Amerikai Magyar Népszava, 1958. július (60. évfolyam, 154-179. szám)

1958-07-19 / 169. szám

2-IK OLDAL Second class mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. r-UOnaneu uail>, except Sundays and legal nuau«» AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1738 KAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Kdltor: ZOLTÁN GOMBOS BdltorUl Circulation Office — Szerkesztőség éa KladőhlTital 80S EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Telefon: RXgent 7-0370 Befizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $6.00 lUs országokba (other countries) egy évre $25.0* BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK _______ alliance, O., 76« HL Summit Street Detroit, Mich.. 8129 W. Jefferson Ave Bridgeport Conn . F'* BotswioU: Ave. Garfield, N. J., 32 Division St. Bethlehem! Pa., 703 F *th Street New Brunswick, N. J., 403 Lawrie St Buffalo, N. Y., P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Niagara Square Statior Philadelphia. Pa., 122 W. Loudon St. Chicago 19, Ul., 8341 prairie Ave. Trenton, N. J., 482 Riverside Ave. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. IJl College St., Toronto 2-B. Ont. Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV VS77B MEGELŐZTÉK NIKITÁT Az ameri­kai tenge­részi katonáik tartják a rendet úttól Tripoli partjain és Be­irútban. Valószínűleg Jordán is segítséget kap Amerikától és Angliától, mielőtt még Nasser terroristái, akik mögött a Krem­lin áll, elfoglalnák a kis országot. Cyprus Szigetén az angolok állanak készenlét­ben, hogy Huss­eint és Arábia királyát védjék meg hasonló puccsos orvtámadástól. Mint Eisenhower elnök megmondotta: Ameri­káinak eltökélt szándéka véget vetni­­a kommunisták kulisszák mögötti intrikák révén való hódításainak. Ezt a módszert alkalmazta a szovjet Koreában, Indo- Kínáiban is, belügynek nyilvánítva a vörös ügynökök és terroristák aknamunkáját, országrombolásait. A szovjet újra kezdte fenyegetőzéseit — akár­csak a szuezi válság idején, — Amerikára hárítva a felelősséget, ha új világháború tör ki. De Amerika, amely jól tudja, hogy az igazság az oldalán van, nem törődik többé a Kremlin ökölrázásaival. Nikita Kras­­csev mind rájön, mérni késéssel,­­hogy túllőt a célon. A szöveg, amit ismétel, különben is unalmas már. Ismerjük az unalomig. Az iraki puccs “belügy”. A ta­­jcanoni és jordáni terrorista támadások: “f­elügyek”. Se Amerika, se a Nemzeteik Szövetsége ne avatkoz­zanak bele, hogy a szovjet milyen úton-módom pró­bálja megkaparintani a középkeletű olajmezőket. A magyar forradalom, amelyet szovjet tankok gázoltak le, nem volt belügy. A Kádár-féle bábkor­mányt Nikita alakította, aztán ráparancsolt Kádárra, hogy kérjen tőle segítséget. Kétszázezer magyar hagyta el hazá­ját. Százezreiket­­börtönbe, kényszer­munkára vitték. Titkos és nem titkos ítéletek alap­ján halomra lőtték az embereket. Mindez magától értetődik a Kremlin szerint. De ha Amerika annak idején a magyar nép segítségére sietett volna, ezen felháborodtak volna az elvtársak. Ki hallott ilyent, segíteni egy népet, amely nem­­akar kommunista ura­lom alatt élni? Amiért Amerika kormányát joggal felelősségre vonhatja saját népe és szövetségesei, mint volt az le­hetséges, hogy az iraki tisztek­ polcosáról nem értesül­tek előre? Eltekintve attól, hogy az arabok képtele­nek titkot tartani, Dulles külügyiminiszter fivére, Al­len, a ké­melhárító feje, rendszerint idejében tudni szokta, hogy miféle meglepetésre készülnek­ ellenfe­leink. Ezúttal csak utólag, az újságokból tudták meg —a közönséggel együtt —, hogy egy maroknyi nas­­serista kard­csörtető lemészárolta a királyt, a trón­örököst, a miniszterelnököt és kezébe kaparintotta a hatalmat, Bagdadban. A bagdadi paktumhoz tartozó országok fejei konferenciára ültek össze és amikor Iraq királya, Faisal nem jelentkezett, kezdtek csak gyanakodni, hogy valami nincs rendben. Az esetben, ha a CI­A értesült a puncsról idejé­ben és azt közölte Eisenhoweréikkel, akik nem­ vették komolyan a figyelmeztetést, a külügyminisztérium felelős a késedelemért, amely végzetes lehetett vol­na és amely még súlyos bonyodalmakra vezethet. Ez ellen szól az a tény, hogy Törökország, Irán és Pa­kistán képviselőit hagyták várakozni­­a repülőté­ren mindaddig, míg a rádió nem közölte, hogy Iraq­­ib­an a junta vette át az uralmat és i­ junta semmisnek nyilvánította a bagdadi paktumot. Most várnunk kell a szovjet újabb sakkhúzására és bábjának, Nassernek­­ballépéseire. Ha Nasser be­vonul Jordánba és Arábiába, a harmadik világhábo­rú elkerülhetetlenné válik. A félelmetes csak az a do­logban, hogy ezt a háborút nem hadüzenettel kezdi az ellenség, hanem Hitler és Japán receptje alapján meglepetésszerű orvtám­ad­ással. Csak akikor fogunk tudomást szerezni róla, amikor már felrobbantak az első atombombák. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Mérnök vagy ügyvéd? Gindo­ Gyakran hallom mostanság, a nyári iskolai szün­idő idején, mikor az amerikai magyar szülők afelől beszélgetnek,­­hogy mit neveljenek iskolába járó gyermekeikből. Jómagam sok tapasztalatokban érett fejé­től is gyakorta kérnek tanácsot, de bizony én nem igen állok kö­télnek, mert nem szeretek a má­sok dolgába avatkozni. Se go­romba feleletre, se kitoló­dására nem várok. Jobb annál, elmesé­lem az öreg Korpany földbirto­kos meg az öreg Simon zsidó dol­gát a gyermekek nevelése körül, amint az valamikor magyar földön történt. Úgy kezdődött a dolog, hogy az öreg Korponay “nagy szerző” volt. Tegyem hozzá mindjárt, hogy sokkal okosabb szerző volt, mint a tisztelt iró urak. Tudvalevő, hogy az iró urak ugyanis csupán holmi üres babérokat szereznek munkájukkal, amelyek hamarosan elhervadnak, elszáradnak, végül nyomuk se marad. Korponay Ferenc uram ellenben földet szerzett, jóravaló televény földet, amely mindig megmaradt, sohase száradt el, sőt mennél alaposabban művelték, annál jobb lett. Ismétlem, mindez a régi időkben történt, ami­kor még hite-hamva se volt kommunizmusnak, amely a román kormány kényuralmára juttatta a magyar földeket. Senki birtoka lettek azok. Nőtt-nőtt Kővár mellett a Lápos folyó balpart­ján a Korponay birtok, amig végül a Teleki gró­fokét is túlhaladta, pedig azoknak adott a sors bőven az erdélyi földiből. Ami termés volt Korponay birtokon, azt húsz­­éveken át mindig Simon Jakab kereskedő vásárol­ta fel, akinél becsületesebb zsidót nem ismert Ma­gyarország, pedig volt ott becsületes magyar zsidó mindig nagy bőséggel. De azok között is a legjava éppen ez a Simon Jakab volt, akit egyszer még a méltóságos megyéspüspök is a jóravaló emberek mintaképe gyanánt említett beszédében. (Ezt velem soha nem tette.) Úgy történt a dolog, hogy ennek a Korponay föl­des­uraságnak volt egy Ferenc nevű fia, aki együtt járt a Simon Jakab, Miska nevű fiával a papok gimnáziumába. Nyolc esztendőn keresztül egymás mellett tanultak, egyszerre tették le az érettségi vizsgát és éppen ezen a nyáron történt, hogy Simon Jakab átsétált Somkutról a Korponay birtokra és alkudozni kezdett az új termés megvé­telére. Kisétált a két öreg ur a Lápos folyó mentére, né­zegették a gyönyörű termést, hol alkudoztak, hol beszélgetek, mikor egyszer csak megszólalt Simon Jakab e képen: — A jóságos Úristen kegyelméből , megélte a nagyságos úr azt az örömet, hogy a Ferenc urfi elvégezte a latin iskolát. Hát nagy szerencse az, amikor valakinek olyan jó tanuló és derék maga­­viseletű fia van, mint a Ferenc urfi. Nagy ember lesz még abból valaha, akárki megláthassa. Van annak magáihoz való esze bőven. De azután kér­dezem már most, hogy az egyetemre megy a fia­tal úr, milyen pályára tetszik majd neveltetni? Az öreg Korponay nagyot szívott tajtékpipájá­ból és lassú nyugalommal felelte: — A Feriből mérnök lesz, Jakabom, ha az Isten is úgy akarja. Szörnyüködni kezdett erre Simon Jakab, szív­ta a fogát erősen, majd ellenkezve mondta: — És no bizony, mérnök? Már hova gondol a nagyságos úr? Nem úri embernek való pálya az, csak szegény emb­er fiának. Mi a csodának lenne lánchordó mérnök a Ferenc urfi? Az öreg Korponay jó ideig gondolkozott, majd nyugodalmasan magyarázta: — Hát nézz ide, Jakab barátom! Negyven esz­tendeje figyelem én ezt a Lápos folyót, ahogy itt a birtokom szélén elhúzódik. Amint ez a víz az én birtokom széléhez ér, nagyott kanyarodik a másik oldal felé, ahol igen magas a part, míg az én ol­­dalamon olyan lapos és sima a föld, mint a jól gyalult deszka. Látod-e? — Látom, hogyne látnám! — Hát ha látod, akkor rosszul látod vagy nem használod az eszedet. Úgy nézd meg ezt a vizet, Jakab, hogy amint itt kanyarodik, ahányszor ta­vaszi áradás vagy nagy eső jön, akkor a haragos hullámok nekirohannak a másik oldalnak annak a magas partnak és elszakítanak belőle egy-egy da­rabot. Nos, amit elszakítanak a túlsó oldalról, azt mind idehordják az én földemre. Negyven eszten­deje lesem én azt, hogyan hordja át nekem az oláhok földjét a Lápos folyó vize. Negyven esz­tendő alatt húsz holddal lett nagyobb az én birto­kom. Amig majd sziklás földet ér az áradat a túl­só oldalon, addig az utolsó húsz hold földet is át­hordja hozzám és akkorra az én Ferenc fiam már tanult mérnök lesz, aki gátat épít majd a víznek a mi oldalunkon és az a negyven hold föld, amelyet az oláhoktól hordott át a víz ingyen, a mienk ma­rad és annyival nagyobb lesz ez a birtok. Nagyot legyintett kezével az öreg Korponay és elégedetten tette hozzá: — Hát ezért taníttatom mérnöknek a Feri fiút. Ebben az okoskodásban látszólag megnyugo­dott Simon Jakab. Az oláhokat az se sajnálta. Nem is szólt többé semmit, amíg végre Korponay meg nem kérdezte: — Hallod-e, Jakab, a te Miska fiad se utolsó gye­rek­em. Az is jól tanult az iskolában. Ember lesz meglátod, abból is, derék ember. Mondd csak most te, mire taníttatod most a Miskát, hogy az egye­temre kerül? Az öreg Simon nem csinált abból titkot. Meg­mondta egyenes szóval: Irta: GONDOS SÁNDOR — Miskából ügyvéd lesz, nagyságos uram. Rosszalólag rázta fejét az öreg Korponay. — Hallod-e, Jakab barátom, nem jó lesz az. Van ebben az országban annyi ügyvéd, mint kutyában a bolha. Ha elhajít az ember a városban egy követ, ugyan vigyázzon, hogy ügyvédet ne üssön meg vele. Jobb lenne bizony, ha meggondolnád ezt a dolgot és a Miska gyereket orvosnak neveltetnéd az egyetemen. Az öreg Simon tagadólag rázta fejét és makacs módon felelte: — Beszélhet nekem a nagyságos úr akármit és akármennyit, az én Miska fiamból mégis csak ügy­véd lesz a városban. Megállóit a víz szélén az öreg Simon Jakab, meg­­simogatta szakállát és jámbor szelídséggel ma­gyarázta : — Én bizony alaposan meértettem azt, amit a nagyságos uram a Lápos folyó vize, az oláhok földje, meg a Feri urfi mérnöksége felől mondott. Mind igaz volt az a beszéd az utolsó szóig és nincs is az ellen nekem semmi kifogásom. Hanem azért a Miska fiúból mégis ügyvédet nevelek. Mert, tet­szik tudni, ez a lápos folyó áradáskor csakugyan áthordja a földet az oláhságból a nagyságos úr bir­tokára. Ha a Feri urfi kitanulta a mérnökséget, akkor azt a gátat is meg tudja építeni, úgy hogy az oláhoktól elvett föld örökké itt maradjon. De majd mikor az a gát fel lesz építve, akkor az én fiam már ügyvéd lesz és a kárt vallott oláhság hozzá fut majd a panaszával. Az én fiam akkor az oláhság nevében pert indít a Feri urfi ellen a bíróságon és mire ez a per eldől, akkor ami földet itt lát nagyságos Korponay uram a folyónak ezen a partján, meg a másik partján, az mint az én fiamé lesz. Nem nyer abban a perben senki, csak az én fiam. Ezért lesz ügyvéd a Miska gyerekből. Ilyen volt és ma is ilyen az igazságszolgáltatás menete. Úgy áll ugyanis a dolog, hogy a spanyol­­országi Barcelona városában a bírósági tanács­terem ajtajánál áll egy szobor, amely teljesen mez­telen férfit ábrázol. Hát szobor sok van a világon, meztelen szobor is van elegendő, de ez az egy igazán fem­es arra, hogy sokszor emlegessük. Érdemes pedig azért, mert ennek a meztelen szo­bornak talpazatára ez van vésve: — Én, aki megnyertem ennél a bíróságnál a magam perét, ilyen meztelenül távoztam ebből a teremből. Vájjon hogyan nézhetett ki az ellenfe­lem, aki elvesztete a pert? Tanács ez minden amerikai magyarnak, hogy ne pereskedjék, hanem gondoljon a mondásra. Két veszekedő között mindig a harmadik örül. A perből csak az ügyvédeknek van hasznuk. Nincs olyan nagy vita, amely felett az emberek meg ne egyezhetnének, ha békére hajlandó ér­zéssel ülnek le az asztal mellé. Sajnos azonban olyan tanács ez, amelyet nagyon ritka ember fo­gad meg. Néha magam se. Egy 50 éves Szabadság Naptár A napokban kezembe akadt a “Szabadság” 1908- as naptára. Mivel jóval Amerikába érkezésem előtt jelent meg, nem ismerte­m és természetesen nagy érdeklődéssel néztem át az amerikai magyarság hőskorából ittmaradt kötetet. Színes nyomású, erős papírboríték védi a naptárt, amelynek nem­csak a papirosa kitűnő, hanem a nyomdai előállí­tása is meglepően jó. Úgy látszik, abban az idő­ben a naptárkiadás még jó üzlet volt. A naptár első része magyar könyvekből átvett szépirodalmi gyűjtemény. Mikszáthnak “A lohinai fa” című kis­regényét közli, Kemény János erede­ti rajzaival. Ez a művész Kemény György költő­nek volt az öccse, tehetséges rajzoló, akit a magyar élet nemsokára elveszített. Egy Vas Gereben tör­ténet után régi magyar anekdoták jönnek, való­színűleg átvéve a “Magyar Anekdotakincs”-ből. Hosszú cikket ír Carnegie acélbirodalmáról. A nagy acélsztrájk ideje volt az, a boldog világ, ami­kor Carnegie egy év alatt 23 millió dollár tiszta hasznot csinált és egy cent jövedelmi adót sem fizetett. Amerika őslakóit ismerteti egy jól megírt cikk, amit a magyarok nemzeti sajátosságairól írt cikk követ. Majd Dutka Ákosnak, Ady kortársának egy pár amerikai vonatkozású költeményét olvassuk. A költő ma is él, az utolsó az 50 évvel ezelőtt meg­indult irodalmi megújhodás résztvevői közül. Va­lami rövid időt itt töltött Amerikában. A naptárnak kétségkívül legértékesebb része Kemény György “Huszárok esete” című hosszabb, epikus formájú költeménye. Olvasása örvendetes meglepetés volt számomra, mert Kemény egyik legszebb alkotását fedeztem fel benne. Az általa annyira szeretett alexandrinus formában írta ezt a munkáját is (Arany János “Toldi” trilógiájának mintájára), önmaga által később soha felül nem múlt, tisztán gördülő, valóban költői nyelvezettel. Kemény 32 éves volt, amikor azt a művét írta. Ú­gy látszik, alkotó erejének tetőpontján állott akkor. Az elmúlt év történetének összefoglalása követ­kezik, lázadások Oroszországban és Romániában, verekedés a bécsi parlamentben, földrengés Ja­maicában, szocialista tüntetések Budapesten, bank­bukások (1907 depressziós év volt.) 1907 a konvenciók esztendeje volt. Az amerikai magyarság legnagyobb egylete akkor a Bridge­port­ egylet volt, közel tízezer taggal és 66 ezer dollár összvagyonnal. Lényeges esemény volt a Rákóczi egylet “visszafogadása”, ami 1600 taggal növelte a létszámot, Dezső János pénztáros indít­ványát, hogy 5000 dollárral az egylet árvaházat és aggmenhelyet alapítson nagy lelkesedéssel el­fogadták. (Semmi sem lett­­belőle.) A 21 éves múltra visszatekintő Verb­ovay Egy­let taglétszáma 5161 volt, vagyona 53 ezer dollár. Konvenciózott az Amerikai Magyar Szövetség is, amelynek munkájára nagy szükség van, mert “az amerikai pánszlávizmus még egyre szórja a rágalom mérgébe mártott nyilait” Nagy esemény volt a Széchényi-Vanderbilt es­küvő. Figyelmessy Fülöp volt 48-as és Lincoln ez­redes meghalt. Az új bevándorlók folyton jönnek. “A nem kívá­­natos bevándorlók számát — mondja a Naptár — Nessi Pál és Udvari Ferenc volt képviselők, Kreut­zer István ügyvéd, Fischer és Riesz hazulról meg­szökött bankárok szaporították. A honvágyat ka­pott Kreutzert otthon letartóztatták, a többiek kö­zül, dicséretükre legyen mondva, még eddig egyik sem akart az amerikai magyarság vezérévé lenni.” “A gyilkosságok és szerelmi drámák egész tö­megéről­­számoltunk be az elmúlt esztendőben” — írja a Naptár. — “Mindezek a tragikus események az immár tarthatatlan burdos rendszerre és ivás­­ra vezethetők­ vissza. Csaknem minden telepen rémregénybe illő borzalmak játszódtak le a bur­­dosházak pálinkaszagú szobáiban.” Barton, O.-ban Bálint Sándor a feleségét és leányát, majd önma­gát ölte meg! Kutihy Kálmán Ramseyben a mosto­ha­apját, Takács Gáspárt, Treveskyn, Pa.-ban Lip­­ki Jánost két barátja, Kiss János és Kocsis And­rás szúrta agyon. Clevelandban Szalay József a 16 éves Vargyas Veronkát lőtte agyon. Halálra ítélték, de a kivégzés előtti napon büntetését élet­fogytig tartó börtönre változtatták. Puskás Mik­lóst egész életére bezárták a columbusi fegyház­­ba, mert agyonlőtte Szobonya Mihály feleségét. Pleasant Laken Magyar Józsefet mulatás közben barátai szurkálták halálra, Sp. Norwalk, Conn­­­ban Rothály András Károly Boriskát ölte meg, Magyarországra szökött, de ott elfogták. Végtelen azoknak a verekedéseknek, bicskázásoknak száma, amelyek súlyos sebesülésekkel végződnek. “Ez így nem mehet tovább”, — mondja a Naptár. Ez volt a bányaszerencsétlenségeik korszaka is. 1907-ben Arnold City és Monongah bányáiban vol­ írta: VASVÁRY ÖDÖN­ nak nagy katasztrófák, sok magyar áldozattal. 15 apróbetűs oldalon a magyar telepek leírása következik, majdnem minden esetben erősen túloz­va az ott élő magyarok számát. Érdekesek a hirdetések is. Daytonban “magyar telepet” létesít egy lelkes magyar, honfitársai ré­szére. A Naptár közli a “Kossuth Street” képét. Valami rettenetes, a legszörnyűbb bányaplézekre emlékeztető környezet. Clevelandból Weizer János, Jakab, a temetkező, Pál Imre fűszeres és mások hirdetnek. Hámory Gusztáv három épületét mutatja be Youngstown­­ban (alapítva 1900.) Németh János, Kiss Emil hirdetnek New Yorkból, Rizsák János Passaic­­ról, Trilecé és Társa Canonsburgból. Hirdet a new­­yorki Boulevard kávéház, a Strassburger cég, Ko­­háry­ és Rippen dohányosok. Érdekes Polichek Károly alphai (N. J.) plébános hirdetése, aki a Kneipp kúrát gyakorló ottani St. John szanatórium vezetője. Az egyetlen ilyen in­tézmény az országban! Nincs betegség, amiből ott ki ne gyógyulna az ember, legyen az tüdőbaj, rák, reuma, vesebaj, szív vagy akármi más nyava­­lya. Egy letűnt és soha vissza nem jövő kor érdekes és sok esetben tanulságos képét adja ez az 50 év előtti Naptár. TISZTELETADÁS Deák Ferenc, rokonánál, Szeniczey Ferenc paksi nagybirtokos házánál, évenként hosszabb időt szo­kott tölteni. Történt, hogy Deáknak egy paksi tar­tózkodása alkalmával József­­főherceg is oda érke­zett a honvéd helyőrség megszemlélésére, őfelségének tudomására jutván, hogy Deák Pakson tartózkodik, segédtisztjét Szenczey házá­hoz küldötte azzal az üzenettel, hogy szándéka az öreg urat néhány percre meglátogatni. Nosza, biztatta az egész család a nyári pongyo­lában levő öreg urat, hogy: — Önkit, de most már aztán öltözzék ám föl, mert igy nem maradhat! * Mire az öreg úr, megunva a hosszas biztatást, igy szó­lt: — Az már igaz! Hozzatok hát egy tál vizet, hadd mossam meg a kezemet. Ez volt a disz, melyben a főherceget fogadta. !

Next