Amerikai Magyar Világ, 1968. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1968-01-07 / 1. szám

No. 1. SZ ÜRTHY Kati Az ujesztnak hajnali küdtem, meglehetősen fárad voltam . . . nem sokkal a lefekvés előtt olvastam egy folyóiratban Frank Sinatra és Mia Farrow nyilatkozatát arra vonatko- Kürthy Miklós zóan, hogy mi baj volt a házasságukkal . . . azután egy amerikai író Trotsky életrajzát olvastam • • • s mindez különös összevisszasággal kavargott bennem azon a homályos hajnalon . . . félig öntudatlanul is régi, halványodó emlékekkel párosultan . . . Hirtelen tört rám az álom és a kábulatban furcsán kavargott a jelen és a múlt . . . Mia Farrow nyilatkozott arról, hogy nem azt kapta a házasságtól, amit remélt . . . Trotsky ritkás szakálla majdnem mulatságosan rezgett, amikor egy értekezleten felszólalt . . . . . . nem kell többé Mia . . . mondotta az újságírónak Frank Sinatra és most hirtelen nagyon öregnek tűnt . . . háta mögött . . . évek meszsziségéből felködlött a hajó, amelyen újév hajnalán Amerikába érkeztem ... a fedélzeten állva szűkrehúzott szemmel bámultam a lassan kibontakozó partot ... és furcsán bolydult meg bennem . . . hogy demokráciák és diktatúrák különböző országai után ideérkeztem . . . hová tartozom hát? Tartozom-e valahová? — kérdeztem a halványan bontakozó hajnaltól .. . . . . Mia Farrow valamiképpen Trotsky mellé kopírozódott az álomban . . . s azután vad kavargásban keringett körülöttem a múlt . . . 1956 ... a budapesti Ferenc téren meredtszemü holttestek feküdtek ... és azután a rémületes és szivetszorító menekülés . . . . . . homályos képek a múltból . . . Yvonne és én Párisban minden este a Rue les Casas sarkán találkoztunk ... és sokkal előbb Helga Stuttgartban ... a hegyről bámultuk a lenti várost és Helga csókja fanyar volt, akár a hullott alma ize ... s azután hirtelen felriadtam és már délelőtt 11 óra volt. — Úristen! — mondtam magam elé — Már komolyan 1968 van — és száraz szemmel bámultam az ablakokon beömlő világosságot, mert már évekkel ezelőtt elfelejtettem sírni a múlton és a jelenen és a jövőn . . . már évek óta nincs könnyem, amellyel a múló időt sirassam . . . — Úristen! — mondtam mégegyszer — Hát 1968 van! — és a messzi múlt elfeledett könnyeire emlékeztem . . . Áldozatkész apa TAMPICO, Mexico — Egy Jan Claas nevű férfi, akinek otthona kigyulladt, berohant a házba, a lángok közé, hogy gyermekeit kimentse. Az apa és három gyermeke azonban benn égett a házban. ind). Bányászlap (Detroiti, Kereszt, Keryetértes (Bridgeports, Philadelphiai Függetlenség, Buffalo Hiradó, Városi Élet (South Bond)). Amerikai Magyarság Cleveland, Ohio Vasárnap, 1968 január 7. Vol. V. évfolyam Homok-danák a Death Valleyben. A legtöbb öngyilkosságot Amerikában éppen az idegorvosok követik el Alighanem mindenki előtt köztudomású, hogy az idegorvos, a pszichiáter egyik feladata az, hogy a depresszióra hajló betegeket ráeszméltesse az élet értelmére és megakadályozza öngyilkosságukat. Kétségtelen, hogy az amerikai idegorvosok, a pszichiáterek, számos öngyilkos jelöltet vezettek már vissza az élet útjára, beszélgetések, elmezések — és természetesen, bizonyos nyugtató orvosságok — igénybevételével. Éppen ezért, annál meglepőbb hát az a statisztikai adat, amely arról számol be, hogy az Egyesült Államokban a pszichiáterek nagyobb százalékban követnek el öngyilkosságot, mint bármelyik más társadalmi csoport. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az amerikai idegorvosok között négyszer olyan magas az öngyilkosságok arányszáma, mint amilyen magas az általánosan a fehér férfilakosság körében. Az amerikai pszichiáterek öngyilkossági arányszáma minden százezerből hetven. A statisztikusok azonban bizonyosra veszik, hogy az arányszám ennél sokkal magasabb, vagyis, kedvezőtlenebb, mivel számos orvos-öngyilkosság nem az öngyilkosságok statisztikai adataihoz, hanem más kimutatáshoz (baleset, stb.) kerül. Érdekes módon, maga az orvostársadalom jár elől az öngyilkosságok terén, mivel az orvosok között kétszer olyan magas az öngyilkosságok arányszáma, mint amilyen magas az általánosságban az amerikai fehér férfilakosság körében és ezen belül is, az idegorvosok, a pszichiáterek, vezetnek. Az elmúlt esztendőkben gyors iramban növekedett a pszichiáterek öngyilkossági arányszáma. Az öngyilkosságot elkövetett pszichiátereknek majdnem egy harmada fiatalabb negyven esztendősnél. Maguk az amerikai pszichiáterek általában a következőképpen vélekednek ezekről az öngyilkosságokról: Az öngyilkosságok magas arányszámát nagyrészt az okozza, hogy pszichiáter, aki hosszú éveken keresztül foglalkozik idegbeteg, depressziós személyekkel, végülis, maga is idegbeteggé, depresszióssá válik A pszichiáterekre súlyos teherként nehezedik betegjeik problémája s ez a probléma gyakran megoldhatatlan, ugyanekkor azonban az idegbeteg úgy tekint saját pszichiáterére, mint aki valóságos Isten és minden érzelmi probléma megoldására képes. Ennek következtében, minden egyes alkalommal, amikor a pszichiáter kudarcot vall, vagyis képtelen megoldani egy problémát, bűntudatot érez. Joggal, vagy jogtalanul önmagát hibáztatja, önmagát teszi felelőssé a kudarcért. . Egy másik vélemény szerint, az az orvos, aki pszichiáterré specializálja önmagát és az orvostudománynak éppen ezt az ágát választja, azért teszi ezt, mert önmaga is idegbeteg, önmaga is érzelmi zavarokkal küzd és mint pszichiáter, legalább mások idegbajában, mások őszintén és leplezetlenül megnyilatkozott érzelmi zűrzavarában próbálja saját érzelmi problémáitfeloldani. Ezen a két végleten belül azután nagymértékben változik a pszichiáterek véleménye a saját maguk között előforduló öngyilkosságok felől. Az újságírók a közelmúltban megintervenálták Dr. Walter J. Freemant, a Santa Clara Medical Center San Jose, Califol neurológiai osztályának vezetőjét. Dr. Freeman a következőket mondotta nyilatkozatában a riportereknek: — Az idősebb pszichiáterek esetében az öngyilkosság alapjában véve logikus megoldás, amikor a pszichiáter azt látja, hogy hiába áldozott rá egy egész emberöltőt képtelen belyer problémáját megoldani avgyis: egy egész élet erőfeszítése és minden igyekezete — hiábavaló volt. Amikor azonban egy fiatalabb pszichiáter követ el öngyilkosságot, az okok ennél sokkal bonyolultabbak. Ilyenkor az egyik ok az lehet, hogy a pszichiáter úgy véli: elérte a maximumomot, amit foglalkozásában elérni lehetséges és a jövő saját semmit sem tartogat számára. — A másik ok ez lehet: saját nyei olyan messze mögülr ő egyéni, saját várakozásának, hogy az eszmény és a valóság közötti űrt képtelen elviselni. Egy harmadik ok lehet a következő: a pszichiáter olyan mértékben átadta önmagát foglalkozásának és hivatásának, hogy közben megfeledkezett arról: önmagának is kipacsolódásra van szüksége olykor, különben érzelmi egyensúlya felborul. Egy negyedik ok valószínűleg a következő: az évek során magában a pszichiáterben is felgyülemlik egy jó adag depresszió, munkája azonban annyira elfoglalja az idegorvost, hogy ezt az önmagában fokozatosan kifejlődött depresziót észre sem veszi, az nem válik tudatossá benne. Vagy pedig, ha észre is veszi, ha tudatossá is válik benne saját maga depressziója, sokkal büszkébb és érzékenyebb annál, mintsem ezt őszintén elismerje és egy másik idegorvos, egy másik pszichiáter segítségét kérje. Képzeljék el, milyen nehéz dolga van a pszichiáternek saját betegeivel: az idegbeteg gyakran elveszti türelmét, goromba a pszichiáterrel, szidja őt és káromkodik vele ... a pszichiáternek azonban mindent tűrnie kell és le kell nyelnie — a beteg érdekében. — Ez a körülmény gyakran odavezet, hogy a pszichiáter elveszti önbecsülését, olyan mértékben veszti el, hogy depreszsziójában megvetendőnek, gyűlöletesnek érzi az életet és öngyilkosságot követ el. Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel a követelés: az a fiatal orvos, aki pszichiáterré specializálja magát, még az előtt vesse magát alá egy idősebb pszichiáter teljes és kimerítő elemzésének. Ez azonban rendkívül veszélyes lenne, ha valóban megvalósulna. Tudomásul kell ugyanis vennünk, hogy a pszichiáter elsőrangú lehet ugyan a maga hivatásában, önmaga egyéniségének teljes és leplezetlen feltárását azonban nem képes elviselni. Egy Dr. Daniel Desole nevű pszichiáter, a Veterans Administration Hospital (Albany, N.Y.) idegosztályának főorvosa, a következőket mondotta: — A pszichiáterre elviselhetetlen terhet rak az a körülmény, hogy képtelen teljesíteni azt, amit várnak tőle. A vele szemben való várakozás több annál, mint amennyit egy emberi lény véghez vinni képes. A hivatás — az ideggyógyászat — több, mint a hivatás művelője, az ideggyógyász. — Természetes, hogy ez az állandó feszültség nagyon gyakran vezet depresszióhoz és nagyon gyakran vezet oda, hogy a pszichiáter önmaga követ el öngyilkosságot. AZ AMERIKAIAK TÖBBSÉGE A VIETNAMI HÁBORÚ MELLETT NEW YORK • A közelmúltban fejezte be legújabb elmérését a Harris közvélemény-kutató intézet. A felmérés eredményéről az intézet elnöke, Louis Harris, elkészítette jelentését, amelynek rövid összefoglalása a következő: Az amerikai polgárok 58 százaléka 24 százalék ellenében úgy véli: az egyetlen lehetséges módja a vietnami béketárgyalásoknak, hogy először rá kell döbbenteni a kommunistákat: amennyiben tovább folytatják a háborút, katonailag vesztesek maradnak. A fennmaradt százaléknak nem volt ezzel kapcsolatos határozott véleménye. Érdekes módon, emelkedik azoknak az amerikaiaknak a száma, akik a vietnami háború folytatását szükségesnek látják, mert a Harris közvélemény-kutató intézet elmúlt júliusi felmérése alkalmával az amerikai polgárok 45 százaléka volt hasonló véleményen, 42 százalékkal ellentétben. Az amerikai polgárok — Harris közvélemény-kuta'■ h.iézLt j~iv. » ^ "’f .-in1... I 36 százalékkal 15 százalék ellenében úgy vélik: a vietnami háborúban a harcok és a terhek oroszlánrészét a délvietnami hadseregnek kellene vállalnia. Ezenkívül az amerikai polgárok többsége úgy vélekedik, hogy adott alkalommal habozás nélkül szélesítenünk kellene a vietnami háborút, kivéve azt az egyet, hogy atomfegyvert semmiképpen sem szabad bevetnünk a harcba. Az amerikaiak többsége ezenkívül helyesnek találja, hogy adott alkalommal, a szomszédos országok területe, akár kommunista Kína területére is, üldözzük a kommunista katonai egységeket Az amerikai polgárok 60 százaléka 24 százaék ellenében, úgy véli, hogy semmiesetre sem szabad abbahagynunk Észak-Vietnam bombázását. Az amerikai polgároknak majdnem :a azon v.. 1 c 1111'n jfe| vil'l MK ...........................ja. ...„.. _ _|n h'fer ' ' __. . ’ ÍGY KÍVÁNT BOLDOG ÜNNEPET A KATONÁKNAK 10 VAK KISLÁNY SAIGON, Dél-Vietnam Az amerikai katonák számára az idei elmúlt karácsonykor is, akár csak az előző esztendőkben, sokezer karácsonyi üdvözlő lap érkezett az Egyesült Államokból. A sokezer karácsonyi üdvözlő kártyából azonban alighanem a legmeghatóbb az volt, amelyet 10 vak cserkészlány intézett a katonákhoz. A cserkészlányok Indiana állam vakok számára fenntartott iskolájába járnak. A kislányok mindegyike 12 esztendős és az amerikai katonáknak küldött karácsonyi levelezőlapon, braille írással a következő szöveg volt olvasható: — Mi, a vak cserkészlányok, büszkék vagyunk rátok, amerikai katonák, hogy bátran és hősiesen harcoltok hazánkért. Mivel ti hősiesen és bátran helyt álltok érettünk, mi mindnyájan megfotanulni, hogy jobban fogunk tanulni és keményebben dolgozunk majd az iskolában. — Megfogadjuk nektek, hős védelmezőink, amerikai katonák, hogy jobb cserkészlányok leszünk és azon fogunk igyekezni, hogy Amerikát a békesség, emberiesség és a boldogság földjévé tegyük. — Isten áldjon meg mindnyájatokat és segítsen haza benneteket épségben! S ez a megható és szivet megindító karácsonyi üdvözlő lap megérdemli, hogy a tíz vak cserkészlány nevét is fejegyezzük, amint az sorban így következik: Rosalie Hancock, Janet Huddleson, Emily Colsman, Jane Jesper, Marcia Devis, Dolly Sly, Rhonda Horton- Karen Palm, Kim Weigand és Marilyn McIntyre. A jelentések arról számoltak be, hogy amikor az amerikai katonák között, közvetlenül karácsony előtt, körözték a tíz kis vak cserkész lány megindító karácsonyi üdvözletét, szem nem maradt szárazon. — Ennél szebb karácsonyi ajándékot nem is kaphattunk _ jegyezte meg egy US Marine őrmester és kétségtelenül az általános hangulatot ás véleményt fejezte ki. A vietnami béke WASHINGTON Az amerikai vezérkari főnökök tanácsa úgy vélekedik, hogy egy esetleges vietnami béketárgyalás ideje alatt is katona nyomást kellene gyakorolni a kommunistákra, különben a végletekig elhúzzák a megbeszéléseket. A kis Rocky karrierje CHARLESTON, W. Va. Innen származott értesülés közölte: a 30 éves John D. Rockefeller IV. 1972-ben West Virginia állam kormányzói tisztségéért fog indulni. Emlékezés Hitlerre MOSZKVA — A Tass iroda közli: a második világháború szövetségesei közül először a szovjet kémek értesültek azokról a V-2 rakétafegyverekről, amelyekkel Adolf Hitler Angliát támadta. A FÖLDGÖMB KÖRÜL... SAIGON, Dél-Vietnam — Az itteni amerikai katonai parancsnokság közli: Észak-Vietnamban a szovjet mérnökök nemcsak felszerelték a rakétatelepeket, hanem azokat szovjet szakemberek irányítják és ez az oka annak, hogy egyre több amerikai repülőgép vész el az Északvietnam elleni támadások során. GETTYSBURG, Pa. — Eisenhower volt elnök a következőket mondotta egy magánbeszélgetés folyamán: Ha én elnök volnék most, nyomban megüzenném Hanoinak, hogy adja meg magát, mert különben Amerika minden lehetséges fegyvert — atmfegyvert is— harcba vet. NOVOSIBIRSZK, Szovjetunió. Ebben a szibériai városban folynak a legújabb szovjet műszaki kutatások és vizsgálatok. A kutatások központját azonban a szovjet kormány más városba akarja tenni, a következő okokból: Novosibirszk túlságosan távol van Moszkvától (2000 mérföld), ezenkívül, éghajlata csaknem elviselhetetlei^É^Lt 56 fok és 0 felett 10.között váltakozik. LONDON -- A miniszterelnökséghez közelálló politikusok közölték az újságírókkal: Harold Wilson, angol miniszterelnök, majd csak akkor fog ismét határozott erőfeszítést tenni az európai közös piachoz való csatlakozás tárgyában, ha de Gaulle, francia elnök, már nem lesz hivatalában. CAPE TOWN, South Africa — Dr. Christian Barnard, szívsebész, aki a közelmúltban a szívátültető műtétet Louis Washkanskyn végrehajtotta, arról panaszkodik: reki és munkatársainak mindössze évi 56,000 dollár költségvetése van a délafrikai kormánytól és ezért a kutatások rendkívüli nehézségekbe ütköznek. LONDON — Az angol fontsterling leértékelése következtében majdnem bizonyos, hogy februártól kezdve emelni kell az újságok árát és ennek következtében jónéhány lap alighanem meg fog szűnni. Egy vésztjósló jel: a “haldokló” Daily Mail nem fogad el hirdetéseket március utánra. NEW YORK — Pierre Salinger, a Fehér Ház volt sajtófőnöke, aki a Continental Airlines alelnöke, egyévi szabadságot kért és kapott. Indokolás: Salinger egy politikai regényt akar írni, amelynek színhelye egy latinamerkai ország lesz. Salinger határozottan cáfolja a hírt, hogy Robert Kennedy, new yorki demokrata a szenátor szolgálatába akar lépni. TÖBB BETEG WASHINGTON — A Veteran Administration közli: Az 1967-es évben kétszer annyi veterán betegedett meg emphysemaban, mint az 1966-os évben.