Apostagi Napló, 1995 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1995-01-01 / 1. szám
IV ÉVF. 1. SZÁM ÁRA: 20.- Ft 1995. január Emlékek 1994-ből („Szabálytalan leltározás”) Minden tovatűnt perc már a múltat gyarapítja. Az elbúcsúztatott 1994-es esztendő történései, eseményei, létesítményei és befejezett folyamatai a helytörténeti közelmúlt részévé váltak. Ha szólunk róluk, az már emlékezés. Emlékezni annyi, mint felidézni, számba venni (leltározni) egy-egy időszak eseményeinek megőrzött mozzanatait. Személyek, dolgok is képezhetik a visszaemlékezés tárgyát. Mindenkinek más és más rögződött az emlékezetében az elmúlt 365 napból. (A visszaemlékezés tehát nagyon is egyéni.) Az emlékek garmadáját lehet rendezni időbeli és fontossági sorrend szerint. Megpróbáltam összeállítani az 1994-es év vázlatos krónikáját. (Sorra vettem az általam fontosnak minősített eseményeket. Kiderült, hogy lapunk korlátozott terjedelme nem teszi lehetővé a minősítés, méltatás nélküli felsorolásukat sem.) Elvetettem hát a szabályos leltárbavételt, a könyvelési előírásokat. Ezek helyett inkább kiragadom — egyéni válogatással — az emlékek garmadájából azt, ami megmaradt bennem 1994-ből (inkább érzelmi, mint értelmi megközelítés alapján). 1994 javára írom, hogy családi otthonomban élvezhettem (az automatikusan vezényelt) földgázfűtés előnyeit. (Örömömet persze folyamatosan „rongálták” az előrejelzések: „1995-ben majd elveszik a kedvedet, ha fölemelik a gáz árát”.) Jólesően gondolok az Apostagiak Baráti Körének rendezvényeire, kirándulásaira, a lelkes nótaköri „dalostársak”ra, a hangulatos próbákra, szereplésekre. Meghatódva, örömmel emlékszem vissza az egyre csinosodó központi parkban felállított 1848/49-es szabadságharc apostagi résztvevői emlékművének felavatására, az augusztus 20-i emléktáblaavatásokra, az ebben a témakörben már régóta esedékes adósságaink törlesztésére. (A dunapentelei áldozatokat idéző emlékünnepségre.) Nagyszerű élményt jelentett sokunk számára az új orvosi rendelő felavatása, „birtokbavétele”. Nagy hatással volt rám a Szent Istvánnapi esti ünnepség, bensőséges hangulatával, kultúrműsorával. Ismét fogadhattuk székelyföldi testvérközségünkből hozzánk látogató székely testvéreinket (két ízben is). Fiataljainknak és mindazoknak az apostagiaknak, akik először utaztak Erdélybe — bizonyára felejthetetlen élményt jelentett a csíkmadarasi kirándulás. Sok igényesen rendezett, színvonalas rendezvényen vehettünk részt a Faluházban. (Zeneiskolások koncertje, festmények kiállítása, karácsonyi ünnepségek.) Jól sikerült szüreti felvonulásban gyönyörködhettünk. Mindjárt 1994 első munkanapján nagy öröm ért: tagja lehettem annak az önkormányzati kezdeményezés keretében kiküldött „delegáció”-nak, melyet én „jószolgálati küldöttség”-nek neveztem el — amelyik ajándékkosárral kereste fel a falu 3 legidősebb polgárát. A falu lakóinak örömére szolgált minden olyan építkezés, renoválás, felújítás, mely a községfejlesztés körébe sorolható, pl. — 3 kivételtől eltekintve — 1994-ben minden önkormányzati intézményben megvalósult a földgázfűtés. (Mindhárom egyházközség kapott 25 eFt községi önkormányzati hozzájárulást gáz bevezetésre.) Külső-belső tatarozásra került a községháza, a postaépület, elkészült a községi szennyvíztisztítómű csatornahálózat engedélyezési terve, kialakításra került a digitális telefonközpont elhelyezésére szolgáló terület a posta udvarában, az if(Folytatás a 2. oldalon) BÚÉK IWS! Újévi köszöntő (Dunántúli népköltés) (részletek) Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben! Jobb időt, mint tavaly vót; Jó tavaszt, őszt, telet, nyárt, Jó termést és jó vásárt! (...) Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Zsíros esőt, kövér hót, Bő aratást, szüretet; Egészséget, jókedvet! Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Drága jó bort, olcsó sót, Jó kenyeret, szalonnát, 12 hónapon át!... (...) Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben: Vegye el mind a nem jót; Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg Ez új esztendőben! Tél a határban (Fotó: Ladóczkiné Ötvös Erzsébet)