Anyagi Érdekeink, 1874 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1874-05-30 / 5. szám
Uj folyam. IV. kötet. Budapest, 1874. május 30. V. füzet. ANYAGI ÉRDEKEINK AZ ORSZÁGOS MAGYAR IPAREGYESÜLET KÖZLÖNYE. Meg jelen havi füzetekben. Szerkeszti: Madrony Soma.. Szerkesztőségi iroda és kiadó-hivatal az orsz. m. iparegyesület helyiségében. Pest, Országút 7. sz. I. emelet Az országos magyar iparegyesület tagjai e lapot ingyen kapják. Nem tagokra nézve az előfizetés egész évre 3 frt., félévre 1 frt. 50 kr. Tartalom általános rész : Évi jelentés az orsz. m. iparegyesület működéséről. — Gyakorlati iparűzés : Uj szerkezetű merítő motora Schmidt Frigyestől. Iparegyesületi ügyek : Összes szakosztályi ülések ápril 28-án, május 1-én. Évi jelentés az országos magyar iparegyesület működéséről. Tisztelt közgyűlés! Az elmúlt év azon évek közé tartozik, melyek hosszú időre emlékezetesek maradnak a hazai ipar történetében. Egyfelől emlékezetessé teszi azt a világ iparának amaz óriás versenye, melynek Bécsben szemtanúi és résztvevői valnak, s melyen a magyar ipar, mint első alkalommal önállólag fellépő tényező, életrevalóságát kétségtelenül bebizonyította. Másrészről emlékezetes, és pedig gyászosan emlékezetes, ez év ama csapások miatt, melyek közgazdaságunkra végzetes sorozatban sulyosultak s iparunk legjobb haladási törekvéseit is a „nagyobb erő“ hatalmával meghiúsították. Az eme csapások által előidézett általános közgazdasági válság elapasztotta azon segédforrásokat, melyekből iparunknak a termelés lendületét feltételező tőke- és hitelbeli segédeszközöket meríteni kellene, míg más részről a vevő és fogyasztó közönség szükségleteinek kényszerű megszorítása általános üzleti pangást hozott létre, mely az ipar majdnem minden ágait kisebb-nagyobb mértékben megbénította. Eme kedvezőtlen viszonyok hatása, mint a társulati és közélet minden ágában, úgy az iparegyesületre nézve is érezhetővé vált. Az egyesületnek a múlt év kezdetén szép eredménynyel megindított terjesztését kedvezőbb idő bekövetkeztéig meg kellett szüntetni, s így nem teljesülhettek a várt anyagi és szellemi gyarapodáshoz kötött remények. Sőt tekintettel a létező sanyarú pénzügyi viszonyokra számos tag, kiknek tagsági kötelezettsége lejárt, indíttatva érezte magát a kilépésre, de legerősebben érezhetővé vált a kedvezőtlen pénzviszonyok hatása a tagsági kötelezettségek hátralékaiban. De más tekintetben épen eme kedvezőtlen közgazdasági viszonyok oly hatással is bírtak, melytől a hazai ipar fejlesztése jót is várhat: mind ama csapások, melyek közgazdaságunkat a legközelebbi múltban érték, kézzelfoghatólag feltüntették helyzetünk követelményeit. Amint egyfelől a Bécsben kitört pénzválság, mindenkit meggyőzhetett arról, hogy az anyagi gyarapodás nem az aranyhegyeket ígérő üzérkedés, hanem egyedül a szorgalmas kitartó munka vagyis az iparosság útján érhető el, úgy más részről az egy-két évi rosztermés nyomán beállt sanyarúság ellenmondást nem tűrő módon bebizonyította, hogy hazánk jelenlegi viszonyai között a mezőgazdaság egymaga nem képes többé a jólét emelkedését, sőt még az ország fenállását sem garantírozni, hogy az ipar emelésére elengedhetlen szükség van nemcsak a művelődés és jólét, hanem az állami pénzügyek szempontjából is. Ha eme nagy tanulságok honfiaink gondolkozásába bevésődnek, ha ennek értelmében a polgárság az iparosság útján keresi boldogulását, s az állami közigazgatás az ipar fejlesztését komoly feladatává teendi, akkor a jelenlegi bármily súlyos, de múló bajok árán oly vívmányt nyerünk, mely hazánk előmenetelének állandó biztosítékát képezendi. Ezen megfontolástól áthatva az igazgatóság nem engedheti át magát iparunk jövőjére nézve a csüggedő reménytelenségnek, sőt inkább szilárdan meg van győződve, hogy minél kedvezőtlenebb körülme-