Apostagi Napló, 1993 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1993-01-01 / 1. szám

4 APOSTAGI NAPLÓ 1993. január “APOSTAGINAK VALLJA MAGÁT...” (Rovatvezető: Bábuénk Pál) Kiss Jenő, aki a kunszentmiklósi MÁV pályaudvar forgalom-irányítója (főfelügyelői rangban) 1937-ben szü­letett Apostagon, a Duna utcában, Kiss Jenő kovács­mester és gépész fiaként. 32 éve él Kunszentmiklóson úgy, hogy szabadidejét szinte teljes mértékben Aposta­gon tölti. Felesége, felnőtt lánya, katonai szolgálatot tel­jesítő fia, 2 éves fiúunokája jelenti a családi “hátteret”. Az apostagi általános iskola “öregdiák”-találkozóin többször is “megvallotta” szülőfaluja iránti szeretetét, frappánsan idézte fel kisiskolás korának Apostaghoz kö­tődő emlékeit. Édesapja a falu lakói által tisztelt és szeretett kovácsmester (cséplőgép-tulajdonos és gépész) népszerű alakja volt az 1930-as évek Apostagjának. (Sok­szor megfordultam Kiss Jenő bácsi, Duna utcai kovács­­műhelyében: ekevasat vittem élesíteni. Sajátos hangulata volt ennek a műhelynek. Az izzó parázs között felizzott ekevas az üllőre került, majd a mester és segédje — ritmikusan táncoltatva a kalapácsokat — tűni, formál­ni, laposítani, élesíteni kezdték az izzó ekevasat. A kala­pácsok zenéjének egy sistergés vetett véget (vasfogóval vizes dézsába mártotta a mester — lehűtés céljából — a megmunkált vasat.) No, de adjuk át a szót a mester vasutas fiának, akit szüleinek az öreghegyi temetőben domborodó sírhalma ideköt ehhez a poros, sáros, kiskunsági faluhoz. Két vonat között a következőket mondja: —Miért lehet szeretni Apostagot? — Sok szállal kötődöm szülőfalumhoz. Én még el­mondhatom, hogy nekem van szülőházam. Meg tudom mutatni gyermekeimnek, unokáimnak: “Ebben a ház­ban születtem, ebben gyerekeskedtem!” Kinek ne volna a gyerekkora szép, akármilyen volt. Márpedig a 40-es, 50-es éveket általában nem mondhatom vidámnak. Gon­doljunk csak az árvízre, a háborúra és az utánuk követ­kező időszakokra. Mindezekről igen hosszasan lehetne szólni. Általában az emlékek miatt szereti az ember a szülőfaluját. — A gázprogram megvalósulása után szerinted mivel kellene folytatni a falufejlesztést?Mi lenne az a fejlesztési “akció”, amelyben— lehetőségeid szerint— Te is szívesen részt vennél? — A község szebbé tételével. Az utcák további fásításá­val, tisztántartásával. 1947-ben az iskolások gesztenye­fákat ültettek. (Az óvoda sarkán álló tölgy is akkor lett ültetve). Ez a közeljövőben is megoldható lenne (önkor­mányzati segítséggel). Sok mindenre kellene a pénz jól tudom, de széleskörű lakossági támogatással elérhető lenne, hogy szebb legyen a falu. Gondolni kell az “EXPO”­­ra is: zsinagógánk jobb propagálásával valószínűleg kül­földi turisták is ellátogatnának Apostagra. — Bár a szárazföldi közlekedést szolgálod, mégis meg­kérdezlek: mi a véleményed egy Dömsöd-Dunaföldvár dunai kishajó-járat beindításáról? (Ezt már 1896-ban szorgalmazta az akkori községi képviselő-testület). Feltétlenül helyeslem. Nem a Dunaújvárosba való munkába járási, inkább a kirándulási lehetőségek mi­att. (Dunaújváros, Dunaföldvár). Sok gyerek legfeljebb a Balatonon találkozik már csak személyszállító hajóval. (Meg kell kérdezni a tanulóifjúságot!) — Tudjuk “farmerkedni” szoktál szabadidődben az apostagi határban. Mit tudnál javasolni az apostagi ba­rack-, meggy-, általában a gyümölcsértékesítéssel kap­csolatban? — Mindenáron kiiktatni a termelő és fogyasztó között mindenkit, akit csak lehet! Ennek módja szerintem vala­milyen fogyasztói, értékesítési szövetkezet lenne. (Az árutermelők szövetkezete.) A szövetkezetbe tömörült gazdák, gyümölcstermelők nagyobb városokban, üdülő­helyeken folyamatosan működtetnének a szezonban el­árusítóhelyeket. Forgalmi jutalékkal díjazott eladókkal. (Ezt a javaslatot a nemrég alakult “Gazdakör” vezetősé­gének figyelmébe ajánljuk! Szerk.) — Ha már “szót” kaptál van-e egyéb közérdekű vélemé­nyed, javaslatod? — Az apostagiak igencsak békességben élnek egymás­sal. Hogy ez továbbra is így maradjon, alaposan fontolják meg az illetékesek, hogy kiket engednek letelepedni a faluban. Bármilyen kényes téma is ez, fontos, mert sok utólagos kellemetlenségtől lehet megmenteni a falukö­zösséget. (Ezt kunszentmiklósi tapasztalatok alapján mondom). Megismétlem: fásítani, parkosítani kell szülő­falumat! — Köszönjük az interjút! ! « "XIrTEOt IS WILI9C Vl%AQ../’ Helyi költők verseiből DISZNÓÖLÉS Dermedt téli tájon, fagyos hajnalokon Kucsmások topognak havas udvarokon... Visítás innen is, visítás onnan is: Hízók visítanak és nem a kis Maris! Gazdáram a böllért törköllyel bíztatja, Ködmönös legények markában disznaja... A böllér nem sokat teketóriázik: Szúr, pörköl, széthasít, iszik, "el nem ázik", Mivel, hogy felelős hurkáért, kolbászért, A zsírnak­ valóért, gömböcért, sonkáért... Gazdasszonyunknak is mosolygós a képe: Májleves, pecsenye készül ma ebédre!... Csömöri Lajos (1878-1962)

Next