Apostagi Napló, 1992 (1. évfolyam, 1. szám)

1992-03-15 / 1. szám

2 APOSTAGI NAPLÓ 1992. MÁRCIUS “ 15-dik március, 1848” “Magyar történet múzsája, Vésőd soká nyugodott, Vedd föl azt s örök tábládra Vésd föl ezt a nagy napot!” Petőfi Sándor, az 1848-as forradalom költője 24 órával a “nagy nap” után írta ezeket a sorokat. Ma, 144 évvel a történtek után is szívünket megdobogtatóak és nemzeti öntudatunkat lelkesítőek azok az események, amelyek akkor Pest-Budán történtek. A márciusi ifjak — Petőfi, Jókai, Vasvári — Pilvax kávéházbeli forradalmi beszédei, melyekben a magyar nép akkori jogos követeléseit a 12 pontban megfogalmazták, majd cenzúrát elsöpörve kinyomtatták a szabad magyar sajtó első példányait: a 12 pontot, és a Nemzeti dalt. Felejthetetlen az a lelkesedés, amely ezreket vonzott a Múzeumkertbe, ahol ujjongva, lelkesen hallgatták meg, hogy “Mit kíván a magyar nemzet?”, s ahol a forradalom költője elszavalta mindenkit mozgósító versét: “Talpra, magyar, hí a haza! Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? Ez a kérdés, válasszatok !'" S a nép, a tömegek választottak. Ez a döntés elsöpörte útjából a Habsburg önkényuralom addig bevehetetlennek hitt bástyáit: még aznap meghátrál a Helytartótanács, megnyílnak Táncsics börtönének ajtajai, a “politikai státusfoglyok szabadon bocsáttatnak.” Az elkövetkező napok, hetek eseményei korábban elképzelhetetlen változásokat hoznak: már március 17-én a bécsi császári Udvari Tanács elfogadja a magyar követelések minden lényeges pontját: gróf Batthyány Lajost meghatalmazzák—alakítson magyar kormányt! Alig egy hónap alatt olyan jelentős, törvényben megfogalmazott változások történnek, melyekért korábban évtizedekig hiába küzdöttek az ország reformerei. Április elején V. Ferdinánd király szentesíti a pozsonyi országgyűlésen megalkotott törvénycikkeket a jobbágyfelszabadításról és a független magyar kormányról. Április 11-én berekesztik az utolsó rendi országgyűlést és 14-én Pozsonyból Pestre teszi át székhelyét a kormány. Alapjaiban adottak tehát azok a törvényes lehetőségek amelyeket egy rendszerváltás legfontosabb elemeinek nevezünk Magyarország a feudális középkorból az újkor polgári átalakulás útjára léphet. Közel másfél évbe sűrűsödik ezután mindaz az eseménysor, melyben az első felelős magyar minisztériumnak egyszerre kell megbírkzónia az országépítés, újjászervezés feladataival, valamint szerveznie kell a nemzetet védő szabadságharcot. Petőfi eközben sürget is és figyelmeztet: “Megint beszélünk s csak beszélünk. A nyelv mozog s a kéz pihen. Azt akarják, hogy Magyarország Inkább kofa, mint hős legyen. Dicsőségünknek kardja! csak most Készültél s már a rozsda esz. Meglássátok, maholnap minden Az a kerékvágásba’ lesz. Föl, föl, hazám, előre gyorsan, Megállni félúton kívánsz? Csupán meg van tágítva rajtad, De nincs eltörve még a lánc!” Ezek a múltból hozzánk is szóló szavak 1848 tanulságaira, az akkori eseményeknek a mával való összevetésére is lehetőséget adnak, s ma, a rendszerváltoztatás bonyolult útvesztőiben még csak az első fontos lépéseket megtéve különösen fontos, hogy odafigyeljünk ezekre. Milyen tanulságokra, milyen mának szóló útmutatásokat vehetünk át 1848 történései közül? Hazánk az 1990 - es évi szabad választások előtt és óta végigküzdött és ma is küzdi vértelen forradalmát, mint amilyen 1848 forradalma is volt. Megdöntöttünk — egy nemzet, összefogva, közösen — egy negyven éve ránk nehezedő diktatúrát, kivívtuk ügyetlenségünket és tavaly nyár óta hitünk szerint örökre és végérvényesen felszabadultunk Hol itt a párhuzam 48 - cal? A márciusi ifjak által vezetett tömegek ugyanezt tették, és ne feledjük, a márciusi forradalom is vértelen forradalom volt. Tanulhatunk példájukból akkor is, amikor tudatosan, első lépésként a cenzúra eltörlését és a sajtó szabadságát valósították meg, mert tudták, hogy tömegeket csak akkor tudnak maguk mögé állítani, ha — mai szóval élve — “kommunikálni” tudnak velük. Valós híreket tudnak eljuttatni az igaz szóra váróknak Megvalósította az első felelős magyar minisztérium a jobbágyfelszabadítást, s mi, a kései utódok reméljük hogy a napjainkban végrehajtás alatt levő törvényelnek érvényt szerezve megvalósíthatjuk a XX. század végi "modern jobbágyfelszabadítást". Lehetne tovább is példálózni és párhuzamokat vonni az 1848 - as forradalom és napjaink eseményei között, keresni az egyezőségeket és a különbözőségeket. A legfőbb párhuzamnak, a legfontosabb egyezőségnek 1848 - cal azt tartom, hogy akkor is, most is országépítés kezdődött el. Egy túlhaladott rendszer romjain, sokmindent teljesen előről kezdve kellett, kell felépíteni magunknak egy új országot. 1848-ban — mai szóhasználattal — a “nemzetközi körülmények” ezt az országépítő munkát csak nagyon rövid ideig engedték érvényesülni. Őseinknek vérüket kellett áldozni azért, hogy megőrizhessék függetlenségüket, s a túlerő megfosztotta őket ennek a magasztos feladatnak a megvalósításától. A mi hivatásunk és felelősségünk ma óriási: 1848, majd 1945 és 1956 után most van az a lehetőségünk, hogy egy megkezdett forradalmi folyamatot, egy rendszerváltoztatást végre be is fejezhessünk. Most kell gazdasági életünk és közéletünk múltból ittmaradt—egyre “táguló” — láncait eltörni és lerázni magunkról, “ez a mi dolgunk, s nem is kevés...” Most — Kölcsey szavaival: A HAZA MINDEN ELŐTT ! /Tóth - Szöllős Mihály/ “RÉTEN IS NYÍLIK VIRÁG’’ /Helyi költők verseiből/ Vizi József:/1919-1988/ TAVASZ Zöldell a fű, rét közepén kórót kerget a fürge szél. Zöldül a fűz folyó partján, pattan a rügy a barkafán... Ibolya a part oldalán, hóvirág a bokrok alján, gyűjtögeti kis kosárba öregasszony. Öreg házba kis csokrokat köt belőle, fölvidul a szíve tőle, visszagondol sok tavaszra, emlékeit sorba rakja...