Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-02-14 / 20. szám
II. évfolyam. Pest, február 14-én 1869. 20. szám. ANYAGI ÉRDEKEINK AZ ORSZÁGOS Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal * az orsz. magyar iparegyesület helységében, Fest, régi szinépület I. emelet. A lapot illető küldemények ide intézendők ^___________________ ^ MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Az egyesület megbízásából kiadják: STEIN ACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap Előfizetési díj : nemtag részére tagolt részére egy évre 6 írt egy évre 4 írt félévre 3 „ félévre 2 „ Hirdetési dij : 3 hasábos petit soronkint 6 kr. — A 30 krnyi bélyeg illeték külön számíttatik. __________________ Minthogy lapunk szétksililésében a legnagyobb pontosságot akarjuk meghonosítani, kérjük a t. előfizetőket, hogy a netalán tapasztalandó legkisebb rendetlenségnél — bérmentetlen nyílt levélben — azonnal reclamálni szíveskedjenek. TARTALOM: Magyarország gazdasági hivatása. — A len- és kenderipar kezdeményei Magyarországon. — Börze és árfolyam - A kereskedő ifjak társulata. — Lingue universelle du bien public. — Újabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Gőzfecskendezők használata nagyobb tüzeknél. A kocsikerekek javított megvasalása. Javított lónyereg. Selyemczérna megaranyozásánál vagy megezüstözésénél. — Hasznos jegyzetek. Javitott varrópárna. Grünwald mosdóasztala. Újabb mód a fehérneműek fehérítésére. — Vegyesek. — Szerkesztőségi levelezés. Magyarország gazdasági hivatása. I. Régente az országokat — államtudományi felületességgel — polgárisult és nem polgárisult államokra szerették osztani, és az úgynevezett polgárisult államok jól idomított alattvalói addig ismételgették ezen kifejezéseket, míg belőlük végre egészen kikoptatták az eszmét, melyet velük ki kellett volna fejezni. A „polgárisult“ szó egészen üres szójárássá lett, mely mindenkinek ajkán megfordul, s melynek valódi értelmét az ezredik ember sem fogta föl. A polgárisult világ magában foglalta Európa nyugati részét, és nyugati szomszédaink a Lajthát tekintették a civilisatio határának, melytől keletre csak ázsiai barbárság honol. És a magukat polgárisuknak tartó népek azon csendes őrjöngésbe szavalták bele egymást, hogy a „nem civilisált“ népek csak a „civilisált világ“ táplálására és szolgálatára vannak hivatva. De ez még nem volt elég. A civilisáltak azon hivatást arrogálták maguknak, hogy bennünket — nous autres — polgárosítsanak, s ezen dicséretesnek látszó ürügy alatt olyan gazdálkodást folytattak irányunkban, mely arra volt számítva, hogy a gazdasági függetlenséget ránk nézve egyszer mindenkorra lehetetlenné tegyék. Minden civilizált nép más-más működési tért választott magának, de az eljárás mindenütt ugyanaz volt. Anglia Északamerikában, Spanyolország Közép- és Dél-Amerikában, Ausztria Magyarországon folytatta a „polgárosító“ gazdálkodást, melynek czélja volt: az illető országok gazdasági fejlődését hátráltatni, s azokat tartományi vagy gyarmati álláspontra sülyeszteni, s ezáltal rabszolgai függést hozni létre köztünk és az anyaország között. A szerint, amint az egyes országok hatalmának súlypontja ezen vagy amazon gazdasági tényezőben rejlett, az érintett rabszolgai függés is más-más czélra zsákmányoltatok ki. Anglia, mely hatalmát az iparra és kereskedésre alapította, csak arra törekedett, hogy gyarmataiban iparczikkei számára állandó fogyasztókat neveljen magának; Spanyolország, az édes semmittevés országa, azon volt, hogy teremtsen magának tartományt, mely helyette dolgozzék, s melynek aranyát elkölthesse; Ausztria, melynek eszménye a katonai uralom volt, arra törekedett, hogy Magyarországból egy nagy katona növeldét faragjon. De az ember számít, és a társadalom gazdasági törvények végeznek. Északamerika lerázta Anglia kereskedelmi és politikai uralmát, Spanyolország elsülyedt és elhitványult az elért semmittevésben, Ausztria pedig . . . majd később megmondjuk, hogy mi érte Ausztriát. Mindenekelőtt tökéletesen helytelennek tartjuk a megkülönböztetést polgárisult és nem polgárisult országok közt, mert minden országnak megvan a maga polgárisultsága vagy helyesebben műveltsége. E műveltség alacsonyabb vagy magasabb, a szerint, amint azt természeti viszonyai és gazdasági múltja magával hozza. A chinai és japáni ember az európait műveletlennek tartja, daczára annak, hogy az európaiak ipari túlsúlyát elismeri, és sok részben igaza van. Vájjon nem műveletlensége ágyúkkal és katonákkal felszerelve felkerekedni, és egy csendes, senkit sem háborgató nép nyugalmát felzavarni ? Igaz, hogy az európaiak ezt kényszerűségből tették és teszik, mivel a chinai terményekre és piaczokra szükségük van, de hisz a czél nem szentesíti az eszközt! Azonban mindezt mellőzve és feltéve, hogy valaha a polgárisult és nem polgárisult országok közötti megkülönböztetés jogosult lehetett; aki a világ folyása előtt szemét erővel be nem hunyja, azon vallomást kénytelen tenni, hogy napjainkban e megkülönböztetésnek a régi felfogás szerint többé semmi értelme sincs. Csupán az áll, hogy vannak országok, melyek az emberiség haladásának óriási mozgalmába belefutottak, és vannak országok vagy vidékek, melyeket e mozgalom még alig érintett. Ma már alig szenvedhet kétséget, hogy az egész emberiség egy nagy társadalmat képez, egy nagy családot, melynek minden egyes tagja — az egyes nemzetek — teljes 20