Amerikai Magyar Népszava, 1992 (93. évfolyam, 43-51. szám)
1992-10-23 / 43. szám
2. OLDAL AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA / SZABADSÁG Amerikai Magyar Népszava AMERICAN HUNGARIAN PEOPLE’S VOICE AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE (USPS 023-960) Szabadság LIBERTY AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE (USPS 531740) Published every Friday by LIBERTY MEDIA, INC. Publisher: CATHY PAKSI Editor: EVA NADAI Business Manager: JUDITH C. PAKSI______English Ed.: JUDITH FLIEGLER Editorial and Circulation Office Szerkesztőség és kiadóhivatal LIBERTY MEDIA, INC. 8140 MAYFIELD ROAD, CHESTERLAND, OH 44026-2441 Telefon: (216) 729-7200______________FAX: (216) 729-7250 Send advertisements, payments and correspondence to the above address. Hirdetéseket, pénzküldeményeket és levelezéseket a fenti címre kéijük küldeni POSTMASTER: Send address changes to LIBERTY MEDIA, INC. 8140 MAYFIELD RD., CHESTERLAND, OH 44026-2441 Subscription Rates — Előfizetési árak U.S. Canada Europe Egy évre (1 yr) US $45.00 Can $54.00 US $54.00 Fél évre (1/2 yr) US $24.50 Can $30.00 US $30.00 _________SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO_________ Minden jog fenntartva — All rights reserved íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Amiről eddig alig beszéltünk: a deficit Az elnökválasztási kampány során mintha hallgatólagos megegyzés lett volna a demokrata és a republikánus jelölt között: egyik sem beszél a négytrillió dolláros költségvetési hiányról. Ross Perot megjelenésével lehet, hogy rákényszerülnek, s ezért csak sajnálni lehet őket. Alapos oka van ugyanis a hallgatásnak. A legkézenfekvőbb ok persze az, hogy nincs elég bátorságuk bevallani, hogy áldozathozatal nélkül a probléma nem oldható meg, s bár a politikai jóslat igen veszélyes vállalkozás, nem valószínű, hogy Perot vastagon megadóztató terve örömrivalgást váltana ki a választópolgárokból. A hallgatás azonban nem csak gyávaságból ered, hanem a téma rendkívül bonyolult jellegéből. Először is még a szakértők sem egyeznek meg abban, hogy tulajdonképpen mi tartozik a költségvetéshez és mi nem. Van aki azt mondja, hogy a Social Security-t nem kellene belekalkulálni, mások viszont azt állítják, hogy annak többlete mindenképpen hatással van a gazdaságra. Ugyancsak eltérnek a nézetek azzal kapcsolatban, hogy vajon idetartozzanak-e a deficit után fizetett kamatok (a költségvetés 18 százaléka), vagy a takarék- és hitelbankok (S&L) mentési munkálatára bocsátott százmilliók? Többen pedig hasznosnak találnák, ha a költségvetés különbséget tenne a tőkeberuházásra fordított összegek és a közönséges kiadások között, hiszen az út-, híd-, iskolaépítés és ehhez hasonlók hosszú távon gyarapítják az ország kincstárát, nem úgy mint a bürokrácia vagy a népjóléti kiadások. De nemcsak a téma bonyolultsága teszi alkalmatlanná, hogy a korteskedés részévé váljon, hanem az is, hogy senkinek, valóban senkinek nincs fogalma arról, hogy hogyan lehet kifizetni a gigantikus tartozást anélkül, hogy a Ceausescu-féle módszerhez folyamodnánk. Ennek lényege jól ismert: mindaz amit az ország termel adósságcsökkentésre megy, a lakosság életszínvonalának olyan méretű csökkentésével, hogy a polgár csak éppen éhen ne haljon és meg ne fagyjon. A legtöbb szakértő egyetért abban, hogy áldozatok nélkül nem megy a dolog, végeredményben ha többet költünk, mint amink van, előbb-utóbb fizetni kell érte. Csakhogy a legnagyobb akadály a recesszió, amely ma már nem is megfelelő szó, hiszen aligha beszélhetünk a szokásos ciklikus lelassulásról, hanem inkább — az optimisták szerint — stagnálásról, vagy — a pesszimisták szerint — valódi hanyatlásról. Ha most elkezdünk fizetni tartozásunkért (nyilván adó formájában), ördögi körbe kerülünk: soha ki nem evickélünk a gazdasági bajokból, mert végleg kiapad a fogyasztásra vagy beruházásra fordítható tőkénk. Várjunk hát a fellendülésre? Nincs kizárva, hogy a nagy adósság lehetetlenné teszi a fellendülést. Itt jön be ugyanis a jelenlegi probléma keveset említett forrása. A 80-as évek aránylag jól viselték a deficites gazdaságot, mert a magas kamatok vonzották a külföldi tőkét, nevezetesen a nagy produktivitással termelő és virágzó Németország és Japán pénzeit. (Néha úgy tűnik, hogy a második világháborút kizárólag Magyarország vesztette el.) Volt hát aki finanszírozza erőnkön felüli életszínvonalunkat. Németország azonban most nemhogy nem helyezi ki a pénzét, magas kamatokkal maga is odavonzza, hogy szubvencionálni tudja az egyesítésből származó horribilis összegeket. Ezért is van az, hogy bár a Federal Reserve, a központi bank vagy 28-szor eresztette le a kamatokat szinte soha nem látott mértékben, nem következett be annak várt hatása, a növekvő fogyasztás, s következésképpen emelkedő termelés. Lehetséges, hogy az istenadta nép valahogy megszimatolta, hogy itt komoly bajok vannak, s csak azért sem állt neki költekezni? Vagy a probléma ott van, hogy a hitelt nyújtó pénzintézetek nem bíznak az alacsony kamatok fennmaradásában és közel sem engedték le arányosan a kölcsönök utáni kamatokat? Így a kamatcsökkentés mindössze azt érte el, hogy azok akik eddig nem szórták pénzüket, hanem rosszabb napokra, öregkorra gyűjtögették, azoknak a kamatjövedelme semmisült meg. Magyarán: a hangya fizet a tücsöknek, a takarékosak fedezik a túlköltekezők költségeit. Visszatérve a deficitre: ha a kampány során egyáltalán szó esik róla, akkor a szónok mindössze arról szól, hogy csökkenteni kellene a kormány kiadásait, a 15 százalékot kitevő egészségügyi költségeket, a különböző juttatásokat, a katonai kiadásokat. Csakhogy a juttatásokat aligha lehet elvenni akkor, amikor nincs elég munka, s a katonai kiadások csökkentése csak a munkanélküliséget és az említett juttatásokat növeli. Ugye senki sem várja el a politikusoktól, hogy kijelentsék: Hölgyeim és uraim, több ember van, mint amenynyire a megtermelendő javakhoz és szolgáltatásokhoz szükség van? Hogy Amerika és Kanada meg tudná etetni az egész világot, hogy Németország és Japán el tudná látni iparcikkekkel az egész világot? Hogy milliók (milliárdok?) gazdasági működésére egyszerűen nincs szükség? Mire ezeket a sorokat olvassuk, néhány nap választ el az elnökválasztástól. Talán nem kell ahhoz prófétának lenni, hogy megmondjuk: akármelyik jelöltet éri az a szerencse (vagy balsors), hogy Amerikát vezesse a következő években — nem lesz irigylésreméltó helyzetben. Nádai Éva 1992. október 23., péntek TARTALOMJEGYZÉK Angol nyelvlecke..........28. old. Apróhirdetés....30-31-32. old. Csillagok........................28. old. Egészség........................22. old. English Section.......,19-20. old. Bűn..................................21. old. Eseménynaptár...........29. old. Figyelő............................16. old. Financial........................26. old. Keresztrejtvény...........29. old. Konyhasarok................29. old. Levelesláda...................25. old. Névnapok.......................16. old. Chaza..........................3-4-5. old. Regény............................17. old. Reménység hangja. Social Security.............27. old. Sport................................23. old. Földrengés Kairóban KAIRÓ — A Richter-skálán 5,9-et mutató, ezen a vidéken eddig nem mért erősségű földrengés rázta meg Egyiptomot. A földrengés epicentruma a fővárostól 20 mérföldre volt, de érezni lehetett a távoli Jeruzsálemben is. Épületek sora dőlt össze Kairóban, maga alá temetve több száz embert. Meghalt Willy Brandt BONN — Hetvennyolc éves korában elhunyt Willy Brandt, volt berlini polgármester, majd kancellár, a háború utáni Németország egyik legjelentősebb politikusa.