Amerikai Magyar Népszava, 1959. augusztus (61. évfolyam, 180-205. szám)
1959-08-01 / 180. szám
OLDAL Stcond class mall privileges authorized at Cleveland, Ohio ZdiDllsnea a a uv. except buna;.. s and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1786 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Al torial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal 805 EAST 80th STREET, NEW "i'ORK 21, N. Y. Telefon: REgent 7-9370 Fjcflaetesl árak — Subscription rates United States of America and Canada Egy évre (one yean $20.00 —- f élévre (half year) $11.00 Negyed évre (quarter year) $0.00 Hás országokba (other countries) egy évre (one year) $2S,§*i félévre (half year) $13.00. BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK alliance, O., 766 E. Summit Street Detroit, Mich., 8129 W. Jefferson Ave. Bridgeport, Conn., 578 Bostwlck Ave, Garfield, N. J., 32 Division St. Bethlehem, Pa., 703’E. 4th Street New Brunswick, N. J., 98 French St. Buffalo, N. Y„ P. O. Box 152 Perth Amboy, N. J., 403 Lawrle St. Niagara Square Stettin PHILADELPHIA, 122 W. Loudon St. Chicago 19. HI., 8341 Prairie Avt. Trenton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. *71 College St., Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905 Lakás: AV 5-3775 ■■^■1wasmmmmmmmmIHMMiMiHHMHHtmmmmmt IKE ÉS DE GAULLE Franciaország köztársasági elnöke, Charles De Gaulle Washingtonba készül, hogy közvetlenül tárgyaljon Eisenhower elnökkel. Mint jelentettük, a franciák nuclear fegyvereket kérnek Amerikától és több szerepet a világ sorsának intézésében. A francia kormány első atombombáját készül felrobbantani a Szahara sivatogban. Szakértők attól félnek, hogy a rádióaktív sugarak szétterjednek a homokon és megfertőzik a környező oázisokat. Ezért szeretnék, ha Amerika segítene nekik úgynevezett “tiszta” bombát gyártani, amelynek kisugárzó ereje jelentéktelen. A független afrikai államok, élükön Ghana, kormányával máris tiltakoznak a szaharai robbantások ellen. Az arabokat még jobban idegesíti a dolog. Az algíri rebellisek attól tartanak, hogy népükre mély benyomást gyakorol majd az atombomba és így a szervezett ellentállás összeomlik. De Gaulle azt kéri Eisenhowertől, hogy a jövőben kérdezzék meg a francia kormányt, ha fontosabb külpolitikai kérdésekben döntenek, Amerika és Anglia. Ha pedig háborúra kerülne a sor, a francia kormány előre kívánja tudni, használnak-e atombombát. Washingtonnak nincs könnyű dolga szövetségeseivel. Az angolok folyton engedményeket kívánnak tenni a szovjetnek, a franciák viszont képtelenek titkokat tartani. A kommunisták hosszú ujjai mindenüvé elérnek és a szovjet így pontosan értesül minden tervről. Az utóbbi évek botrányai csak meggyőzték róla Washingtont, hogy minden titok nyílt titokká válik, ha egyszer Parisba kerül. A másik kényes pont — Algir. Amerika nem támogathatja a francia gyarmatpolitikát, hiába hivatkoznak arra Párisban, hogy Algir “szervesen Franciaországhoz” tartozik. A világ minden részében élő és függetlenségre törekvő népek rossz néven vennék Amerikától, ha katonai segítséget nyújtana a francia hadseregnek Afrikában, így hát kétséges, milyen lesz a kimenetele De Gaulle washingtoni tárgyalásainak. KI KAPJA A SEGÉLYT? Az amerikai segélyakciók ügyében indult vizsgálat során a kiváncsi honatyák többek között azt is tudni szeretnék, hogy a spanyoloknak adott amerikai százmilliókat a nép javára fordítják-e, vagy Franco kincstárába vándorolnak a dollárok, hogy katonai diktatúráját meghosszabbítsák? Ma már nyílt titok, hogy a nép, az értelmiség csakúgy, mint az arisztokrácia és az egyház ráunt Franco uralmára és szabadulni szeretnének a Generalissimotól. De a diktátorok természetrajzához tartozik az a tulajdonoságuk, hogy ha valahová egyszer betelepedtek, onnan csak vasvillával lehet kiverni őket. így van ez Trujilloval, így volt Batistával is, Kubában, hogy csak pár közelfekvő példát említsünk. Az amerikai adófizetőktől elvont 375 millió sokat segíthetne a spanyol nemzet gazdasági helyzetén. Őenehéz elhinni, hogy a diktátor, akit a munkaviszonyok több mint 20 éven át nem érdekeltek, éppen most, éste alkonyan kezd el törődni ezzel a kérdéssel. ÉLELMISZERT A BÉKE ÉRDEKÉBEN A kongresszus is hozzájárult már elvben a törvénytervezethez, melynek alapján a jövőben élelmiszerfeleslegünkből többet juttatunk a szűkölködő népeknek, nemzeteknek. Gabonát küldünk rendszeresen Indiának, ahol mindig akadnak százezres tömegek, melyeket árvíz sújtott. Pakistán, Törökország, Görögország, Jugoszlávia is évről-évre kaptak amerikai élelmiszert, amely átsegítette őket katasztrofális válságaikon, megmentve a népet a szűkölködéstől, gyakran az éhínségtől. A béke érdekeit szolgálja ez az akció és a kongresszus helyesen jár el, ha fenntartja a programot. A megsegített emberek százmilliói nem felejtik el, hogy honnan érkezett a táplálék. amerikai magyar népszava Halászat a betűtengerben Ácséi Bea: A szövetségi bíróság érvénytelennek nyilvánította a postaügyi miniszternek azt a döntését, hogy D.H. Lawrence híres regénye, a “Lady Chatterley szeretője”, obszcén, tehát postán nem lehet továbbítani a megrendelőkhöz. Hogy mi az “obszcén” szó helyes értelmezése, arról már sok vita folyt. Betű szerinti értelme alapján minden durva és lepleeztlen kifejezés, amely a testi szerelemre vonatkozik, obszcén. Ugyanezek a kifejezések orvosi könyvekben nem tekinthetők obszcénnek. Nyilván azért, mert hasznos célból kerültek a könyvbe. Már most azok, akik a művészetet fontosnak tartják, — nem csak kenyérrel él az ember, — azt hiszik, hogy művészi munka produkálása céljából a nyers kifejezések használata szintén megengedhető. A komoly szó nem azért használ durva szavakat, hogy olvasóit mulattassa, hanem azért, mert a szalonképes szavak nem fejeznék ki a mondanivalóit. Egy régi latin közmondás szerint, ha ketten csinálják ugyanezt, azért az nem ugyanaz. Más az, ha egy pornográf könyv írója használ durva kifejezéseket és más, ha egy D. H. Lawrence — a nagy angol író — használja. Aki egy Lawrence regényt olvas, nem azért olvassa, hogy illetlen szavakat keressen benne. A bíró ezenkívül megállapította azt is, hogy a postaügyi miniszter nem feltétlenül rendelkezik azzal az irodalmi és filozófiai képzettséggel, hogy rá lehessen bízni a döntést, mi obszcén és mi nem. Bölcs megállapítás. Igaz, azt mondják: akinek Isten hivatalt ad, észt is ad annak. De vannak kényes kérdések, amelyeket hivatali ésszel mégsem lehet megoldani. * Vannak, akik a szépségkirálynő választásokat kevésbbé tartják illedelmesnek, mint a nagy írók szalonképtelen leírásait a szerelem testi vonatkozásairól. E sorok írója nem foglal állást a szépségversenyek erkölcsi megítélése kérdésében, de ha már erkölcsnek muszáj lenni, inkább D. H. Lawrencet választja, mint fiatal lányok fürdőruhás felvonulását jegyzőkönyves zsűritagok kutató szemei előtt. De az mondjon ítéletet, aki még sohasem engedett a pénz csábításainak. A szépségkirálynő választások előtt egy riporter megírta, mit jelentett a tavalyi Miss Universe számára a győzelem a többi széplány felett. A múlt évi győztes Luz Marina Zuluaga, Colombia délamerikai ország leánya volt. A különböző díjakon, ruhákon, ajándékokon, utazásokon kívül Colombia büszke népe egy szép házat adott neki Manizalesben, ahol a szépséges kislány született. A háziban van hat hálószoba, hat fürdőszoba, két fogadó szoba, játékterem, televíziós szoba, öt terrace, egy erkély és egy jókora patio. Értéke — írják — legalább 60,000 dollár. Argentina elnöke hatezer hatezer holdas birtokkal ajándékozta meg a hölgyet, aki mindezeken kívül kapott egy hatalmas smaragd gyűrűt, gyémánt ékszereket, prémes bundákat és még mi mindent, nehéz felsorolni. Képét rátették a 10 centes colombiai bélyegre. És mindez még semmi, de hálás nemzetétől felhatalmazást kapott arra, hogy autójával egész életén át ott parkolhat, ahol akar. Szép Helénáért tíz évig verekedtek a görögök, elpusztult érte Trója, de ilyen kivételt még vele se tettek. A női szépség nagy adomány, de meg nem mérhető, csakúgy, mint a művészi szépség. Biztosan lesznek, — férfiak is, de különösen nők, — akik Miss Universe szépségéről nincsenek a legjobb véleménnyel. De vannak erények, amelyekről nem lehet vita. Mrs. Diana Struble, a New York állambeli Scotia lánya, nemrégiben hosszában átúszta a 28 mérföldes Champlain tavat, 15 óra és 45 perc alatt. Mikor kiszállt, tízezer ember várt rá a tóparton és tapsolta meg hőstettét. “Nem vagyok fáradt, de a hajamat sürgősen meg kell mosnom” — mondta a hölgy. Jellemző szavak, méltók ahhoz a történelmi anekdotához mely szerint Dr. Livingstone, a nagy afrikai utazó, megmentőjétől, Stanley-től legelőször is egy beretvát kért. Mrs. Struble sohasem fárad el — átúszta már a Lake Georget is, amelynek hossza 40 mérföld — de nem szeret rendetlen hajjal megjelenni emberek között. Ezek azok az úgynevezett “emberi vonások”, amelyek a hősöket közelebb hozzák a szívekhez. “Én is ilyen vagyok”, — gondolták a többi hölgyek. — “Nem tudok ugyan olyan sokáig úszni, mint ő, de a hajamat én is igyekszem ápolni.” * A sport története több női távúszót jegyez fel, mint férfit. Ez érdekes adat, mert az ember pont az ellenkezőjét várná. Viszont a másik irányban is lehet olvasni valamit olykor-olykor. A napokban egy híres autóversenyzőnő, Josie von Neuman, aki már hét éve — és sokszor sikeresen — versenyez férfiak ellen, a következő kijelentést tette: — A legjobb női autóvezető sem ér fel egy átlagosan jó férfi versenyzővel. Nincs meg a versenyzéshez szükséges lelki felszerelése. Az önfenntartás ösztöne a nőkben sokkal erősebb, mint a férfiakban. A tétel nem meglepő, hiszen a női kocsivezetőkről körülbelül az a felfogás terjedt el, ami az anyósokról. (Sokak szerint époly igazságtalanul.) De már meglepő, hogy a nyilatkozatot nő teszi. Lehet, hogy a nők tudnak úgy autót vezetni, mint a férfiak, de objektivitást sohasem vártak el tőlük. Az autó és a nő . . . Külön fejezet az amerikai közvélemény könyvében. De — mint fentebb is megjegyeztük, — nem biztos, hogy a közvéleménynek igaza van. Coventryből, a világháború alatti német légitámadások idején közismertté vált angol városból, írják, hogy az ottani közlekedési szakértők szerint nagy előnye van annak, ha egy autóbuszon egy házaspár együtt van alkalmazva. A vezető gondosabban vezet, mert tudja, hogy a felesége figyeli. A nőknek jót tesz, ha túl sok kísértésnek kitett férjeiket egész nap szem előtt tarthatják. Szóval, Coventrysben minden ilyen házaspár-együttes remekül bevált. Viszont erre mifelénk vannak statisztikák, amelyek szerint az autóbalesetek nem jelentéktelen részét éppen az okozza, hogy férj és feleség együtt ülnek az első ülésen. * - " Az autó és a szerelem . . . Connecticut állam Meriden nevű városában a rendőrfőnök elhatározta, hogy kampányt indít az autóvezető szerelmes párok ellen. Rendőreit kioktatta, hogy ha olyan autót látnak, amelyen a vezetőre ráborul egy nő , azonnal állítsák meg a kocsit és oktassák ki a párt, hogy a szerelem és az autóvezetés nem egyeztethető össze. svajc Pontosan járó órához lehet hasonlítani ezt a boldog kis országot, ahol az emberek életében alig van változás, ahol háborútól nem félnek, bár arra az eshetőségre alaposan fel vannak készülve. A szabad világ egyetlen országa, ahol a munkanélküliség ismeretlen, ahol állandóan alkalmaznak külföldi munkásokat s jelenleg mintegy száztízezer olasz és kevés spanyol munkás keresi a kenyerét. A kitűnően megszervezett országban gondosan vigyáznak rá, hogy a svájci polgárok jogain és kenyérkereseti alkalmain csorba ne essék; külföldi munkások csak bizonyos, olcsóbb munkára kapnak munkavállalási engedélyt. Svájciak panaszkodnak, hogy legalább tízezerrel több idegent tudnának alkalmazni, ha olasz vagy spanyol nők vállalkoznának háztartási munkára. S ha van még ma is panaszuk a Magyarországból oda menekült tömegekre, szintén csak azt fájlalják, hogy a magyar nők sem hajlandók ilyen munkát vállalni. • 1 *♦ Az ország már májusban tele volt turistákkal, bár ma már nem az a főipara az államnak. A gépipar és a precíz műszerek ipara került az első helyre, mialatt a német ipar meg volt bénítva. A munkások jól keresnek, a gyári munkás átlagos keresete eléri és néha meghaladja a kétszáz dollárt havonta; s talán az egyetlen ország, ahol ma a hivatalnok s általában a fehérgalléros osztály legalább másfélszer, gyakran kétszer anynyit keres, mint a szakképzett munkás. Ebben az országban az infláció és a defláció nem probléma; pénzük szilárd s így az áraik is szilárdak, bár magasak. Az emberek tömegének havi kétszáz dolláros keresetéből nagyon rendesen meg lehet élni, de abból nem telik lukszusra. És úgy látszik, a svájci polgár nem is vágyik lukszusra. Megközelítőleg sincs annyi automobil vagy motorbilkli, mint például Ausztriában, hogy a németeket ne is említsük. Szombaton, vasárnap nyolc éves gyermekektől kezdve 50—60 éves asszonyokig hátizsákkal felszerelve elindulnak kirándulásra s jóformán nyüzsögnek a hegyek oldalai és a tavak partjai Gyötrő gondjai a legszegényebb embernek sincsenek. Kevesen tudják, hogy egy svájci Canton polgára, akár harminc évi távollét után is viszszatérhet a saját cantonjába és ha öreg és keresetképtelen, a canton tartozik róla gondoskodni. Mi azt hisszük, hogy az Egyesült Államokban van ,a hatalom a legjobban decentralizálva, az államok és megyék kezében. Svájcban mérhetetlenül kevesebb beleszólása van lokális ügyekbe a szövetségi kormánynak. Egy új oldaláról ismertem meg Svájcot, amire kevés turistának van alkalma. Tanúja voltam a tavaszi manővernek, s bár ismertem a hadsereg szervezetét, tudtam, hogy minden épkézláb ember katona, aki felszereléseit otthon tartja a házánál, nem volt róla fogalmam, hogy hadseregük milyen erős és milyen képzett. S bár csak a gyalogság, tüzérség és huszárság felvonulásait figyeltem, nagyon jól tudtam, hogy kitűnő légierejük is van, a legmodernebb felszereléssel. Ez a légierő majdnem láthatatlan. Bejárhatja Svájcot mindenki, hadi repülőtereket nem fog találni. Ha az ember érdeklődik, titokzatosan a hegyekre mutatnak. S a gyakorlatot követő díszfelvonuláson, amelyet tízezerek néztek végig, kitűnt, hogy a békés svájciak milyen büszkék — s méltán büszkék — honvédelmükre. Ha vannak Svájcban elégedetlen polgárok, azok csak az asszonyok lehetnek. A férjeik esténként — tiszteletreméltó kivételekkel — beülnek egy kávéházba vagy egy sörcsarnokba és vagy kártyáznak vagy beszélgetnek a barátaikkal, de a nejeiket nem viszik magukkal. Írta: HIMLER MÁRTON A nők viszont délutánonként megtöltik a számtalan tea-roomot, amelyekből van elég a legkisebb városokban, sőt falvakban is. Nem kivételek a farmerek sem, akik esténként — ha nem nagyon fáradtak — szintén benéznek a legközelebbi sörcsarnokba. A svájciak családi élete talán a legzárkózottabb a nyugati népek közt. Társas életüket nem otthonaikban élik, mint pl. az amerikaiak; ha vendéget hívnak, ami nagyon ritkán történik, azt kiviszik valamelyik, az illetők társadalmi állásának megfelelő vendéglőbe. S amíg mindent elkövetnek, hogy a turisták jól érezzék magukat az országban, az idegenektől a magánéletben tartózkodnak, velük csak üzletet akarnak csinálni. S az üzletben tisztességesek, Anglián kívül az egyetlen európai ország, ahol a turistának nem kell alkudni, nem kell attól tartani, hogy akármiért magasabb árat fizetne, mint a svájci polgár. Idegenek számára megnyugtató az itt tartózkodás, ahol gondtalan emberekkel, virágerdőkkel és zöldelő hegyekkel van körülvéve , ahol — dacára a nagy alkohol fogyasztásnak, amelyben Svájc első helyen áll Európában — a bankrónika nagyon kisméretű. AZ ÉRZÉKENY PETŐFI Petőfi egyszer Tompa Mihály, akkori bajai református lelkész társaságában meglátogatta Szentiványi József sajógömöri földbirtokost. A házigazda a két költőt igaz magyar vendégszeretettel fogadta és mindent megtett, hogy házánál jól érezzék magukat. Ennek dacára Petőfi délután mégis odaszólt Tompa Miskának:— Miska, fogass, megyünk. — Már mért mennétek? — kérdezte a meglepődött házigazda. — Azért, mert bátyám, meg a többi vendégek kártyáznak, velem pedig nem törődnek, mintha itt sem volnék — mondta duzzogva a költő. — Édes fiam, hát nem az az igazi vendéglátás, ha az ember hagyja a vendégét tenni-venni, mint otthon? Mért kényszerítselek én téged kártyázni, amikor tudom, hogy nem szeretsz? Nincs igazam? — kérdezte az okos Szentiványi. — Igaza van bátyámnak, Miska, ne fogass — enyhült meg a szeszélyes költő. A PÉNZ MÚLTJÁBÓL Számos félművelt népnél még ma is inkább az élelmiszer a kereskedelmi értékmérő, mint a pénz. Az Izland szigetén élő népek például még 150 esztendővel ezelőtt is apró szárított halakat használtak pénz helyett. Kínában pedig a munkásokat néha még ma is rizzsel fizetik. Mikor Kolumbusz Kristóf Amerika földjére jutott, akkor a Hondurasz szigetén élő néptörzs a kakaóbab szemeit használta pénzérték gyanánt és például a középamerikai Guatemalában a városoktól távol lakó falusi nép néhol még mindig kakaóbabbal fizet. Tibetben a teának és a diónak, a szibériai lappok földjén a rénszarvas tejéből készített sajtnak van olyan szerepe, mint amilyent a mi életünkben az aprópénz játszik. Sok helyütt a dohány és a só szerepelt a vadon élő népek között pénz gyanánt. A későbbi évszázadok során a szarvasmarha volt az értékesebb áruk vásárlásának eszköze. A rómaiaknál a pénznek a latin neve “pecunia”, amely a “pecus” (szarvasmarha) szóból származik és elárulja, hogy régente az árukért marhákat adtak. Régi magyar írásokban is a vagyont és a kincset nem egyszer “marhának” nevezik, ami annak a bizonysága, hogy az értékesebb tárgyakat az ősmagyarok is marhákért vásárolták. A hereró-négerek Afrika belsejében még nemrégiben is marhákért vásároltak lovat, kocsit vagy kecsesebb gazdasági eszközöket. Egy-egy lóért 8—10 ökröt, szekérért pedig néha 40—50 ökröt is adtak. A pénz történetében rendkívül érdekes a test díszítésére ékkességül használt pénzek alkalmazása is. A csontból, fából faragott remekművű gyöngyök, gyűrűk, kagylókból készült apró tárgyak a vad népeknek szinte kínálkoztak, hogy a csere eszközeivé váljanak. A kagylópénz emlékeit a tudósok megtalálták azokban a többezeréves barlangokban, kiásott telepekben, melyek a művelődő ember legelső lakóhelyei voltak. A kagylókat vagy számuk szerint, vagy súlyuk szerint használták, részben pedig még ma is használják az afrikai néger törzsek. Ismeretes dolog, hogy régebben a partvidéken élő afrikai négerek az elefántok értékes agyarát is pénz helyett használták. írta: ACZÉL BENŐ