Amerikai Magyar Népszava, 1980. január-június (81. évfolyam, 1-26. szám)

1980-04-18 / 16. szám

18 OLDAL A MÚLTRÓL BESZÉL... Forrásház a Szabadság-hegy oldalában BUDAPEST - Cserépből, ólomból, szurkos fából készült csövekben vezettette el a hegyi források vizét Mátyás király Budavár főteréig. Miért volt szükség a hosszú-hosszú vezeték megépítésére? Kincs volt a jó víz mindig, különösen az a hegyre magasított várakban. Buda eleve úgy épült a Duna fölé, hogy erős fala egy részen leérjen a folyóig. Volt víz a házak alatt, a hegy barlangrendszerében is. Ez u­­tóbbi kevés, a Dunáé pedig korántsem tiszta. Jöjjön hát a hegyek forrásainak vize. A száz-százötven méteres szintkü­lönbség következtében vízemelő szerkezet sem kellett, csak a mesterséges meder. A Szabad­ság-hegy oldalában, a Béla király út legelején kucorog a Városkút apró, középkori kövek felhasználásával épült XVIII. századi forrásháza. (Feljebb, a 29-es házzal szemben áll a Bélakút háza is, a Várat ellátó harmadik társuk, a Svábkút, valahol az Orbán téren buggyant ki a földből — eltűnt a városrész csatornázásakor.) A Mátyás korabeli elgondo­lás hasznát mutatja: a török időkben tönkrement vezetéket kijavították Buda visszafoglalása után, s egészen 1880-ig, a vízvezetékrendszer létrejöttéig szükség volt rá. 1945-ben, az ostrom után, a források vizét kannákban, vödrökben vitték haza a környékbeliek. Ma már háborítatlanul elfolyik, rácsos ajtó­ ablak mögött, szigorúan elzárva. Oka: a vidék beépülésé­vel csökkent a hozam, s az állandó víztisztaság megőrzésé­hez nélkülözhetetlen védterület kialakítása igen költséges lenne, tilos filmre. Az öröm nem tart sokáig. A pöttömök hamarosan megunják az egészet. Megpróbálják szóra­koztatni magukat, öcsi fejbe veri Gyurit, Gyuri rácsap Pityu vállára. Aztán valamennyien felállnak, átmennek, egy másik sorba, kimennek a teremből, visszajönnek, vihognak, pisszeg­nek. És közben a film. Az érdekesnek látszó. Az izgalmas­nak ígérkező. Amelyben a szivjóság ellenére a tizenhat éven felüli keveseknek semmi örömük sincs. *** Autóbusz. Menetrend szerint induló, s menetrend szerint érkező. Többnyire munkába menőket szállító vagy munkából jövőket hazavivő. És az út szélén áll Manci néni kosárral. Picit int, a vezető megáll, felveszi. — Köszönöm, Jóskám... — mondja Manci néni és körülmé­nyesen előguberálja a tízfillére­­seket. Még megkérdezi, hogy vannak a gyerekek. Aztán helyet keres, éppen idejében mert az autóbusz újból megáll. Ezúttal egy fiatal házaspárt vesz fel, később egy bácsi száll le kapával, kaszával, megállóhe­lyen kívül. — Jó ember ez a sofőr — mondja valaki bólogatva — vannak még ilyenek is... És a percek múlnak, s valaki most mondja magában az elnézést kérő szöveget, amiért a megbeszélt időpontnál jóval később érkezett a fontos tárgya­lásra. Bende Ibolya között vannak termelőszöveteke­­zeti tagok, munkások csakúgy, mint orvosok és tanárok. Műsorukat a környéken össze­gyűjtött dalokból, táncokból állítják össze. Hangszereiket és ruháikat többségében maguk készítik, de sok segítséget kapnak hozzá a zselici falvak idős lakóitól. A helyi tanácsok és termelőszövetkezetek pedig a­­nyagi támogatást nyújtanak az együttesnek. A zseliciek eddigi fellépéseiben a bemutatott ver­bunkos és ugrós táncokkal aratták a legnagyobb sikert. De a közönség szívesen fogadta a népszerű csárdást és érdeklődés­sel figyelte a színpadra vitt népszokások bemutatását is. Az öreg forrásház PESTI SZÍNFOLTOK A néni keres, kutat, kotor. Felnyitja a szemetesvödröket, kiválogatja a csontot, a hurka­maradékot, a kolbászvéget, a kenyérdarabkákat. Majd megáll a pultok előtt, tisztes távolság­ban, azoktól akik esznek. Csirke-bár — így hívják a helyiséget. Grillcsirkét árulnak, sült kolbászt, oldalast. Az evők esznek, a néni gyűjtöget. A kutyájának, mint valakinek beszámol róla, a kedves kis kutyának, két szatyorral. Valaki felháborodva megkér­di a pénztárosnőt: — Miért engedik, miért engedik, miért hagyják, hogy elvegyék az evők gusztusát? — Az ember legyen jó — mondja a pénztárosnő határo­zottan —, szegény néni, nincs más neki csak a kutyája. És jóságtól meghatottan nézi a nénit, amint az gyűjtöget, szedeget, rakodik az étkezők orra előtt. *** Művelődési ház mozija. Szép terem, kevés néző. Tizenhat éven felülieknek szóló film. Az első kockák peregnek éppen, amikor becsörtet nyolc tizenhat éven aluli, sőt tizen aluli gyerek. Az első sorba ülnek le hangosan, nevetgélve , milyen jók a jegyszedő nénik, ingyen engwet.A. bw­eket, s ráadásul egy JÓSÁ­G AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA GYŐRI RIPORT Turista attrakciók: ezeréves pince, csárdák, szállodák GYŐR — Győrben már tavaly elkezdték a vendéglátói­par tervszerű fejlesztését. Felújították a pannonhalmi ezeréves pincét, újjáépítették a győrszemerei kisvendéglőt, átad­ták Győr új cukrászüzemét. Az idén tovább bővítik a hálózatot. Sőt, a Rába Magyar Vagon- és Gépgyár 1800 szemé­lyes konyhája — amit az áfész rendezett be — már el is készült. Fogadja vendégeit az 1,8 millió forint költséggel felépült ménfő­­csanaki Birka csárda is. Öttevé­­nyen az Csülök csárda február közepén nyitott­­, helyén már kétszáz évvel ezelőtt is kocsma állt. Győrhöz közel a nagyforgal­­mú budapest-bécsi út mellett március elején nyitják meg a Tetra csárdát. A terasz helyeivel együtt egyszerre 380 vendéget fogadhat majd. A nyolcmilliós beruházáshoz komoly segítséget adott a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát. Az év második felében megkezdik az új győri motel építését, amely a jövő esztendő elején már fogadja az első vendégeit. A Termálfürdő szomszédsá­gában épülő 96 személyes motel sokat segít majd a város égető szállásgondjain, hiszen egyetlen szállodája a Hotel Rába már régóta nem tudja kielégíteni a rohamosan növekvő igényeket. Tárgyalnak arról is, hogy a hatodik ötéves tervben a motel mellett 260 ágyas gyógyszállót építenek. Somogyban őrzik az ősi hagyományokat ZSELICSZENTPÁL, So­mogy megye — Magyarország földrajzi tájegységei gazdag és sokszínű népi hagyományokat őriznek. Az ország határain túl is ismerik a matyó és a kalocsai hímzéseket, a halasi csipkét vagy például a sárközi népviseletet. A magyar néptáncokat és a népzenét bemutató együttesek pedig sikeresen szerepelnek sokfelé a világban. Elődeik életét idézik, s így a nemzeti ismeretet is gyarapítják e népművészeti hagyományok, amelyeknek ápo­lása nemes és hasznos szokás Magyarországon. A hagyomá­nyokban gazdag falvak és tájegységek lakói gyakran répi­együtteseket alakítanak, hogy segítsenek megőrizni a ma már sok helyütt csak a legidősebb nemzedék által ismert dalokat, táncokat, a feledésbe merülő szokásokat. A dunántúli Somogy megye egyik szép dombos, erdős vidéke, a Zselic is bővelkedik a néprajzi hagyományokban. A fél évvel ezelőtt alakult Zselic népi együttes a vidék népi kultúráját kívánja ápolni, öt szomszédos kis falu lakói fogtak össze, hogy felkutassák és újra életre hívják a régi korokat idéző szokásokat, dalokat és táncokat. Az 50 tagú csoportban együtt táncol, dalol a 14 éves iskolás és a 85 éves nyugdíjas. Az együttes tagjai Péntek, 1980 április 18 ÚJ SZOBOR ESZTERGOMBAN ESZTERGOM - Monu­mentális szobrot avattak fel az esztergomi várkapu bejáratánál. A város 1973-ban ünnepelt mil­­leniumi évfordulójára készült emlékmű Vígh Tamás Kossuth­­díjas szobrászművész alkotása. A több mint négy méter magas, nyers bronzból öntött figura honalapító magyart ábrázol. A szobor HALÁLOZÁSOK BUDAPEST - Erdős lászló az Energiagazdálkodási Intézet szakosztályvezetője, 52 éves; Komáromi József közgazdász, nyelvtanár, 77 éves; Soós Gábor cukrászmester, 67 éves; Szilas Frida írónő; Soproni László gépészmérnök, 30 éves; Regius Lajos ny. pedagógus, 77 éves; dr. Sklos Angel orvos; dr. Czilczer György a Minisztertanács jogi osztályának ny. vezetője, 71 éves; Hadnagy Adorján ny. huszárőrnagy; Moor Lajos ny. gimnáziumi tanár, 76 éves; dr. Takátsy Gyula orvos, egyetemi tanár; Kardos Katalin ny. középiskolai tanár; Berthty Kracker Magdolna festőművész, dr. Pekl Gyula aranydiplomás jogász, 84 éves.

Next