Amerikai Magyar Népszava, 1958. augusztus (60. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

2-IK OLDAL Eecond class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio, ambuanea uall>, except Sundays and legal nouuay» AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 178« EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS HdUnripJ M»« Circulation Office — Szerkesztőség tm Kladőhlvntal 808 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. T«l«fon: REgent 7-9370 Bőfizetési árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11.0# Negyed évre (quarter year) $6.00 Más országokba (other countries) egy évre $29.0* BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK Alliance, O., 7OT E. Summit street irldgeport. Conn., its Botswiek Ave. Bethlehem, Pa., 703 B 4th Street Buffalo, N. Y„ P. O. Pox 152 Niagara Square Station Chicago IS, 111., 8341 Prairie Ave Detroit, Mich.. 8129 W. Jefferson Ave Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J„ 403 Lawrie St. Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 482 Riverside Ave. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. ■71 College St., Toronto 2-B. Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-3775 MÉREGKEVERŐK. A Kremlin méregik­everő­je, Nikita, ismét jó mun­kát végzett. Előbb felizgatta a világot, sürgős csúcs­­találkozót követelve. Amikor Eisenhower azt felelte, hogy erre csak a NN keretén, a NN rendszabályok betartásával hajlandó, sietve visszakozott az elvtárs. A nagy világbolondító jól tudja, hogy miért nem akar a NN vallatószékébe ülni. Itt ugyanis vádlóból vád­lottá válna a Középkelet békéjének feldúlója. Többek között azt javasolta, hogy ha nem vala­melyik nyugat-európai fővárosban, akkor Moszkvá­ban, a Kremlinben tartsák meg a konferenciát. Miért akarja olyan sercbel-lobbal összecsapni a találkozót a vörös békeangyal? Mert a többi­­meghí­­vottakat készületlenül érnék a viharos múltú Sztá­­lin növendék támadásai. Jó propaganda lenne az egész kommunizmusnak. De ha a NN előtt kell el­harsognia beszédeit, a nyugati nemzetek készen álla­mának a válasszal. Mindenki jól tudja, mik az elvtárs érvei. A me­sebeli farkas ugyanígy érvelt a báránnyal, mondván a folyó alsó folyásánál i­igáló báránynak, hogy “mi­ért zavarod a vizemet?” A szovjet Amerikát és Angliát azért vonja fe­lelős­ségre, mert megmentették Lebanont és Jordánt attól, hogy Iraq sorsára jusson. “A békét veszélyez­tetik­­ az angol ejtőernyős katonák Jordánban, aho­vá a szovjet saját bábjait akarja ültetni. Nassert tá­mogatja a Kremlin, mert ha a piszkos munkát elvé­gezte a fanatikus, félre rúgják. Tunisz köztársasági elnöke, a nagyműveltségű, bölcs Bourguiba ragyogó beszédében megmondotta, hogy milyen sors vár a duzzogó és a fanatikus né­pekre, melyeket Nasser bolondít. Ha Amerika hátat fordít Európának és Afrikának, 24 óra alatt bevonul mindenhová a szovjet és legázolja a szabad nemze­teket. Akkor majd nem lesz feleselés, nem lesz vissz­hang, nem fognak buzogni hamis nemzeti önérzettől az arab honfiak. A vörös csizma talpa alatt egységbe forrnak valamennyien: a kommunista imperializmus rabszolgáivá. A fáraók alatt nem szenvedett úgy Egyiptom né­pe, mint majd Nikitáék diktatúrája alatt. De a tör­ténelem során láthattuk, hogy az ostobák sohasem okulnak más példáján. A történelem a legjobb taní­tómester, de a falra hányt borsó minden intelem, mind,­den figyelmeztetés. Mintha láthatatlan mágnes von­­zaná a vörös örvénybe ezeket a tömegeket, mennek előre, kinyújtott karral, hogy a rabláncokat annál könnyebben csatolják csuklójukra Ázsia kényurai. Annak idején vad ázsiai hordák dúlták fel és pusztították el a Középkelet csodálatos öntözőmű­veit, sivataggá változtatva a paradicsomi kerteket. Egyiptom volt az ókorban a világ legnagyobb élés­tára, 60 millió embert táplált. De az ázsiai invázió le-, hengerelte, koldus sorba taposta. Most kísértetiesen újra ismétlődik minden. AZ ÁL-DOKTOROK Csak helyeselni tudjuk a rádió és televíziós szakma döntését, mely szerint az ál-doktorokat meg­szünteti hirdetéseiben. Ál-doktorok azok a színészek és bemondók, akik egy orvos szerepében különféle patent-gyógyszereket hirdetnek, azt a benyomást keltve a hallgatóságban, hogy csakugyan orvos ajánl­ja őket. A gyógyszerek tisztaságára megfelelő kormány­szerv vigyáz és azok sohasem ártalmasak az egész­ségre. A legrosszabb eset az, hogy közömbösek, nem ártanak és nem használnak. De a félrevezető hirde­tés mégis veszélyes, mert a közönség — vagy legalább is egy része — azt hiheti, hogy orvos ajánlja őket és ennélfogva ugyanúgy bízik azokban, mint az orvos által előírt gyógyszerekben. Az utóbbi hónapokban némi javulás észlelhető a televíziós hirdetések ízlé­sében és hitelességében. Az ál-doktor szerepének el­törlése jó lépés a helyes út felé. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Anyós a láthatáron Az anyóstéma lehet, hogy e pillanatban néma — de az anyós annál bőbeszédűbb! — mondaná a szünni­ nem­ akaró anyósviccfabrikátor, ma és va­lamikor a századvégen, a Jubile­umi Kiállítás idején. Valóban, az anyósról szeretnék néhány jó szót szólni, mert rosz­­szat, sokezer év óta néhány mil­liárd ember mondott eleget. Az anyósfogalom régóta “átértéke­lődött”, csak éppen a mögötte ballagó izetlen viccelődés nem Fazekas István akar alábbhagyni. Humoristák, ha nem tudtok jobbat, leghelyesebb volna talán áttérni a szinte megunhatatlan Piszkos Fred és Kockás Pierre íz­léstelen, ám lényegesen idegcsiklandozóbb kaland­jaira. A kopott szellemű viccfaragók ásításba rin­­gató, kilugzott humorérzéküket pedig köszörüljék ezentúl időszerűbb és mindenesetre tömegeket érdeklőbb témakörökön. Példának okáért: “Ami­kor a politikusok fejük bevett — mondjuk — a lábukkal gondolkodnak.” (Ahogy ne menjünk mesz­­szibbre.) Nem elvetendő ez a témaforrás sem. Nagy emberek kis aggyal. Vagy: Nem mindenki politikus, aki harsogva recseg a fórumon. . . .” De az anyósviccekből — elég volt. Új, jobb, főleg modernebb viccforrás után kell nézni, fiúk! Meg­történt a hihetetlennek hitt csoda. Az anyósvicc örök, sőt kiapadhatatlannak hitt forrása úgy ki­szikkadt, mint a Szahara. A meglévő viccraktáron sietve, még “sale”-áron is adjatok túl, mert holnap már ingyen sem kell senkinek. Más, egészen más időket élünk! Az anyósok re­habilitációjának korát. A világ rájött, hogy ezek a hófehérhajú mamák, ezek az angyali-lelkű Fárad­tak, sohasem fáradnak el, és mikor mi már régen a tivit nézzük magunk alá húzott lábakkal pihenve,­­ még mindig találnak vagy két-három órára való munkát a konyhában, a mosókonyhában, vagy az unoka rendületlen pelenkázása körül. Már nem magunk revidiáljuk álláspontunkat az anyós­vonalon, hanem az idő ez a kegyetlen, de igazságos bíró formálja újra megszokott fogal­mainkat. Kizárólag az anyósfogalom tartósodott mindmáig komiszság s a mindennapi igazságtalan­ság keserű szakiciljában. Nem illik elfelejtenünk, hogy az anyós, a Schwiegermutter, a Mother-in­­lan már a szóelemzés módszereivel is egy olyan fogalmi kört tükröz, amelyben az ősalapot, az ANYA hétszer szent gondolata kölcsönözi. Nem szándékom túl sok lírai elemet keverni írá­somba, de magyarázatra sem szorul, hogy minden anyós — anya. Az enyém, a tiéd és az övé is! Vagy a feleség, vagy a férj anya. De minden esetben anya! Ez a gyengének látszó asszonyka a család vastraverze. Ezen nyugszik a modern államélet. A családon. Nem éppen régóta, talán csak azóta, amióta az ősember barlangja mélyén először lán­golt fel az első otthon meghitt tüze . . .A cromag­­noni, vagy piltdoweni ősmama már ekkor éleszt­gette a tüzet és már ekkor is ősbébiszitter volt, holmi bölény rostélyost sütve mellékfoglalkozás­ként . . . Anya volt Ő, mégpedig a javából! Ki, vagy kik merészelik hát ezt a gondolatot, az anya — még átvitt értelemben is — az anyós ál­dozatos szerepét komisz viccek tárgyává tenni? A Millendorfi Vénusz szobra, amelyet már kőből fa­ragott ősünk a két lábra állt művész, inkább a dol­gos asszonynak állított emléket, mint a Vénusz­nak. A szobor ugyanis egy erősen molett hölgyet ábrázol, munkában izmosodottat és nem henyélés­ben szépültet. A szobor alá bátran odavéshette vol­na az ősművész: Anyám. Vagy egy kis fantáziá­val: Anyósom. Nem célja e kis fejtegetésnek megvédeni az anyósokat. Megvédik ők magukat ősidők óta! Elég jól! Mégis fájó az az igazságtalan és méltánytalan általánosító bánásmód, az az állandóan működő láthatatlan deres, amelyen a vicc pálcájával kene­­getik szegény anyósokat, amióta Guttenberg fel­találta a nyomdaipart. Nem lehet tagadni, vannak az anyósok között is . . . Kérdezzük csak meg, mi­ket gondolt Erzsébet királyné anyósáról, Zsófiá­ról? No meg Xantippe is anyós volt, vagy legalább­is lehetett volna! Ugyanakkor ne tussoljuk el, a nők és apósok, eme legnagyobb anyósviccfogyasz­­tók kisded játékát sem. ők sem földreszállt angya­lok, kiknek szárnyait Csak azért nem láthatjuk, mert éppen a laundryban vannak tisztítás végett. Aztán még egyet ! Az anyósi címért, főleg pedig a jellegért nem túlságosan harcolt a történelem során egyetlen anya sem. Ezt a kétesértékű “ran­got” akaratlanul kapja, mint gyermek a bárány­­ihimlet . . Az élet természetes rendjének vastör­vényei ellen sem a Miss Universek, nem a Rita Hayworthok, sem a Marilyn Monrock, de még a Grace Kellyk sem vehetik fel a harcot. Van trón­örökös? Anyós leszel. A trónörökös anyja, a trón­örökös feleségének­­ anyósa. Az anyósok megadással tűrik kéretlen anyóst Két ember beszélget Heves: Hej, Kéreg pajtás, tudod, mit határoz­tam el magamban, itt a bárénál állva? Kéreg: Nem tudom én, honnan tudnám? Heves: Hát azt határoztam, hej, hogy politikus leszek, beme­gyek a politikába, mert a mester­ségből már nem lehet megélni. Kéreg: Aztán mi akarsz lenni, ha szabad kérdezni? Heves: Már ahogy jön, képvi­selő, polgármester, mert én le­hetek akármi, csak nem presi­dent. Kéreg: Hát az miért nem le­hetsz? Heves: Azért héj, mert annak csak olyan em­bert választanak meg, aki itt született. Kéreg: De hiszen te nem tudsz se írni se olvas­ni, hát hogy fogsz boldogulni ? Heves: A nevemet le tudom irni, hogy a szaga­­biró se jobban, a többit meg megcsinálja a gépiró­­kisasszony. Kéreg: Kinevetnek ott téged, hé­! Heves: Brigy mán te! Hiszen már király is volt olyan, nem egy, aki nem tudott se irni se olvasni és azért mégis bölcsen kormányozott. Kéreg: Az csak a mesébe volt, héj, de máma már ész kell hozzá, meg tudomány. Heves: Nahát, héj, ez nekem mind a kettő meg­van dögivel. Én már otthon megtanultam réges­­régen, amit itt csak most tanulnak a politikusok. Kéreg: Kitől tanultál vóna meg, tán a lovaktól, amik mellett kocsiskodtál. Heves: Nem attól, te szamár! Hanem Nahribec­­ki nagyságos úrtól, aki mellett hajdú voltam há­rom esztendeig. Kéreg: Aztán mit tanultál ? Heves: Mindent, héj, ami a politikával jár. Kéreg: Hát legalább egyet mondjál belőle. Mit tudsz? Heves: Mondok én neked százat is. Ide hallgass. Ha valahol a járásban leszakad egy híd vagy csak a deszkája törik is el, hát azt meg kell csinálni. Ha valahol bedől az iskola oldala, ha korela üt ki, vagy ha árvíz önti el a falut, osztán töltést kell csinálni . . . Kéreg. No, látod, ugye mondtam én, hogy sok mindent kell tudni egy ilyen embernek! Heves: Te bolond! Hiszen a hidat vagy a bedőlt iskolát nem Nahribecki nagyságos urnak kellett csinálni, hanem ő csak megparancsolta, hogy esi- írta : UR JÓZSEF nálják meg. Kéreg: Jól van, jól. De mit csinálnál te, ha itt Banatvillen kiöntene az árvíz? Heves: Mit csinálnék? Hát azt mondanám, hogy ásóra, kapára minden teremtett lélek! Az egyik csoportot elküldeném rőzsét vágni, a másikat föl­det ásni, töltést csinálni . . . Kéreg: De engemet csak nem küldenél ilyen ne­héz munkára ? Heves: Téged nem. Neked csak az volna a dol­god, hogy felmennél a toronyba és félrevernéd a harangot. Kéreg: Minek verném félre? Heves: Azért, te bolond, mert így szokták. Ná­latok nem verik félre a harangot, ha valami isten­csapás van ? Kéreg: Félreverni félreverik, de még máma sem tudom miért. Heves: Azért, te szamár, hogy elmenjen az ár­víz vissza a medrébe. Kéreg: Dehát akkor miért kell rőzsét vágni, föl­det ásni, annyi embert munkára zavarni? Heves: Azért kell ... De hát mit magyarázgas­­sak én itt neked, mikor te még annyit sem értesz a politikához, hogy miért szokták félreverni a ha­rangot. Jaj, de buta vagy! KI HITTE VOLNA? dromtl Imi* A béke, szelidség örökös jelképével, a galambbal baj van. Ki hitte volna, hogy egyszer a béke olaj­­ágat hordó szárnyas maga is háborúba keveredik? Páris tanácsa 'hosszú viták, heves tárgyalások után ' hadat üzent a galamboknak. A statisz­tikusok kimutatása szerint több mint 500,000 galamb tanyázik, rakja fészkét, a középületek, em­lékművek, múzeumok, árkádok erre alkalmas pontján. A tanács tagjai elismerik, hogy a fészek nem minden esetben rontja az épületek, szobrok esztétikai össz­képét és mégis a hadüzenet­eim­el­­lett foglalt állást. A háború oka tehát más. Nem a nagy szaporu­lat. Nem is az, hogy Páris galambjai szelídség te­kintetében túltesznek velencei testvéreiken, hiszen a legforgalmasabb Champs Elyséen reggelijüket, ebédjüket, vacsorájukat a turisták tenyeréből fo­gyasztják. — Ki hitte volna, zúgta a hadüzenet kérdését felvető városatya, hogy az embernek egyik leg­régibb barátja szemtelen, mértéktelen, nem tisz­teli a jóizlés parancsait. — Figyeljék meg tisztelt társaim, azokat a szob­rokat, amelyek galambjaink pihenőhelyéül szol­gálnak. Szégyen, gyalázat. A jóizlés szabályainak részükről való hiányát itt láthatják legjobban. Bo­csánat a kifejezésért, ezek a remekművek valósá­gos trágyadombok. A középületek, templomok homlokzatáról nem is beszélek. Javasolom tehát a galambok Párisból való kiűzését. Az országnak vannak olyan városai, falvai, vagy madárban sze­gény vidékei, ahol igaz vendégszeretettel fogadnák őket. A galambvilág közös gyűlöletét és megvetését kiérdemlő városatya javaslatát társainak többsé­ge elfogadta. Hirtelenében összefogtak vagy 100.­ 000-et. A száműzöttek első csoportja vonaton, ha­jón, repülőgépen jutott rendeltetési helyére. Az akció még folyamatban volt, amikor a galambbará­tok nagy örömére, de a városatyák szégyenére azok visszatértek, elfoglalták kényszerből feladott támpontjaikat. Azaz most tovább folytatják a nemzeti hősök, tudósok, jó és rossz költők, írók ércbe öntött másainak meggyalázását. Az első összecsapás tehát a galambok győzel­mével végződött. Sőt a száműzetés idején vidé­ki testvéreiknek elturbékolták, hogy Parisban szá­mukra milyen nagyszerű az élet. A naiv vidéki ro­konok ezt a meghívást elfogadták, azóta tízezrével gazdagítják az amúgy is népes családot. Írta: DR. FAZEKAS ISTVÁN voltukat,­­ ám botcsinálta helyzetükben ne kese­rítsük szegényeket rossz anyósviccekkel, langyos mellőzéssel, inkább gondoljunk arra, hogy anya ő! Vagy a mi anyánk, vagy a feleségünké! Minden­esetre és letagadhatalanul: Anya. És még valamit. A Természet örök és egyben sajnálatos törvényszerűsége következtében a leg­szebb leányból igen szép asszony lesz, aztán Balzac “Negyenéves Asszonya”, de nagymamakorában ugyebár kevés eséllyel indulhatna a Miss America választásban. Miként mi férfiak, a Teremtés állí­tólagos koronája­­ sem váltottunk bérletet örök adoniszságra . . . Legalábbis hiába váltottunk vol­na. Igaz? Pedig haj, egykoron rég elmúlt ifjuri korunkban de sokszor énekeltük: Ej, haj, sohse halunk meg! ... * ❖ * Most pedig meghívom Önöket egy kis happy­­endes epilógusra. Karoljanak belém és kiviszem Önöket a clevelandi Hopkins Airport remek állo­mására. Egy mérnök barátom anyósa érkezik a vérző hazából, Egerből. Szívem máris a torkomban dobog. Helyszíni közvetítést terveztem, minthogy a hatalmas gépmadár elém gurult már, ezzel adós maradok. Kedves arcú, törékeny nénike kutató­szemmel lengeti zsebkendőjét. . . Leányát keresi, meg a vejét és két sohasem látott unokáját. Pilla­natok alatt megtalálták egymást. Csak, ölelés, könny. Ezernyi kimondhatatlan kérdés. Szóval: boldogság a köbön. A kis család máris autóba száll. És holnaptól kezdve hamburger helyett székely­­gulyás lesz, cseresznyéspár helyett diósmetélt. Aztán csirkepaprikás nokedlivel és túróspalacsin­­ta. A konzervkulcsot nyugalomba lehet küldeni. Palika pedig még ma este megkapja első magyar órát. Az első műsorszám Jancsi és Juliska lesz, aztán Dörmögő Dömötör, utána Piroska és a far­kas. Bízzuk csak a jó Nagymamára. Senki sincsen nálánál jobb bébiszitter a világon. A kis Johnny is megkapja a nagyanyai gondosság minden jelét: sok pelenkát, szebbnél-szebb dajkamesét, ahogyan azt ősidők óta megszokhatták a kis unokák. A háztartást is átveszi, méghozzá teljhatalmú miniszterként ez a gyenge kis asszonyka, — az anya, az anyós, az örök nagymama, akit a jó Isten tartson meg az emberi kor legvégső határáig! Természetesnek hangzik naponta a mérnök úr bú­csúja: — Kezét csókolom, drága Mama — üdvözli át­ölelve anyósát — érezze jól magát Amerikában! Ilyen is van. Nemcsak fájó, olcsó anyósviccek. Írta: GYOMAI IMRE (Páris) A vidékiek azonban szokásaikban külömböznek a vendéklátóktól. Először is, étvágyuk csillapít­hatatlan. Mindez elviselhető lenne, ha tudatosan vagy tudatlanul nem követnének el súlyos tévedé­seket. A párisi galambok előszeretettel hagyják emésztési folyamatuk eredményét nemzeti hősök, gondolkodók bronzhomlokán, orrán, vagy ejtik Richelieu markában. Nem így a vendégek. A vidékről Párisba most kerültek az élőket ré­szesítik előnyben. A parkokban pihenést, nyugal­mat keresőket, a szerelmest, aki vallani jött, egy­­egy ágról orvul támadják meg. Orr, fejbab, frizu­ra, homlok mind alkalmas számukra. A városi tanács az első sikertelen ütközet után talán feladta volna a harcot. A vidékiek provoká­ciója folytán most újabb támadásra készül. Bob Meyerbeert, a­­híres francia zeneszerzőt egyszer felkereste egy énekesnő, aki azelőtt táncosnő volt, és arra kérte, hogy mondjon ítéletet róla. — Egy táncosnőnek igazán nem lehet szebben énekelni és mint énekesnő ön valóban gyönyörűen táncol — viszonzá az udvarias művész.

Next