Amerikai Magyar Népszava, 1958. március (57. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
-IF OLDAL Entered as Second Class Matter at the Cleveland Post Office under the Act of March 1879 Published daily, except Sundays and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y Telefon: REgent 7-9370 i|ggJs-'53 Előfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre $25.00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK lüliance, O.. 76b E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave Bridgeport Conn., 578 Botswick Ave Garfield, N. J„ 32 Division St. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street New Brunswick, N. J., 403 Lawrie St Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J„ 403 Lawrie St. Niagara Square Station Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St Ihicago 19. 111., 8341 Prairie Ave. Trenton, N. J., 482 Riverside Ave. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-37(6 GYŐZELEM ARGENTÍNÁBAN Arturo Frondizi, az “intranzigens radikális” hatalmas győzelmet aratott Argentínában. A választás szabad volt,, az első szabad választás 30 év óta.Nem lenne reális,ha megfeledkeznének róla, hogy Frondizi kommunista és peronista elemeknek köszönheti győzelmét és ez nyugtalanságot váltott ki az egész amerikai kontinensein. Megválasztása után azonban Frondizi kijelentette, hogy “senkinek sem vagyok lekötelezve és csak 20 millió argentínai javára fogok kormányozni.” Frondizi megígérte, hogy nem fogja korlátozni a sajtó szabadságát és nem fogja akadályozni az ellenzéket működésében. Az ellenzék nem olyan nagy, mint várni lehetett volna, de ha Frondizinak diktatórikus hajlamai lennének, azok nem, sokáig érvényesülhetnének egy országban, ahol szabad a sajtó, így hát Frondizi győzelme nem okvetlenül olyan baljóslatú, mint az első percekben hitték. Nem tagadható azonban, hogy Peronnak, a ragadozó diktátornak még mindig vannakhívei Argentínában. Ő maga azonban nem térhet többé vigasza az országba. Sem a hadsereg nem, engedné, sem a nép többsége. Frondizi az úgynevezett “gazdasági nacionalizmus” híve. Súlyos gazdasági válságnak néz elébe és növekvő inflációnak, amelynek alapját még Peronrakta le. Ha Frondizi ebből a válságból ki tudja rántani Argentinét, nagy szolgálatot tehet, nemcsak hazájának, hanem az egész kontinensnek. Frondizi úgy fogja találni, hogy a kormányzati felelősségnek kijózanító hatása, van. Mint az,argentin'gaucho mondja: “Könnyű hencegni azzal, milyen jól játszol a gitáron — de állj csak fel a dobogóra és játszol rajta.” ÖSSZETARTÁSBAN .AZ ERŐ A négybilliós külföldi segélyprogram érdekében rendezett bipartizáni vacsorán megjelent az ország szine-java. Politikusok, iparmágnások, közgazdászok, a kormány tagjai. Eisenhower elnök büszkén jelentette ki, hogy Amerika megmutatta: ha a nemzet érdekéről van szó, párti különbség nélkül tartunk össze. Elismeréssel beszélt Truman volt elnök doktrinájáról, amely a külföldi segélynyújtás alapját vetette meg, amikor Görögországnak adott katonainak segítséget, hogy megmentse a kommunizmustól ezt az országot. A végén Stevenson volt elnökjelölttel fényképezték le Eisenhowert, aki kifakadt a “struccpolitikusok ellen.” Ezek azok a honatyák, akik fegyvereikre nem sajnálják a pénzt, de a békéért centet sem akarnak áldozni, mondotta Kike. Bizonyos, hogy ez az összejövetel demonstrálta miszerint Amerika két pártja, ha közérdekről van szó, vállvetve harcol, félretéve a személyi és politikai ellentéteket. Azok, akik eddig berzenkedtek a szövetséges országok támogatása ellen, talán most majd megértik, hogy Amerika nem maradhat magára a szovjettel szemben. Ha Európa elveszik, Amerika kerül sorra. Ázsia fele máris kommunista kézen van. A jövőt nem ismerjük, de a jelent, a békét kell megóvni mielőtt még későn lenne. INDONÉZIA TRAGÉDIÁJA A polgárháború Indonéziában talán nem lesz véres, de ennek pusztán földrajzi és technikai okai vannak. Az ország szigetekből áll és a szembenálló feleknek nincsen elég hajójuk, repülőgépjük, hogy sikerrel támadhassák egymást. Mindazonáltal Indonézia tragédiája teljes. íme itt egy ország, amely kevesebb mint egy évtized előtt nyerte el függetlenségét és máris a bomlás útján van. A bomlás akkor kezdődött, amikor az ország letért a demokrácia útjáról és a kommunizmussal kezdett kacérkodni. A kettészakadt Indonézia baljóslatú figyelmeztetőül szolgálhat fiatal országoknak, hogy milyen sors vár rájuk, ha a kommunizmustól várják problémák megoldását. . AIvIDiSiaAI MAGIAB NiFSZAvA KÉT RÉGI ISMERŐS Iétái A napokban találkoztam velük újra, véletlenül. Ott álltak egy egy rádiómikrofon előtt és mosolyogtak. Látszott rajtuk, hogy nagyon meg vannak elégedve a helyzettel, a világgal, saját magukkal. Ott álltak és szembe néztem velük. Hirtelen az idő visszarepült 1926- ba. A két régi ismerős ekkor találkozott először és mind márt össze is verekedtek. Jobban mondva: azért találkoztak, hogy verekedjenek. Most már nem titkolom tovább, egyenesen, becsületesen megmondom, hogy a két régi ismerős: Jack Dempsey és Gene Tunney. Ismerőseim nekem és ismerősei még sok más millió amerikainak. A nehézsúlyú boxolás két volt világbajnoka. Most legutóbb valami egyesület díszoklevelet és aranyérmet nyújtott át nekik azért a felbecsülhetetlen értékű szolgálatért, amit a fiatalság erkölcsi színvonalának emelése érdekében tettek — legalább is ezt hangsúlyozták a szónokok. Ezért fotografálták le őket, ezért került bele képük a folyóiratokba, amelyek egyikében a napokban megláttam őket. Alig változott akár Dempsey, akár Tunney. Szinte megdöbbentően fiatalok maradtak, holott az egyik hatvankettő, a másik hatvan. Mi az, mi az, döbbentem rájuk szinte felháborodva, ő fölöttük nem szalad el az idő ? " 1926. Jó Isten! Első éves házas voltam és Philadelphiában szakadt az eső. Amikor este izgalomban égett az egész ország. A boxolás világbajnokát, Dempseyt, a Manassa Maulert, a félelmetes verekedőt, a legeredetibb boxoló stílus kitalálóját, ezer szenzációs küzdelem hősét, aki tönkrepüfölte Jess Willardot Toledoban és Jack Sharkeytől kezdve végig az egész vonalon elintézett addig minden ellenfelet hihetetlen erejével, ringbeli tudásával, hosszú gyakorlat adta ismereteivel, ügyességével és gyorsaságával, főleg pedig az oroszlán szívével, ami nem ismert félelmet, visszavonulást, meghátrálást, kihívta egy ismeretlen volt matróz, aki a haditengerészetben tanult meg boxolni. Leütött pár “gob”-ot, és las■san lassan feljebb lépett a karrier létráján, közben végigcsinálta a háborút és beleszeretett az irodalomba annyira, hogy Shakespearet tudta idézni amin mindenki viharosan derült. Hát hogyne. Egy boxoló tengerész, aki Shakespearet olvassa. Hallottak még ilyet? Hát ez hívta ki a világbajnokot és akkor este volt a nagy verekedés Philadelphiában. Dempsey olyan volt, mint rendesen, a borneói vadember, sötét bőrével, összevisszavert fejével, mélyen bent ülő szemeivel, lapos homlokával, de a női szívek azonnal hangos rivalgással szólaltak meg Tunney mellett, aki fehérbőrű volt, egyenesem állott, kedvesen mosolygott, a fogait mutogatva és általában úgy festet, mint az édesmama legkedvesebb fia. De a dráma sötét árnyéka ott vonult el a fényszórók tűzcsóvája előtt és valahol, mintha tompa dugású kürtöt fújtak volna,, mint a görög sorstragédiák sötét nemzői. Dempsey nem érezte jól magát. Ideges volt, fáradt és agyonhajszolt. Az idegei rongyokba tépve. Nagyon rosszul élt a feleségével és a nagy ütközet előtti órában összevesztek valami hitvány pénz miatt. Tunney nyugodt volt és magabízó. Mintha egyáltalán nem lettek volna idegei, olyan derülten nézett a ring szélén írógépeiket kibontó újságírókra és a két segédjére, akik a ringnek az ő számára fenntartott írta: LINER ISTVÁN sarkában szorgoskodtak, odakészítették a hideg vizes vödröt, benne a törülközővel és spongyával, a szagolósót tartalmazó kis üveget és odaállították a saját maguk óriási bizalmát és reményét a féligmeddig ismeretlen harcos mögé. Maga a verekedés nem tartott túl hosszú ideig. Bár biztos, hogy amilyen izgalommal vett tudomást az ország minden egyes pillanatáról újságban, táviratokban, telefonon, rádión, az arénában ülve, ordítva, üvöltve, hadonászva, tombolva, a túlvilágról a régi boxolók is mind meredten figyeltek Bob Fitzsimmonstól és John L. Sullivantól kezdve végigGentleman Jim Corbettig. Dempsey az egész arzenálját felvonultatta. A pergőtüzei halálosak voltak, egyes bombáit San Franciscoig lehetett hallani. De Tunneyt nem bírta megmozdítani. A volt matróz nyugodt maradt, mosolygott ésszinte karcolás nélkül lépett bele a halálkörbe, a Dempsey ökleinek közelharcába. De Dempsey ökleiből valahogyan hiányzott a dinamit és a végén a bíró Tunneyt jelentette ki győztesnek pontozással. A bejelentésre halálos csend támadt az arénában, mint mikor egy hőst temetnek. Dempsey, a tegnapi bálvány, hajlott háttal, lógó vállakkal csoszogott ki a ringből. Akkor tört ki az örömmámor, a tapsvihar, ami az új bajnokot köszöntötte. A király meghalt, éljen a király. És most újra itt álltak előttem a magazinban a fényképen és mosolyogtak. Egymásra mosolyogtak, mint akik régről jól ismerik egymást. Minden pillanatban azt vártam, hogy kezet fognak. Nem azért, hogy utána verekedjenek, hanem, hogy megöleljék egymást, mint régi ismerősök, régi ellenfelek. Az egyik hatvankettő. A másik hatvan. Hihetetlen. Hiszen csak tegnap történt az egész. CANTHARIDE ... — A gyilkosá én vagyok, diktálta tollba Avranches város egyik gyógyszerésze Loyvet, tévedtem és tévedésemért valaki életével fizetett . . . A rendőrtiszt, aki élőt Lovvet első vallomását megtette és aki papírra vetette ezeket a súlyos szavakat, nem akart fülének hinni. Hogyan, Monsieur Louvet gyilkos lenne? ő, aki hivatásának legnagyobb becsületességgel tesz eleget, ő akinek embersége határtalan. A város szegényei is tudják, hogy hozzá bármikor fordulhatnak, mert nemcsak avajnai Imre gazdag gyógyszertára, de duzzadt pénztárcája is rendelkezésükre áll. Ez a jóhír túljutott a kisváros határain. A környékező falvak betegei sűrűn keresték fel. Az köztudatban élt, hogy Loyvet gyógyszerei hatásosabbak, mint bárki másé. Néhány hónappal ezelőtt egy hatalmas szál ember állt Loyveval szemben,aki keverőasztalkájára egy papírszeletet csúsztatott. “Cantharide”, Loyvet végignézett emberén, huncutkásan rámosolygott, mint aki szó nélkül akarja tudomására adni, hogy résztvevője a csínynek. Egy pillanatig sem gondolt arra, hogy törvényellenesen cselekszik, mert a kért szert az előírások szerint, csak orvosi rendeletre adhatná ki. “Cantharider’ izgatószer, mormolta maga elé. Nevetett, amint emlékezete felfrissítésére az utasításokat tartalmazó kézikönyvben olvasta. “A vérkeringést felajzta, sok esetben pedig jótékonyan hat bizonyos kort túlélt egyénekre. Nagyon ki mennyiségben használandó.” A mennyiség, amit adott, nyugtatta meg önmagát, olyan kicsi, hogy káros hatása nem lehet. Embersége is megszólalt. Miért ne, évei számának ellenére, lehet legalább hetven éves, még mindig kalandok után fut, hát tegye. Ebben tévedett, csak később tudta meg, hogy új kliense hetvenhetedik életévét is betöltötte, akinek két elpusztíthatatlan szenvedélye volt. Az egyik a pánzgyűjtés, a másik pedig a nőik, korukra rangjukra való tekintet nélkül. Mivel másodikszámú szenvedélyének tüze néhány év óta kiadvóban volt, a parazsat Cantherideval élesztette. Loyvet gyógyszerésznél tett első látogatásának eredménye nagy örömmel töltötte el. Ennek a mesterséges eszköznek segítségével fiatalságának teljességét látta visszatérni. Auguste Colan Genets falu hírhedt gavallérja írta: GYOMAI IMRE (Páris) nagy elhatározásra jutott. Pénze van. Kaland szempontjából 77 életéve nem számít, mivel az azt megfiatalító Cantharidét a jószivű patikáriustól megkaphatja. Aktivitásának színhelyéül a szerelmi kalandok paradicsomát, a Voté Azúrt választotta. A kalandokat aktiváló szerért Avranchesba sietett. A papírszeletre még azt is ráírta, hogy ezúttal nagyobb, mondjuk egy zsebkéshegynyit kér, mert nagy útra készül. A patikárius megint mosolygott és becslése szerint legalább tíz grammnyit adott. August Colan eg pohár vörösborba keverte az áldott szert. Talán néhány pillanatig átélt kalandjainak ízeit érezte. Nice, Cannes homokfövényein sütkérező gyönyörű nők karját érezte nyaka köré fonódni, amikor lélegzete elállt és holtan rogyott össze. Loyvet, a jószívű patikárius kliensének távozása után rosszat sejtőn fellapozta az utasítások könyvét, így tudta meg, hogy 10 grammnyi Cantharidevel öt ember életét lehet kioltani. A könyvet eldobta, futott kliense után. Kevéssel ezután mentőkocsi állt meg a patika előtt és orvos hiányában a mentők a patikáriushoz fordultak. Loyvet a halottban felismerte kliensét. Zágoni Fábián Áron fejfájára Gontios Sándor Öreg amerikás magyar volt zágoni Fábián Áron, székelyek földjének szülötte. Igazában nem is volt régi amerikás, hiszen akkor került közénk, mikor Erdély felett a román lett az úr. Ha ezt emlegették előtte, látszólag közömbös hangon mondta: — Nem bírta a gyomrom a birka szagot. Asztaloskodtam Kolozsvárott Lehoczky János uram műhelyében és mikor jó magyar koronák helyett rossz oláh pénzt nyomtak a markomba, szedtem a sátorfámat és meg se álltam Amerikáig. Próbált itt, próbált ott, amig végül, húsz év előtt, Indiana állam Franklin városába került a bútorgyárba, ahol jól érezte magát, mert szólása szerint: — Nyoma sincs itt a románnak és rajtam kívül magyar sincs több kettőnél. Az a megmaradt kettő hivott le Áron temetésére, mert hiszen templomhoz nem tartozott a boldogult. Úgy vélték tehát: — Legyen itt valaki, aki szóljon valamit a végtisztesség során. Mit mondhattam volna néhai székely sírja felett? A szó, az ékes beszéd soha nem volt kenyerem, így csak annyi sült ki belőlem: — Fábián Áron volt, és nincs többé. Visszatért az örök enyészetbe. Amint magánosan a vasúti állomás felé igyekeztem, váratlanul forgószél jött. Ha meg nem kapom a kalapomat, talán most is szaladhatok utána, így a szél csak az utca porát verte fel, kergette magasra, majd mikor elcsendesült, a kavargó por lassan visszaszállott oda, ahonnan elindult, a földre. Az órák során, amíg a vonat Ohio felé vitt, zágoni Fábián Áron emléke kísértetett. Jóra való, két kezével dolgozó, becsületes ember, akihez hasonló sok millió számra van Amerikában. És még nagyon sokkal több ennek a földnek széles hátán. Sírjuk felett, ha emléktábla lenne, arra csupán ennyit írtak volna: — Volt — nincs! Mit írhatna a toll egyebet zágoni Fábián Áron fejfájára? És a többi más nevű milliók emlékére? Zúgtak a vonalkerekei, kergették fejemben a gondolatokat, mig eszmbe jutott: — Ki volt Könyves Kálmán magyar király után, tehát az Urnák 1116-ik esztendejében 842 évvel ezelőtt a magyar korona ura? Nem tudom és rajtam kivül Amerikában vagy a szülőhazában milliók és milliók se tudják. Pedig koronás király létére ember kellett legyen, aki volt és nincs többé. Zakatolt tovább a vonat kereke és szinte kérdezte tőlem: "Hi — Hány tanítványa volt Krisztusnak ? Tizenkettő? Volt-e köztük valaki, aki Lebbeus és vezetéknevéről Taddeusnak volt ismeretes? Szégyenkezve vallom be más milliók nevében is, hogy ennél egyebet nem tudok felőle. És azt sem tudom, hogy ki volt Japán vagy Kína első uralkodója, költője vagy szobrásza. Éppen ilyen kevéssé tudjuk, hogy ki lehetett a tizenötödik Pápa? Voltak és elmúltak. Kinéztem a vonat ablakán és forgó szelet láttam a szabadban és arról, — pedig nem fenyegette többé kalapomat —, eszembe jutott ismét zágoni Fábián Áron és sóhajtottam. — Olyan ez a forgó szél, mint az emberi élet. Senki sem tudja honnan jön és senki sem tudja, hogy miért jön? Felvert jó csomó port a föld országutján és mikor elszáguld, a felvert por vissza- írta: GONDOS SÁNDOR száll a földre, ahol lábbal tapossák és elfeledik. Ez a zágoni Fábián Áronok sorsa. Voltak és elmúltak. Velem és veletek együtt. És elmúlnak velünk együtt a fejfák is. Mit használna a reájuk rótt felírás? A növények és a villamosság A villamosság hatását a növényzet fejlődésére újabban egy Spachneff nevű német gazdának sikerült szép példákkal igazolni. Gabonamagból pár percnyi villámozás után csaknem félannyi idő alatt kel ki a kalász, mint rendes magból és még gyorsabb hatása volt a villámnak, midőn a szántóföldben elhelyezett cink- és rézlemezek segítségével állandó villámáramot tartott fenn. Csaknem meseszerűen hangzik, hogy ily módon termesztett egy répát, melyek átmérője 27 centiméternyi volt. ROSSZ TANULÓ Különös végrendeletet hagyott hátra Charles Leux alsarce-i polgár, aki hatmillió frankos alapítványt tett rossz tanulók számára. Monsieur Leux annak idején maga sem volt a legkitűnőbb tanuló és ötször volt kénytelen iskoláit változtatni. Ennek ellenére tekintélyes, gazdag ember lett belőle. Halála előtt elhatározta, hogy tesz valamit a rossz tanulók érdekében és ezért készítette a furcsa végrendeletet. Charles Leux rendelkezése szerint az alapítvány kamatait minden tíz esztendőben tíz különösen rosszul tanuló, de egyébként szorgalmas diák kiképzésére kell fordítani. .