Amerikai Magyar Népszava, 1960. november (62. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

GUINEA ÁLLAMA A SZOVJETUNIÓ AFRIKAI ÜGYNÖKE CONAKRY, Guinea,­­ Guinea köztársaságának tör­ténete, egy hazárdjáték “sto­ry”, amely két évvel ezelőtt vette kezdetét. A tétek ebben a játékban egyre nagyobbak és a Szovjetunió elkezdte zse­tonjainak beváltását. Conakry, Guinea fővárosa egy kis poros trópusi fészek, ahol az élet lustán folyik, de politikai téren feszültséggel van töltve a levegő és a lég­kör olyan mint egy játékka­szinóban. A fiatal afrikai ál­lam elnöke, Sekou Toure, egy marxista felfogású politikus, aki magát francia kommunis­ta tanácsadókkal veszi körül és országát egyre nagyobb mértékben köti a szovjet tömb szekeréhez. Guinea volt az egyedüli or­szág, amely Toure akaratá­nak engedve a francia állam­közösségből való kiválást vá­lasztotta és miután a franciák megvonták további támogatá­sukat, a kommunista tömb­höz fordult segítségért. Poli­tikai megfigyelők körében azonban egyre jobban terjed el az a meggyőződés, hogy Toure előre megtervezett tak­tikát alkalmazott csupán és a kis államot szőröstül-bőröstül eladta a Szovjetuniónak. Számos jel mutat arra, hogy a Szovjetunió és vörös Kína a kis afrikai országot és annak álcázottan kommunis­ta vezérét olyan elbánásban részesítik, hogy annak tekin­télye messze túlszárnyalja úgy állama mint személye jelen­tőségét. Guinea kommunista barát kormányának hálája nem is marad el, mint ennek tanúi vagyunk a kongói ese­mények kapcsán. Az Egyesült Nemzetekhez osztott guineai csapatok számos esetben, ha az nem felel meg Toure kor­mánya érdekeinek, nem mű­ködik együtt a világszervezet­tel. Lumumba volt miniszter­­elnök, aki hatalmát szintén a­ kommunistákkal való együtt­működésre akarta alapítani, a guineai csapatok védelme alatt áll és azok parancsnoka banketet rendez a volt minisz­terelnök tiszteletére. Az Egyesült Államok hiva­talos politikája még nem könyveli el Toure elnököt és kormányát kommunistának, d­e­ rendszere alapos megfigye­lése senkit sem hagy kétsé­gek között, hogy Guinea a kommunista államok afrikai ügynökének szerepét tölti be. BÉKE MOBUTUVAL LEOPOLDVILLE.­­ Az Egyesült Nemzetek képvise­lője a Kongóban kijelentet­te, hogy “teljes együttműkö­dés” jött létre a NN és Mo­butu ezredes között. A kongói hadsereg egységei eltűntek az utcákról és katonai táboraik­ban maradtak. Mobutunak né­hány őrszeme azonban to­vábbra is Lumumba volt mi­niszterelnök r­e­z­i­d­e­n­c­iája előtt maradt. Lumumbát egyébként,­­a UN ghattai és guineai egységei is őrzik. Dayal indiai diplomata, aki a UN főtitkárának a kongói főmegbízottja, kijelentette, hogy nem fogja megengedni, hogy Mobutu “keresztezze a UN terveit”, de a jelek sze­rint bizonyos engedményekre kész, mer­t bejelentették, hogy a ghanai egységeket, amelyek tüskét képeznek Mobutu sze­mében fokozatosan felváltják Leopoldville-i tartományban, tuniszi csapatokkal. A NATO KÉRDÉSE LONDON. — Hugh Gaits­­kell, az angol munkáspárt ve­zére kijelentette, hogy az úgynevezett “árnyékkor­mány”, amely mindenkor az angol ellenzéki párt vezetőit foglalja magában egyöntetűen úgy határozott, hogy támo­gatja az Atlanti Szövetséget. Erre a bejelentésre az angol munkás­párt évi konferenciá­ját követően került sor, amely határozatot hozott, hogy egy a jövőben uralomra kerülő munkáspárti k­o­rm­ányn­ak, olyan politikát kellene foly­tatnia, amely Angliát semle­gesítené a Kelet és Nyugat közötti küzdelemben. Az “ár­nyékkormány” határozatát Gaitskell győzelmének tekin­tik, akinek vezető pozíciója az utóbbi időben ingadozónak látszott. MALÁJI LÁTOGATÓ WASHINGTON. — Eisen­­hower elnök fogadta a Fehér Házban Tengku Abdul Rah­man maláji miniszterelnököt. A maláji államférfi sürgette az Egyesült Államokat, hogy támogassa Indonézia követe­lését Hollandiával szemben, Új Guinea kérdésével kapcso­latban. Indonézia, az Iriannak nevezett szigetrészt saját te­rületének tartja és tiltakozik az ellen, hogy ott a holland megszállás folytatódjon. A LESZERELÉS KÉRDÉSE UNITED NATIONS. — Az Egyesült Államok képviselője az Egyesült Nemzeteknél, James J. Wadsworth, nagy­hatású beszédet mondott a UN közgyűlése előtt, amelyben felhívta a Szovjetuniót, hogy vessen véget a “mindent vagy semmit” lefegyverzési politi­kának, amelyet Kruscsev ter­jesztett a NN közgyűlése elé. Wadsworth, kijelentette, hogy a lépésről-lépésre való lesze­relési program, amelyet a Nyugat támogat olyan ered­ménnyel járhat, hogy 5-6 éven belül a világ valóban megva­lósíthatja a teljes lefegyver­zést. A Szovjetunió lefegyverzési javaslata ugyanis nem más, mint egy propaganda trükk a legjobb esetben, de ami még valószínűbb, a kommunisták egyszerűen arra akarják bír­ni a Nyugatot, hogy megfele­lő ellenőrzés nélkül leszerel­jen és védtelen maradjon a szovjet zsarolással szemben. Az amerikai küldött kijelen­tette: a Szovjetunió fenyege­tése, hogy nem vesz részt a le­fegyverzési tárgyalásokon, ha a Nyugat előre nem fogadja el az ő javaslatait csak annak a bizonyítéka, hogy a kom­munisták részéről nem áll fenn az őszinte jószándék. James J. Wadsworth vázol­ta azokat a lépéseket, melyek a világot közelebb vinnék a békés megegyezéshez, de a Szovjetunió e­llenzésén meg­buknak. Ez a nukleáris bom­bakészletek kölcsönös csök­kentése, a légürnek csak bé­kés célokra való alkalmazása és a meglepetésszerű táma­dás elleni védekezés kérdése. Frederik, Dánia királya beszélget Nelson Rockefellel, new yorki kormányzóval, akinél Albanyban rövid látogatást lest. CEYLON SÚLYOS GAZDASÁGI NEHÉZSÉGEKKEL KÜZD COLOMBO, Ceylon. — A tropikus szigeten, amelynek Ceylon a neve, növekszenek a gazdasági bajok, ami az or­szág politikai stabilitását is veszélyezteti. A vad naciona­lizmus, a nélkülözéstől való félelem és nem utolsó sorban a vallási és nyelvi különbségek osztják meg a közel 10 millió lelket számláló nemzetet. Ceylon, évszázadokon ke­resztül gazdasági virulásnak örvendett. Tea, gumi, és kó­kusz ültetvényei munkát ad­tak mindenkinek, aki dolgozni akart. Az angol uralom év­tizedei alatt a ceyloni egész­ségügyi, közművelődési vív­mányok messze felülmúltak minden más ázsiai államot e téren. A munkanélküliség is­meretlen fogalom volt. Ma­napság Ceylonban 125.000 munkanélkülit tartanak nyil­ván és ezek közül sokan tanult emberek. Ceylon bajai 1956-ban vet­ték kezdetét, amikor Bandara­­nike miniszterelnök kormá­nya vette át a hatalmat. Vé­rengzésre került sor a Singa­­lese budhisták és a Tamil hin­duk között és végül 1957 szep­temberében egy buddhista pap merényletet követett el a mi­niszterének ellen. Ezt köve­tően hivatalba lépő kormány élete csak négy hónapig tar­tott, míg a történelem során először, egy özvegy “kisírta magának” a miniszterelnöki tisztet. Sirimayo Bandara­nike asszony ugyanis pártjá­nak utasítására, a választá­sok alkalmával megjelent min­den nagy választógyűlésen és ott sírva emlékezett meg fér­jéről. Ennek eredményeképen a ceyloni szocialista párt meg­nyerte a választásokat és Bandaranike asszonyt kine­vezték miniszterelnöknek. A kis szigetország bajai ez­zel azonban nem értek véget. Az ország 1,800,000 hindu, morlem és keresztény vallású lakossága aggódva figyeli, mint kívánja a singales több­ség ráerőszakolni akaratát a kisebbségekre. A kormány azt is tervbe vette, hogy az or­szág újságjait államosítja és a részvényeket a nép között osztja szét. Mindez azt a be­nyomást kelti politikai megfi­gyelők körében, hogy Banda­ranike asszony vezetése alatt álló kormány olyan irányba halad, ami a gazdasági és po­litikai helyzetet még jobban fogja súlyosbítani. Az államcsíny után SAN SALVADOR. — A hat tagú katonai junta, mely államcsínyt hajtott végre El Salvador államban kijelentet­te, hogy 1962-ben, szabad vá­lasztásokat fog rendezni és már most hatályon kívül he­lyezte azokat a törvényeket, amelyek a megbuktatott Le­­mus elnök rendszerének jogot adtak a szabadságjogok kor­látozására. A junta ígéretet tett az egyetemi diákoknak is, hogy a San Salvadori egyetemet, amely augusztus 25-ike óta zárva van, meg fogja rövide­sen nyitni. José Maria Lemus megbuk­tatott elnök egyébként Costa Ricába érkezett. Az elnök hol­léte ezideig bizonytalan volt. Egyes hírek arról számolnak be, hogy a szomszédos Guate­malába menekült. Az elnök felesége pedig a San Salva­dori, Costa Ricái követségen kapott menedékjogot. Dag Hammarskjöld a menekültekről UNITED NATIONS. — Dag Hammarskjöld, az Egyesült Nemzetek főtitkára beszédet mondott a világszervezet szo­ciális bizottsága előtt és ki­jelentette, hogy a megrende­zett “menekült év” világszer­te millióknak hívta fel a fi­gyelmét a problémára. A főtitkár leszögezte, hogy az Egyesült Nemzetek egyetlen akciója sem mozgósított oly nagyszámú résztvevőt, mint a “menekült év.” Annak kere­tében 83 millió dollár gyűlt egybe a menekültek megsegí­tésére, amely összegből a kor­mányok valamivel több mint 25 milliót, míg privát szemé­lyek mintegy 58 millió dollárt adtak arra a célra. A Szovjetunió és a többi kommunista állam nem haj­landó részt venni ebben a munkában, amelyet a világ­­szervezet minden más tagál­lama jóváhagyott. A mene­kültek nagy többsége ugyanis politikai menekült, akik a kommunista rabsz­olgaság előtt találtak menedékre a sza­bad világban. A Szovjetunió és csatlósai egyre azt hajto­gatják, hogy ezeket a mene­külteket nem áttelepíteni kell, hanem visszakényszerí­­teni elhagyott hazájukba, amely most kommunista ura­lom alatt szenved. TÜNTETÉSEK, ZAVARGÁSOK, MEG AKARJÁK BUKTATNI DE GAULLE KORMÁNYÁT Franciaország forrong Algéria kérdése miatt PÁRIS. — Franciaország, De Gaulle hatalomra jutásá­nak ideje óta legnagyobb po­litikai válságán megy keresz­tül. Franciaország nagyváro­saiban a tüntetők tízezrei üt­köztek meg a rendőrséggel, a baloldaliak a jobboldaliakkal és a két ellentétes politikai világnézetű tömeg a kormány megdöntésére törekszik. ■ Pá­­risban a zavargások az úgy­nevezett “Latin negyed­ben” érték el tetőpontjukat, ahol 20,000 tüntető ütközött meg a rendőrséggel. A küzde­lem során mintegy 100 tün­tető sebesült meg, köztük Francois Tanguy-Prigent volt miniszter és Roland Dumas volt parlamenti képviselő. Mindketten a szocialista párt tagjai. Gumibotos rendőrök ezrei igyekeztek a tömeget szétszórni és a küzdelemben 40 rendőr is megsebesült. A tüntetésre azután került sor, hogy a baloldal tömeg­­gyűlést rendezett, amelyen a szónokok békét követeltek Al­gériában. A gyűléstől mintegy fél mérföldnyire, a jobboldali elemek, főleg kiszolgált kato­nák, diákok és a­­betiltott “Fiatal nemzet” nevű szerve­zet­­ tagjai ellentüntetésbe kezdtek és a rendőrség igye­kezete oda irányult, hogy el­válassza egymástól a két el­lenséges tábort. Számos jobb­oldali elemnek azonban sike­rült keresztül jutnia a ren­dőr­kordonon és füst­bombá­kat dobnia a terembe, ahol a szocialisták a tömeggyűlést tartották. Parázs küzdelem vette kezdetét és csakhamar a két ellenlábas tábor zöme is egymásra támadt. A rendőr­ségnek másfél órába telt­éig sikerült a rendet helyreállí­tania. Marseilleben, Rennes és Nantes városokban a munkás­ság 90 százaléka elhagyta a munkahelyét, hogy résztve­­gyen a tüntetésben és Lyon­ban 4.500 tüntető ütközött meg a rendőrséggel, amely a tömegek útját akarta állani. A baloldal csatakiáltása a “Béke” voltamig a jobbolda­liak “Algéria francia” kiáltás­sal vetették magukat a küzde­lembe. A párisi Seine folyó hídjain százával feküdtek le a tüntetők, hogy a rendőrsé­get megakadályozzák erősíté­sek kiküldésében. Politikai megfigyelők sze­rint, a zavargásoknak és tün­tetéseknek senki sem látja a végét, mert maga az algíri probléma, amely minden baj­nak az okozója, is a kilátás­­talanság jeleit mutatja. De Gaulle időről-időre bejelenti, hogy a megegyezés az algíri lázadókkal már a küszöbön van, ha ez mint egy délibáb egyre eltűnik a láthatárról. Az algériai lázadóknak ígért kommunista támogatás ha lehet a helyzetet még jobban elmérgesíti és a béke kiáltá­sait még sivárabbá teszi. A tervet elfogadták UNITED NATIONS. — Az Egyesült Nemzetek egyhan­gúlag elfogadta az Egyesült Államok javaslatát a termény­feleslegek elosztásával kap­csolatban. Mint azt megírtuk, az amerikai kormány, a UN elé terjesztett egy tervet, amely azt a célt szolgálta, hogy a terményfelesleggel rendelkező államok a világ­­szervezeten keresztül nyújt­sanak segélyt az arra rászo­ruló országok népeinek. A Szovjetunió ezt a nemes és nagyvonalú javaslatot a szo­kásos módon támadta és rá­galmazta, de az Egyesült Nemzetek tagállamainak egy­séges támogatását látva, meg­másította álláspontját és most már maga is annak elfo­gadása mellett szavazott. Polaris buvárhajó WASHINGTON.­­ Az Egyesült Államok haditenge­részete bejelentette, hogy a George Washington atommeg­­hajtásos buvárhajó, 16 Pola­ris rakétával felszerelve, no­vember léjén elfoglalja he­lyét, “valahol az óceánok mé­lyén,” teljes szolgálati ké­szültségben. Burke admirális, az amerikai haditengerészet vezérkari főnöke kijelentette, hogy ez egy korszakalkotó esemény, mert “ez nemzetün­ket olyan megtorló erővel fog­ja felvértezni, hogy biztos ön­­gyilkosság lenne minden tá­madó számára megkísérelni egy nukleáris támadást.” SZOVJET NÉZET GENF. — Semyon Tsarapkin, a Szovjetunió megbízottja, az atom­kísérletek beszüntetését szorgalmazó tárgyalásoknál kijelentette: Nixon republiká­nus elnökjelölt ígérete, hogy megválasztása esetén a tár­gyalásokat meg fogják gyor­sítani, tisztán választási trükk. Nixon, azt mondotta ugyanis, hogy megválasztá­sa esetén, Lodge alelnökjelöl­­tet azonnal Genfbe küldi, hogy az atomkísérletek megszün­tetéséről és ellenőrzéséről szó­ló egyezményt az oroszokkal megkösse. Ha ez az igyekezet kudarcba fullad, akkor az Egyesült Államok 80 nappal később megkezdi ismét saját földalatti kísérleteit. Mrs. John Kennedy megindította a "Calling for Kennedy" kam­pányt. Arlington, Wa.-bol 11 ál­lamban felhívja a demokrata ve­zetőket KINEVEZÉS BONN, Nyugat-Németor­­szág.— Az Adenauer kor­mány, dr. Hans-Joachim von Merkatzot nevezte ki a me­nekültügyi minisztérium élé­re. Von Merkatz, Theodor Oberländer miniszter helyét foglalja el, aki kénytelen volt állásáról lemondani az őt ért támadások következtében. Oberlandert azzal vádolták, meg, hogy együttműködött a nácikkal. Brazil figyelmeztetés RIO DE JANEIRO.­­ Ma­­gasrangú brazíliai személyi­ségek arra figyelmeztették az amerikai State Departmentet, hogy ne tegyen olyan lépése­ket Castro kubai diktátor el­len, ami belőle martírt csinál­na. A brazil parlament tagjai kijelentették, hogy Castro te­kintélye súlyos csorbát szen­vedett Latin-Amerika szerte és hiba lenne ezt a folyama­tot más irányba terelni egy rossz lépéssel. FÖLDRENGÉS? WASHINGTON. — Nixon, republikánus elnökjelölt által említett titokzatos robbantás a Szovjetunió területén, ame­lyet titkos atomrobbantás­nak hittek, a legújabb jelen­tések szerint egy nagyobb földrengés volt Szibériában,­a Kamcsatka félszigetén. A tudományos megállapítás az Egyesült Államok kongresz­­szusi bizottsága előtt hang­zott el. A földrengés október 13-án történt. ARA 10 CENT Second Class Postage Paid At Cleveland, Ohio No. 258. SZÁM Hatvankettedik évfolyam Cleveland, New York, Newark, New Brunswick, Perth Amboy, Passaic, Trenton, Bridgeport, Chicago kedd, 1960 november 1 Sixty-second Year Dr. Jonas Salk, a gyermekbénu­lás elleni szérum felfedezője volt az esélyes Nobel-díj nyertes, de azt ez évben mások nyerték el. 13 ÓRÁT ÚSZTAK TAIPEI, Formoza. — Há­rom shanghaji születésű kínai fiatalember 13 órán át úszott a tengerben míg sikerült elér­niük Quemoy szigetét. Ember­feletti cselekedetüket azzal indokolták meg, hogy a sza­badság után vágytak.” SZABADON VAN DECATUR, Ga. — Dr. Martin Luther King néger vezért, akit egy Georgia ál­lambeli biró négyhónapi mun­katáborra ítélt egy kis közle­kedési kihágásért, szabadon bocsátották. Mitchel biró be­ismerte, hogy a Kennedy csa­lád egyik tagja telefonon be­szélt vele, de kijelentette, hogy határozatát egyedül a jog szellemében hozta meg.

Next