Amerikai Magyar Népszava, 1992 (93. évfolyam, 43-51. szám)

1992-10-23 / 43. szám

2. OLDAL AMERIKAI MAGYAR NÉPSZAVA / SZABADSÁG Amerikai Magyar Népszava AMERICAN HUNGARIAN PEOPLE’S VOICE AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE (USPS 023-960) Szabadság LIBERTY AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGARIAN LANGUAGE (USPS 531740) Published every Friday by LIBERTY MEDIA, INC. Publisher: CATHY PAKSI Editor: EVA NADAI Business Manager: JUDITH C. PAKSI______English Ed.: JUDITH FLIEGLER Editorial and Circulation Office Szerkesztőség és kiadóhivatal LIBERTY MEDIA, INC. 8140 MAYFIELD ROAD, CHESTERLAND, OH 44026-2441 Telefon: (216) 729-7200______________FAX: (216) 729-7250 Send advertisements, payments and correspondence to the above address. Hirdetéseket, pénzküldeményeket és levelezéseket a fenti címre kéijük küldeni POSTMASTER: Send address changes to LIBERTY MEDIA, INC. 8140 MAYFIELD RD., CHESTERLAND, OH 44026-2441 Subscription Rates — Előfizetési árak U.S. Canada Europe Egy évre (1 yr) US $45.00 Can $54.00 US $54.00 Fél évre (1/2 yr) US $24.50 Can $30.00 US $30.00 _________SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO_________ Minden jog fenntartva — All rights reserved íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. Amiről eddig alig beszéltünk: a deficit Az elnökválasztási kampány során mintha hall­gatólagos megegyzés lett volna a demokrata és a re­publikánus jelölt között: egyik sem beszél a négytril­lió dolláros költségvetési hi­ányról. Ross Perot megjele­nésével lehet, hogy rákény­szerülnek, s ezért csak saj­nálni lehet őket. Alapos oka van ugyanis a hallgatásnak. A legkézen­fekvőbb ok persze az, hogy nincs elég bátorságuk beval­lani, hogy áldozathozatal nélkül a probléma nem old­ható meg, s bár a politikai jóslat igen veszélyes vállal­kozás, nem valószínű, hogy Perot vastagon megadóztató terve örömrivalgást váltana ki a választópolgárokból. A hallgatás azonban nem csak gyávaságból ered, hanem a téma rendkívül bonyolult jellegéből. Először is még a szak­értők sem egyeznek meg ab­ban, hogy tulajdonképpen mi tartozik a költségvetés­hez és mi nem. Van aki azt mondja, hogy a Social Secu­­rity-t nem kellene belekalku­lálni, mások viszont azt állítják, hogy annak többle­te mindenképpen hatással van a gazdaságra. Ugyan­csak eltérnek a nézetek az­zal kapcsolatban, hogy va­jon idetartozzanak-e a defi­cit után fizetett kamatok (a költségvetés 18 százaléka), vagy a takarék- és hitelban­kok (S&L) mentési munká­latára bocsátott százmil­liók? Többen pedig hasznos­nak találnák, ha a költség­vetés különbséget tenne a tőkeberuházásra fordított összegek és a közönséges ki­adások között, hiszen az út-, híd-, iskolaépítés és ehhez hasonlók hosszú tá­von gyarapítják az ország kincstárát, nem úgy mint a bürokrácia vagy a népjóléti kiadások. De nemcsak a téma bo­nyolultsága teszi alkalmat­lanná, hogy a korteskedés részévé váljon, hanem az is, hogy senkinek, valóban sen­kinek nincs fogalma arról, hogy hogyan lehet kifizetni a gigantikus tartozást anél­kül, hogy a Ceausescu-féle módszerhez folyamodnánk. Ennek lényege jól ismert: mindaz amit az ország ter­mel adósságcsökkentésre megy, a lakosság életszín­vonalának olyan méretű csökkentésével, hogy a pol­gár csak éppen éhen ne hal­jon és meg ne fagyjon. A legtöbb szakértő egyet­ért abban, hogy áldozatok nélkül nem megy a dolog, végeredményben ha többet költünk, mint amink van, előbb-utóbb fizetni kell érte. Csakhogy a legnagyobb aka­dály a recesszió, amely ma már nem is megfelelő szó, hiszen aligha beszélhetünk a szokásos ciklikus lelassulás­ról, hanem inkább — az op­timisták szerint — stagná­lásról, vagy — a pesszimis­ták szerint — valódi hanyat­lásról. Ha most el­kezdünk fi­zetni tartozásunkért (nyil­ván adó formájában), ördö­gi körbe kerülünk: soha ki nem evickélünk a gazdasá­gi bajokból, mert végleg ki­apad a fogyasztásra vagy be­ruházásra fordítható tőkénk. Várjunk hát a fellendülésre? Nincs kizárva, hogy a nagy adósság lehetetlenné teszi a fellendülést. Itt jön be ugyanis a jelen­legi probléma keveset emlí­tett forrása. A 80-as évek aránylag jól viselték a defi­cites gazdaságot, mert a ma­gas kamatok vonzották a külföldi tőkét, nevezetesen a nagy produktivitással terme­lő és virágzó Németország és Japán pénzeit. (Néha úgy tűnik, hogy a második világ­háborút kizárólag Magyar­­ország vesztette el.) Volt hát aki finanszírozza erőnkön felüli életszínvonalunkat. Németország azonban most nemhogy nem helyezi ki a pénzét, magas kamatokkal maga is odavonzza, hogy szubvencionálni tudja az egyesítésből származó horri­bilis összegeket. Ezért is van az, hogy bár a Federal Reserve, a köz­ponti bank vagy 28-szor eresztette le a kamatokat szinte soha nem látott mér­tékben, nem következett be annak várt hatása, a növek­vő fogyasztás, s következés­képpen emelkedő termelés. Lehetséges, hogy az isten­adta nép valahogy megszi­matolta, hogy itt komoly ba­jok vannak, s csak azért sem állt neki költekezni? Vagy a probléma ott van, hogy a hi­telt nyújtó pénzintézetek nem bíznak az alacsony ka­matok fennmaradásában és közel sem engedték le ará­nyosan a kölcsönök utáni kamatokat? Így a kamat­­csökkentés mindössze azt érte el, hogy azok akik eddig nem szórták pénzüket, hanem rosszabb napokra, öregkorra gyűjtögették, azoknak a kamatjövedelme semmisült meg. Magyarán: a hangya fizet a tücsöknek, a takarékosak fedezik a túl­­költekezők költségeit. Visszatérve a deficitre: ha a kampány során egyál­talán szó esik róla, akkor a szónok mindössze arról szól, hogy csökkenteni kellene a kormány kiadásait, a 15 szá­zalékot kitevő egészségügyi költségeket, a különböző juttatásokat, a katonai ki­adásokat. Csakhogy a jutta­tásokat aligha lehet elvenni akkor, amikor nincs elég munka, s a katonai kiadá­sok csökkentése csak a munkanélküliséget és az említett juttatásokat növeli. Ugye senki sem várja el a politikusoktól, hogy kije­lentsék: Hölgyeim és uraim, több ember van, mint ameny­­nyire a megtermelendő ja­vakhoz és szolgáltatásokhoz szükség van? Hogy Amerika és Kanada meg tudná etetni az egész világot, hogy Né­metország és Japán el tudná látni iparcikkekkel az egész világot? Hogy milliók (mil­­liárdok?) gazdasági műkö­désére egyszerűen nincs szükség? Mire ezeket a sorokat ol­vassuk, néhány nap választ el az elnökválasztástól. Talán nem kell ahhoz prófé­tának lenni, hogy meg­mondjuk: akármelyik jelöl­tet éri az a szerencse (vagy balsors), hogy Amerikát ve­zesse a következő években — nem lesz irigylésreméltó helyzetben. Nádai Éva 1992. október 23., péntek TARTALOMJEGYZÉK Angol nyelvlecke..........28. old. Apróhirdetés....30-31-32. old. Csillagok........................28. old. Egészség........................22. old. English Section.......,19-20. old. Bűn..................................21. old. Eseménynaptár...........29. old. Figyelő............................16. old. Financial........................26. old. Keresztrejtvény...........29. old. Konyhasarok................29. old. Levelesláda...................25. old. Névnapok.......................16. old. Chaza..........................3-4-5. old. Regény............................17. old. Reménység hangja. Social Security.............27. old. Sport................................23. old. Földrengés Kairóban KAIRÓ — A Richter-ská­lán 5,9-et mutató, ezen a vi­déken eddig nem mért erős­ségű földrengés rázta meg Egyiptomot. A földrengés epicentruma a fővárostól 20 mérföldre volt, de érezni le­hetett a távoli Jeruzsálem­ben is. Épületek sora dőlt össze Kairóban, maga alá temetve több száz embert. Meghalt Willy Brandt BONN — Hetvennyolc éves korában elhunyt Willy Brandt, volt berlini polgár­­mester, majd kancellár, a háború utáni Németország egyik legjelentősebb politi­kusa.

Next