Amerikai Magyar Világ, 1972. január-június (9. évfolyam, 1-26. szám)
1972-05-14 / 20. szám
GÖRBE TÜKÖR: JELKÉPES Amikor beléptünk, Pargátié az előszoba közepén állt, kezében egy galambbal. Bevallom őszintén, nagyon megijedtem, de Parga a fülembe súgta: — Ne lepődj meg semmin! Később mindent megmagyarázok . . . A galamb repdesni kezdett fejünk felett, majd kétségbeesett csapkodással, huss! kirepült a nyitva felejtett ajtón — Az én feleségem más, mint a többi nő — mondta zavartan Parga és újra elmondta: — Később mindent megmagyarázok ... Alig hogy leültünk a szobában, megszólalt egy harang. — Hallod? — kérdeztem a barátomtól, mert nem voltam biztos benne, hogy ő is hallja azt, amit én hallok. — Hallom — mondta ő. — Valószínűleg a feleségem kongatja a harangokat. Később majd mindent megmagyarázok ... Beszélgetni kezdtünk, de a beszélgetésünk nem volt zavartalan. Porgáné ugyanis több alkalommal végigment a szobán, de egy szót sem szólt hozzánk. Egyszer fehér lobogóval jött be, majd partvisnyélen lovagolt. Kezdtem kínosan érezni magam, talán még féltem is egy kicsit — ki ne félt volna az én helyemben? —, de Varga megnyugtatott: nincs semmi baj, a felesége teljesen normális. Ebben csakugyan kételkedtem, bár egy szóval sem árultam el a gondolataimat. “Gyorsan lelépni, kisfiam!” — mondtam magamnak. — “Eltűnni gyorsan, amíg nem késő!" Parga azonban nem engedett el. Kávét főzött és itallal kínált, mit sem törődve a feleségével. A későbbiek folyamán Pargáné még néhányszor felbukkant. Egy ízben borsószemeket szórt szét maga körül, majd gyertyával a kezében vonult el a szemünk előtt. De ezzel még nem ért véget a show. Harmadszorra bikiniben masírozott át a szobán, indulókat énekelve. — Elég volt! — mondtam a barátomnak. — Egy percig sem maradok tovább. — Félsz?— kérdezte Parga. — Butaság! Egyszerűen arról van szó, hogy a feleségem modern asszony és bár tud beszélni, —Ja ,művészfilmekhatására — jelképekben fejezi ki magát., Gizi más, mint a többi nő:jelképrendszere van. — Mije van neki? — Jelképrendszere, imádja a■■ szimbólumokat. Lehet, hogy HÁZASSÁG te nem ismered ki magad, de én mindent értek. — Mindent? — Mindent. Illetve majdnem mindent. A galamb azt jelenti, hogy vége köztünk a haragnak, kibékült velem. A harangzúgás azt szimbolizálja, hogy örül a hazatérésemnek. A fehér lobogó ... Várj csak, mit is jelenthet?... Megvan! A fehér lobogó , azt jelenti, hogy meghódol előttem, feltétel nélkül kapitulál. — És a partvisnyélen való lovaglás ? A borsószemek? — Jelképek. De még nem értem őket. Ez azonban, nem jelenti azt, hogy nem is fogom megérteni őket. Gizi jelképrendszerének megértése nagyfokú intelligenciát követel. — És amikor bikiniben jött be a szobába, indulókat énekelve? — Valóban nem érted? — Nem.Egy szót sem értek. — Sajnállak — mondta Parga —, erőltesd meg egy kicsit az agyad! Gondolkozz! Ha Gizi bikiniben jelent meg előttünk, indulókat énekelve, akkor azzal is mondani akart valamit. — De mit? — Ezen még nekem is gondolkodnom kell. De rájövök. — Azt már nem várom meg — mondtam Porgárnak. — El sem búcsúzol Gizitől? — Dehogynem — feleltem udvariasan. Sajnos, amikor keresni kezdtük az asszonyt, kiderült, hogy elment hazulról. — Öntörvényű világ az övé — magyarázta Parga —, de épp ezt szeretem benne. Más, mint a többi... Pargánéval az utcán, találkoztam.. A kapu előtt csókolózott egy fiatalemberrel. Karján egy kalitka lógott, a kalitkában pedig egy veréb kapkodott levegő után. Vajon a veréb mit jelent.? Azt hiszem, sohasem fogom megtudni... Mikes György Lám-lám, ahogy kitavaszodunk, lassan befutnak a hírek, az elmúlt vadászszezonról is. Széles nagy Amerikában. S e hírekből annyit legalább is megtudunk, hogy milyen más volt a vadászat otthon vagy idekint. És milyen más volt, valamikor vagy most, a technika vívmányainak korában. Ezúttal a rókákról lesz szó. Mert jelképezi sorsukat, hogy modern eszközök — mint például a repülőgép — segítségével, hogyan lehet nem is a rókáról, hanem az adódó életről alkalmaival, két bőrt lehúzni. És e siker beszámolójának nyomán arról is, hogy miként fogadják az emberek, a mai rókavadászatok híreit. Ilyenkor a legilletékesebb a vidéki ember. Történetesen itt, a farmer. Ő mondja el gondját-baját. De nem is oly egyöntetűen. Mert a rókavadászattal kapcsolatban, államok szerint, két vagy három részre oszlottak a vélemények. No, de nézzük csak a híreket. A róka nagyszerű célpont, fehér hótakarón, vörös bundájával. De a rókaveszedelem még fokozódott most, új idők új ügyeskedéseivel. Ohio állam környékéről például azt jelentették, hogy az elmúlt tél idején, összefogóztak az emberek, 5-600-an is, úgy fogták körbe a mezőt, az erdőt, s a felhajtott róka-komák nem tehettek egyebet, lefeküdtek megadásra készen az “ellenség” előtt. És farmer és gyermeke, acélseprűvel,ott helyben végzett velük. Nagy üdvrivalgás közben ... Déldakotából egészen más hírek érkeztek. Öt alacsonyan szálló kis repülőgépek támadása adta meg a rókahalált. Volt egy-egy pilóta, aki az egész szezonban20 ezer rókát, naponta harmincat ejtett el. És ennek nyomán — mivel az átlagos rókabör közben öt dollárról 16-ra emelkedett — a légi ..vadászok közül sok akadt, aki 500 ezer dollárt szedett össze. Mi történik ilyenkor?. A vélemények elhangzása. Még akkor is, ha az Elnök — igent. Nixon megtiltotta a légi vadászatot. De kivételezte a ragadozó állatokat. Márpedig a róka annak bizonyult. ■ És hogy valóban, ragadozóe, vagy éppen mint a többi vad — vagy bocsánat ember — éli tovább a sorsszabta életét — íme, ez zavarta meg a farmereket. Volt aki azt mondta, igaz, hogy valóban ragadozó. Megeszi a nyulat, a fácánt. Halál rá! Volt pedig olyan, aki úgy vélekedett, hogy nincs aki védje ezen túl a gyümölcsfáit. És még azt is megjegyezte: bizony neki szoros baráti kapcsolatai voltak a környéki rókákkal. Ilyen gyümölcsvédő értelemben. És egészen szépen megvoltak együtt. Ő és a családja bent , kint pedig a havon forgó rókacsalád. A gyümölcsfát megrágó nyulakkal szembeni összefogásukban. Volt úgy, hogy két államban, a róka-kérdés, oly magasra ugrott, — már abban — hogy szabad-e körülfogni és kegyetlenül letaposni, gyilkolni, vagy repülőgépről ugyanígy, egymás után kiteregetni a rókákat, hogy a helybeli kormányzó újraválasztása is ezzel kapcsolatba került. A lényeg, eme ellentétekben, mégis akörül csúcsosodott ki, ami igaz is, hogy a vadászat szép mesterség ... De az ilyen tömegmészárlás? Farmerek tiltakozó levelei, kormányzónál vagy éppen az elnöki rendelkezéssel szemben, vagy a pilóták mosolygó arcai, akik megkeresik előre húsz évre megélhetésüket, most megint csak arra emlé- keztetett, hogy úgy látszik mindenképpen baj a természet és a technika harcából adódó bonyodalom. És kikerekedik előtem, régi hazámból az öreg Csilláknak arcképe. Pék volt úgy mesterségileg, de igazában — rókavadász. Távol a technikától. Évekig járta a “Fehérmartok”-nak nevezett dombnyulványban, a rókacsaládokat. S talán azok közül is csak egyet Tudta, mikor járnak, mikor párzanak, mikor vonulnak elő újszülött gyermekeikkel. És e hírek tolmácsolásában évekig elbeszélgetett vadászkollégáival, ivó cimboráival. Egyszóval, a lövés eldördülése előtt, hosszú-hosszú időn át, valóságos benső kapcsolat alakult ki, közte, mint vadász — és a szemrevételezett rókacsalád között. Bizony, ezer és egy szépség, apróság akadt a lesben álló hónapok alatt. Hát még az azt követő elbeszélésekben !... És mennyi-mennyi édes izgalom az emberek körében. Hogy vajon Csutak mégis elejti a rókát? Amikor pedig végre megtörtént, és puskával a vállán, kezében a rókával leereszkedett városunkba, éppen a polgármester bankettjén, az utcára kivonult tűzoltó zenekarral, népséggel, a vadászkollégája, az ismert szoknyavadász tornatanár, a feszült csendben kiáltozta torkaszakadtából: — Melyiket hozod? ... Melyiket hozod ? ... — A habot! De megérte, még ha a két tacskóm is beledöglött. — Jól van, ügyes vagy. Na majd a nőstényt én fogom meglőni. És eme eseményen, az előtt egy évvel és utána egy évvel, mindenki ez-elcsámcsogott, kacagott önfeledten. Lelki élményt, életet adón. S nem úgy, mint itt Ohioban, Dakotában. Vajon miért? Vadászat a magunk körül Írta: IVÁN ZOLTÁN Iváty Zoltán Al Ruddy az óriási sikert elért “The Godfather” cintűfilm pro ducere.- ■ AMERIKAI MAGYAR VILÁG 9. oldal x HUMQ 1 HAZAFELÉ A faluban valami ünnepség van, utána meglehetősen jó hangulatban tántorog haza két cimbora. A sötétben egyikük megpróbál tájékozódni: — Merre lehetünk? Itt is ropog, ott is ropog. Hogy a csudában lehet az idei télben ilyen fagy? — Ember — mondja a másik — , ez nem fagy. És azüvegház. IGAZI SZERELEM — Édes lányom, azért mégis csak túlzás, hogy az udvarlód fürdőszobáiba is elkísér. — Lehet, hogy igazad van, anyu, de mi elhatároztuk, hogy soha nem engedjük el egymás kezét . . .