Amerikai Magyar Népszava, 1957. július (59. évfolyam, 154-179. szám)
1957-07-01 / 154. szám
2-IK OLDAL íntere<3 gg Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published dally, except Súndays and legal Holiday» AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA, Inc. 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal | 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon; REgent 7-9370 <^gj|^>53 Előfizetési árak—Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $15.00 — Félévre (half year) $8.00 Negyed évre (quarter year) $4.25 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Bridgeport, Conn., 578 Bostwiek Ave. Bethlehem Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N, Y., P. O. Box 152, ouagara Square Station Chicago 19, 111, 8341 Prairie Ave, Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave, uiarlieiü, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J„ 98 French St, Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. Philadelphia, Pa., 1811 N. Franklin St, Trenton, N. J., 511 Genesee Street CANADIAN HEAD OFFICE: BÉLA W. BAYER, Mgr. *71 College St., Toronto 2-B, Ont„ Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 ŐSZINTESÉG! ROHAM A kínai ikomimunista vezérek őszinteségi rohamokat kaptak, vagy talán maradék lelkiismeretük kínozza őket? Jövendő történészekre és lélekbúvárokra hárul a feladat kinyomozni ezt a rejtélyt. Tény, hogy Mao után most Kína miniszterelnöke, Chou Enlai szólalt meg a parlamentben, beismerve, hogy közel egymillió ellenforradalmárt likvidáltak. A nagyarányú tisztogatás során ártatlanok is bűnhődtek, mondotta Chou. Sajnáljuk, hogy így történt, de ezen már nem segíthetünk. A lefejezett, agyonlőtt, vagy kínzókamrában kimúlt ártatlanok számára a túlvilágon nyilván nagy elégtétel a miniszterelnök elvtárs sajnálkozása. A jelek szerint a tévedések folytatódni fognak, mert Chou megjegyezte: — Az osztályharc hevesebben folyik Kínáiban, mint valaha. Az ellenforradalmárok nem nyugosznak. Támadják a kormányt, kifogásolják a kommunista rendszert. Ideje, hogy ismét közéjük csördítsünk. Mao, mint már jelentettük, bátorította az ellenzéket, a nem kommunistákat,hogy bírálják a pártot és kormányt, mert a helyes kritika üdvös hatással van a rendszerre. A jó kínaiak egy része komolyan vette a felhívást és a bírálatok, szidalmak olyan özöne zúdult Pekingibe, hogy a kormány megijedt. Mao nem így képzelte a dolgot. Azt hitte, csak szelíd észrevételeket fog tenni az istenadta nép. Ehelyett azonban milliók elkeseredésének adtak kifejezést a felszólalók. Erre maga Mao is meghátrált, hangoztatva, hogy rendőrségre szükség van, mert védelmezni kell a rendszert és a népet. Kitől védik meg a kínai népet? Nyilván önmagától. Ha csak három napig szabadon beszélhetnének az emberek és főleg ha kedvük szerint cselekedhetnének, a vörösök úgy járnának Pekingiben, mint a magyar vörösök jártak Budapesten, októberben ... 0 „ ✓ HIDEG VAGY MELEG? A legújabb elmélet az, hogy a világ vége nem hideg lesz, hanem meleg. Ezek szerint a nap állandóan növekszik, nem pedig fogy és hűl, mint eddig hitték. Illetve vannak, akik máig is kitartanak, hogy a nap ki fog hűlni, és ha ezt megteszi, mindnyájan megfagyunk a földön. Őszintén szólva, a jelenés még számos generáció számára közömbös, hogy megfagyunk vagy megsülünk. A fenyegető esemény sokmillió év múlva fog lezajlani, és addig még közvetlenesebi veszélyek is fenyegetnek bennünket — nem a természet részéről. Az általános takarékossági hullámban a kormány egyebek közt felfedezte, hogy egybillió dollárt költ bélyegben, levélpapírban és munkaerőben hivatalos levelezésre. A kormány most arra serkenti alkalmazottait, legyenek rövidek. Ezt könnyebb mondani, mint megtenni. Köztudott dolog, hogy röviden, tömören írni a legjobb író képességeit is próbára teszi. Gondoljunk Karinthy Frigyes, a nagy humorista megjegyzésére: “Nincs időm rövidnek lenni”. FIZETETT TV Az ősszel számos városban kísérletezni fognak fizetett TV programokkal. Ezek nemcsak nívósabb előadások lesznek, de hirdetést sem tartalmaznak. A Metropolitan Life Insurance Co., amely 35,000 apartment házat igazgat, vezeti be a “pay-as-youwatch” programokat. 25 centért teljes mozielőadásnak beillő darabot, vagy darabokat élvezhet a TV tulajdonos. A Broadway újdonságait, vagy a filmszínházak premierjeit élvezheti otthonában a néző anélkül, hogy fárasztó, együgyű hirdetést harsogó bemondókat kellene végig szenvednie. Egyes városokban, ahol kisérletképen bevezették az újdonságot, a közönség szívesen fogadta azt és a jelek szerint a stúdiók komoly vetélytársat kapnak a vállalkozásban. A versengésnek csak az amerikai TV tulajdonosok látják hasznát. RÖVIDNEK LENNI . . . AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA A mi falunk határa Nem vitatkozom én azon, melyik falunak volt szebb határa, mert mindenkinek az a legszebb, az a legkedvesebb, ahol gyermek éveit töltötte, amelynek képe mindig emlékében él, mégis azt mondom, a miénknek nem akadt volna párja. Nem akadt volna, mert olyan szép ligeteket, cserjéseket, legelőket, halászó és madarászó helyeket sehol sem lehetett volna lelni. Fiatalabb koromban az élet küzdelmeiben elfáradva, sokszor jutott eszébe a költő sóhaja . . . Bár maradtam volna benne végig! De az embert vágyai vezérlik . . . A faluból kiérve, országúsnak is mondható széles dűlő vezetett a mezőre, aminek a két oldalán fehér és lila akácfák sorakoztak, helyenként kökény, mogyoró meg vadrózsa bokrokkal, amiből egyik-másik késő őszig is virított, nem is szólva a gyümölcséről, ami bár vad volt, de mikor a dér megcsípte olyan édes volt mint a méz. Odébb haladva, a széles dűlőút háromfelé oszolva vitt ki a nyomásra meg a tilalmasra. A nyomás az volt, ahol a jószág legelt, a tilalmas pedig az, ahol a kaszálók és a bevetett földek voltak. Miután a termést behordták, ez a tilalmasnak mondott hely is felszabadult a lovászok és a gyerekhad nagy örömére. Ilyenkor szoktuk hanolgatni, hogy “Felszabadult a tilalmas. Bot Jankó már nem hatalmas!” Ez a Bot Jankó volt a kerülő, a félelmetes nagy botjával, réme a halászó és madarászó gyerekeknek. A határ nyugati oldalán terült el aPacsirta mező, aminek széles hossza szinte felmérhetetlen messzeségben az ég pereménél végződött, imitt-amott egy-egy hórihorgas kutágassal meg földbevájt szalmafedeles pásztor kunyhókkal. A lovat őrizgetve, hanyattfekve óh milyen sokszor hallgattam a pacsirta dalát, míg olyan magasra szállt, hogy már csak akkora volt mint egy darázs. Mikor az ő megszokott magasságát elérte, akkorra éppen kifogyott a nótából és mint a puskából kilőtt golyó csapott le a mezőre. Ilyenkor odafutottam megnézni a fészkét, de az sohasem ott volt, ahová lecsapott, hanem valahol távolabb. Magamban lévén és így senki előtt nem restelkedve kérdem, könyörögtem neki, hagyja megnézni a fészkét. Kezemet összetéve, imára kulcsolva mégis esküdtem, hogy nem fogom meg a fiókákat, csak megnézem, megsimogatom őket. Hasztalan volt minden kérdés, hizelkedés, a pacsirta félt, nem bízott az emberekben. Nem bízott, mert kaszálatkor előfordult, hogy a fészkén ülve levágták a szárnyát. Ez a nagy Pacsirtamező az én szememben a világ legnagyobb pusztája volt. Az iskolában a történelmet tanulgatva, mindig az volt a gondolatom, hogy itt, ezen a nagymezőn verte volt meg Árpád Zalánt, ahol se domb, se bokor nem volt, ahová elbújhatott volna. De úgy kell neki — fűztem volt a gondolatom —, miért emelte fel kezét a magyarokra! És amilyen nagy volt a mező, olyan volt az erdő is, amely az ellenkező oldalon kékes-zöldbe borította a látóhatárt. A színe után kékerdőnek is nevezték volt. Ebben a sűrü-sötét erdőben fényes nappal is esteli sötétség uralkodott, elrejtve helyet adva a vadaknak, madaraknak, akiknek a csattogása, kurjogatása, vijjogatása éjjel-nappal hallatszott, mert az olyan madár mint a kakuk meg a csonthasú bagoly éjjel éli világát. Többször megtörtént, hogy aki bement ebbe a rengetegbe madarászni vagy gombát keresni, úgy eltévedt, hogy csak a harangszó után tudott kijutni belőle. Igen nevezetes hely volt még az úgynevezett Hamisörvény szagja is. A Latorcának egy kiszögelésén, ahol a haragos kavargó örvény a beletévedt csónakost a parthoz vágta, vagy ha kedvében volt, lesodorta a gyomrába, ahol embert, csónakot összemorzsolva hányt fel a túlsó partra. Ide jártak a megcsalt legények és a megesett lányok, hogy egy végső sikollyal búcsút mondjanak az életnek. Olyan biztos volt itt a talál, hogy még más faluból is el-el jöttek a reménytvesztett lányok és legények. A határunk érdekességéhez tartozott a Csontosdomb is, ahol tudósok ásatásokat is végeztek. Találtak is sok mindenféle régi hadiszerszámot, írta: UR JÓZSEF edényeket meg kőbaltákat. Ide mindenek között legérdekesebb volt a Góliát állkapcsa, ami olyan nagy volt mint egy félszakajtó. Ezzel a Góliát mesével úgy tűnik, mintha én a mi határunkat glorifikálni, szépíteni akarnám, holott ez onnan van, hogy akkorában tanultuk az Ótestamentumból, hogy Dávid legyőzte Góliátot és így kézenfekvő volt a gondolat, hogy az a mi határunkban történt. A legnépszerűbb volt mégis a Hármasbokor, ahová kiáltás nélkül, jeladás nélkül nem illett senkinek bemenni. Ennek a Hármaskokornak a közepe szelíd füvel volt benőve, bizonyságul annak, hogy forgalmas hely volt, körös-körül pedig szederindák szúrós kökényfa bokrokkal volt körülvéve, csupán egy helyen való bejárrattal. Ide jártak a tiltott szerelmesek, a nagygazda lány meg a szegényfiú, hogy bánatukat elpanaszolják. De mindent összevéve, nekem a Vágotterdő volt a legkedvesebb helyem, ahová dacskózni jártam, meg vadkörtét szedni. Ez a hely a kincstáré, vagyis a Ferenc Jóskáé volt. Régente ez is hatalmas sűrű erdő volt, de a falu növésével, szaporodásával kivágták az építésre alkalmas fákat, úgy annyira, hogy mire Ferenc Jóska észrevette, már a neve is megváltozott, Vágott erdő lett belőle. Volt még egy másik nevezetes hely is az úgynevezett Nádi hasadék, ahol a föld kétfelé nyitva elnyelte Nádi Ferit, aki a nagy és hosszantartó szárazság miatt a baltájával megfenyegette az eget. Lent a mélyben a föld összecsukódott záródott, de a baltanyél kővé válva, látható volt, riasztó példájául annak, hogy igy jár aki az egeket ostromolja. Említésre érdemes hely volt még a kenderáztató, a Lápoldal a sok vadkacsával. A Csapószuglya ahová mosni jártak az asszonyok. A pipásfa, minden gyerek álma, amiben minden évben a Nyaktekercs költött, továbbá a gyógyító juhakot meg a keresztút, amik mind megírásra várnak. Válasz egy levélre Orom«!lm** Tisztelt Mihály Bátyám! Valószínűnek tartom, hogy nem fog rám neheztelni és induló barátságunknak nem lesz akadálya, hogy levelére lapunk hasábjain válaszolok. Jogomat két körülmény biztosítja. Az egyik hogy Mihály, bátyám már több, mint harminc éve hűséges olvasója lapunknak, a másik pedig írásaim, amelyek arra késztették, hogy tollat fogjon és egyúttal baráti kezet nyújtson felém, ugyancsak itt jelentek meg. Ott kezdem, hogy a francia posta, amint látja tisztelt Mihály bátyám, egy csepet sem rosszabb, mint az amerikai, mert a hiányos címzés ellenére is megtalált. Nem mintha világhíresség lennék, hanem mert a Paris Presse c. estilapot, ahol dolgozom és amely a francia sajtónak egyik legismertebb orgánuma, a levélkihordók kitűnően ismerik. E levél, írja Mihály bátyám, olyan nosztalgia féle részéről, mert éppen ötven évvel ezelőtt május elsején ért Parisba és pont a Rue Abba Gregoire 39. szám alá, amelyről egyik cikkemben megemlékezem. Azután így folytatja: “Ugyanis akkor indultam neki Amerikának és útközben megszálltam Párisban. Ha jól emlékszem, ablakomból beláttam egy árvaház kertjébe, ahol egyenruhás galléros fiúcskák masíroztak. Jó ötven év alatt természetesen ez megváltozott”. Mihály bátyám, amint megírtam én is abban a házban laktam, ide levele vétele után újra elmentem, látni akartam, hogy a sejtett változás megtörtént-e? Az árvaház még létezik, de ki tudja, hogy a galléros fiúcskák, akiknek már Fenyőfakérget lehántó medvék Vadászokat és szakembereket egyformán érdekli a kérdés, hogy a téli álmából felébredő medve milyen táplálékot fogyaszt. Ebben az időben ugyanis erdei gyümölcsök, a medve kedves csemegéi, nincsenek az erdőkben, a medve pedig — a téli álomtól lefogyva — valószínűleg nagy étvággyal ébred a tavaszra. A Kárpátokban tett legújabb megfigyelések azt mutatják, hogy a medvék tavasszal az erdei avarból kiszedett bükkmakkot fogyasztják a legszívesebben. A bükkmakknak a vizsgálatok szerint jelentékeny olajtartalma van, úgyhogy a rossz bőrben lévő medvének nagyszerű előtáplálék. Azt is megfigyelték, hogy a medvék tavasszal gyakran lehántják, karmaikkal lefosztják a jegenyefenyő kérgét. Ennek a különös szokásnak egyesek szerint csak az volna a magyarázata, hogy a medve “karomgyakorlatokat” végez ugyanúgy, ahogy a macskák is gyakran szokták. Mások szerint viszont az ínyencségéről közismert medve ezzel a lehántolással a fenyő édeskés, gyantás nedveihez akar hozzájutni. Írta: GYOMAI IMRE (Paris) sát Mihály bátyám megcsodálta, hol vannak, merre masíroznak, élnek-e, halnak-e. » A Magyar Clubot, gondnokával, a bicegő Szabóval már hiába kerestem. Valószínű, hogy mindkettőt eltemette az idő. A Párisban keletkező idegen csoportulások általában, amint ezt tapasztalatból tudom, nem élnek sokáig. Ennek a törvénnyé vált szokásnak különösen jellemző és megerősítő példái azok, amelyeket mi magyarok szolgáltatunk a krónikásoknak. Egymás felfaló természetünk kizárja, hogy hosszú időre összefogjunk, közös bajainkra közös gyógyszert találjunk. A bicegő Szabó gondnok, aki talán utoljára hagyta el a Magyar Clubot, hiszen gondnokoknak ez a feladatuk, talán egyenesen Paris legnagyobb temetője a Pere Lachaise felé vette útját, és a gondnoki tisztségétől mentesen, sok klubtársával együtt gondnélküli örök álmát alussza. Még valamit Mihály bátyám! Örömmel tölt el, hogy cikkeimet nagy élvezettel olvassam most különösen, mert második éve már, hogy nyugdíjba vagyok és Urikle Sam vigyáz rám. Negyven évig voltam egy cégnél, mint előmunkás, hát már elég volt gürcölni . . . saját házam van, amit itt bungalownak hívnak, szép kerttel két nős fiam van két unokával. De még törjük magunkat a magyar ügyért!” Törjük maguunkat a magyar ügyért. Levelének ezt a mondatát ismételgetem. Nagy egyszerűségéből világosságából az emberiség ügyéért való hitvallást olvasom ki. Köszönöm és büszke vagyok hogy a hitvalló számomra barátságát ajánlja. “A háború komolyabb dolog mintsem, hogy katonákra lehessen bízni”, szól a klasszikus mondás s bár kétséges, hogy az ausztrálok valaha is hallották volna, mégis magukévá tették. Az ausztrál hadügyminiszter ugyanis egy jól prosperáló, megbízható ingatlan ügynök. Hogy miért pont rá esett a választás? Istenem. Biztos gondoltak arra is, hogy egy esetleges háborúban a megszállott területeket szakértői módon tudja majd felparcelláz Dani Aldriini. Az ausztrál politikai életben nincs meg sem az európai ötletesség, sem az amerikai puritanizmus. Itt ugyanis a kormány tagjainak nem kell feladniuk privát üzleti érdekeltségeiket, mint pl. Washingtonban. Gyakran előfordul, hogy X. Y. miniszter ügyvédi irodája bíróságokon hadakozik, egy második X. Y. miniszter tenyészbikái első díjat nyernek az állami mezőgazdasági kiállításon vagy egy harmadik miniszter gyára pármillió papucsszöget ad el az államnak. Ha Romániában élnénk, bizonyára ilyen hirdetéseket látnánk a jelenlegi hadügyminiszter üzlete fölött: “Vegyen nálam telket — mentesítem a bevonulási kötelezettség alól.” * Az ausztrálok szeretnek maguk előtt olyasmikkel tetszelegni, hogy ők a szabad, friss levegő fanatikusai. Sehol viszont ennyi csukott ablakot nem látni. Ahol csak tudják, azonnal becsukják az öszszes ablakokat, irodákban,, otthon, autóbuszokon. Főleg az utóbbi bosszantó. Megáll egy üres autóbusz s a tömeg rendezett sorokban megrohanja. Mire felérsz a felső emeletre, látod, hogy minden ablak melletti ülés el van foglalva. Gondolod, hogy azért harcolnak ily veszetten az ablakmenti ülésekért, hogy élvezzék a friss levegőt s várod, hogy majd csak kinyílik egy ablak a közeledben, ahonnan szippanthatsz egy maroknyi ózont. Persze egy ablak sem nyílik ki. Megtelik a busz, mindenki rágyújt cigarettára, pipára, szivarra s öt percen belül a füsttől nem látsz ki az ablakon. De csak nem nyílik ki. Ott gubbasztanak a csukott ablakok mellett újságjaikba mélyedve, dühös kutya módjára féltékenyen őrizve pozíciójukat és privilégiumaikat, amikkel azonban nem óhajtanak élni. Írta: DETTRE ANDRÁS (Sydney) Nekem beszéljenek még egyszer a friss levegőt imádó ausztrálokról. * Ha már egy nép emberi gyengeségeiről van szó, sehol nem láttam ennyi embert utcán köpni, mint itt Sydneyben. Sietsz a járdán, igyekszel valakit megelőzni, hogy előbbre juss a forgatagban, s mikor éppen az előtted bandukoló mellé érsz, az egy hatalmasat köp. Ha szerencséd van elpasszolod, ha nincs szerencséd . . . Nos, sokat nem tudsz csinálni. ÍRÓI JOG Benjamin Franklin, a villámhárító világhírű feltalálója igen magas kort ért meg. Már a hetvenedik évét is betöltötte, amikor egyszer társaságban megkérdezték, hogy ha újra kezdhetné az életét és szabadon választhatna, mit tenne? — Elejétől végig ugyanazt az utat járnám be, amelyen most végigmentem — válaszolta a zseniális feltaláló és államférfi, aztán nevetve tette hozzá: — Mindössze azt az írói jogot kívánnám a magam számára, hogy a második kiadásban kijavíthassam az első kiadásban esett hibákat . . .