Boros I. szerk.: A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 5. (Budapest 1954)
Nemeskéri, J. ; Gáspárdy, G.: Megjegyzések a magyar őstörténet embertani vonatkozásaihoz. Az üllői és egri honfoglaláskori temetők embertani vizsgálata
amelyek az ismertből haladnának az ismeretlen felé, és összehasonlító vizsgálatokat végezve igyekeznének oly alapvető kérdéseket tisztázni, mint például 1. milyen volt Magyarország embertani képe a IX—X. században — közelebbről i. u. 896—1000 közt ; 2. vájjon a honfoglaláskori leletek közt lehetséges regionális és kronológiai differenciák megállapítása, és végül 3. a honfoglaló magyarság embertani képe miként viszonylik azokhoz a népekhez, amelyeknek környezetében élt a honfoglalást megelőző századokban. Ez utóbbi kérdésnek alapos vizsgálata mindenekfelett fontos, mert a honfoglaló magyarság embertani megjelenésének kialakítása szempontjából nem voltak közömbösek azok az etnikai hatások, amelyek a magyarságot déloroszországi szteppe területen érintették. Ha a kazár birodalomra vonatkozó írásos és régészeti adatokat figyelembe vesszük, ezenkívül a terepet is, azt,hogy milyen terület volt alkalmas arra, hogy a magyarság ott megélhessen, a magyarság az említett birodalom kialakulásától kezdve kerek számmal i. u. 830-ig, tehát mintegy 200 esztendeig (kb. 8—9 generáción át) a Középső-Don mellett lakott. Megszállóhelyei, északi határa addig terjedt, ahol a Felső-Don kezdődik, tehát a szteppe és az erdővidék határáig, addig a vonalig, amelytől délre a IX. században a kazár feudális urak várai kezdődnek, északra pedig a letelepült földművelő és állattenyésztő helyi lakosság telepei helyezkednek el. A magyarság régészeti hagyatéka itt a szteppe északi részén Posta Béla (41) régészeti kutatásai óta régészetünkben ismert. Ehhez tartozik a vorobjevói lelet , az erdővidéken pedig a Voronyezs környéki bolsevaromeni kultúra területén, a »bolsevi nagytelep« igen szerény fémleletanyagában is több »magyar« típusú tárgy került elő. Tehát e határvidéken a nagyon kisszámú leletek között is megtalálható a magyar hatás nyoma. A kazár birodalom északnyugati határán lakó magyarok szomszédai északkeleten a volgai bolgárok, akik az i. u. VII. század első felében telepedtek a Középső-Volga mellé, ugyanakkor, amikor a magyarok a Középső-Don vidékét megszállták. Délen a kazárokkal és alánokkal, nyugaton pedig a keleti szláv csoportokkal voltak kapcsolatban a magyarok. Az itteni magyar társadalom jellegére vonatkozólag képet alkothatunk abból a tényből, hogy. mihelyt a magyarok a Középső-Don mellől 830 körül tovább költöztek, ott is felépültek a kazár feudális központok, amilyenek a kazár és a kazár érdekkörbe tartozó területeken egyebütt már előbb is megvoltak , de 2. főleg abból, hogy az a kereskedelem szempontjából fontos terület, ahol a Volga és a Don legközelebb esnek egymáshoz, a magyarok kezében volt. Tehát a magyarok szállták meg a kazár birodalomnak azt a határvidékét, ahol a legfontosabb pontjai voltak a nagy kereskedelmi útnak, és így jelentős szerepük volt a kazár birodalomban. Amikor a magyarok innen i. u. 830 körül áttelepedtek a Don és a Dnyeper közére, még a kazárok érdekében, a kazárok kívánságára szállták meg az új hazát. Ezzel az áttelepedésükkel kezdődött fejlődésüknek az a folyamata, amely etnikai elkülönülésükre vezetett. Itt, Lebédiában már messze esnek a kazár birodalom területétől, ezenfelül kapcsolatban vannak a dunai bolgárokkal , a Fekete-tenger parti városok népeivel, a krími gót maradványokkal, a nyugati és északi határaikon mindenütt lakó keleti szlávokkal. Kétségtelenül a VII. század első felétől 830-ig erősen hatott a magyarságra a szomszéd népekkel való érintkezés, és végül az a hatvan év, amelyet a lebédiai hazában töltöttek. Olyan idő ez Dél-Oroszország történetében, amikor a forgalom erősen megindult. A magyarság szomszédságában élő népek gazdasági és társadalmi fejlődése is meggyorsul. A magyarsággal kapcsolatban lévő népek, a kazárok, a volgai—dunai bolgárok és a keleti szlávok a feudális fejlődés útján járnak. Fehér Géza nyomán felvázolt, ezen történeti tények antropológiai szempontból azért jelentősek, mert a jövőben végzendő kutatásoknak, összehasonlító vizsgálatokat kell kezdeményezni abból a célból, hogy az etnikai érintkezések és változások embertani mértékét is meghatározza, és feltehetőleg az etnikai rétegződésnek megfelelően különválasszon bizonyos primer és szekunder embertani elemeket (esetleg a primer elemek minősülhetnek szekundernek), amelyek a honfoglaló magyarság antropológiai arculatában elkülönülten vagy feloldva jelentkeznek. Ezen összehasonlító vizsgálatok egyben bizonyos támpontot szolgáltatnak hazánk X. századi népességének, azaz a nem honfoglaló magyarságnak embertani megismeréséhez is. Vizsgálati anyag, régészeti vonatkozások és a feldolgozás módszere Üllő. 1939-ben Kiss Károly üllői lakos Üllő, Ilona-úti lelőhelyről honfoglaláskori (X. sz.) leleteket jelentett és szolgáltatott be az Országos Magyar Történeti Múzeum Régészeti Tárának (1., 2. sz. sírok anyaga). A bejelentés * Ezúton fejezzük ki köszönetünket Fehér Gézának értékes útmutatásáért.