Amerikai Magyar Világ, 1968. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

No. 1. SZ­ ­ÜRTHY Kati Az ujeszt­nak hajnali küdtem, meglehetősen fárad­ voltam . . . nem sokkal a lefekvés előtt olvastam egy f­o­l­y­óiratban Frank Sinatra és Mia Farrow n­y­ilatkozatát arra vona­t­k­o- Kürthy Miklós zóan, hogy mi baj volt a házasságukkal . . . azután egy amerikai író Trotsky életrajzát olvastam • • • s mindez különös össze­visszasággal kavargott ben­nem azon a homályos hajna­lon . . . félig öntudatlanul is régi, halványodó emlékekkel párosultan . . . Hirtelen tört rám az álom és a kábulatban furcsán ka­vargott a jelen és a múlt . . . Mia Farrow nyilatkozott ar­ról, hogy nem azt kapta a házasságtól, amit remélt . . . Trotsky ritkás szakálla majd­nem mulatságosan rezgett, amikor egy értekezleten fel­szólalt . . . . . . nem kell többé Mia . . . mondotta az újságírónak Frank Sinatra és most hirte­len nagyon öregnek tűnt . . . háta mögött . . . évek mesz­­sziségéből felködlött a hajó, amelyen újév hajnalán Ame­rikába érkeztem ... a fedél­zeten állva szűkrehúzott szemmel bámultam a lassan kibontakozó partot ... és fur­csán bolydult meg bennem . . . hogy demokráciák és dik­tatúrák különböző országai után ideérkeztem . . . hová tartozom hát? Tartozom-e va­lahová? — kérdeztem a hal­ványan bontakozó hajnal­tól .. . . . . Mia Farrow valamikép­pen Trotsky mellé kopírozó­­dott az álomban . . . s azután vad kavargásban keringett körülöttem a múlt . . . 1956 ... a budapesti Ferenc téren meredtszemü holttestek fe­küdtek ... és azután a ré­­mületes és szivetszorító me­nekülés . . . . . . homályos képek a múltból . . . Yvonne és én Párisban minden este a Rue les Casas sarkán találkoz­tunk ... és sokkal előbb Hel­ga Stuttgartban ... a hegy­ről bámultuk a lenti várost és Helga csókja fanyar volt, akár a hullott alma ize ... s azután hirtelen felriadtam és már délelőtt 11 óra volt. — Úristen! — mondtam magam elé — Már komolyan 1968 van — és száraz szem­mel bámultam az ablakokon beömlő világosságot, mert már évekkel ezelőtt elfelej­tettem sírni a múlton és a je­lenen és a jövőn . . . már évek óta nincs könnyem, amellyel a múló időt siras­sam . . . — Úristen! — mondtam mégegyszer — Hát 1968 van! — és a messzi múlt elfeledett könnyeire emlékeztem . . . Áldozatkész apa TAMPICO, Mexico — Egy Jan Claas nevű férfi, akinek otthona kigyulladt, berohant a házba, a lángok közé, hogy gyermekeit kimentse. Az apa és három gyermeke azonban benn égett a házban. ind). Bányászlap (Detroiti, Kereszt, Keryetértes (Bridgeports, Philadelphiai Függetlenség, Buffalo­ Hiradó, Városi Élet (South Bond)). Amerikai Magyarság Cleveland, Ohio Vasárnap, 1968 január 7. Vol. V. évfolyam Homok-danák a Death Valley­ben. A legtöbb öngyilkosságot Amerikában­­ éppen az idegorvosok követik el Alighanem mindenki előtt köztudomású, hogy az idegorvos, a pszichiáter egyik fel­adata az, hogy a depresszióra hajló betege­ket ráeszméltesse az élet értelmére és meg­akadályozza öngyilkosságukat. Kétségtelen, hogy az amerikai idegorvosok, a pszichiá­terek, számos öngyilkos jelöltet vezettek már vissza az élet útjára, beszélgetések, elmezések — és természetesen, bizonyos nyugtató orvosságok — igénybevételével. Éppen ezért, annál meglepőbb hát az a statisztikai adat, amely arról számol be, hogy az Egyesült Államokban a pszichiá­terek nagyobb százalékban követnek el ön­­gyilkosságot, mint bármelyik más társadal­mi csoport. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az amerikai idegorvosok között négyszer olyan magas az öngyilkosságok arányszáma, mint amilyen magas az általánosan a fehér fér­filakosság körében. Az amerikai pszichiáterek öngyilkossági arányszáma minden százezerből hetven. A statisztikusok azonban bizonyosra veszik, hogy az arányszám ennél sokkal magasabb, vagyis, kedvezőtlenebb, mivel számos or­vos-öngyilkosság nem az öngyilkosságok statisztikai adataihoz, hanem más kimuta­táshoz (baleset, stb.) kerül. Érdekes módon, maga az orvostársadalom jár elől az öngyilkosságok terén, mivel az orvosok között kétszer olyan magas az ön­­gyilkosságok arányszáma, mint amilyen magas az általánosságban az amerikai fehér férfilakosság körében és ezen belül is, az idegorvosok, a pszichiáterek, vezetnek. Az elmúlt esztendőkben gyors iramban növekedett a pszichiáterek öngyilkossági arányszáma. Az öngyilkosságot elkövetett pszichiátereknek majdnem egy harmada fia­talabb negyven esztendősnél. Maguk az amerikai pszichiáterek általá­ban a következőképpen vélekednek ezekről az öngyilkosságokról: Az öngyilkosságok magas arányszámát nagyrészt az okozza, hogy pszichiáter, aki hosszú éveken keresztül foglalkozik idegbe­teg, depressziós személyekkel, végülis,­ ma­ga is idegbeteggé, depresszióssá válik A pszichiáterekre súlyos teherként ne­hezedik betegjeik problémája s ez a prob­léma gyakran megoldhatatlan, ugyanekkor azonban az idegbeteg úgy tekint saját pszichiáterére, mint aki valóságos Isten és minden érzelmi probléma megoldására ké­pes. Ennek következtében, minden egyes al­kalommal, amikor a pszichiáter kudarcot vall, vagyis képtelen megoldani egy prob­lémát, bűntudatot érez. Joggal, vagy jog­talanul­­ önmagát hibáztatja, önmagát te­szi felelőssé a kudarcért. . Egy másik vélemény szerint, az az orvos, aki pszichiáterré specializálja önmagát és az orvostudománynak éppen ezt az ágát választja, azért teszi ezt, mert önmaga is idegbeteg, önmaga is érzelmi zavarokkal küzd és mint pszichiáter, legalább mások idegbajában, mások őszintén és leplezetle­nül megnyilatkozott érzelmi zűrzavarában próbálja saját érzelmi problémáit­­feloldani. Ezen a két végleten belül azután nagy­mértékben változik a pszichiáterek vélemé­nye a saját maguk között előforduló öngyil­kosságok felől. Az újságírók a közelmúltban meginterv­­enálták Dr. Walter J. Freemant, a Santa Clara Medical Center­ San Jose, Califol neurológiai osztályának vezetőjét. Dr. Free­man a következőket mondotta nyilatkoza­tában a riportereknek: — Az idősebb pszichiáterek esetében az öngyilkosság alapjában véve logikus meg­oldás, amikor a pszichiáter azt látja, hogy hiába áldozott rá egy egész emberöltőt képtelen belyer problémáját megoldani avgyis: egy egész élet erőfeszítése és min­den igyekezete — hiábavaló volt.­­ Amikor azonban egy fiatalabb pszi­chiáter követ el öngyilkosságot, az okok ennél sokkal bonyolultabbak. Ilyenkor az egyik ok az lehet, hogy a pszichiáter úgy véli: elérte a maximumomot, amit foglalko­zásában elérni lehetséges és a jövő saját semmit sem tartogat számára. — A másik ok ez lehet: saját nyei olyan messze mögülr ő egyéni, saját várakozásának,­ hogy az eszmény és a valóság közötti űrt képtelen elviselni. Egy harmadik ok lehet a következő: a pszichiáter olyan mértékben átadta önma­gát foglalkozásának és hivatásának, hogy közben megfeledkezett arról: önmagának is kipacsolódásra van szüksége olykor, külön­ben érzelmi egyensúlya felborul.­­ Egy negyedik ok valószínűleg a követ­kező: az évek során magában a pszichiáter­ben is felgyülemlik egy jó adag depresszió, munkája azonban annyira elfoglalja az idegorvost, hogy ezt az önmagában fokoza­tosan kifejlődött depresziót észre sem ve­szi, az nem válik tudatossá benne. Vagy pedig, ha észre is veszi, ha tudatossá is vá­lik benne saját maga depressziója, sokkal büszkébb és érzékenyebb annál, mintsem ezt őszintén elismerje és egy másik ideg­orvos, egy másik pszichiáter segítségét kér­je. Képzeljék el, milyen nehéz dolga van a pszichiáternek saját betegeivel: az ideg­beteg gyakran elveszti türelmét, goromba a pszichiáterrel, szidja őt és káromkodik vele ... a pszichiáternek azonban mindent tűrnie kell és le kell nyelnie — a beteg érdekében. — Ez a körülmény gyakran odavezet, hogy a pszichiáter elveszti önbecsülését, olyan mértékben veszti el, hogy depresz­­sziójában megvetendőnek, gyűlöletesnek ér­zi az életet és öngyilkosságot követ el.­­ Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel a követelés: az a fiatal orvos, aki pszichiáterré specializálja magát, még az előtt vesse magát alá egy idősebb pszi­chiáter teljes és kimerítő elemzésének. Ez azonban rendkívül veszélyes lenne, ha va­lóban megvalósulna. Tudomásul kell ugyan­is vennünk, hogy a pszichiáter elsőrangú lehet ugyan a maga hivatásában, önmaga egyéniségének teljes és leplezetlen feltárá­sát azonban nem képes elviselni. Egy Dr. Daniel Desole nevű pszichiáter, a Veterans Administration Hospital (Al­bany, N.Y.) idegosztályának főorvosa, a kö­vetkezőket mondotta: — A pszichiáterre elviselhetetlen terhet rak az a körülmény, hogy képtelen teljesí­teni azt, amit várnak tőle. A vele szemben való várakozás több annál, mint amennyit egy emberi lény véghez vinni képes. A hivatás — az ideggyógyászat — több, mint a hivatás művelője, az ideggyógyász. — Természetes, hogy ez az állandó fe­szültség nagyon gyakran vezet depresszió­hoz és nagyon gyakran vezet oda, hogy a pszichiáter­­ önmaga követ el öngyilkos­ságot. AZ AMERIKAIAK TÖBBSÉGE A VIETNAMI HÁBORÚ MELLETT NEW YORK • A közel­múltban fejezte be legújabb elmérését a Harris közvéle­mény-kutató intézet. A fel­mérés eredményéről az inté­zet elnöke, Louis Harris, el­készítette jelentését, amely­nek rövid összefoglalása a kö­vetkező: Az amerikai polgárok 58 százaléka 24 százalék ellené­ben úgy véli: az egyetlen le­hetséges módja a vietnami béketárgyalásoknak, hogy először rá kell döbbenteni a kommunistákat: amennyiben tovább folytatják a háborút, katonailag vesztesek marad­nak. A fennmaradt százaléknak nem volt ezzel kapcsolatos határozott véleménye. Érdekes módon, emelkedik azoknak az amerikaiaknak a száma, akik a vietnami hábo­rú folytatását szükségesnek látják, mert a Harris közvéle­mény-kutató intézet elmúlt júliusi felmérése alkalmával az amerikai polgárok 45 szá­zaléka volt hasonló vélemé­nyen, 42 százalékkal ellentét­ben. Az amerikai polgárok —­­ Harris közvélem­ény-kuta­­'■ h.iézLt j~iv. » ^ "’f .-in1... I 36 százalékkal 15 százalék el­l­­enében úgy vélik: a vietna­mi háborúban a harcok és a terhek oroszlánrészét a dél­vietnami hadseregnek kelle­ne vállalnia. Ezenkívül­ az amerikai polgárok többsége úgy véle­kedik, hogy adott alkalom­mal habozás nélkül szélesí­tenünk kellene a vietnami háborút, kivéve azt az egyet, hogy atomfegyvert semmi­képpen sem szabad bevet­nünk a harcba. Az amerikaiak többsége ezenkívül helyesnek találja, hogy adott alkalommal, a szomszédos országok terüle­te, akár kommunista Kína területére is, üldözzük a kom­munista katonai egységeket Az amerikai polgárok 60 százaléka 24 százaék ellené­ben, úgy véli, hogy semmi­esetre sem szabad abbahagy­nunk Észak-Vietnam bombá­zását. Az amerikai polgároknak majdnem :a azon v.. 1 c 1111'n jfe| vil'l M­­­­K ...........................ja. ...„.. _ _|n h'fer ' ' __. . ’ ÍGY KÍVÁNT BOLDOG ÜNNEPET A KATONÁKNAK 10 VAK KISLÁNY SAIGON, Dél-Vietnam­­ Az amerikai katonák számá­ra az idei elmúlt karácsony­kor is, akár csak az előző esztendőkben, sokezer kará­csonyi üdvözlő lap érkezett az Egyesült Államokból. A sokezer karácsonyi üd­vözlő kártyából azonban alig­hanem a legmeghatóbb az volt, amelyet 10 vak cser­készlány intézett a katonák­hoz. A cserkészlányok In­diana állam vakok számára fenntartott iskolájába járnak. A kislányok mindegyike 12 esztendős és az amerikai katonáknak küldött karácso­nyi levelezőlapon, braille írással a következő sz­öveg volt olvasható: — Mi, a vak cserkészlá­­nyok, büszkék vagyunk rá­tok, amerikai katonák, hogy bátran és hősiesen harcoltok hazánkért. Mivel ti hősiesen és bátran helyt álltok éret­tünk, mi mindnyájan megfo­­tanulni, hogy jobban fogunk tanulni és keményebben dol­gozunk majd az iskolában. — Megfogadjuk nektek, hős védelmezőink, amerikai katonák, hogy jobb cserkész­lányok leszünk és azon fo­gunk igyekezni, hogy Ameri­kát a békesség, emberiesség és a boldogság földjévé te­gyük. — Isten áldjon meg mind­nyájatokat és segítsen haza benneteket épségben! S ez a megható és szivet­­ megindító karácsonyi üdvöz­lő lap megérdemli, hogy a tíz vak cserkészlány nevét is fe­jegyezzük, amint az sorban így következik: Rosalie Hancock, Janet Huddleson, Emily Colsman, Jane Jesper, Marcia Devis, Dolly Sly, Rhonda Horton- Karen Palm, Kim Weigand és Marilyn McIntyre. A jelentések arról számol­tak be, hogy amikor az ame­rikai katonák között, közvet­lenül karácsony előtt, köröz­ték a tíz kis vak cserkész lány megindító karácsonyi üdvözletét, szem nem ma­radt szárazon. — Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattunk _ jegyezte meg egy US Ma­rine őrmester és kétségtele­nül az általános hangulatot ás véleményt fejezte ki. A vietnami béke WASHINGTON Az ame­rikai vezérkari főnökök ta­nácsa úgy vélekedik, hogy egy esetleges vietnami béke­tárgyalás ideje alatt is kato­na nyomást kellene gyakorol­ni a kommunistákra, külön­ben a végletekig elhúzzák a megbeszéléseket. A kis Rocky karrierje CHARLESTON, W. Va. Innen származott értesülés közölte: a 30 éves John D. Rockefeller IV. 1972-ben West Virginia állam kormányzói tisztségéért fog indulni. Emlékezés Hitlerre MOSZKVA — A Tass iro­da közli: a második világhá­ború szövetségesei közül elő­ször a szovjet kémek értesül­tek azokról a V-2 rakéta­­fegyv­erekről, amelyekkel Adolf Hitler Angliát támad­ta. A FÖLDGÖMB KÖRÜL... SAIGON, Dél-Vietnam — Az itteni amerikai katonai parancsnokság közli: Észak-Vietnamban a szovjet mérnö­kök nemcsak felszerelték a rakéta­telepeket, hanem azo­kat szovjet szakemberek irá­nyítják és ez az oka annak, hogy egyre több amerikai re­pülőgép vész el az Északvi­­etnam elleni támadások so­rán. GETTYSBURG, Pa. — Ei­senhower volt elnök a követ­kezőket mondotta egy ma­gánbeszélgetés folyamán: Ha én elnök volnék most, nyom­ban megüzenném Hanoinak, hogy adja meg magát, mert különben Amerika minden lehetséges fegyvert — atm­­fegyvert i­s— harcba vet. NOVOSIBIRSZK, Szovjet­unió.­­ Ebben a szibériai városban folynak a leg­újabb szovjet műszaki kuta­tások és vizsgálatok. A kuta­tások központját azonban a szovjet kormány más város­ba akarja tenni, a következő okokból: Novosibirszk túlsá­gosan távol van Moszkvától (2000 mérföld), ezenkívül, ég­­haj­lat­a csaknem elviselhetet­­lei^É^Lt 56 fok és 0 felett 10.k­özöt­t váltakozik. LONDON -- A miniszter­­elnökséghez közelálló politi­­­kusok közölték az újságírók­kal: Harold Wilson, angol miniszterelnök, majd csak ak­kor fog ismét határozott erő­feszítést tenni az európai kö­zös piachoz való csatlakozás tárgyában, ha de Gaulle, fran­cia elnök, már nem lesz hi­vatalában. CAPE TOWN, South Afri­ca — Dr. Christian Barnard, szívsebész, aki a közelmúlt­ban a szív­átültető műtétet Louis Washkanskyn végre­hajtotta, arról panaszkodik: reki és munka­társainak mindössze évi 56,000 dollár költségvetése van a délafrikai kormánytól és ezért a kuta­tások rendkívüli nehézségek­be ütköznek. LONDON — Az angol font­­sterling leértékelése követ­keztében majdnem bizonyos, hogy februártól kezdve emel­ni kell az újságok árát és en­nek következtében jónéhány lap alighanem meg fog szűn­ni. Egy vésztjósló jel: a “hal­dokló” Daily Mail nem fogad el hirdetéseket március után­ra. NEW YORK — Pierre Sa­linger, a Fehér Ház volt saj­tófőnöke, aki a Continental Airlines alelnöke, egyévi sza­badságot kért és kapott. In­dokolás: Salinger egy politi­kai regényt akar írni, amely­nek színhelye egy latiname­­rkai ország lesz. Salinger ha­tározottan cáfolja a hírt, hogy Robert Kennedy, new yorki demokrata a szenátor szolgálatába akar lépni. TÖBB BETEG WASHINGTON — A Ve­teran Administration közli: Az 1967-es évben kétszer annyi veterán betegedett meg emphysemaban, mint az 1966-os évben.

Next