Amerikai Magyar Népszava, 1958. február (57. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

2-IK OLDAL Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published daily, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 53 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre $25.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit. Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport. Conn.. 578 Botswick Ave. Garfield, N. J„ 32 Division St. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 403 Lawrie St. Buffalo, N. Y.i P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J„ 403 Lawrie St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Chicago 19, 111., 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 MILYEN IS AZ ÖRDÖG? Az apostolok között Tamás apostol különös hír­­névre­ tett szert. Tudvalevőleg, mikor a Megváltó a keresztfeszítés után feltámadt és megjelent apostolai között, akkor Tamás apostol nem volt jelen és a maga egyszerű nyelvén körülbelül eze­ket mondotta apostoli társainak: — Hiszi a piszi, kendtek en­gem, tisztelt barátaim, nem tesz­nek lóvá, mert én sem estem a fejem lágyára. Szóbaszéd ide, csoda amoda, én csak annak hi­szek, amit a saját két szememmel Gondos Sándor látok. Ihol­ni a hüvelykujjam! Mikor ezt ízületig ereszthetem a Mester kezének sebeibe, csak akkor fogom elhin­ni, hogy kezdtek igazat beszéltek. Persze Tamás ezt még mint hétköznapi ember mondta. Akkor még csak tanítvány volt, egyszerű közönséges haladó! Apostol csak azután lett. Azon­túl másként beszélt. Hát én ezen a Tamás apostolon nem tudok cso­dálkozni. Soha igazabb és őszintébb ember nem létezett, még csak hírből se hallottam különbet. Tamás nem árult zsákban­ macskát, nem kertelt, nem köntörfalazott, hanem nyílt bátorsággal tár­ta fel emberi természetét. Megmondotta nyíltan, hogy az ő esze csak addig terjed, amíg érzékei se­gítségével eljuthat. Az almáról meg tudja mon­dani, hogy alma, mert érzi az izéről és illatáról, látja a formájáról. De azt, hogy milyen a lélek, milyen a túlvilág, csizmában járnak-e az angya­lok, vagy mezítláb, azt bizony nem tudja megmon­dani, mert az kívül esik emberi érzékeinek körén. Mindennek az elmondására pedig azért volt szükség, hogy megfelelhessek arra a kérdésre, amit egy jámbor olvasóm, egy derék, egyszerű ma­gyar asszony kérdezett tőlem, mikor azt írta, hogy magyarázzam meg neki, milyen is az ördög? Kérdezi pedig azért, mert két képet látott az én asszony-néném. Az egyiken az ördög vörös talárba volt öltözve, olyasféle köntösbe, mint aminőt a protestáns prédikátorok mutatnak. A talár alól az én asszony-néném leírása szerint kilátszott az ör­dög kecskelárca, hegyes szigony a kezében. Ez volt az egyik ördög kép, amit a néném látott. A másik egy fekete ruhába öltözött, igazán jó ké­pű úri­embert mutatott, akin nem volt semmi, kü­lönös, csak az, hogy a szeme kancsal volt és a ha­ja két oldalt úgy volt fésülve, mintha kis szarvacs­kákat takargatna. Hát most mondjam meg én, hogy melyik a kettő közül az igazi ördög? Ha már most csak úgy félválról venném a kér­dést, akkor egyszerűen igy felelhetnék reá: — Tudja mit, kedves néném asszony.. Én egye­lőre még élek, engem még nem vitt el az ördög, noha elég sokan kívánták és igy bizony nem tud­hatom, hogy is néz ki voltaképen az ördög. Majd ha eljön az időm, hogy reákerülök Szent Mihály lovára, akkor majd eljövök kelmédhez, aztán meg­mondom. Azt hiszem azonban mégis csak jobb lesz, ha el­mondom őszintén, hogy milyen az az­­ördög, hiszen — mi tagadás benne — tudom én azt nagyon jól. Hosszú éves életem során találkoztam én vele na­gyon sokszor és jussom van reá, hogy beszéljek róla. Lelkem asszony­néném. Maga is, meg én is, meg a többi emberek is Tamás apostol módjára csak az érzékeinknek hiszünk és ha valami olyan dolog­ról van szó, aminek se alakja, se szine, se szava, akkor annak magunk teremtünk valamiféle olyan alakot, ami képezeletünknek megfelel. Nincs olyan földi teremtmény, aki meg tudná érteni az Isten lényét, amely magába ölel mindent, ami csak van a világon és amellett örökké és örök­kön lesz. Ennélfogva mi, gyarló emberek, formát akartunk adni az Istennek, hogy elképzelését el­fogadhatóvá tegyük. Szent képeken ezért láthat­juk a Teremtőt úgy festve, mintha hófehér sza­­kállú, sugárzó arcú aggastyán lenne, aki arany trónusán ül és még szigorúságában is jóságos arc­cal osztja az igazságot. Eszünkbe jutott-e valaha, hogy ez a szemünk­nek tetszetős öreg úr nem lelhet az Isten? Eszünk­be jutott-e valaha, mikor ezt a képet néztük, hogy az Istenre nézve nincs idő, hogy az Isten mindig volt és mindig lesz, tehát nem lehetett gyerek kora, ifjú kora, férfi kora, nem őszülhetett meg, homlo­kát a barázdák nem lephették be. Ha ez eszünkbe jutott volna, akkor tudnók, hogy a festő csak saját korlátolt képzelődését örökítette meg, de nem az Isten mását. Ki látta az Istent? A földön élt emberek közül csak kettő : Mózes és Krisztus. Mózes látta Horeb hegyen az égő csipke­bokorban, de ő is csak a há­tát látta, mert az Úr megmondta neki, hogy az Isten arcát előember nem láthatja meg, mert an­nak ragyogó kisugárzása azonnal megöli. így Mó­zes az előtte elvonuló Isten arcát nem látta, csak a hátát látta és azt is csak ragyogó tűzoszlopnak tudta felismerni Ellenben Krisztus látta. Saját földi szemeivel látta, sőt beszélgetett vele. A krisztusi fiú-isten­­séget az Atya Isten látása még földi formájában sem pusztíthatta el. Krisztus megmondotta, hogy ő látta az Atyát trónusán, de hogy milyennek lát­ta, azt ő­ sem mondotta meg. Nincs ez másként az ördöggel sem. Az ördög is szellem, a kezdettől fogva levő és a végig tartó an­­gyalok sorából való, mert hiszen azt tudtuk, hogy az ördög valamikor az Ur angyala volt és csak lá­­zadozása folytán vesztette el az Ur kegyét, aki r­árta: GONDOS SÁNDOR száműzte szine elöl. Ennélfogva az ördögnek nincs emberi formája és lénye éppen olyan szellemi, mint a többi angyaloké. Értsük meg jól, magyar feleim, hogy a mi földi­nyelvünk lehetőségei korlátoltak. Mikor mi azt a szót használjuk, hogy “Isten”, akkor azzal az örök, a végtelen jóságot akarjuk kifejezni. Ennek ellentéteként mikor azt mondjuk, hogy “ördög”, az örök rosszaságnak akarunk hangbeli formát adni azért, hogy ezzel szellemünk gyors működé­sét tegyük lehetővé. Most, hogy ezt tudjuk, hadd mondjam meg, hogy milyen is voltaképen az ördög és, hogy hol láttam én olyan gyakran? Szégyen ide, szégyen oda, én bizony utoljára éppen tegnap láttam. Az ördögnek való helyen, a korcsmában találkoztam vele. Két magyar embert láttam a korcsmában poharazni, beszélgetni, ösz­­szeveszni, egymást gyantázni addig, amíg az egyik olyan dühbe gurult, hogy bicskát rántott a másik magyarra. Ha el nem kapjuk a kezét, bizony le­szúrja szerencsétlen honfitársát. Hát ennek a nekivadult, félig gyilkos embernek vérben forgó szemeiben láttam az ördögöt, így, így néz ki az ördög az egyik formájában. De láttam ám más formájában is. Helyrevaló, csinos menyecskét láttam, akinek az ura éppen a bánya mélyén dolgozott, amint az asszony félig le­hunyt, csábító szemmel nézett egy jó vágású le­gényre. Belepirult a fiú, erősen izgett-mozgott, sehogyse találta a helyét, de végül mégis csak utána somfordált a hátsó ajtón keresztül a kert sötét részébe siető némbernek. Hát annak az asz­­szonynak utolsó kacsintásában is ott láttam az ör­dögöt. Akkor ilyen volt az ördög. Láttam én sok más formájában még, de egyik­ről másikról nem szólhatok, mivel hogy a tulajdon hitestár­sam is olvassa ezeket a sorokat és, ha ki­­bökkentenék egyet-mást, ugyan hamar rámk­­­valna: — Hallja kend, hát nem sül ki a maga szeme, hogy ilyen tisztességes, jóravaló asszony mellett, aki olyan derék két gyermeket nevelt magának, hogy maga még a hátam mögött az ördöggel cim­borál? Azt mondom én kendnek, hogy mától kezd­ve hagyjon fel kend az ördöggel, mert ha rajtaka­pom a trafikáláson, szentelt víz helyett a tészta­­gyúró rúddal kergetem ki kegyelmedből az összes ördögöket. Hogy békesség legyen a háznál, inkább csak any­­nyit mondok, hogy az ördögnek ezer alakja van, de azért mindenkor felismerheti az, aki tudja a bűvös jelszót. Jöhet az ördög akármilyen formá­jában, lehet szép, lehet ijesztően csúnya, lehet kecskelábakon járó, lehet délceg, átlátó, lehet kol­dus, lehet királyfi, azért mindenki felismerheti azonnal, amint a bűvös jelszót kimondja .. . GYORSSEGÉLY FRANCONAK A spanyol diktátor, Franco, is­mét kapott nifmi gyorssegélyt Uncle Samtól. A­­hetven­­millió dollár kapóra jött, mert­­a spanyol kincstár üres és az afri­kai­­hadjárat sokba kerül. A mórok és a velük harcoló afrikai arab törzsek ki akarják űzni a spanyolokat Észak-Afrikából, csak­úgy, mint a franciákat. 1953 óta egybillió dollár katonai és gazdasági segélyt kapott Spanyolország. Nem tudjuk, hogy a nyomorgó spanyol népnek mennyi jutott ebből. De amerikai újságírók szerint soha ilyen jól táplált had­sereget, mint a fallangista katonaság, nem láttak. Nemcsak a tisztek, de a legénység is díszes uniformi­sokban tündököl és a spanyol városok utcáin szem­beszökő a különbség a hízásnak indult, pocakos ka­tonák és rendőrök, valamint a sovány civilek, főleg a munkások és fehérgallérosok között. Amerikai unszolásra a spanyol kormány végre tett valamit, ha nem is sokat, az elmaradt földműve­lés, a farmerek megsegítése érdek­ében. De a gyári munkás élete sivár és sanyarú. Az egyetemi ifjúság, amely pedig a kiváltságos osztályok gyermekeiből áll, már több izben rendezett tüntető felvonulásokat, több szabadságot és demokratikus intézményeket kö­vetelve. De Jamig Franco él, erre aligha számíthatnak A Generalissimo görcsösen ragaszkodik hatalmához melyet mórok segítségével vívott ki. Most ugyanezek a mórok fordultak ellene Afrikában és zavarják lelki nyugalmát. Nem tudjuk, mennyit ér majd a pocakos fallan­­gista ármádia az oroszokkal szemben, de azt láttuk, hogy Afrikában tehetetleneknek bizonyultak az arab guerillákkal vívott harcokban. A “játék-katonák”, akiknek évtizedeken át a­z volt a dolgike, hogy saját népüket tartsák kordában, aligha tudnak majd alkal­mazkodni a modern hadviselés viszontagságaihoz. Kérdés, hogy megérték-e az egybilliót Amerikának, amely nem parádés felvonulásra alkalmas bábukat, de harcosokat kíván látni Európában. A béke bizonytalan lábakon áll mindenütt, de Európa sorsa a legbizonytalanabb. Ha a szovjet cse­lekvésre szánja el magát, napok alatt rohanják le a nyugati országokat. Védekezni csak az tud, aki nem­csak a szükséges hadianyaggal, de elszántsággal is rendelkezik. A spanyol nép és katonaság aligha kí­ván hőd halált halni Francáért. ICELAND MEGGONDOLTA MAGÁT Az icelandi parlament 52 képviselője közül 8 kommunista, akik a progresszív és a szocialista pár­tokkal összefogva koalíciós kormányt alakítottak, így történt, hogy Iceland az amerikai csapatok visz­­szahívását kérte. Semlegességre való hivatkozással igyekeztek a NATO ellen fordulni és a szovjet felé közeledni. A szovjet sietett vásárolni Icelandtól, hogy­ a szo­­­kott módon, kereskedelmi szerződéssel és „ kulturális bizottságokkal” édesgesse magához a szigetországot. De a győzelem nem tartott sokáig. A szigetlakók rá­untak a kommunistákra. A szovjettől, mint baráttól, jobban megijedtek, mint ellenségtől. A múlt heti köz­ségi választások alkalmával sorra buktak ki a vörö­sök. Ha sor kerül az országos választásokra, a parla­ment moszkovitái is repülni fognak. TUDOMÁNYOS TITKOK Az elnö­k javasolta State of the Union beszéd­é­­ben,­ hogy atomtitkainkat cseréljük ki szövetsége­seinkkel, mert anyagi pocsékol­ásnak és a tehetségek szétf­orgácso­lásának tekinti szövetségesek között olyan problémákon való mun­kát, amelyeket az egyik szövetséges már megoldott. Most halljuk, hogy a kongresszusban ellenkezés van a javaslattal szem­ben a törvény megváltoztatására. Az atomenergia törvény kikötésének, amely sze­rint a fejlesztés eredményei titokban tartandók, még lehetett némi értelme addig, amíg egy­edüli tudói vol­tunk az atomtitkoknak. Ez az idő azonban elmúlt és az atomtudományokban aligha van több titok, mint tesszük azt a villamossági tudományok terén. A tu­dományos titok egyszerű mérnöki kísérlete­zés­é vált,­­és ebben csak profitálhatunk, ha szövetségeseinkkel megosztjuk a titkot,­­ ami nincs. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Atomkor! kis tükör... Major Ilonka Mindjárt Gábriel arra gondoltam, amikor a vi­lágsajtóban elterjedt a rémhír, hogy az oroszok kutya után, egy embert lőttek ki a világűrbe. Gábriel, charlimbaudi földmű­­ves irt az oroszoknak, hogy el­megy próbautasnak az első kísér­leti utasszállító rakétára. De a párisi orosz követség udvarias levélben elutasította az ajánla­tot . . . A vörös urak először sa­ját embereikbe lőnek úgy bele, hogy csillagokat látnak. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy em­berekkel folynak a titkos kísér­letek, és titkolják a kudarcokat s emberhalált! Majd ha Egynek sikerül a világűri sugárzásokat túlélni és újra visszatérni a földre, lesz nagy propaganda megint . .. Gábriel atyafit a visszautasítás korántsem kedvtelenítette el. Sercintett és megpödörte har­csabajuszát, azután írt egy levelet az amerikaiak­nak.­ Azzal a módosítással ajánlotta fel kozmoszi szolgálatát, hogy őt a Hold már nem igen érdek­li, csak a Mars bolygó. Vesztére az amerikaiak is elutasították, ami röviden annyit jelent, hogy mars. Azóta a nagyratörő Gábriel tovább túrja a földet, olyan rakétákra kéredzkedett, melyek nem vették fel. Sebaj, még mindig elmehet Szent Pé­terhez portásnak ... * ❖ $ Édes Mária Callas! Korunk legszebb anekdotá­ját köszönhetjük neki és azt, hogy a római Opera-botrány óta kevesebbet beszélünk a Sputnikról. A csodálatos hangú primadonna egyetlen toppa­­nással kifricskázta az államelnököt, a szépasszo­nyokat ékszerestül, drága ruhástul hazaküldte. Elza Maxwell, a pletyka-irodalom Csingisz Khanja, túlborsózta a botrányt azzal, hogy az ola­szokat “barbároknak” nevezte. A Callas botrány háttere nem olyan botrányos, mint amilyennek a túlfűtött temperam­entum­ú, ro­hamosan lefogyasztott művésznőről feltételezzük. Bellini “Norma” című operájában a nagyáriát jó­formán az első felvonás elején kell énekelni, ami­kor a koloratúr-énekesnők hangja még nem mele­gedhetett be. Nehéz trapéz a Costa Diva áriája! Egy túlélés intonánál, kis vibrálással több, a “bar­bárok” füle már reagál. És Callasnak lámpaláza volt! A nagyáriát nem énekelte tökéletesen. A kar­zaton ülő zeneértő olaszok tapsába f­üttyök vegyül­tek. A hallgatóság ováció helyett langyosan ütötte össze a kezét. Ez több volt, mint amennyit a híres Callas eltűrhet — azaz kockáztathat! — A többit már tudjuk. A botrány mindenütt használ a művészi karri­ernek, csak a “barbároknál” nem! Callas Rómá­ban milliókat veszített, mert Olaszországban az a szokás, hogy a művészeket a második és harmadik felvonás közben fizetik. A diva Milanóban sem énekelhetett! Párisban ovációval fogadtuk a repülőtéren. Szebb volt mint valaha! Itt is rendezett két inci­denst. Hirtelen sikollyal felfedezte, hogy egyik ékszertáskája hiányzik. Átkutatták a repülőgépet és a gép huszonöt perces késéssel indult tovább. A prima­donna kutyáját szabály­ellenesen, heves vi­ták után hozta magával. Bellini, a “Nonna” szerzője, olaszországi Car­­rarának, a legszebb márvány hazájának szülötte. Párisba vágyott és egyik külvárosában halt meg. A híres Père-Lachaise temetőben alussza csendes álmát, Chopin és Cherubini hantjai között . . . stc .­­­sjt A párisi operának is volt egy baby-botránya. Az egyik énekesnő elájult a színpadon. Pánik, emóció, már-már fel akarták függeszteni az elő­adást. Egyik fiatal chorus-énekesnő kikukucskált a függöny mögül a nézőtérre és­­ felfedezett egy opera-énekesnőt az első sorokban! A fiatal, karcsú­­koloratúr-énekesnő perceken belül “beugrott” és gyönyörűen végigénekelte az operát. Viharos tap­sot, rengeteg virágot kapott . . . Mária Callas csodálatos szemével “megverte” Cerquettit, a száztíz kilós operaénekesnőt, aki be A világ legszárazabb vidéke Több olyan vidéket ismerünk, ahol a csapadék évi mennyisége nagyon csekély. Chile és Peru nyugati partvidékein, Délnyugat-Afrikában, Fel­ső Egyiptomban, Ausztráliában vannak ugyan­ he­lyek, ahol évekig egy csepp eső sem esik, de tel­jesen csapadéknélkülieknek ezeket a vidékeket se lehet tekintenünk. Amióta Egyiptomban a rend­szeres meteorológiai szolgálatot megszervezték, ott is megfigyeltek kisebb esőket. Wadi Halfában, Angol-Egypttomi Szudánban és Egyiptom határá­ban nem volt ugyan mérhető csapadék, de tíz év alatt összesen 22 alkalommal észleltek esőcseppe­ket. 1895-ben és 1898-ban azonban még ezek a csa­padéknyomok is kimaradtak. Hogy néha még a Szaharát is meglátogatják a záporok, azt a vízmo­sások, ottani nyelven wadi-k bizonyítják legjobban. írta: MAJOR ILONKA (Páris) iyette túlteljesítette a “Normát”. Cerquetti, egy operaelőadáson amnéziásnak tetette magát, nem emlékezett két felvonás partitúrájára. De az élel­mes igazgató több gázsit igért és Cerquetti ész­hez tért. Azt ajánljuk a művésznőnek, hog­y ne fe­lejtsen el lefogyni ... Hogy m­ás színpadról is szó essék, a párisi Par­lamentbe titokzatos ládák érkeztek- Amikor kibon­tották, elámultak a leggyermetegebb lelkű politi­kusok is. Minden képviselő úr számára savarnyú­­cukorkás szopókát küldött M. Bazid de Jouy, a Családvédő Liga elnöke. A tagok imigyen tilta­koztak a Nemzetgyűlés határozata ellen, amiért a családi pótlékot napi 12 frankkal, azaz egy szo­póka árával, emelték csak fel . . . • A növények vándorlása A burgonya tudvalevőleg Amerikából származik 1586-ban jött Angliába, 1590-ben Olaszországba, 1616-ban Franciaországba, 1623-ban Izlandba, 1710-ben Németországba, 1726-ban Svédországba, és 1737-ben Finnalandba. A búza és hagyma hazája Egyiptom. A bab a Káspi-tenger mellől, a gyalogpaszuly Kelet-Indiá­­ból, az ugorka és dinnye Dél-Ázsiából erednek. A káposzta vadon tenyészik a Közép-tenger mellett, a foghagyma Szicíliában és a spárga Szibériában. A rhebarbarát Rhodope hegységből hozták a 17-ik század elején. A lencse hazája Palesztina, a köles és rizs Kelet-Indiából ered, de az utóbbit már Nagy Sándor hozta Európába. A retek Kínából való. A cseresznyét Lucullus hozta 74-ben Kr. e. Kerasus városából, — ahonnan neve ered — a Fekete-tenger mellől Rómába, ahonnan 55-ben Kr. u. jutott el Angliába. A szilva Turkesztánból és Szíriából, a mandula Afrikából, a barack, eper és mogyoró Perzsiából, a görög dinnye Melos szige­téről, az alma és füge Ázsiából erednek. A gránát­almát a rómaiak Karthágóból hozták Olaszország­ba. A citrom ázsiai, a narancs kínai eredetű. A közönséges gesztenye Thessaliából való, az akácfa Észak Amerikából, valamint a platán is. A virágok közül a nárcisz, szegfű és lekovia Dél-Európából származnak, a jácint Ázsiából, Szí­riából jött a liliom, Kelet-Indiából a jázmin, Kí­nából az őszi rózsa, Japánból a hortenzia, Észak- Ázsiából a rezeda, Közép-Amerikából az aloé, Dél- Amerikából a napraforgó. A tulipánt Geszner ter­mészetbúvár hozta 1559-ben Konstantinápolyból.

Next