jelensége, hogy a politikai üldözés következtében számos író kénytelen volt elmenekülni szülőhazájából, így tehát érthető, hogy magyar vonatkozásban is kialakult külföldön a “gyökértelenek” irodalma. Az emberi végzet tragikumát csak kevesen tudják tökéletesen kifejezni, viszont a gyengébb munkák is dokumentumszámba veendők s kulturhistóriai szempontból figyelmet érdemelnek. A müncheni Amerikai Magyar Kiadó “Tíz év versei” címmel negyvenhat költő műveivel ismereti meg a magyar olvasót. A kötetben többékevésbbé ismert nevekkel találkozunk, de nagyobbrészt új nevekkel. Az előszó írója helyesen jegyzi meg, hogy “az emigrációban élő költő sohasem szűnt meg magyar költő lenni és ha hazájától távol is él és írásait most csak hontalanok olvassák, mégsem csupán az emigrációnak is, hanem az egész magyarságnak.” A versek váltakozó értékűek. Jószándékú, de művészileg éretlen alkotások mellett szép számban olyanokkal találkozunk, amelyek formaérzékről, mondanivalóról s egyéni hangról tanúskodnak. E költői termés alapján megállapíthatjuk, hogy a verssé kitáruló magyar lélek a mélázás, szenvedély és dac közvetlen vagy erőteljes nyelvén szólal meg a legkedvezőtlenebb körülmények közepette is. A kötet anyagának összegyűjtéséért elismeréssel kell adóznunk Csiky Ágnes Máriának; lelkiismeretes s ízlésre valló munkát végzett.