Anyagi Érdekeink, 1869 (2. évfolyam, 16-62. szám)
1869-05-16 / 33. szám
II. évfolyam. Pest, május 16-án 1869. 33. szám. ANYAGI ÉRDEKEINKR6 L' Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatalaz orsz. magyar iparegyesület helységében , Pest, régi szinépület I. emelet. A lapot illető küldemények ide intézendők '____________________^ AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE, Az egyesület megbízásából kiadják: STEINACKER ÖDÖN és MUDRONY SOMA. Megjelen e lap minden vasárnap ElőfizetőMi dlij : nemtag részére egy évre 6 frt félévre 3 „ tagok részére egy évre 4 frt félévre 2 ., Hirdetési dij : 3 hasábos petit soron kint 6 kr. —A 30 krnyi bélyeg illeték külön számittatik. TARTALOM: Alapítsunk iparegyleteket. — A munkás, munkaadó és fogyasztó-közönség egymáshoz való viszonyai. — Hevesmegye gazdasági és iparállapotai. — A felvidéki lenipar kérdéséhez — Ifjabb találmányok és közlemények az ipar teréről. Cserzővargáknál kihasznált cser mint tüzelőszer. Amerikai csizmatalpak. A koczkapadozat előállításának uj módja. Tömnyomásra (stereotyp) szánt betűminták készítése papírból. — Hasznos jegyzetek. Rugonynyomásos fehérneműmángorló. Vegyesek. — Iparegyesületi ügyek. Meghívás. Az országos magyar iparegyesület 3-dik rendes közgyűlése hétfőn, május 24-én délután 6 órakor tartatik meg az egyesület helyiségében (Pest, régi szinépület a színháztér és Deák utcza sarkán I. emelet. A napirendre következő tárgyak vannak kitűzve: 1. Az egyesületnek az 1868-dik évi deczember 29-én tartott közgyűlés óta kifejlet működéséről szóló igazgatósági jelentésnek előterjesztése. 2. A számvizsgáló bizottság jelentése az egyesület megalakulásától az 1868. év végéig terjedő számadások felett. 3. Alelnök és két képviselő bizottsági tag választása. 4. Uj számvizsgáló bizottság választása. 5. Netaláni inditványok tárgyalása. Felkéretnek a t. tagok, hogy a közgyűlésen minél nagyobb számmal megjelenni szíveskedjenek. Pest, 1869. május 8-án. B. Eötvös József, elnök. Alapítsunk iparegyleteket. I. Azon iparos társaink, kik a magas fejlettségű ipar hazájában, Angliában, Francziaországban, Belgiumban, Németországban körültekintettek, bizonyára el lehettek ragadtatva az ott látott csodáktól. S azért előttük nem szükséges hosszasan bizonyítgatnunk, hogy az ipar tekintetében valóban rendkívül messze elmaradtunk az érintett nagyiparos államoktól. Ők maguk legjobban tudják és érzik ezt, és náluk nem is hiányzik az igyekezet, hogy hazánk iparának emelkedését minden kitelhető erejükkel előmozdítsák. De azon iparos társaink is, kiknek nem volt alkalmuk a külföld előmenetelét önszemökkel látniuk, ezer meg ezer tényből meggyőződhetnek arról, hogy iparunk valóban elmaradott. Meggyőződhetnek kézzel foghatólag azon körülményből, hogy a külföldi gyártmányok — hazai iparczikkeink rovására — napról-napra jobban elterjednek Magyarországon. Ez által saját iparczikkeik kerete csökken és a külföldi verseny napról-napra nehezebbé teszi rájuk nézve az elélhetést. Ilyen kézzelfogható bizonyíték feleslegessé tesz minden szóvirágot és hosszú elmefuttatást, mert amit látunk és érezünk, azt tagadni csakugyan nem lehet. Iparunk el van maradva! Ez oly igazság, melyről minden iparos meg lehet győződve, s melynek sajnos valósága önsulylyal nehezedik minden jóravaló iparos lelkére, ki előtt saját jóléte, gyermekei boldogulása és hazánk nagysága becsesel bír. Mindnyájan igen jól tudjuk, hogy ez így nem maradhat ; tudjuk hogy mai nap a szabad-verseny uralkodik, melynek jelszava: „Győzzön a mi jobb!“ És a szabad-verseny megmásíthatlan törvényei szerint az ipar terén a mozdulatlan elmaradottság egyet jelent a megsemmisüléssel. Aki a versenyt kiállani nem bírja, az kénytelen abbahagyni a munkát, mely neki és családjának eddig becsületes kenyeret adott. — Ha előbb-utóbb ezen kényszerűségbe nem akarunk jönni, utol kell érnünk a külföldi művelt nemzeteket, és ez okból az előttünk eddig elzárt uton annál gyorsabban kell előre haladnunk, minél jobban megelőztek mások... Ha meggondoljuk a távolságot , melylyel bennünket például Francziaország vagy Anglia vagy Németország megelőzött, be fogjuk látni, hogy immár osztatlan erővel kell a mulasztásokat helyre hoznunk. A teendők oly megszámlálhatlanok, hogy azokhoz képest egyes emberek buzgalma és tevékenysége csak annyit nyom, mint egy csepp a tengerben. E mulasztások helyre hozatalára az összes iparos osztálynak, sőt az összes nemzetnek közreműködése szükséges 33