Apostagi Napló, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

______N­ÉVF 1. SZÁM_________________ÁRA: 15.-Ft________ 1993. január APOSTAG KÖZSÉG IDŐSZAKI LAPJA ÚJ ÉVET KEZDÜNK... Az 1993-as “helytörténeti évfordulónaptár"-ban az első “JELES NAP": febr. 5... az 1883. február 5-én, Apostag-Tabántelekpusztán született Nagy Lajos író születésének 110. évfordulója. Mivel lapunk legközelebbi száma február közepén jelenik meg, így “előrehozottan" (és nem utólag) emlékezünk meg az évfordulóról. Nagy Lajos író munkásságának fő műve a “KISKUNHALOM''. Apostag jelenléte a magyar irodalomban. (Falunkról írt művei még: "Tanyai történet", “Alföldi falu", "A falu álarca", "Özvegyasszonyok’", "Favágó János" - "Három boltoskisasszony" kisregény, a nyáron TV-filmet forgattak belőle, melynek bemutatását érdeklődéssel és kíváncsian várjuk - "Falu" - "Az üldözött"... Önéletrajzi írásaiban: "A lázadó ember"-ben és "A menekülő ember"-ben is bőven ír községünkről). Elismerve, hogy az író életműve, annak megítélése, értékelése ellentmondásos, a szülőfalu népe tiszteletteljes főhajtással adózik Nagy Lajosnak, születése 110. évfordu­lóján. Elismerjük, hogy "kétarcú" volt az író viszonya szülőfalujához. Egyetértünk Tarján Tamással, amikor így ír Nagy Lajosról: "...Visszafogott szeretetébe az ostorozó indulat, a személyek és a falu érzékenységét nem tisztelő, haragvó bírálat is belefért. S a falu szintúgy kettősen válaszolt..." Túlzásai, tévedései ellenére nagy írónk javára írjuk humánus gondolkodását, ember­ségét, az öregek, a szenvedők, az elesettek, az üldözöttek melletti kiállását. Tiszteljük, mert következetesen gyűlölte, elítélte az antiszemitizmust, a személyi kultuszt Hitlertől kezdve Sztálinon át Rákosiig. Nem vitatott tény, hogy az elbeszélés, a szociográfiai elemzések kiváló képviselője a magyar irodalomban. Befejezésül idézünk gondolataiból, melyekben meg-megcsillan tehetsége, emberi nagysága a prózaírónak, aki "e táj szülötte"... Az író önmagáról: "Ami engem illet, menthetetlenül megmaradtam tanyai gyereknek, egy magányos szegényasszony neveletlen fiának...” írói "hitvallásáról": "Szándékom nem volt más, mint megmutatni a társadalmat, az életet és annak problémáit, mindig az igazságos változtatásért küzdve...” “Nem lehet az emberről és a társadalomról írni ítélet nélkül...” "Nem hiszek a közömbösöknek, sunyi kibúvás a közömbösség az igazság nyílt akarása alól...” Az együttérzésről, emberszeretetről: "...ha az egyik ember bántja a másikat én ellenállhatatlanul és mindörökké annak a pártján állok, akit bántanak..." "...az embernek lelki szükséglete valamit, valakit, valakiket szeretni..." Petőfiről: "...Rokonléleknek érzem magam Petőfivel,­­ a kicsiny is rokonlélek lehet naggyal,­­ szülőföldünk emlékeiből fakadó érzésünk egy és ugyanaz. (Folytatás a 2. oldalon) 1883. febr. 5. Apostag Tabántelek puszta Spáring Margit: NAGY LAJOS EMLÉKÉRE (Emléktábla avatásra) Most, amikor nevednek állítunk emléket, “naív rímfaragó”, — idézem emléked: vaksin botladozó, avatatlan rímmel, műveid sorolom forrósodó szívvel... Sáros, poros falunk határában, tanyán, — hol cselédsors fészkét ölelte a magány, — jöttél közénk, láttad meg először a Napot, nem sejtette senki ragyogó holnapod... Nem sejthettük azt mi, homokhalmok népe, hogy Te leszel, — aki a szívébe vésve nincstelenek sorsát, — érettük szót emel, — kit gazdag szelleme egykor fölénk emel... És most büszkén nézzük műveidnek sorát! Itt ringatta a múlt élted gyermekkorát... Úgy tértél be hozzánk, mint aki hazaér, lelkesedni tudtál bús “Kiskunhalomér”... Könyveid glédája, mint veretlen osztag fölmutatja neved, kis falunk, Apostag... Lehullik a lepel, meghajlik a zászló, a Rád emlékezést ne zavarja más szó! (Spáring Margitnak többször vendége volt az író, aki elismeréssel szólt Margit néni több verséről.)

Next

/
Thumbnails
Contents