Amerikai Magyar Népszava, 1958. augusztus (60. évfolyam, 180-205. szám)
1958-08-16 / 193. szám
2-ik oldal. Second class mall privileges authorize d, Ohio, ruolunta aaU>, except Sundays a. iay* AMERIKAI MAGYAR N 17M KAST 22nd STREET, CLEV , OHIO COltor: ZOLTÁN GON Sditorlal *»>« Circulation Office — Szerk CladdhlTStel 30B KAST 80th STREET, NEW N. Y. Idefon: RIgent 7-1 Befizetési árak — Subscription rates United Stf így évre (one year) $20.00 — Félévre Negyed évre (quarter year Más országokba (other countries) A America and Canada ear) $11.0* .re $23.0* BRANCH OFFICES — FIÓK JDAK Alliance, O.. 76« E. Summit Street Bridgeport Conn.. 678 Botswick Ave. Bethlehem, Pa., 703 E. 4th Street Buffalo, N. Y„ P. O. Box 16» Niagara Square Statics Chicago 18, ül., 8341 Prame Ave. Detrolt, I ch„ R129 W. Jefferson Ave Garfield, N. J., 32 Division St. New Brunswick, N. J„ 403 LawTle St. Perth Amboy, N. J.. 403 Lawrle St. Philadelphia, Pa., 122 W. Loudon St. Trenton, N. J., 482 Riverside Ave. Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 871 College St., Toronto 2-B. Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 8-3778 FELTÉTEL NÉLKÜL A NN előtt tartott drámai szózatában Eisenhower elnök több mint egybillió dolláros gazdasági segélyt kínált fel a Közép kelet elmaradt arab országainak. Karöltve az érdekelt államokkal, Amerika, Anglia, Németország, Olaszország is hozzájárulnának a tervezett arab tankhoz, amely lehetővé tenné, hogy ezek a középkeleti arab népek talpra állhassannak és megszűnjék a nyomor, munkanélküliség országaikban. A szovjetet is felszólítják, hogy ha annyira szívén viseli a szegény arabok sorsát, járuljon hozzá az akcióihoz párszáz millió dollárral. Ahelyett, hogy terroristák pénzelésére, felforgató munkára költene évente százmilliókat, tegye lehetővé a »békés fejlődést a Középkeleten. Amerika és nyugati szövetségesei feltétel nélkül adják a több mint egy billiót. Az arab kormányokmaguk igazgatják az intézményeiket, gyárakat, gazdasági beruházásokat, vízműveket és más vállalkozásokat. Semmiféle politikai vagy gazdasági kikötést nem tartalmaz az ajánlat. Mindez persze jó ürügy a szovjetnek arra, hogy támadja a nagylelkű tervet. A handabanda egyben kamuflázs is, hogy elterelje a közfigyelmet a tényről: a szovjet egy rubelt sem szán az arab fejlődésre. Csak ríkorg,nii a vörös rubel, ha bombát kell re.Lantadi bél és városok utcáin. Churchill mondotta egyszer tréfásan, hogy az oroszok a született összeesküvők, akik évtizedeken át merényletekkel szórakoztak. Amikor aztán a forradalomban végre célt értek, már annyira megszokták a mindennapi konspirációt, hogy bár uralomra kerültek saját hazájukban, tovább folytatták az anarchista munkát — öt világrészben.” A szláv lélek sajátossága a fanatizmus és a vele járó rögeszme, a világmegváltás. Hiába tiltakozik ellene a világ kétségbeesettem, az oroszokat ez nem érdekli, ők jobban tudják, mint a “vörös megváltásra” kiszemelt áldozat, hogy mi a jó nekik. KIVONULÁS A KÖZELKELETRŐL Kormányunk megkezdte a csapatok részleges kivonását Libanonból, amikor egy zászlóalj marínét visszarendelt. Ez bizonyára nem fogja kielégíteni az araib nacionalistákat vagy a szovjetet, de legalább bizonyítékul szolgál a világ előtt, hogy szavunkat álljuk és visszavonjuk csapatainkat, amelyek csak a rend fenntartása érdekében vonultak be. Úgy képzeljük, hogy amikor Shehab tábornok, az új elnök szeptember 24-én elfoglalja hivatalát, valamennyi amerikai csapat kivonul. Nehezebb elképzelni, hogyan vonulhatnak ki az angolok Jordánból. Az angol csapatok kivonulása ott azt jelentené, hogy azt az országot odadobjuk Nassernek. Az angol csapatok jelenléte dacára már három kísérlet történt Hussein király meggyilkolására. Nyilvánvaló, hogy a fiatal király napjai a trónon meg vannak számlálva. Az angolok távozásával neki is távoznia kell. Akockázat ebben a helyzetben az, hogy ha Nasser kísérletet tesz Jordán bekebelezésére, félő, hogy Izrael nem fogja tétlenül nézni és bevonul Jordánba, megkísérelve legalább is a Jordán folyóig kiterjeszteni határait, amelyek jelenleg katonailag majdnem védhetetlenek. Ez háborúra vezethet, és miután a szovjet ezúttal jobban van érdekelve a közelkeleti helyzetben,mint bármikor azelőtt, a világháború kockázata is fennáll. A közelkeleti helyzetet csak a NN keretén belül lehet véglegesen megoldani, különben egy napon harmadik világháborúban fog kirobbanni. NEHRU HANGJA Ez egyszer Nehrumérsékeltnek és észszerűnek mutatkozott, amikor az arab államok felé intézte sziarait, rámutatott, hogy el kell fogadniok Izrael létezését, amely nélkül nincs és nem képzelhető el szilárd helyzet a közel-keleten. Nehru hangja komoly súlyt képvisel és hatása nem maradhat el. Nehru nem tette kedvessé magát a forrófejű arab vezetők előtt, de szolgálatot tett a béke ügyének. A NN közgyűlése, mely a közelkeleti kérdéssel foglalkozik, nem hagyhatja figyelmen kívül Nehru javaslatait. AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Gondolatok az emigrációról Békeffy László III. Előző cikkemet ott hagytam abba, hogy az emigrációkban “mindenki lépik egyet”. Nemrégiben történt, hogy nagyobb társaságban egyik jelenlévő, nagy budapesti üzletház és konfekciós ruhagyár volt tulajdonosának mondta magát. Nagyot nyeltem és természetesen nem cáfoltam meg nagyhangú bemondásait, had legyen neki ez a kis öröme. Igen jól emlékszem az illető “üzletházára”, mely egy kis földszinti boltban volt a Józsefvárosban, ahol ócska ruhákat árult. Egy másik, magát volt vezérigazgatónak nevező emigráns, egy budapesti zsáküzletben volt könyvelő. A kiváló és “ismert újságíró”, sőt, “főszerkesztő” egy kis erdélyi hetilapban irdogált kerékbe tört magyar mondatokkal cikkecskéket, viszont igazi foglalkozása a zabolai erdőgazdaságban volt raktárnok. A dunántúli kis vidéki városban a cukrászdában kiszolgáló, tényleg nagyon csinos kisasszony, mint Magyarország szépségkirálynője fordult elő, a vidéki színtársulat kóristája, mint a M. Kir. Operaház tagja mutatkozott be. Ez utóbbi pl. mikor egyegy jótékonycélú magyar előadáson szerepléshez jut, rendszerint “nincs diszponálva”, vagy épen “nagyon meghűlt”. Ezenkívül állandóan, mint meg nem értett tehetség járkál, akit Amerika sehogy sem akar felfedezni és nem szerződtetik a Metropolitanba. " Két pszichoanaltikust is ismerek, akik ennek a nagyon komoly tudománynak berkeiben nem csak működnek, de itt, ebben az angyalian naiv társadalomban sikerük is van. Az egyik odahaza kis újságírócska volt, a másik, cukorka kereskedő. Annyi miniszteri tanácsos, volt államtitkár, magasrangú katonatiszt azt hiszem az egész békebeli Osztrák-Magyar Monarchiában nem létezett, mint ma található az észak és déli amerikai kontinensen az emigránsok között. Persze van sok kivételes csoda. A múlt év tavaszán Kanadában Montrealban tartottam konferansz estét. Szállodámmal szemben egy kis magyar vendéglőbe tévedtem. A tulajdonossal elbeszélgetve megtudtam, hogy Sopron-vidéki magyar parasztfiú és a nyugatra visszavonuló magyar hadsereggel került Németországba majd onnan Kanadába. Megkérdeztem tőle mi volt a rangja? így felelt: Balra voltam én kérem közkatona. Felugrottam az asztaltól és átöleltem; mikor ezen felettébb csodálkozott, így szóltam hozzá: Kedves magyar honfitársam, azért öleltem meg, mert maga az első katona, akivel az emigrációban találkoztam, aki nem volt tiszt, de még csak őrmester, még csak káplár sem, hanem közkatona. Jót nevettük mind a ketten. Mert hát ebben a mai emigrációs világban nem is egyet lépik az emigráns, hanem tizenegyet. Vannak azután egészen kirívó és ártalmas esetek. Egy háború előtti volt miniszteri osztálytanácsos, mint volt rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter játszik, nem kis szerepet, sőt hivatalos helyeken is látható. Rendkívüli követi és meghatalmazott miniszteri rangja tényleg valódi, csak egy kis szépséghibája van, hogy ezt a címet és rangot Rákosi Mátyástól kapta. Úgy látszik, hogy ezt az illetékesek nem tudják. Annyi bizonyos, hogy velem 1947 tavaszán, mikor “hivatalos” ügy írta: BÉKEFFI LÁSZLÓ ben járt Svájcban, a zürichi Bahnhof Strassen, mikor üdvözöltem, nem akart szóba állni, mert mint mondta, ez neki “kellemetlen”, mivel a pesti lapok akkor már antikommunista cikkeim és magatartásom miatt, “nácinak” deklaráltak. 1949-ben az illető “disszidált”. *** A politikai emigránsok, főleg vezetők, majdnem általánosnak nevezhető tulajdonsága, hogy nem lehet velük vitatkozni, mert a vita elől betömik a fülüket, tekintve, hogy itt, a szabad világban ellenfeleiknek nem peckelhetik fel a száját. Egyformák abban is, hogy bármilyen múlt húzódjon meg a hátuk mögött, állandóan nemzeti jelszavakkal operálnak, de olyan különböző irányokban és vonalakon, hogy a régen kivándorolt amerikai magyar már teljes fogalmi káoszban él és nem tudja melyiknek higyyen. De bármit is mondjanak, bármilyen beszédet is tartsanak, az öreg magyar mégis csak fellelkesedik, ha a magyar himnuszt hallja, a címeres magyar zászlót látja, vagy a régi szép magyar ruhák színei csapnak a szemébe. De ez természetes is, mert aki a magyar föld rögeit taposta, a magyar levegőt, a magyar szellőt szívta tüdejébe, még ha gyermekként került is ki az országból, azt soha el nem felejtheti. Mert az emigráció mindent elvehet és kiszívhat életünkből, erőt, ifjúságot, néha karaktert is megváltoztathat, de egyet nem vehet el tőlünk soha — az emlékeinket. A magyarnak pedig, ahogy Mikszáth írta “még szántani is lehet a hátán, csak az eke legyen nemzeti szinti”, akár otthon szántják, akár az emigrációban. Következő cikkem a száz év előtti magyar emigrációról szól. (Folytatom.) Halászat a betűtengerben Ácséi Benő A rovatom keretébe tartozó apró hírek közt a legérdekesebb — legalább számomra, — egy Beverly, Mass, városból keletkezett pár soros tudósítás a Hovey-családról. Eszerint ebben a famíliában jelenleg hat újságíró van: apa, három fia és két unokája. A hir azért érdekes, mert talán nincs még egy foglalkozás, amelynek művelői közt annyira el van terjedve a mondás: “Agyonütném a fiamat, ha tudnám, hogy az apja mesterségét folytatja.” E sorok írója sohasem osztotta ezt a keserű véleményt. Úgy látszik, a Hovey család tagjai sem. Az újságíró mestersége anyagi szempontból nem rosszabb a többinél: egyesek szépen keresnek rajta, mások csak nyomorognak belőle, így vannak az orvosok, sőt a mérnökök is, hogy a sokat irigyelt “üzletembereket” ne is említsem. Ha pedig az anyagiaktól eltekintünk, az újságíró munkája szórakozás is egyben. Boldogult szerkesztő koromban, mikor munkatársaim----úgy elseje táján, — nagyon el voltak keseredve, nem egyszer mondtam nekik: “Fiuk, egymást közt vagyunk, valljuk be, minket olyasmiért fizetnek — igaz, rosszul — amiért mások pénzt adnak. Ki nem szeretne elmenni egy szenzációs főtárgyalásra, vagy fogadni a világszép színésznőt, vagy beszélhetni a sorsdöntő politikusokkal? Hát akkor mit panaszkodunk ?” az olcsó művészet is hatalmas szenvedélyeket ébreszthet. A napokban történt, hogy Philadelphiában három ember összeveszett azon, melyik műsort hallgassa a televízión. Egyikük végül úgy döntötte el a vitát, hogy kést vágott bele az ellenfelébe. A szerencsétlen sikoltva kirohant a lakásból, legurult a lépcsőn és meghalt. De a televízi élvezői nyugodtan ott maradtak a készülék előtt és a rendőrök úgy találták őket, amint javában élvezték azt a műsort, amelyet ők választottak. Érdemes volna tudni, milyen műsorért mentek a börtönbe? Vagy talán jobb nem tudni. Még senki sem élt azért, hogy Shakespearet élvezhesse. Ilyen szenvedéllyel csak rossz darabhoz lehet ragaszkodni . . *** A televízió gyilkos nézője mellé odaillik az a hat éves kisfiú, aki a long islandi West Babylon iskolájába betört és ott tört zúzott, amíg hétszáz dollár kárt okozott. Vandalizmusért vitték a gyermek bíróságra. Hat éves és már vandál. Kezdetnek elég borzasztó. De azért még mindig lehet remélni, hogy felnőtt korában nem szokik rá a televízióra... *** Hadd álljon itt most egy kis történet a jó emberről. A Pennsylvaniai állambeli Harrisburgban él egy ember, egy gyógyszergyár utazója. Különös szenvedélye van. Ha utazása közben előtalál valakit — főleg katonát — aki védtelenül ázik az esőben, kölcsönadja neki az esőköpenyét. De nem ez írta: ACZÉL BENŐ a főmulatsága, hanem az, hogy esőköpenyt eddig még mindig visszakapta. Egyszer Indiából, másszor Hong Kongból kapta vissza, de ma is megvan. Amiből kiviláglik, hogy van valami a régi mondásban: Jótettért jót várj. Vagy ha nem is jót, legalább is elismerést. A jóság a legrosszabb emberre is tesz valami hatást. A vándorlegény ellopja az esőköpenyt, ha gazdátlanul találja, de amikor egy ismeretlen ember odakölcsönzi neki, Hong Kongból is visszaküldi. Persze, száz dollár kölcsönzése esetén ez már nem biztos. Minden emberben van valami jóság, de a kisértésnek nem szabad nagynak lenni .. . *** Utolsónak megint egy nőkről szóló kis történetet választottam. Idaho államban, Rigby város közelében, egy tizennyolc éves fiatal asszony összeveszett a férjével. Ilyesmi nem ritka, de ebben az esetben az volt a baj, hogy a családi vihar épen autóúton tört ki. Az autó ötven mérföldes sebességgel haladt, de ez a fiatal hölgy indulatait nem szökkentette. Rászólt a férjére, azonnal álljon meg, mert ő ki akar szállni a kocsiból. A férj nem engedelmeskedett, mire az asszony egyszerűen kilépett az ablakon. Dühének szárnya lebegtette, semmi baja sem történt. Azóta talán ki is békült a férjével, aki megtanulta, hogy ezzel az asszony,nyal minden meglepetésre fel kell készülnie. Ezentúl biztosan lelassítja az autót, ha összevész a feleségével . • *** Az újságíró a múló napok számára dolgozik, (nincs semmi, ami annyira halott, mint a tegnapi újság, — mondják) míg az író állítólag az örökkévalóság számára. Hemingway, a nagy amerikai író, azonban nem így vélekedik. A napokban jelentették, hogy Hemingway pert indított egy folyóirat ellen, amely a lapban megjelent régi írásait újra akarja közölni. Az író szerint a húsz évvel ezelőtt megjelent írás már nem ugyanaz, ami volt és így csak írója döntheti el, akarja-e megint a nyilvánosság elé bocsátani. Ebben alighanem igaza is van, de mit szóljon akkor például Homeros, aki több ezer évvel ezelőtt élt (ha élt) és még mindig újra közüiki az írásait? Versei annak idején biztosan egészen másként hangzottak, mint ma, de azért ma is mondanak valamit. Az író joga, hogy életében rendelkezzék műveivel, de ez csak anyagi értékű jog, nem pedig erkölcsi. Aki egyszer leírt valamit, többé nem vonhatja vissza, bármenynyire is nem tetszik neki, csakúgy, mint a szülő nem ölheti meg gyermekét, ha nem is tartja sikerültnek. *** Van Cliburn, a moszkvai Csajkovszky zongora hangverseny győztese, a napokban New Yorkban játszott, a Lewis ohn stádiumban. A riportok szerint 22,500 ember jelent meg a nézőtéren és legalább 8000 még kint rekedt. E sorok írója nem ért a zenéhez, de annyit tud, hogy ez a művész nem olcsó muzsikával csalogatta be a tömeget a nézőtérre. Ez vigasztaló. A szórakoztató ipar szakértői nem hiszik, de vannak földalatti szellemi tömegek, amelyek magasabb művészetekre szomjahoznak. Művészek még csak akadnak, akik ennek a tömegeknek dolgoznak, de kevés az üzletember, aki erre gondol. Dollármilliók várnak elrejtve a szellemi kincskeresők számára. Lehet, eljön az idő, amikor ezen a területen is kitör az aranyláz . . . *** De ha a magasrendű művészi élvezeteknek is ezrével vannak lelkes hívei, hiba volt tagadni, hogy Mint a nagy angol lapok jelentik, a világ legfurcsább kiállítása nyílt meg a napokban. Az Antropológiai Múzeum, melynek anyaga abnormitásokban és különlegességekben rendkívül gazdag, most megrendezte a szörnyszülöttek kiállítását. A furcsa és bizarr kiállítás iránt nemcsak a szakemberek érdeklődtek, hanem a legszélesebb nyilvánosság kíváncsiságát is felkelteték. Az embereket minden időben érdekelték a bizarr dolgok, különösen azonban akkor, ha ezek a furcsaságok az emberi testtel állottak összefüggésben. A szörnyszülöttek és abnormitások gyűjteménye számtalan üvegvitrinben került kiállításra és a kiállítás anyagának eredete néhány századra vezethető vissza. Hajdanra tucatjával akadtak olyan mecénások, akik az abnormitások gyűjteményének gazdagítására semmiféle áldozatot nem sokallottak. Ilyen mecénás volt Nagy Péter cár is. A kiállítás legérdekesebb darabjai közé kétfejű emberek és különböző furcsa szörnyszülöttek tartoznak, akik persze egy pillanatig sem voltak életképesek. A kétfejű szörnyszülöttek csontvázainak ellentétképpen szerepelnek ezen a kiállításon olyan csontvázak, amelyeken a végtagok, különösen a kezek rendellenességei észlelhetők. Két gyermekcsontváz akad például, az egyik kezükön négy, a másikon hat ujj nőtt. Vannak itt olyan szörnyszülött gyermekek, akiknek lába farokszerűen végződik. Amott spirituszban egy különös gyomor nyugszik, egy ember gyomra, aki 1850 körül halt meg s ez a gyomor az ember életében tudott kérődzeni. A kérődzés képessége a legritkább az emberi gyomornál. A kiállítás egészen külön csoportját alkotják az óriások és törpék.. Az egyik csodálatos nagyságú óriáscsontvázát Nagy Péter cár ajándékozta a múzeumnak. Egy Bourgeois nevű francia csontváza ez. Bourgeois sokáig gárdistaként a cár szolgálatában állt. Nagy Péter Amszterdamban látta először az óriást és a francia óriás termetének magassága annyira imponált a cárnak, hogy elhatározta, Moszkvábahozatja őt. Még arra is volt a cárnak gondja, milyen útvonalat válasszon az óriás Moszkvába való utazásával. Bourgeoisnak el kellett kerülnie Poroszországot, mert a cár tudta, hogy a porosz király udvaránál lámpással keresik az óriástermetü gárdistákat és ilyen óriástermetü emberekért minden összeget megfizetnek, ha gárdistául szegődnek. Mikor az óriástermetű gárdista meghalt, csontvázát átadták az antropológiai múzeumnak. Spirituszba helyezett szíve sokáig a múzeum egyik legérdekesebb látványossága volt. Nagy Péter cár évente jelentős összeget adott a szörnyszülöttek múzeumának, hogy az a világ minden részéből vásárolhasson össze abnormalitásokat. Ebből az időből származik az a liliputi csontváz, amely érdekes ellentétképen az óriási gárdista csontváza mellett álldogál. Ez a törpe egy katona fia volt, 22 hüvelyk magasra nőtt mindössze és csak 30 évet élt. Ennek a különös törpének egyáltalán nem volt karja, alsólábszárai is el voltak nyomorodva és térdét nem tudta behajlítani. Ennek ellenére meglehetős gyorsasággal tudott futni, sőt ballábával olvashatóan írni is megtanult. Ballába annyira ügyes volt, hogy mesterien rajzolt vele térképeket is. Mind Mindezeken felül verhetetlen volt a sakkjátékban. Az egyik vitrinben álldogál egy törpe kislány csontváza. A kislány mindössze 9 esztendőt élt és 20 hüvelyk magasra nőtt meg. Ebben a teremben egyébként számtalan különös szörnyszülöttet ábrázoló festményt, rajzot és képet találunk. Szörnyszülöttek múzeuma