Amerikai Magyar Világ, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)

1972-05-14 / 20. szám

GÖRBE TÜKÖR: JELKÉPES Amikor beléptünk, Par­gá­tié az előszoba közepén állt, kezében egy galambbal. Be­vallom őszintén, nagyon meg­ijedtem, de Parga a fülembe súgta: — Ne lepődj meg semmin! Később mindent megmagya­rázok . . . A galamb repdesni kezdett fejünk felett, majd kétségbe­esett csapkodással, huss! ki­repült a nyitva felejtett ajtón — Az én feleségem más, mint a többi nő — mondta za­vartan Parga és újra elmond­ta: — Később mindent meg­magyarázok ... Alig hogy leültünk a szobá­ban, megszólalt egy harang. — Hallod? — kérdeztem a barátomtól, mert nem voltam biztos benne, hogy ő is hallja azt, amit én hallok. — Hallom — mondta ő. — Valószínűleg a feleségem kon­gatja a harangokat. Később majd mindent megmagyará­zok ... Beszélgetni kezdtünk, de­ a beszélgetésünk nem volt za­vartalan. Porgáné ugyanis több alkalommal végigment a szobán, de egy szót sem szólt hozzánk. Egyszer fehér lobo­góval jött be, majd partvis­nyélen lovagolt. Kezdtem kí­nosan érezni magam, talán még féltem is egy kicsit — ki ne félt volna az én helyem­ben? —, de Varga megnyug­tatott: nincs semmi baj, a fe­lesége teljesen normális. Eb­ben csakugyan kételkedtem, bár egy szóval sem árultam el a gondolataimat. “Gyorsan lelépni, kisfiam!” — mond­tam magamnak. — “Eltűnni gyorsan, amíg nem késő!" Parga azonban nem engedett el. Kávét főzött és itallal kí­nált, mit sem törődve a fele­ségével. A későbbiek folyamán Par­gáné még néhányszor felbuk­kant. Egy ízben borsószeme­ket szórt szét maga körül, majd gyertyával a kezében vonult el a szemünk előtt. De ezzel még nem ért véget a show. Harmadszorra bikini­ben masírozott át a szobán, indulókat énekelve. — Elég volt! — mondtam a barátomnak. — Egy percig sem maradok tovább. — Félsz?— kérdezte Parga. — Butaság! Egyszerűen arról van szó, hogy a feleségem mo­dern asszony és bár tud­ be­szélni, —J­a ,művészfilmek­­ha­tására — jelképekben fejezi ki magát., Gizi más, mint a többi nő:jelképrendszere van. — Mije van neki? — Jelképrendszere, imádja a■■ szimbólumokat. Lehet, hogy HÁZASSÁG te nem ismered ki magad, de én mindent értek. — Mindent? — Mindent. Illetve majd­nem mindent. A galamb azt jelenti, hogy vége köztünk a haragnak, kibékült velem. A harangzúgás azt szimbolizál­ja, hogy örül a hazatérésem­nek. A fehér lobogó ... Várj csak, mit is jelenthet?... Megvan! A fehér lobogó , azt jelenti, hogy meghódol előt­tem, feltétel nélkül kapitulál. — És a partvisnyélen való lovaglás ? A borsószemek­? — Jelképek. De még nem értem őket. Ez azonban, nem jelenti azt, hogy nem is fo­gom megérteni őket. Gizi jel­képrendszerének megértése nagyfokú intelligenciát köve­tel. — És amikor bikiniben jött be a szobába, indulókat éne­kelve? — Valóban nem érted­? — Nem.Egy szót sem értek. — Sajnállak — mondta Parga —, erőltesd meg egy kicsit az agyad! Gondolkozz! Ha Gizi bikiniben jelent meg előttünk, indulókat énekelve, akkor azzal is mondani akart valamit. — De mit? — Ezen még nekem is gon­dolkodnom kell. De rájövök. — Azt már­ nem várom meg — mondtam Porgárnak. — El sem búcsúzol Gizitől? — Dehogynem — feleltem udvariasan. Sajnos, amikor keresni kezdtük az asszonyt, kiderült, hogy elment hazul­ról. — Öntörvényű világ az övé — magyarázta Parg­a —, de épp ezt szeretem benne. Más, mint a többi... Pargánéval az utcán, talál­koztam.. A­ kapu­ előtt csóko­­lózott egy fiatalemberrel. Karján egy kalitka lógott, a kalitkában pedig egy veréb kapkodott levegő után. Vajon a veréb mit­­ jelent.? Azt hiszem, sohasem fogom megtudni... Mikes György Lám-lám, ahogy kitavaszo­dunk, lassan befutnak a hí­­rek, az elmúlt vadász­szezon­­ról is. Széles nagy Ameriká­ban. S e hírekből annyit lega­lább is megtudunk, hogy mi­lyen más volt a vadászat ott­hon vagy idekint. És milyen más volt, valamikor vagy most, a technika vívmányai­nak korában. Ezúttal a rókákról lesz szó. Mert jelképezi sorsukat, hogy modern eszközök — mint pél­dául a repülőgép — segítségé­vel, hogyan lehet nem is a ró­káról, hanem az adódó élet­ről alkalmaival, két bőrt le­húzni. És e siker beszámolójának nyomán arról is, hogy miként fogadják az emberek, a mai róka­vadászatok híreit. Ilyenkor a legilletékesebb a vidéki ember. Történetesen itt, a farmer. Ő mondja el gondját-baját. De nem is oly egyöntetűen. Mert a rókavadászattal kapcsolatban, államok sze­rint, két vagy három részre oszlottak a vélemények. No, de nézzük csak a híre­ket. A róka nagyszerű célpont, fehér hótakarón, vörös bun­dájával. De a róka­veszedelem még fokozódott most, új idők új ügyeskedéseivel. Ohio állam környékéről pél­dául azt jelentették, hogy az elmúlt tél idején, összefogóz­tak az emberek, 5-600-an is, úgy fogták körbe a mezőt, az erdőt, s a felhajtott róka-ko­mák nem tehettek egyebet, lefeküdtek megadásra készen az “ellenség” előtt. És farmer és gyermeke, acélseprűvel,ott helyben végzett velük. Nagy üdvrivalgás közben ... Déldakotából egészen más hírek érkeztek. Öt alacsonyan szálló kis repülőgépek táma­dása adta meg a róka­halált. Volt egy-egy pilóta, aki az egész szezonban­­20 ezer ró­kát, naponta harmincat ej­tett el. És ennek nyomán — mivel az átlagos rókabör közben öt dollárról 16-ra emelkedett — a légi ..vadászok közül sok akadt, aki 500 ezer dollárt szedett össze. Mi történik ilyenkor?. A vélemények elhangzása. Még­ akkor is, ha­ az Elnök — igent. Nixon megtiltotta a légi vadászatot. De kivéte­lezte­ a ragadozó állatokat. Márpedig a róka­ annak bi­zonyult. ■ És hogy valóban, ragadozó­e, vagy éppen mi­nt a többi vad — vagy bocsánat ember — éli tovább a sorsszabta éle­tét — íme, ez zavarta meg a farmereket. Volt aki azt mondta, igaz, hogy valóban ragadozó. Meg­eszi a nyulat, a fácánt. Halál rá! Volt pedig olyan, aki úgy vélekedett, hogy nincs aki védje ezen túl a gyümölcs­fáit. És még azt is megje­gyezte: bizony neki szoros ba­ráti kapcsolatai voltak a kör­nyéki rókákkal. Ilyen gyü­mölcsvédő értelemben. És egészen szépen megvoltak együtt. Ő és a családja bent , kint pedig a havon forgó rókacsalád. A gyümölcsfát megrágó nyulakkal szembeni összefo­gásukban. Volt úgy, hogy két állam­ban, a róka-kérdés, oly magas­ra ugrott, — már abban — hogy szabad-e körülfogni és kegyetlenül letaposni, gyil­kolni, vagy repülőgépről ugyanígy, egymás után kite­regetni a rókákat, hogy a helybeli kormányzó újravá­lasztása is ezzel kapcsolatba került. A lényeg, eme ellentétek­ben, mégis akörül csúcsoso­dott ki, ami igaz is, hogy a vadászat szép mesterség ... De az ilyen tömegmészárlás? Farmerek tiltakozó levelei, kormányzónál vagy éppen az elnöki rendelkezéssel szem­ben, vagy a pilóták mosolygó arcai, akik megkeresik előre húsz évre megélhetésüket, most megint csak arra emlé-­ keztetett, hogy úgy látszik mindenképpen baj a termé­szet és a technika harcából adódó bonyodalom. És kikerekedik előtem, ré­gi hazámból az öreg Csillák­nak arcképe. Pék volt úgy mesterségileg,­ de igazában — róka­vadász. Távol a techniká­tól. Évekig járta a “Fehérmar­­tok”-nak nevezett dombnyul­­ványban, a rókacsaládokat. S talán azok közül is csak egyet Tudta, mikor járnak, mikor párzanak, mikor­ vonulnak elő újszülött­ gyermekeikkel. És e hírek tolmácsolásában éve­kig elbeszélgetett vadászkol­légáival, ivó cimboráival. Egyszóval, a lövés eldördülé­­se előtt, hosszú-hosszú időn át, valóságos benső kapcsolat alakult ki, közte, mint vadász — és a szemrevételezett róka­­­család között. Bizony, ezer és egy szép­ség, apróság akadt a lesben álló hónapok alatt. Hát még az azt követő elbeszélések­ben !... És mennyi-mennyi édes iz­galom az emberek körében. Hogy vajon Csutak mégis el­ejti a rókát? Amikor pedig végre meg­történt, és puskával a vállán, kezében a rókával leereszke­dett városunkba, éppen a pol­gármester bankettjén, az ut­cára kivonult tűzoltó zenekar­ral, népséggel, a vadászkol­légája, az ismert szoknyava­­dász tornatanár, a feszült csendben kiáltozta torkasza­­kadtából: — Melyiket hozod? ... Me­lyiket hozod ? ... — A habot! De megérte, még ha a két tacskóm is be­­ledöglött. — Jól van, ügyes vagy. Na majd a nőstényt én fogom meglőni. És eme eseményen, az előtt egy évvel és utána egy évvel, mindenki ez-elcsámcsogott, kacagott önfeledten. Lelki élményt, életet adón. S nem úgy, mint itt Ohioban, Dakotában. Vajon miért? Vadászat a magunk körül Írta: IVÁN­ ZOLTÁN Iváty Zoltán Al Ruddy az óriási sikert elért “The Godfather” cintű­­film­­ pro­­ ducere.- ■ AMERIKAI MAGYAR VILÁG 9. oldal x H­UM­Q 1 HAZAFELÉ A faluban valami ünnepség van, utána meglehetősen jó hangulatban tántorog haza két cimbora. A sötétben egyi­kük megpróbál tájékozódni: — Merre lehetünk? Itt is ropog, ott is ropog. Hogy a csudában lehet az idei télben ilyen fagy? — Ember — mondja a má­sik — , ez nem fagy. És az­­üvegház. IGAZI SZERELEM — Édes lányom, azért még­is csak túlzás, hogy az ud­varlód fürdőszobáiba is elkí­sér. — Lehet, hogy igazad van, anyu, de mi elhatároztuk, hogy soha nem engedjük el egymás kezét . . .

Next