Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)

1869-05-16 / 33. szám

II. évfolyam. Pest, május 16-án 1869. 33. szám. ANYAGI ÉRDEKEINK­R6 L' Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal­az orsz. magyar iparegyesület helységében , Pest, régi szinépület I. emelet. A lapot illető küldemények ide intézendők '____________________^ AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE, Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap ElőfizetőMi dlij : nemtag­ részére egy évre 6 frt félévre 3 „ tagok részére egy évre 4 frt félévre 2 ., Hirdetési dij : 3 hasábos petit so­ron kint 6 kr. —A 30 krnyi bélyeg illeték külön számittatik. TARTALOM: Alapítsunk iparegyleteket. — A munkás, munkaadó és fogyasztó-közönség egymáshoz való viszonyai. — Heves­­megye gazdasági és iparállapotai. — A felvidéki lenipar kérdéséhez — Ifjabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Cserzővargáknál kihasznált cser mint tüzelőszer. Amerikai csizmatalpak. A koczkapadozat előállításának uj módja. Tömnyomásra (stereotyp) szánt betűminták készítése papírból. — Hasznos jegyzetek. Rugonynyomásos fehérnemű­mángorló. Vegyesek. — Iparegyesületi ügyek. Meghívás. Az országos magyar iparegyesület 3-dik rendes közgyűlése hétfőn, május 24-én délután 6 órakor tartatik meg az egyesület helyiségében (Pest, régi szinépület a színháztér és Deák­ utcza sarkán I. emelet. A napirendre következő tárgyak vannak kitűzve: 1. Az egyesületnek az 1868-dik évi deczember 29-én tartott közgyűlés óta kifejlet működéséről szóló igazgatósági jelentésnek előterjesztése. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése az egyesület megalakulásától az 1868. év végéig terjedő számadások felett. 3. Alelnök és két képviselő bizottsági tag­ választása. 4. Uj számvizsgáló bizottság választása. 5. Netaláni inditványok tárgyalása. Felkéretnek a t. tagok, hogy a közgyűlésen minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Pest, 1869. május 8-án. B. Eötvös József, elnök. Alapítsunk iparegyleteket. I. Azon iparos társaink, kik a magas fejlettségű ipar hazájában, Angliában, Francziaországban, Belgiumban, Németországban körültekintettek, bizonyára el lehettek ragadtatva az ott látott csodáktól. S azért előttük nem szükséges hosszasan bizonyít­gatnunk, hogy az ipar tekintetében valóban rendkívül messze elmaradtunk az érintett nagyiparos államoktól. Ők maguk legjobban tudják és érzik ezt, és náluk nem is hiányzik az igyekezet, hogy hazánk iparának emelke­dését minden kitelhető erejükkel előmozdítsák. De azon iparos társaink is, kiknek nem volt alkal­muk a külföld előmenetelét önszemökkel látniuk, ezer meg ezer tényből meggyőződhetnek arról, hogy iparunk valóban elmaradott. Meggyőződhetnek kézzel foghatólag azon körülményből, hogy a külföldi gyártmányok — ha­zai ipar­czikkeink rovására — napról-napra jobban elter­jednek Magyarországon. Ez által saját ipar­czikkeik kerete csökken és a külföldi verseny napról-napra ne­hezebbé teszi rájuk nézve az elélhetést. Ilyen kézzelfogható bizonyíték feleslegessé tesz minden szóvirágot és hosszú elmefuttatást, mert a­mit látunk és érezünk, azt tagadni csakugyan nem lehet. Iparunk el van maradva! Ez oly igazság, mely­ről minden iparos meg lehet győződve, s melynek sajnos valósága önsulylyal nehezedik minden jóravaló iparos lel­kére, ki előtt saját jóléte, gyermekei boldogulása és ha­zánk nagysága becsesel bír. Mindnyájan igen jól tudjuk, hogy ez így nem ma­radhat ; tudjuk hogy mai nap a szabad-verseny uralkodik, melynek jelszava: „Győzzön a mi jobb!“ És a szabad-ver­seny megmásíthatlan törvényei szerint az ipar terén a mozdulatlan elmaradottság egyet jelent a megsem­­misüléssel. Aki a versenyt kiállani nem bírja, az kény­telen abba­hagyni a munkát, mely neki és családjának eddig becsületes kenyeret adott. — Ha előbb-utóbb ezen kényszerűségbe nem akarunk jönni, utol kell érnünk a külföldi művelt nemzeteket, és ez okból az előttünk eddig elzárt uton annál gyorsabban kell előre halad­nunk, minél jobban megelőztek mások... Ha meggondoljuk a távolságot , melylyel bennünket például Francziaország vagy Anglia vagy Németország megelőzött, be fogjuk látni, hogy immár osztatlan erővel kell a mulasztásokat helyre hoznunk. A teendők oly megszámlálhatlanok, hogy azokhoz képest egyes emberek buzgalma és tevékenysége csak annyit nyom, mint egy csepp a tengerben. E mulasztások helyre hozatalára az összes iparos­ osztálynak, sőt az összes nemzetnek közreműködése szükséges 33

Next