Amerikai Magyar Világ, 1975. április (12. évfolyam, 14-17. szám)

1975-04-06 / 14. szám

AMERIKAI m mmu m yflK ABA3lt _iVIIAG^ AMERICAN HUNGÁRIÁN WORLD AN AMERICAN NEWSPAPER IN THE HUNGÁRIÁN LANGUAGE No. 14 SZÁM CLEVE THE LARGEST HUNGÁRIÁN WEEKLY IN AMERICA CLEVELAND, OHIO Vasárnap, április 6, 1975 < hetilapja II. évfolyam A KOMMUNISTÁK ELFOGLALTÁK DA NANGOT SAIGON, Dél-Vietnam — Saigoni katonai vezetők kö­­zölték, hogy Dél-Vietnam második legnagyobb városa, Da Nang a kommunisták ke­zére került. A kormány Da Nang körül négy gyalogsági és egy légierő hadosztályt ve­szített, ami körülbelül 40,000 emberrel azonos. A város ele­sése Dél-Vietnam húsz éves harca történetében a legna­gyobb vereségnek számít. Da Nang elesésének beje­lentése csak néhány órával azután következett, hogy Ford elnök Washingtonban elrendelte az U.S. haditenge­­részetének segítségnyújtását a menekültek elszállítására. Da Nang elfoglalása által az észak-vietnami Viet Cong haderő Dél-Vietnam egész északi felét uralma alá haj­totta. A menekülők és a kormány­katonák közelharcot vívtak azért, hogy a város körülzá­­rása után a mentőszolgálatot végző repülőgépek valamelyi­kére felkapaszkodjanak. Két­ségbeesett katonák polgári személyeket lőttek agyon, hogy az utolsó repülőgépet el­érhessék és az üresen maradt helyet elfoglalhassák. A vá­ros elesése által több millió dollár értékű katonai felszere­lés is a kommunisták kezére került, így hadi repülőgépek, tankok és tüzérségi ütegek. Ford elnök azáltal kívánja enyhíteni a Da Nangi mene­kültek súlyos problémáit, hogy az U.S. Haditengerésze­tének a parton állomásozó ha­jóival délebbi vidékeken fek­vő biztonságosabb kikötőkbe szállíttatja a hontalanná vált dél-vietnami polgárokat. Kissinger kudarca után csak baj vár a Közel Keletre LONDON — Saudi Arábia királyának, Falsainak a meg­gyilkolása után nagyon bi­zonytalanná vált a közelkele­­ti helyzet. Falsait ugyan sok­szor bírálták amiatt, hogy nincs elég segítőkészsége az amerikaiak iránt, mégis ne­héz elképzelni,­ hogy­ egy kö­vetkező rezsim jobban nyuga­ti párti lenne, mint amennyi­re ő volt. A feszültség fokról fokra erősödik. A legutóbbi kritikus találkozás egy hó­nappal ezelőtt volt, amikor Henry A. Kissinger külügy­miniszter Riyadhba látogatott és ott a királlyal, annak fél­testvérével és az olajmi­nisz­­terrel találkozott. Megfigyelők szerint a gyű­lés a feszültségek jegyében zajlott le. A király kevés jelét mutatta annak, hogy szívesen látja vendégét és alig viszo­nozta a külügyminiszter mo­solyát. Ezek után kifejezésre j­uttatta elégedetlenségét Kis­singer intézkedéseivel szem­ben. Az olajminiszter határo­zottan kifejezte, hogy ismét használni fogják az olajfegy­­vert egy újabb közel-keleti háború esetén. Most az Egyesült Államok diplomatáinak szemében úgy tűnnik, hogy Faisal király után bárki is következik a trónon, az sokkal veszélye­sebb. A király ugyanis a mér­sékeltebb irányzatot képvisel­te, főként az olajár meghatá­rozása terén. Ahmed Zaki Ya­­mani olajminiszter szintén a mérsékeltebb irányzat híve a többi rab állammal szemben. Most az ő helyzete is bizony­talanná vált, mert a király bizalmasa volt, de nem volt jó viszonyban az új koroná­zott herceggel, Fahddal, aki még sokkal hatalmasabbnak tűnik az új királynál is. Ha Yamanit leváltanák, akkor ennek nem nagyon örülnének a nyugati államok. Ha viszont tisztségében ma­rad, már kevesebb hatást tud gyakorolni az ország vezetői­re, mint eddig. WALLACE VEZET PRINCETON, N. J. — A Gallup közvéleménykutatás legutóbbi adatai szerint az 1976-os demokrata elnökje­löltségre George Wallace ala­­bamai kormányzó jutott az első helyre. Wallace személye a demokraták 22 százaléká­nak és a függetlenek 28 szá­zalékának véleményt esedékes a megválasztás. Wallace után a demokrata, listáján Hubert Humphrey minnesotai szenátor követke­zik 16 százalékkal , Henry S. Jackson washingtoni sze­nátor 13 százalékkal, George McGovern S. D. szenátor 10 százalékkal és Edmund Mus­­kie mainei szenátor 9 száza­lékkal. Növekedett a szovjet befolyás Faisal halála után BEIRUT — Amerikának az arabokra gyakorolt befo­lyása újból óriási csorbát szenvedett azáltal, hogy meg­gyilkolták az Amerika-párti saudi arábiai királyt, Faisalt. Ehhez hozzájárult az is, hogy Henry A. Kissinger közel­­keleti útja sikertelennek bi­zonyult és ez új feszültsége­ket hozott létre. Faisal és An­­war Sadat egyiptomi elnök valójában minden reménysé­güket az amerikai kosár tar­talmába helyezték, de most már ez a kosár is fenékig kiü­rült. Ezek után egy egész sor Moszkva-párti mozzanat je­lentkezett Kairóban. Tizenki­lenc földalatti kommunistát kiengedtek a börtönből. Köz­vetlen kapcsolatot vettek fel az oroszok­­által támogatott Palesztinai Felszabadítási Mozgalommal. Szó van arról, hogy csúcskonferenciára gyűlnek össze, és Egyiptom megpróbál közelebb férkőzni az eddig mogorva Szíriához. Ez a terület most nagyon tele van feszültségekkel, és szinte meglepő, hogy milyen hamar a háború vészfellegei vonultak a viszonylag nyu­galmas békefellegek helyébe. A “Kissinger­ tényező” telje­sen kiesett a számításból, leg­alábbis az arabok szerint, és nincs semmi remény arra, hogy külön tárgyalásokat kezdenének a Sinai-kérdésben. Sadatot a korábbi hetekben sokan bírálták, de most már megint dicsérettel illetik meg ellenfelei is. Jövője azonban éppen olyan bizonytalan, mint Faisal királyé volt. Úgy tűnik, Moszkva szeret­né újra összehívni a genfi bé­kekonferenciát, de erősen kétséges, hogy vajon lesz-e valami eredménye. Ha ez a második próbálkozás is siker­telennek bizonyulna, akkor egészen közel kerülünk ahhoz az eshetőséghez, hogy ezen a katonailag túlzottan felké­szült területen ismét kitör a háború. A saudi arábiai ese­mények után már van némi remény arra, hogy az egyip­tomiak és szíriaiak beleegyez­nek az UN békefenntartó erői mandátumának meg­hosszabbításába. Egyelőre úgy látszik, hogy a Brezhnev-Gromykó együt­tes sokkal eredményesebben taktikázik ezen a területen, mint a Kissinger-Ford páros. A múlt évben, amikor a kül­ügyminiszter semmire nem jutott Szíria teljesen el­zárkózó politikájával szem­­ben, és éppen ezért be akarta fejezni erőfeszítéseit, Nixon elrendelte, hogy tartson ki továbbra is. És ekkor történt meg, hogy csodálatos politi­kai bravúrral áttörte a sebez­­hetetlen falakat, és néhány hónapra sikerült a szovjet be­folyást lecsökkenteni. Most azonban az ellenke­zője történik, amihez Faisal meggyilkolása is hozzájárul Most az a kérdés, hogy vajon Brezhnev megbocsátja-e Sa­dat ellenségeskedését, és küld­­e újabb fegyvereket Egyip­tomba. ■ héjban... WASHINGTON — A köz­véleménykutatás alapján to­vábbra is nagyon alacsony arányban tartják Ford elnö­köt megfelelő vezetőnek. Az országban 1,536 felnőttet kér­deztek meg, és ezek 67 száza­léka ellenzi Ford gazdasági programját és 83 százalék ké­telkedik abban, hogy recesz­­szió elleni programja sikeres lesz. Ugyancsak 83 százalk­ban kétségesnek tartják, hogy az elnök képes lesz megfékez­ni az inflációt. NEW YORK — Jacqueline Kennedy Onassis megérke­zett New Yorkba, miután Gö­rögországban részt vett férje, Aristotle Onassis temetésén. Onassis Párizsban halt meg március 15-én, és az egyik görögországi szigeten, Scor­­pioson temették el ünnepé­lyes külsőségek között. W WASHINGTON­­ Ford elnök aláírta azt a törvényt, amelynek értelmében 3.7 bil­lió dollárt fordítanak külföldi segélyre. Ez az összeg 2.3 bil­lió dollárral kevesebb, mint amennyit az adminisztráció kért a június 30-ával véget érő költségvetési esztendőre. Az összegben benne van 1 bil­lió dollár a Közel-Keletnek 4* 410 milió dollár helyreállítási összeg Indokinának, de sem­mi katonai segély nincs az összegben Kambodzsa és Dél- Vietnam részére. • WASHINGTON — Frede­­ricck B. Dent, volt kereske­delemügyi miniszter letette az esküt, mint az Egyesült Államok különleges kereske­delmi képviselője. Ford elnök azt mondta Dentnek, hogy “nagy nehézségekkel találja magát szemben”. Dent fela­data az, hogy vizsgálja felül az összes kereskedelmi meg­egyezéssel kapcs­olatos tár­gyalást, ami az Egyesült Ál­lamok és más országok között lefolyt.

Next