Amerikai Magyar Népszava, 1958. február (57. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
2-IK OLDAL Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published daily, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 53 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre $25.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit. Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport. Conn.. 578 Botswick Ave. Garfield, N. J„ 32 Division St. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 403 Lawrie St. Buffalo, N. Y.i P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J„ 403 Lawrie St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 MILYEN IS AZ ÖRDÖG? Az apostolok között Tamás apostol különös hírnévre tett szert. Tudvalevőleg, mikor a Megváltó a keresztfeszítés után feltámadt és megjelent apostolai között, akkor Tamás apostol nem volt jelen és a maga egyszerű nyelvén körülbelül ezeket mondotta apostoli társainak: — Hiszi a piszi, kendtek engem, tisztelt barátaim, nem tesznek lóvá, mert én sem estem a fejem lágyára. Szóbaszéd ide, csoda amoda, én csak annak hiszek, amit a saját két szememmel Gondos Sándor látok. Iholni a hüvelykujjam! Mikor ezt ízületig ereszthetem a Mester kezének sebeibe, csak akkor fogom elhinni, hogy kezdtek igazat beszéltek. Persze Tamás ezt még mint hétköznapi ember mondta. Akkor még csak tanítvány volt, egyszerű közönséges haladó! Apostol csak azután lett. Azontúl másként beszélt. Hát én ezen a Tamás apostolon nem tudok csodálkozni. Soha igazabb és őszintébb ember nem létezett, még csak hírből se hallottam különbet. Tamás nem árult zsákban macskát, nem kertelt, nem köntörfalazott, hanem nyílt bátorsággal tárta fel emberi természetét. Megmondotta nyíltan, hogy az ő esze csak addig terjed, amíg érzékei segítségével eljuthat. Az almáról meg tudja mondani, hogy alma, mert érzi az izéről és illatáról, látja a formájáról. De azt, hogy milyen a lélek, milyen a túlvilág, csizmában járnak-e az angyalok, vagy mezítláb, azt bizony nem tudja megmondani, mert az kívül esik emberi érzékeinek körén. Mindennek az elmondására pedig azért volt szükség, hogy megfelelhessek arra a kérdésre, amit egy jámbor olvasóm, egy derék, egyszerű magyar asszony kérdezett tőlem, mikor azt írta, hogy magyarázzam meg neki, milyen is az ördög? Kérdezi pedig azért, mert két képet látott az én asszony-néném. Az egyiken az ördög vörös talárba volt öltözve, olyasféle köntösbe, mint aminőt a protestáns prédikátorok mutatnak. A talár alól az én asszony-néném leírása szerint kilátszott az ördög kecskelárca, hegyes szigony a kezében. Ez volt az egyik ördög kép, amit a néném látott. A másik egy fekete ruhába öltözött, igazán jó képű úriembert mutatott, akin nem volt semmi, különös, csak az, hogy a szeme kancsal volt és a haja két oldalt úgy volt fésülve, mintha kis szarvacskákat takargatna. Hát most mondjam meg én, hogy melyik a kettő közül az igazi ördög? Ha már most csak úgy félválról venném a kérdést, akkor egyszerűen igy felelhetnék reá: — Tudja mit, kedves néném asszony.. Én egyelőre még élek, engem még nem vitt el az ördög, noha elég sokan kívánták és igy bizony nem tudhatom, hogy is néz ki voltaképen az ördög. Majd ha eljön az időm, hogy reákerülök Szent Mihály lovára, akkor majd eljövök kelmédhez, aztán megmondom. Azt hiszem azonban mégis csak jobb lesz, ha elmondom őszintén, hogy milyen az azördög, hiszen — mi tagadás benne — tudom én azt nagyon jól. Hosszú éves életem során találkoztam én vele nagyon sokszor és jussom van reá, hogy beszéljek róla. Lelkem asszonynéném. Maga is, meg én is, meg a többi emberek is Tamás apostol módjára csak az érzékeinknek hiszünk és ha valami olyan dologról van szó, aminek se alakja, se szine, se szava, akkor annak magunk teremtünk valamiféle olyan alakot, ami képezeletünknek megfelel. Nincs olyan földi teremtmény, aki meg tudná érteni az Isten lényét, amely magába ölel mindent, ami csak van a világon és amellett örökké és örökkön lesz. Ennélfogva mi, gyarló emberek, formát akartunk adni az Istennek, hogy elképzelését elfogadhatóvá tegyük. Szent képeken ezért láthatjuk a Teremtőt úgy festve, mintha hófehér szakállú, sugárzó arcú aggastyán lenne, aki arany trónusán ül és még szigorúságában is jóságos arccal osztja az igazságot. Eszünkbe jutott-e valaha, hogy ez a szemünknek tetszetős öreg úr nem lelhet az Isten? Eszünkbe jutott-e valaha, mikor ezt a képet néztük, hogy az Istenre nézve nincs idő, hogy az Isten mindig volt és mindig lesz, tehát nem lehetett gyerek kora, ifjú kora, férfi kora, nem őszülhetett meg, homlokát a barázdák nem lephették be. Ha ez eszünkbe jutott volna, akkor tudnók, hogy a festő csak saját korlátolt képzelődését örökítette meg, de nem az Isten mását. Ki látta az Istent? A földön élt emberek közül csak kettő : Mózes és Krisztus. Mózes látta Horeb hegyen az égő csipkebokorban, de ő is csak a hátát látta, mert az Úr megmondta neki, hogy az Isten arcát előember nem láthatja meg, mert annak ragyogó kisugárzása azonnal megöli. így Mózes az előtte elvonuló Isten arcát nem látta, csak a hátát látta és azt is csak ragyogó tűzoszlopnak tudta felismerni Ellenben Krisztus látta. Saját földi szemeivel látta, sőt beszélgetett vele. A krisztusi fiú-istenséget az Atya Isten látása még földi formájában sem pusztíthatta el. Krisztus megmondotta, hogy ő látta az Atyát trónusán, de hogy milyennek látta, azt ő sem mondotta meg. Nincs ez másként az ördöggel sem. Az ördög is szellem, a kezdettől fogva levő és a végig tartó angyalok sorából való, mert hiszen azt tudtuk, hogy az ördög valamikor az Ur angyala volt és csak lázadozása folytán vesztette el az Ur kegyét, aki rárta: GONDOS SÁNDOR száműzte szine elöl. Ennélfogva az ördögnek nincs emberi formája és lénye éppen olyan szellemi, mint a többi angyaloké. Értsük meg jól, magyar feleim, hogy a mi földinyelvünk lehetőségei korlátoltak. Mikor mi azt a szót használjuk, hogy “Isten”, akkor azzal az örök, a végtelen jóságot akarjuk kifejezni. Ennek ellentéteként mikor azt mondjuk, hogy “ördög”, az örök rosszaságnak akarunk hangbeli formát adni azért, hogy ezzel szellemünk gyors működését tegyük lehetővé. Most, hogy ezt tudjuk, hadd mondjam meg, hogy milyen is voltaképen az ördög és, hogy hol láttam én olyan gyakran? Szégyen ide, szégyen oda, én bizony utoljára éppen tegnap láttam. Az ördögnek való helyen, a korcsmában találkoztam vele. Két magyar embert láttam a korcsmában poharazni, beszélgetni, öszszeveszni, egymást gyantázni addig, amíg az egyik olyan dühbe gurult, hogy bicskát rántott a másik magyarra. Ha el nem kapjuk a kezét, bizony leszúrja szerencsétlen honfitársát. Hát ennek a nekivadult, félig gyilkos embernek vérben forgó szemeiben láttam az ördögöt, így, így néz ki az ördög az egyik formájában. De láttam ám más formájában is. Helyrevaló, csinos menyecskét láttam, akinek az ura éppen a bánya mélyén dolgozott, amint az asszony félig lehunyt, csábító szemmel nézett egy jó vágású legényre. Belepirult a fiú, erősen izgett-mozgott, sehogyse találta a helyét, de végül mégis csak utána somfordált a hátsó ajtón keresztül a kert sötét részébe siető némbernek. Hát annak az aszszonynak utolsó kacsintásában is ott láttam az ördögöt. Akkor ilyen volt az ördög. Láttam én sok más formájában még, de egyikről másikról nem szólhatok, mivel hogy a tulajdon hitestársam is olvassa ezeket a sorokat és, ha kibökkentenék egyet-mást, ugyan hamar rámkvalna: — Hallja kend, hát nem sül ki a maga szeme, hogy ilyen tisztességes, jóravaló asszony mellett, aki olyan derék két gyermeket nevelt magának, hogy maga még a hátam mögött az ördöggel cimborál? Azt mondom én kendnek, hogy mától kezdve hagyjon fel kend az ördöggel, mert ha rajtakapom a trafikáláson, szentelt víz helyett a tésztagyúró rúddal kergetem ki kegyelmedből az összes ördögöket. Hogy békesség legyen a háznál, inkább csak anynyit mondok, hogy az ördögnek ezer alakja van, de azért mindenkor felismerheti az, aki tudja a bűvös jelszót. Jöhet az ördög akármilyen formájában, lehet szép, lehet ijesztően csúnya, lehet kecskelábakon járó, lehet délceg, átlátó, lehet koldus, lehet királyfi, azért mindenki felismerheti azonnal, amint a bűvös jelszót kimondja .. . GYORSSEGÉLY FRANCONAK A spanyol diktátor, Franco, ismét kapott nifmi gyorssegélyt Uncle Samtól. Ahetvenmillió dollár kapóra jött, merta spanyol kincstár üres és az afrikaihadjárat sokba kerül. A mórok és a velük harcoló afrikai arab törzsek ki akarják űzni a spanyolokat Észak-Afrikából, csakúgy, mint a franciákat. 1953 óta egybillió dollár katonai és gazdasági segélyt kapott Spanyolország. Nem tudjuk, hogy a nyomorgó spanyol népnek mennyi jutott ebből. De amerikai újságírók szerint soha ilyen jól táplált hadsereget, mint a fallangista katonaság, nem láttak. Nemcsak a tisztek, de a legénység is díszes uniformisokban tündököl és a spanyol városok utcáin szembeszökő a különbség a hízásnak indult, pocakos katonák és rendőrök, valamint a sovány civilek, főleg a munkások és fehérgallérosok között. Amerikai unszolásra a spanyol kormány végre tett valamit, ha nem is sokat, az elmaradt földművelés, a farmerek megsegítése érdekében. De a gyári munkás élete sivár és sanyarú. Az egyetemi ifjúság, amely pedig a kiváltságos osztályok gyermekeiből áll, már több izben rendezett tüntető felvonulásokat, több szabadságot és demokratikus intézményeket követelve. De Jamig Franco él, erre aligha számíthatnak A Generalissimo görcsösen ragaszkodik hatalmához melyet mórok segítségével vívott ki. Most ugyanezek a mórok fordultak ellene Afrikában és zavarják lelki nyugalmát. Nem tudjuk, mennyit ér majd a pocakos fallangista ármádia az oroszokkal szemben, de azt láttuk, hogy Afrikában tehetetleneknek bizonyultak az arab guerillákkal vívott harcokban. A “játék-katonák”, akiknek évtizedeken át az volt a dolgike, hogy saját népüket tartsák kordában, aligha tudnak majd alkalmazkodni a modern hadviselés viszontagságaihoz. Kérdés, hogy megérték-e az egybilliót Amerikának, amely nem parádés felvonulásra alkalmas bábukat, de harcosokat kíván látni Európában. A béke bizonytalan lábakon áll mindenütt, de Európa sorsa a legbizonytalanabb. Ha a szovjet cselekvésre szánja el magát, napok alatt rohanják le a nyugati országokat. Védekezni csak az tud, aki nemcsak a szükséges hadianyaggal, de elszántsággal is rendelkezik. A spanyol nép és katonaság aligha kíván hőd halált halni Francáért. ICELAND MEGGONDOLTA MAGÁT Az icelandi parlament 52 képviselője közül 8 kommunista, akik a progresszív és a szocialista pártokkal összefogva koalíciós kormányt alakítottak, így történt, hogy Iceland az amerikai csapatok viszszahívását kérte. Semlegességre való hivatkozással igyekeztek a NATO ellen fordulni és a szovjet felé közeledni. A szovjet sietett vásárolni Icelandtól, hogy a szokott módon, kereskedelmi szerződéssel és „ kulturális bizottságokkal” édesgesse magához a szigetországot. De a győzelem nem tartott sokáig. A szigetlakók ráuntak a kommunistákra. A szovjettől, mint baráttól, jobban megijedtek, mint ellenségtől. A múlt heti községi választások alkalmával sorra buktak ki a vörösök. Ha sor kerül az országos választásokra, a parlament moszkovitái is repülni fognak. TUDOMÁNYOS TITKOK Az elnök javasolta State of the Union beszédében, hogy atomtitkainkat cseréljük ki szövetségeseinkkel, mert anyagi pocsékolásnak és a tehetségek szétforgácsolásának tekinti szövetségesek között olyan problémákon való munkát, amelyeket az egyik szövetséges már megoldott. Most halljuk, hogy a kongresszusban ellenkezés van a javaslattal szemben a törvény megváltoztatására. Az atomenergia törvény kikötésének, amely szerint a fejlesztés eredményei titokban tartandók, még lehetett némi értelme addig, amíg egyedüli tudói voltunk az atomtitkoknak. Ez az idő azonban elmúlt és az atomtudományokban aligha van több titok, mint tesszük azt a villamossági tudományok terén. A tudományos titok egyszerű mérnöki kísérletezésé vált,és ebben csak profitálhatunk, ha szövetségeseinkkel megosztjuk a titkot, ami nincs. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Atomkor! kis tükör... Major Ilonka Mindjárt Gábriel arra gondoltam, amikor a világsajtóban elterjedt a rémhír, hogy az oroszok kutya után, egy embert lőttek ki a világűrbe. Gábriel, charlimbaudi földműves irt az oroszoknak, hogy elmegy próbautasnak az első kísérleti utasszállító rakétára. De a párisi orosz követség udvarias levélben elutasította az ajánlatot . . . A vörös urak először saját embereikbe lőnek úgy bele, hogy csillagokat látnak. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy emberekkel folynak a titkos kísérletek, és titkolják a kudarcokat s emberhalált! Majd ha Egynek sikerül a világűri sugárzásokat túlélni és újra visszatérni a földre, lesz nagy propaganda megint . .. Gábriel atyafit a visszautasítás korántsem kedvtelenítette el. Sercintett és megpödörte harcsabajuszát, azután írt egy levelet az amerikaiaknak. Azzal a módosítással ajánlotta fel kozmoszi szolgálatát, hogy őt a Hold már nem igen érdekli, csak a Mars bolygó. Vesztére az amerikaiak is elutasították, ami röviden annyit jelent, hogy mars. Azóta a nagyratörő Gábriel tovább túrja a földet, olyan rakétákra kéredzkedett, melyek nem vették fel. Sebaj, még mindig elmehet Szent Péterhez portásnak ... * ❖ $ Édes Mária Callas! Korunk legszebb anekdotáját köszönhetjük neki és azt, hogy a római Opera-botrány óta kevesebbet beszélünk a Sputnikról. A csodálatos hangú primadonna egyetlen toppanással kifricskázta az államelnököt, a szépasszonyokat ékszerestül, drága ruhástul hazaküldte. Elza Maxwell, a pletyka-irodalom Csingisz Khanja, túlborsózta a botrányt azzal, hogy az olaszokat “barbároknak” nevezte. A Callas botrány háttere nem olyan botrányos, mint amilyennek a túlfűtött temperamentumú, rohamosan lefogyasztott művésznőről feltételezzük. Bellini “Norma” című operájában a nagyáriát jóformán az első felvonás elején kell énekelni, amikor a koloratúr-énekesnők hangja még nem melegedhetett be. Nehéz trapéz a Costa Diva áriája! Egy túlélés intonánál, kis vibrálással több, a “barbárok” füle már reagál. És Callasnak lámpaláza volt! A nagyáriát nem énekelte tökéletesen. A karzaton ülő zeneértő olaszok tapsába füttyök vegyültek. A hallgatóság ováció helyett langyosan ütötte össze a kezét. Ez több volt, mint amennyit a híres Callas eltűrhet — azaz kockáztathat! — A többit már tudjuk. A botrány mindenütt használ a művészi karriernek, csak a “barbároknál” nem! Callas Rómában milliókat veszített, mert Olaszországban az a szokás, hogy a művészeket a második és harmadik felvonás közben fizetik. A diva Milanóban sem énekelhetett! Párisban ovációval fogadtuk a repülőtéren. Szebb volt mint valaha! Itt is rendezett két incidenst. Hirtelen sikollyal felfedezte, hogy egyik ékszertáskája hiányzik. Átkutatták a repülőgépet és a gép huszonöt perces késéssel indult tovább. A primadonna kutyáját szabályellenesen, heves viták után hozta magával. Bellini, a “Nonna” szerzője, olaszországi Carrarának, a legszebb márvány hazájának szülötte. Párisba vágyott és egyik külvárosában halt meg. A híres Père-Lachaise temetőben alussza csendes álmát, Chopin és Cherubini hantjai között . . . stc .sjt A párisi operának is volt egy baby-botránya. Az egyik énekesnő elájult a színpadon. Pánik, emóció, már-már fel akarták függeszteni az előadást. Egyik fiatal chorus-énekesnő kikukucskált a függöny mögül a nézőtérre és felfedezett egy opera-énekesnőt az első sorokban! A fiatal, karcsúkoloratúr-énekesnő perceken belül “beugrott” és gyönyörűen végigénekelte az operát. Viharos tapsot, rengeteg virágot kapott . . . Mária Callas csodálatos szemével “megverte” Cerquettit, a száztíz kilós operaénekesnőt, aki be A világ legszárazabb vidéke Több olyan vidéket ismerünk, ahol a csapadék évi mennyisége nagyon csekély. Chile és Peru nyugati partvidékein, Délnyugat-Afrikában, Felső Egyiptomban, Ausztráliában vannak ugyan helyek, ahol évekig egy csepp eső sem esik, de teljesen csapadéknélkülieknek ezeket a vidékeket se lehet tekintenünk. Amióta Egyiptomban a rendszeres meteorológiai szolgálatot megszervezték, ott is megfigyeltek kisebb esőket. Wadi Halfában, Angol-Egypttomi Szudánban és Egyiptom határában nem volt ugyan mérhető csapadék, de tíz év alatt összesen 22 alkalommal észleltek esőcseppeket. 1895-ben és 1898-ban azonban még ezek a csapadéknyomok is kimaradtak. Hogy néha még a Szaharát is meglátogatják a záporok, azt a vízmosások, ottani nyelven wadi-k bizonyítják legjobban. írta: MAJOR ILONKA (Páris) iyette túlteljesítette a “Normát”. Cerquetti, egy operaelőadáson amnéziásnak tetette magát, nem emlékezett két felvonás partitúrájára. De az élelmes igazgató több gázsit igért és Cerquetti észhez tért. Azt ajánljuk a művésznőnek, hogy ne felejtsen el lefogyni ... Hogy más színpadról is szó essék, a párisi Parlamentbe titokzatos ládák érkeztek- Amikor kibontották, elámultak a leggyermetegebb lelkű politikusok is. Minden képviselő úr számára savarnyúcukorkás szopókát küldött M. Bazid de Jouy, a Családvédő Liga elnöke. A tagok imigyen tiltakoztak a Nemzetgyűlés határozata ellen, amiért a családi pótlékot napi 12 frankkal, azaz egy szopóka árával, emelték csak fel . . . • A növények vándorlása A burgonya tudvalevőleg Amerikából származik 1586-ban jött Angliába, 1590-ben Olaszországba, 1616-ban Franciaországba, 1623-ban Izlandba, 1710-ben Németországba, 1726-ban Svédországba, és 1737-ben Finnalandba. A búza és hagyma hazája Egyiptom. A bab a Káspi-tenger mellől, a gyalogpaszuly Kelet-Indiából, az ugorka és dinnye Dél-Ázsiából erednek. A káposzta vadon tenyészik a Közép-tenger mellett, a foghagyma Szicíliában és a spárga Szibériában. A rhebarbarát Rhodope hegységből hozták a 17-ik század elején. A lencse hazája Palesztina, a köles és rizs Kelet-Indiából ered, de az utóbbit már Nagy Sándor hozta Európába. A retek Kínából való. A cseresznyét Lucullus hozta 74-ben Kr. e. Kerasus városából, — ahonnan neve ered — a Fekete-tenger mellől Rómába, ahonnan 55-ben Kr. u. jutott el Angliába. A szilva Turkesztánból és Szíriából, a mandula Afrikából, a barack, eper és mogyoró Perzsiából, a görög dinnye Melos szigetéről, az alma és füge Ázsiából erednek. A gránátalmát a rómaiak Karthágóból hozták Olaszországba. A citrom ázsiai, a narancs kínai eredetű. A közönséges gesztenye Thessaliából való, az akácfa Észak Amerikából, valamint a platán is. A virágok közül a nárcisz, szegfű és lekovia Dél-Európából származnak, a jácint Ázsiából, Szíriából jött a liliom, Kelet-Indiából a jázmin, Kínából az őszi rózsa, Japánból a hortenzia, Észak- Ázsiából a rezeda, Közép-Amerikából az aloé, Dél- Amerikából a napraforgó. A tulipánt Geszner természetbúvár hozta 1559-ben Konstantinápolyból.