Amerikai Magyar Népszava, 1983. január-június (84. évfolyam, 1-23. szám)

1983-01-14 / 2. szám

14. OLDAL AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA Péntek, 1983. január 14. SORSDÖNTŐ PILLANATOKBAN írta: DOHNÁNYINÉ ZACHÁR ILONA Van egy magyar közmondás: „Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa.” Ebben sok igazság rejlik, de nem tökéletesen igaz. A valóság az, hogy EMBER TERVEZ, ISTEN VÉGEZ. Persze, hogy nem ülhetünk tétlenül és nem várhatjuk, hogy a sültgalamb a szánkba repüljön, viszont abban sem lehetünk bizonyosak, hogy ter­veink valóra válnak éppúgy, mint ahogy azokat kieszeltük. Mert az emberi életet a SORS irányítja, ezt már a görögök elismerték és nem­zetek Krisztus születése előtt, vi­szont mi már tudjuk, hogy a sors egyet jelent Isten akaratával. De nem egészen. Mert ördög is létezik. Szerencsétlenségünkre Isten és a Sátán küzdenek egy­mással ezen a porondon, melynek mi vagyunk a tanúi avagy áldozatai. Ezért nem egyszer az ördög is meg­csillogtathat szemünk előtt valami ragyogó tervet, ami tőle származik és ami a vesztünkbe dönthet. Ezért meg kell bizonyosodnunk róla, hogy valóban Isten terve az, amelyet keresztül óhajtunk vinni, nem a Sátáné. Sokszor azonban úgy adódik a helyzet, hogy — és szerintem ez Isten akarata — dolgok történnek, melyekre nem is számítottunk, melyek egészen várat­lanul szakadnak ránk. Olyan esetek jönnek létre, melyek egész múltunkat, egész életünket egy csapás­ra megváltoztatják, ha nem ellenkezünk és nem igyek­szünk küzdeni az ár ellen. Talán ezt jelenti a mondás, hogy mindenki a saját szerencséjének a kovácsa. Mert ilyenkor, ha az Úr felénk nyúl és tenni akar értünk valamit, tudnunk kell, hogy ezt az alkalmat meg kell ragadnunk és élnünk kell vele. Az első házasságom, mely tíz évig tartott, nem volt boldog. Nem okolok érte senkit, és saját maga­mat se, csak a körülményeket. Nagyvárosban nevel­kedtem, könyvek érdekeltek, az irodalom, történe­lem, stb., így nehéz volt egy tanyán letelepedni és ott megállni a helyemet. Nem sikerült, így aztán vissza­tértem két gyermekemmel szüleimhez Budapestre és állást vállaltam a Weiss Manfréd gyárban, ahol tit­kárnője lettem egy vezető hivatalnak. Nagyon szeret­tem itt dolgozni, noha nehéz munka volt, de naponta bejárni fagyban, hidegben autóbuszon a távoleső telepre elviselhetetlennek bizonyult, állandóan meg­fáztam és betegeskedtem. Annyi pénzt fizettek ne­kem, amennyit csak akartam, de a pénz nem minden. Az egészség mindennél fontosabb. Nem volt azonban más választásom és az egészségem kockáztatásával is tovább húztam az igát. Ekkor egy alkalommal, mikor Olaszországba ellátogattam, barátaimhoz, hogy kigyógyuljak egy hetekig húzódó influenzából, azok egy könyvvel leptek meg, mely óriási port vert fel, mert „best­sellerré” vált. Lucio D’Ambra írta, egy híres filozófus, ezt a trilógiát, melynek a címe: „Vita in Due” (Két ember élete). A könyvet haza­hoztam és mivel nagyon érdekelt, elkezdtem ma­gyarra fordítani, és mikor elkészültem az első feje­zettel, még jobban láttam, milyen pompás, monu­mentális mű. Barátaim ajánlották, fordítsam le ma­gyarra egy kiadóvállalat számára. Én azonban nem voltam kapcsolatban semmiféle kiadóvállalattal, fo­galmam se volt, hová forduljak. Akkor egy este csen­getnek és mivel egyedül voltam otthon, magam bo­csátottam be a vendéget, a Grill könyvkiadócég igaz­gatóját, aki azért jött, hogy Édesapámmal, akinek az ügyvédi tankönyvét éppen készült kinyomtatni, vala­mit megbeszéljen. Leült néhány percre és én el­mondtam neki, amit tudtam a Trilógiáról, átadva neki az első fejezet kéziratát, amit lefordítottam, kérve, hogy döntse el, nem lehetne-e kiadni? De ő, noha zsebrevágta engedelmesen a papírcsomagot, a legcsekélyebb érdeklődést se tanúsított. És tudván tudtam, hogy semmi se lesz az egészből. Legnagyobb meglepetésemre azonban másnap reggel, mielőtt a gyárba mentem volna, felhívott telefonon az igazgató és kijelentette, hogy a mű remek, ő már érintkezésbe is lépett az olasz kiadóval, Mondadorival a jogokért, hogy lefordíthassuk és kért, lássak neki azonnal a munkának. Aztán hozzátette: „Tudja, ez egy furcsa dolog. Mikor hazavittem a kéziratot, eszem ágában se volt törődni vele. Lefeküdtem az ágyba, hogy pi­henjek, de irtózatos hascsikarást kaptam és nem tud­tam elaludni. Olvasni akartam valamit, de nem volt semmi a közelben. Az ágyam melletti széken azonban ott csüngött a kabátom és a zsebéből kilógott a maga kézirata. Unottan kihúztam és olvasni kezdtem. És akkor egyszerre megfeledkeztem a hascsikarásról, szinte faltam minden sorát. Remek könyv, alig vá­rom, hogy megtudjam a folytatását. Kérem, siessen a fordítással, mert egy hónap alatt késznek kell lennie az egész Trilógiával.” Így lettem én író a sors külö­nös jóvoltából, és mert megragadtam azt, amit Isten nyújtott. Otthagytam a gyári munkát és azonnal nekifogtam a fordításnak. Nem bántam meg soha, mert akkor már, tudtam, hogy írónak születtem és ez kell hogy legyen a foglalkozásom. Az adófizetők többsége csak július elseje után kezdi majd érezni a jövedelemadó-csökkentés hatá­sát, amikor a munkaadók kezdenek kevesebbet visszatartani csekkjükből. Az átlagos, négytagú, egy pénzkeresővel rendel­kező családban, ahol 20 ezer dolláros az évi jövede­lem, 1983-ban heti 2,75 dollárral fog csökkenni az adó, éves viszonylatban 143 dollárral, szemben a ta­valyi 203 dolláros csökkenéssel. Az a házaspár, ahol a férj és a feleség egyaránt dolgozik, többet vonhat le adójából az új rendelkezés szerint, mint a múltban. A kisebb keresetű fél jöve­delméből 30 ezer dollárig 10 százalékot vonhatnak le — vagy 3000 dollárt —, szemben a tavalyi 5 száza­lékkal, illetve 1500 dollárral. A Social Security-adó 6,7 százalék marad, ám az 1982-es 32,400 dollárral ellentétben idén a jövedelem első 35.700 dollárjára terjed ki. Azoknak az adófizetőknek, akik tavaly levonhat­ták adójukból a nem biztosított egészségügyi költsé­geket, 1983-ban nehezebb dolguk lesz. A tavalyi 3 he­lyett, idén már csak a család összjövedelmének 5 szá­zalékát meghaladó orvosi költségeket vonhatják le a jövedelemadóból. Többféle szövetségi forgalmi adó is emelkedik, így a cigarettáé 16 centre dobozonként, a telefonszol­gáltatásé háromszorosára, három százalékra. Azonkívül, a szövetségi benzinadó április elsején gallononként öt centtel emelkedik. Július elsejétől pedig a kormányzat adót fog beszedni a részvényosz­talékok és a 150 dollárnál nagyobb kamatot hozó ta­karékbetétek után. CSILLAG A CSILLAGNAK Az ember mindig arra figyeljen, hogy a dolgában öröme teljen. Az embert a tett tüze hevítse életre, vágyra, reményre, hitre, és hitét az embernek adja át, mint csillag a csillagnak sugarát. Csillag a csillagnak kísérője, s vigyáz, hogy el ne szakadjon tőle, írta Fazekas Lajos □ □□□□□□ □ HETI NAPTÁR □ □ JANUÁR □ □ VÍZÖNTŐ HA­VA­S □ 20—CSÜTÖRTÖK: FÁBIÁN ^□ 21-PÉNTEK: ÁGNES vw 22—SZOMBAT: ARTÚR □ □□□□□□ 16-VASÁRNAP: GUSZTÁV 17—HÉTFŐ: ANTÓNIA□ 18—KEDD: PIROSKA 19—SZERDA: SAROLTA Dohnányiné Zachar Ilona NYÍLT SZEMMEL Ne fűzzünk túlzott reményeket a jövedelemadó-csökkentéshez Év elejével érvénybe lépett a Reagan elnök által kezdeményezett több lépcsős jövedelemadó-csökken­tés harmadik részlete. Más adók azonban felmennek, többek között a cigaretta, a telefonszolgálaté és üzemanyagé. Általában az idei adócsökkentés az 1982-eshez hasonlóan 10 százaléknál valamivel alacsonyabb lesz, de kevesebbet hoz a tavalyinál, mivel a már csökken­tett adókat nyirbálja meg. Azok a házaspárok, ahol a férj és a feleség egy­aránt dolgozik, különösen jól járnak a mostani csök­kentés rendelkezéseivel, sok család azonban, melyek korábban képesek voltak egészségügyi költségeik egy részét leírni, most nehézségekkel fogja szembetalálni

Next