Amerikai Magyar Népszava, 1960. szeptember (62. évfolyam, 207-231. szám)
1960-09-01 / 207. szám
5» OLDAL feteona Class postage Pala at Cleveland, Ohio published daily, except Sunday and legal Holidays AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA 1736 EAST 22nd STREET, CLEVELAND 14, OHIO Editor: ZOLTÁN GOMBOS Editorial and Circulation Office — Szerkesztőség és Kladóhlvstal 305 EAST 80th STREET, NEW YORK 21, N. Y. Teleion: REgent 7-9370 Cötuetésl árak — Subscription rates United States of America and Canada Kgy évre (one year) $20.00 — Félévre (half year) $11,00 Negyed évre (quarter year) $6.00 iíás országokba (other countries) egy évre (one year) $25.00 félévre (half year) $13,00 BRANCH OFFICES — FIÓK IRODÁK ______ Bridgeport, Conn., 578 Bostwick Ave. Detroit, Mich,, 8129 W. Jefferson Ave. Bethlehem, Pa., 703 E 4th Street Gartield, N. J., 32 Division St. Buffalo, N. Y P, O. Box 152 New Brunswick, N. J., 98 French St. Niagara Square Station Perth Amboy, N. J., 403 Lawrie St. Chicago, Ili., 8341 Prairie Ave. Philadelphia, Pa., 4631 N. RosehlU St. äJUänce, O,, 766 E. Summit Street Trerton, N. J., 511 Genesee Street Canadian Head Office: BÉLA W. BAYER, Mgr. 271 College St,, Toronto 2-B, Ont., Canada. Tel. WA 4-3905. Lakás: AV 5-8775 TRUJILLÓ ELVTÁRS A délamerikai kommunista elvtársak száma ismét szaporodott eggyel. Trujillo diktátor, a Dominikánus Köztársaság zsarnoka, amikor az Egyesült Államok megszakította vele a diplomáciai összeköttetést, átevezett a vörös táborba, Castro mellé. A szovjet természetesen sietve a keblére ölelte a jobboldali gonosztevőt, válogatás nélkül, csakúgy, mint annak idején Hitlert. Moszkva nem válogatós, fő, hogy olyan embert kapjon, akit kihasználhat saját céljaira. Trujillo a Dominikán köztársaságot dönti inkább romokba, semhogy kiadja kezéből a hatalmat. Nem kétséges, hogy a kommunisták, ha egyszer már birtokon belül lesznek, gondoskodnak róla, hogy ne soká uralkodjék. Utánam az özönvíz — ez Trujillo elvtárs jelszava. Pontosan így vélekedik Castro is, aki Moszkvát csempészte Kubába. Szerencsére a délamerikai népek tisztán látják a helyzetet. Ezek a tömegek majd igyekeznek megszabadulni az országrontóktól, amíg nem késő. VERSENYFUTÁS Az amerikai autógyárak alig pár éve még kinevették az európai kis autókat, melyeket katonai szolgálatból hazatérő veteránok és amerikai turisták hoztak haza magukkal. Amióta azonban százezrével vásárolják itt ezeket a kiskocsikat, már nem nevetnek Detroitban. Ellenkezőleg, nekiláttak ott is a könnyű, kevés gazolin fogyasztású kisautók gyártásához. Átlagban 30 mérföldet halad egy kis autógallon gázzal, szemben a nagy, sőt mammutszerűen óriási, régi autóval, amely 9-10 mérföldet ad ki városi forgalomban 1 gallonnal. Eltekintve attól, hogy üzemanyaga kevesebbe kerül, a kocsi karbantartása is olcsóbb. Ezért olyan népszerű a kisautó a nagyvárosokban, ahol gyorsabban haladhatnak vele, könnyebben parkolhatják le és ha valami történik, a javítás, reparáció is kevesebbbe kerül. KI LESZ NYUGAT-NÉMETORSZÁG ÚJ KANCELLÁRJA? A nyugatnémetországi szociáldemokrata párt határozata értelmében a jövőben megtartandó választások alkalmával Konrad Adenauer, jelenlegi nyugatnémet kancellár ellenjelöltje Willy Brandt, Nyugat- Berlin polgármestere lesz. Ez a választás, amely a szociáldemokrata párt szinte egyöntetű támogatását élvezi, valóban nagyjelentőségű, nem csak Németország, de az egész világ szempontjából. Willy Brandt, aki mint Nyugat-Berlin polgármestere és a hidegháború sokat próbált vezető államférfiúja, ismételten tanújelét adta demokratikus nézeteinek és törhetetlen akaratának, hogy a népet és országát a kommunista veszedelemtől távol tartsa. Nyugat-Németország demokratikus fejlődése így valóban biztosítottnak látszik és a szabad világ érdekein nem igen eshetik csorba, bármelyik jelöltet is fogja kitüntetni bizalmával a német nép. DE GAULLE BAJAI A francia kormány bajai ismét növekedtek, amióta a Mali föderáció felbomlott. Szenegáliá, mint ismeretes, kivált a szövetségből és külön utakon akar haladni. Szenegáliéhoz tartozik Dakari kikötője, melyre a franciáknak is nagy szükségük van. Ha Szudán haragjában szakít a franciákkal és elismeri az algíri felkelők által alakított ideiglenes kormányt, ezzel csak megnehezíti de Gaulle elnök dolgát. Az ország mozlim lakossága rokonszenvez az algíri szabadságharccal. De Gaulle elnöknek nincs könnyű dolga, mert a két ellenfelet nem elégítheti ki egyidejűleg barátságával. Talán, ha a NU lép közbe, még idejében áthidalhatók lesznek a nehézségek. AZ ÉLET ALASKÁBAN Alaska, az Egyesült Államok 49-ik állama többékevésbbé úgy él képzelet világunkban, mint egy hóval és jéggel borított óriási terület, ahol igazán otthonosan csak a jegesmedvék és a benszülött eszkimók érzik magukat. A valóság azonban távolról sem ez. Fairbanksban, Alaska legnépesebb városában például, elegáns éjjeli mulatóhely nyílt meg a közelmúltban, ahová a hölgyek hermelin kabátban érkeznek meg és bizony az árak sem különböznek New York vagy San Francisco elsőosztályú mulatóhelyeitől. Persze Alaska sok más előnyben is részesíti az új bevándorlót. Többek között az autóközlekedési és parkolási problémák teljesen elesnek. Legalábbis ez manapság a helyzet. amerikai Magyar a.éps^at a ■----------------------—— .1 -rr ■ - ■ : r.-vr. r~r~. — — UJ EMBEREK A két nagy párt jelölései és a pártok platformjában kifejtett politikai alapelvek megszavazása után, az amerikai közvélemény éreeklődéssel fordul azok felé, akiket az elnökjelöltek kísérők és politikai tanácsadók gyanánt környezetükbe vontak. Inkább ezekben az emberekben, és nem anynyira a platformban foglalt általánosságokban látja a közvélemény biztosítékát annak, hogy a jelölt megválasztása után beváltja majd ígéreteit. Elnökjelölő országos gyülekezetükön mind a demokrata, mind a republikánus párt számos új, fiatal embert vonultatott fel a politikai porondra, ezzel is mintegy jelezni akarván, hogy a politikába több erélyt, frissebb lendületet és újszerű elképzeléseket szándékoznak bevezetni. Ezeknek a feltünedező politikai csillagoknak egyike Kennedy szenátor, a demokrata párt elnökjelöltjének gazdasági tanácsadója, John Kenneth Galbraith közgazdász, a Harvard egyetem tanára. Galbraith professzor, aki most ötvenedik évét tapossa, nem az ismeretlenség homályából bukkant elő. Roosevelt elnöksége idején, fiatal ember létére, magas tisztséget viselt a háború alatt létrehozott Árellenőrzési Hivatalban. Nevét azonban nem mint közhivatalnok, hanem mint közgazdász és író tette híressé. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy Galbraith tanár ma az amerikai közgazdászok “fenegyereke”, s mivel a tudósoknak ahoz a fajtájához tartozik, akik eredeti meglátásokkal és meg nem alkuvó bátorsággal kimondott kényelmetlen igazságokkal szokták kortársaikat meghökkenteni. Több könyvet írt, amelyekben alapos elemzés alá vette a mai amerikai gazdaságot és a nyugati civilizációt általában. 1958-ban megjelent könyve, The Affluent Society, (A jómódú társadalom) meglehetős vihart kavarva, bejárta csaknem az egész civilizált világot és sokáig a legkeresettebb könyvnek bizonyult az amerikai könyvpiacon. A könyvben kifejtett gondolatok, — mint minden újszerű s a szokványostól eltérő gondolat, — szenvedélyes vitát váltottak ki, amelynek hullámai eljutottak a művelt világ minden részébe. Szabadelvűek és demokraták lelkesedéssel fogadták a könyvet és szerzőjében korunk Amerikájának új gazadság tudományi prófétáját üdvözölték. Ugyanakkor a konzervatívok és üzleti körök sajtóbeli szócsöveiken keresztül hevesen támadták a könyvet, írójával együtt. Galbraith ugyanis azt merte kimondani, hogy az egész jelenlegi közgazdasági gondolkozás elavult ,új alapokra kell fektetni! Elavult azért, mert olyan termelési szempontok irányítják, amelyek azokban a korokban keletkeztek, amikor a technika fejletlensége folytán általános szegénység uralkodott. Az egész klasszikus közgazdaságtan Adam Smith-től Karl Marxig, a “nyomorúság gazdaságtana” volt, — állítja Galbraith. Érthető, hogy az ő elveiknek a központjában a termelés minden áron való fejlesztése volt, mert ez mutatott kiutat az általános nyomorúságból. Az ő szemükben minden termelés indokolt és igazolt volt, mert valódi emberi szükségleteket elégített ki. A továbbiakban a szerző azt fejtegeti, hogy a minden áron való termelés régebbi elve ma Amerikában odavezetett, hogy az ipar egy jelentékeny része felesleges árukat termel és hogy eladhassa azokat, kénytelen volt létrehozni a hirdetési és reklámipart, amely irtózatosan sok pénzt emészt fel s amelynek egyik legfontosabb feladata, hogy mesterséges szükségleteket ébresszen, más szóval, hogy rátukmáljon a vásárlókra olyan dolgokat, amelyekre azoknak nincsen szükségük. A fogyasztási javaknak nyakló nélküli termelésével egyidejűleg az üzleti világ kénytelen vásárlóerőt is belepumpálni a fogyasztókba, hogy megvehessék a termelt javakat. Ez az oka annak, hogy a fogyasztó hitel, azaz a ki nem fizetett autók, jégszekrények, televíziók, stb. értéke már csillagászati magasságokat ér el és folyton emelkedik. S üzleti szempontból ennek így muszáj lennie, mert ha a termelés lelassul, a munkanélküliség még jobban elterjed és kitör a válság. Gal éria: KERESZTESI MIHÁLY Kraith ebben a látszólag kiúttalan körforgásban látja az infláció igazi előidézőjét. Galbarith azt sugalmazza, hogy a gazdasági eszméket a modern idők követelményeihez kell igazítani. Kifogásolja, hogy a fölösleges dolgokra, cifraságokra, haszontalan árukra túl sok pénz megy el, ugyanakkor az ember személyére, közoktatásra, közművelődésre, a technológia gyorsabb fejlesztésére, közegészségügyre, kórházakra, utakra, városfejlesztésre, köztisztaságra és más életfontosságú közszolgáltatásra viszonylag kevés pénzt költenek. A helyzet orvoslására irányuló javaslatait két pontba lehet röviden összefoglalni. 1. A társadalmi egyensúly helyreállítása érdekében a gazdaság társadalmi szektorát a magánszektor rovására ki kell terjeszteni, vagyis költsünk többet a közjó javára. 2. Az árakat és a béreket központilag ellenőrizni kell és a kormány szóljon erősebben bele a termelésbe. Az ismétlődő kisebb-nagyobb gazdasági válságok elkerülése érdekében, Galbraith professzor azt látná helyesnek, ha a termelés lelassulásakor a munkájából elbocsájtott munkásnak és tisztviselőnek az állam olyan összegű segélyt adna, amely lehetővé tenné neki, hogy számláit továbbra is fizetni tudja. Ilyenformán a vásárlópiac sem szenvedne s a gazdasági visszaesés elveszítené pusztító jellegét. Üzleti körök főkép azt vetették a szerző szemére, hogy a fölösleges szükségletek tekintetében túloz és hogy mellőzi a magánkezdeményezés érdemeit a tömegtermelés és hatékonyság létrehozásában, amelyek a jelenkori jólét alapjai. Szerintük a magánérdekek megnyirbálása minden körülmények között ártalmas. A demokrata párt platformja arról tanúskodik, hogy a pártban sokan értenek egyet a Galbraith által kifejtett főbb elvekkel, legalább is bizonyos mértékig. De hogy Kennedy szenátor elnökké választása esetén ezekből mennyikerülne gyakorlati kivitelezésre, vagy hogy egyáltalában szóbajönnek-e majd, mint irányadó politikai elképzelések, erre csak a jövő tud választ adni. Keresztesi Mihály KIISMERHETETLEN AMERIKA Irta: DOBLHOFF LILY (Páris) Egy fiatal francia rendező, Francois Reichenbach ezt a címet adta új filmjének, mely telt házak előtt pereg Páris két nagy mozijában és mely körül szenvedélyes viták folynak. A fiatal francia hónapokat töltött Amerikában, hogy a kulisszák mögé pillanthasson, megismerhesse ezt az óriási országot, melyet istenítenek vagy hevesen támadnak, de amely iránt senki — barát vagy ellenfél — nem maradhat közömbös. Reichenbachról mindenki tudja, hogy őszintén szereti Amerikát és nem kétséges, hogy filmjében a szokványos, kliséképek ellen akart harcba szállni, a francia közönségnek, Amerika igazi, rejtett arcát szerette volna bemutatni. A film *remek, de Reichenbach terve nem mindig sikerült teljesen, mert legalább is európai szemmel nézve, a példákkal, melyeket kiválasztott az amerikai élet apróságaiból, az ember úgy érzi, hogy néha, ahogy mondani szokás, kissé melléfogott. De ezek, az apróságok nagyon is mellékesek a film nagyszerű színvonala és művészi értéke mellett. Bátran az embert mutatja be és nem Amerika gigászi technikai teljesítményeit emeli ki. A fiatal francia keresztül-kasul vándorolt az Egyesült Államokon, nem törődve azzal, hogy mit lehet vagy mit nem lehet fényképezőgépével megörökíteni. Ez a nagyvonalú kötetlenség adja meg a film sajátos zamatját, mert egy művészember egyéni meglátását közvetíti, azokat az apró emberi vonásokat kelti életre, vagyis viszi vászonra, amelyeket európai utas, aki autón, vonaton vagy repülőgépen érkezik Amerikába, soha nem ismerhet meg. Reindinbach nem látogatta meg és nem is mutatja be az óriási atomüzemeket, nem látjuk filmjén egy nagy gyár kantinját, szociális teljesítményeit, feltételezi, hogy a mozilátogatók ezeket a nagy és fontos dolgokat úgyis ismerik, látták más filmeken vagy képes újságokban. Azonban, szívének szemüvegén át, Reichenbach sokszor kegyetlen humorral nézi az amerikai élet apró-cseprő fonákságait, így a párisi mozi közönsége önkéntelen harsány nevetésbe tör, amikor például látja “Az ikrek parádéja” jeleneteit, szemüveges idős hölgyek vonulnak fel egyforma égszínkék ruhában, egyforma napernyőt szorongatva fejük fölött. Gyerekes büszkeséggel integetnek a felvevőgép felé és a felnőtt néző a párisi moziban gúnyosan kérdi, várjon okot ad-e büszkeségre az a véletlen, hogy valamikor régen két gyermek egyszerre jött a világra? Persze ez a két ősz, naiv hölgy csak egyik az ikerpárok hoszszú, gyakran komikus sorában. Egy másik nevettető jelenet egy kuglizó, ahol egy betanított tyúk kitartóan feldönti a kuglizó figuráit, nagybüszkén tekint maga körül és türelmesen várja, hogy valaki újra felállítsa a figurákat. Érezzük, hogy a rendező akár egy egész napot ült, türelmesen figyelve, várva, fényképezve a lyúk magatartását. A film egyik főjelenete egy börtönben pereg, azt a napot mutatja be, amelyen minden évben a rabok szabadon mozoghatnak és egy mindig viszszatérő vásári versenyt rendeznek, amelyen lóháton különös lovas futballt játszanak. Ez a sorozat talán kissé túl hosszú, de érezzük, hogy Reichenbachot mennyire megkapta az a rendszer, melynek keretében börtönbüntetésre elítélt gonosztevők egy nap tartamára úgy viselkedhetnek, úgy élhetnek, mint más országokban szabad sportszerető férfiak. Látunk napbarnított, egészséges fiatalokat, amint kis csónakukban boldogan eveznek Amerika folyóin és örülünk, hogy úgy látszik, nem helytállók a túlgépesítésről, a fiatalok egyformaságáról terjesztett mesék; a szerelem, a napsütés a víz halk csobogása, a csónak lassú tova sodródása mindenütt a világon boldogító és Amerika, ezeken a képeken keresztül, amelyek nem óriásiak, nem imponálók, egyszerre csak besurrant a szívünkbe, közelebb került ahhoz, amit mi, Európában is: boldogságnak nevezünk. A film utolsó része csak tájakat mutat be, a felvevőgép mesteri művészettel suhan, forog, imbolyog, hol felfelé, az égnek, ahol a magasban kering, hol a vízben tükröződő házak rezegnek tótágast egy folyó vagy tó hullámaiban, hol sás zizeg valahol a tág térségben, amikor hirtelen a felvevőgép rohan és egy óriási felhőkarcoló betonrengetegét állítja elénk. Azok, akik vitatkoznak a filmen, egy kérdést sohasem vitatnak és ez a rendező rendkívüli, komoly tudása, finom, mély művészete, éles szeme és művészetének szuggesztív ereje. Amikor az ember kilép a moziból a Champs Elyséesre, Páris e széles avenujére, hálát érez, hálás ennek a fiatal embernek, aki művészi szemmel, emberi szívvel meghallgatta egy óriási földrész, az Egyesült Államok, szívverését, beszívta szépségét és ezt elhozta a párisi Champs Elysés kellős közepére. A RÉGI JÓ IDŐK Néhai való Bodnár Feri iskolatársam volt a hatodik gimnáziumi osztályban. A latin nyelvet nem vette be a természete, de annál nagyobb bámulója volt Arany Jánosnak, ismerője munkáinak. Latinból Sallustius munkáit fordítottuk, a könyv fedőlapján a szerző feje volt ábrázolva. A jeles történetíró kopasz volt, ami alkalmat adott Ferinek arra, hogy a tar koponyára apró betükkel odaírja: Feje búbján holdvilág van. Meglátta Papp János a felírást, latin szaktanárunk, aki a merényletet, mint felségsértést könyvelte el. No haszontalan ember, kifigurázni ki tudja ezt a jeles auktort, vájjon fordítani tudja-e. Bizony nem tudta azt Feri. A magyar irodalmat is Papp János tanította. No, Bodnár, szóllott, nem írok be szekundát, ha megmondja, melyik irótól van az a mondás, és el tudja mondani a vonatkozó strófát. Felcsillant Feri szeme: Tanár úr kérem, az idézet Arany János Pázmán lovag c. balladájából van véve, a strófa pedig igy szól: Vára öblös teremében jár alá s fel Bajnok Pázmán. Lépteit majd lelassítja, majd megindul szaporázván. Feje búbján holdvilág van, melyet rézsisakkal föd be. Szót se szól, csak néha-néha kiköleni az őszi ködbe. Jó van Bodnár, de jegyezze meg, hogy az auktorok feje nem arra való, hogy arra klasszikus idézeteket irkáljunk. * Szegény Vályi Nagy Guszti négy év helyett nyolc évig volt joghallgató. Mikor végre kegyelemből abszolvált, akkor se tudott többet a jogi tudományokból, mint amikor belefogott. Kollokválni ment Egyetemes Európai Jogtörténetből. Kérészi professzor kérdezi: Vályi Nagy Gusztáv úr, látom, német kisasszony van nővére mellett, feleszem, mert hogy elég csinos kis fruska a fajta, hogy annak a kedvéért csak bebiflázott tantárgyunkból valamelyes német vonatkozású dolgot. Beszéljen kérem a Sachsenspiegelnől, meg a Schwabenspiegelről. Jogforrás volt mind a kettő. Guszti csak annyit értett a kérdésből, hogy Spiegel az magyarul tükör. Hallgatott. Kínos csend, a professzor ironikusan mosolyogni kezd, írta: DR. SZÁNTHÓ JÓZSEF felderül a Guszti ábrázta, megszólal: Ugye tréfálni méltóztatik nagyságos uram? * őrmester úr Csutakról már néhányszor megemlékeztem. Ki nem állhatta a huszárönkénteseket, mert, mint mondta, mindnek van annak valami bogara, mind le akarja tenni az érettségi vizsgát ahelyett, hogy becsületesen lovagolni tanulna. Mondja csak önkéntes úr Kalocsai, hányan buktak meg az érettségin és hányan mennek holnap pótérettségire ? Őrmester úrnak alássan jelentem, négyen. — No jó, hát valami baj ne legyen, mert az éjszaka azt álmodtam, hogy vizilópásztor voltam, aztán az én álmaim nem szoktak csalni. Jön a négy vizsgázó haza a kaszárnyába. Sorbaállítja őket az őrmester: — Első, levizsgázott? Alássan jelentem, megbuktam. Úgy? Két heti szobafogság. — Második? Sikerült? Alássan jelentem, megbuktam. Ugy, két heti szobafogság. — Harmadik? Alássan jelentem, én is megbuktam. Két heti szobafogság. Hát maga hires Kalocsai? Maga is megbukott? Nem, alássan jelentem, levizsgáztam. Ugy, négy heti szobafogság, mindig tudtam, hogy haszontalan hanyag ember Kalocsai úr. Dupla srófot kap azért, mert azt a rongyos vizsgát az első alkalommal is letehette volna. * A tartalékkal bevonul hadgyakorlatra egy öreg zászlós. Háborús szelek fujdogáltak, bizony berángatták az öreg bajnokot is, aki a tiszti vizsga óta minden gyakorlatot el tudott bliccelni, mint civil életben nélkülözhetetlen. Lovagolni addig se tudott, a nagy szünet alatt ugyan meg nem tanulta Úgy ült a lovon, mint egy liszteszsák. A rajesurnál a lovászmester őrmester ur Csutak kérdezi: — Ugyan, ha meg nem sértem a zászlós urat, volna szives megmondani, hogy micsoda a zászlós ur cibilben? — Megmondhatom őrmester. Koasszistens vagyok a ginekológiai polikklinikán. — Tyúh, a ponciusát a hivatalának. Fene nagy ur lehet a zászlós ur abban a cifra méltóságban. Oszt csak igy lovagol Istenem, mi lehettem volna akkor én . . Dr. Szánthó József