Apostagi Napló, 1997 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-01 / 1. szám
2 Tisztességes segítő szándékunk megvalósításához viszont szükséges a lakosság bizalma, a valóság feltárása és kinyilvánítása, a becsületes magatartás. Községünk közösségi ügyei tekintetében eredményes évet zártunk, az intézmények biztonságos üzemeltetésével, a község működésének biztosításával, a telefonfejlesztési program sikeres befejezésével, a gázvagyon sikeres értékesítésével, a kerékpárút megépítésével, az Idősek Klubja építésének időarányos elvégzésével; összefoglalva: az önkormányzati ellátási kötelezettség teljesítésével. 1997-ben fokozott feladatunk a lakosság egyéni boldogulásának elősegítése, a meglévő munkahelyek megőrzésével, esetleg új munkahelyek létesítésével. További alapfeladat az önkormányzati intézmények biztonságos működtetése, a község - lehetőség szerinti - fejlesztése. A fejlesztési feladatok sorába tartozik az Idősek Klubja építésének befejezése, buszmegállók telepítése és a szennyvíztisztítómű és csatornázás kivitelezésének beindítása. A szennyvíz-programot pályázati forrásokból, a gázvagyon értékesítéséből befolyt bevételből és a társulati érdekeltségi hozzájárulásból tervezzük megvalósítani. Köszönöm az eddigi fejlesztési feladatok megvalósítása során tanúsított türelmüket, támogató segítségüket. Kérem, hogy a jövőben is segítsenek aktív részvétellel, kritikus tanácsokkal. Tisztelettel: Szabó József, polgármester APOSTAGI NAPLÓ 1997. január „Csak a szépre emlékezem" Emlékek 1996-ból: A „szép” jelző helyett inkább a „kedves” a megfelelő. Annyi aggasztó gond, probléma van mai életünkben. Sok a lehangoló jelenség, információ naponta. Kedélyünk javítására hasznos tehát felidézni az elmúlt év, számunkra örömet szerző, kedves hangulatot hordozó mozzanatait, mert minden korú ellenére, derűs perceink is voltak. Jómagam listát készítettem tavalyi derűs élményeimről. Latolgattam, melyikről érdemes bővebben szólni. Nem időrendben, nem rangsorolva, csak úgy, ahogy felmerülnek emlékezetemben. Pl. Sok idegeskedés, bosszankodás, feszült várakozás után február 5-én megszólalt lakásunkban a vezetékes telefon. Nagy élmény volt a távoli rokonokat, ismerősöket felhívni, közölni velük a telefonszámunkat. Kedves élmény volt számomra, hogy összefűzve megjelentek az általam összeállított „Helytörténeti Füzetek” (külföldre is került belőle néhány példány, Budapestről is kaptam elismerő jelzéseket). Örültem annak is, hogy augusztus 19- én a millecentenáriumi ünnepség keretében, a falu kulturális életét segítő munkámért jutalmat vehettem át polgármesterünktől. Kedves emlékem marad ez a könyv, Nagy Lajos harmadik művének díszkiadása. Kedves emlékeim közé soroltam az Idősek Klubjának szervezésében lebonyolított társasutazásokat, kirándulásokat, a Szépművészeti Múzeum kiállításának és a Nemzeti Múzeumban az „Őseinket felhozod” címen rendezett honfoglalási emlékkiállítás megtekintését. Mindig élmény számomra a Margitsziget - kétszer is jártam tavaly a szigeten. Egyszer nyugdíjas sorstársaimmal, másodszor az unokámmal. (Kedves volt az esztergomi kirándulás is.) A felsorolás végére hagytam, de írhattam volna az elejére is, az ABAK dalkör heti összejöveteleit, próbáit, a szereplésekre való felkészülést, a dalok, nóták kiválasztását, betanulását. Ennek - mármint az ABAK nótakört idéző tarka, színes emlékfüzérnek - voltak élénken csillogó, és halványabban villódzó gyöngyszemei, de mindenképpen kedvesek a számomra. (Különösen az évadzárónak számító két baráti rendezvény: az ABAK-vacsora és dalostársaim zártkörű összejövetele.) Mosolyra fakadok, amikor eszembe jut, hogy dalkörünk meghívást kapott Garbaczné Mancika születésnapi fogadására, a Szélmalom tanyára. Dalostársaimmal lelkesen nótáztunk a tévés forgatócsoport kamerája előtt. Abban a reményben, hogy megismeri az ország majd - a „Magyarországról jövök kamerával” műsorának sugárzása során -, milyen szépen énekelnek, hogyan is mulatnak az apostagi ABAK dalkörösei. Amint az köztudott, az adásból kivágták nótázásunkat. Manci néni a magnóról hallatszó Lagzi Lajcsi lakodalmas rockzenéjére „ropta” a táncot. Ezzel zárom is a tavalyi örömszerző mozzanatok további felidézését, megadva a lehetőséget, hogy mások is elmondhassák, mire emlékeznek vissza szívesen 1996-ból. B. P. Munkatársunk - felkérésünkre - nyilatkoztatott 11 apostagi lakost. A körkérdésre adott válaszok sokrétűek, változatosak. Jellemzi a megnyilatkozásokat, hogy többnyire az életkörülmények, a családi közösségek örömeit, változásait, társadalmunk átmeneti időszakának vegyes életérzéseit tükrözik. A válaszadók csak úgy járultak hozzá 1996-os emlékeik közléséhez, ha nevük kezdőbetűit sem írjuk ki. Körkérdés: Mi volt az Ön legkedvesebb emléke 1996-ból? - A legkedvesebb emlékem az elmúlt évről, hogy megvolt az eljegyzésem és készülünk - most már közösen -, az élet hátralévő éveire, amelyeket közösen szeretnénk megélni... - Az én legkedvesebb emlékem, hogy a fiam megnősült, létrejött egy új család, amikor tudom, segítem őket... - Nekem az volt a legcsodálatosabb, hogy végre kimondták a válást, és most azzal élek, akit választottam... - Mi volt a szép az elmúlt évben? Számomra az, hogy van még munkahelyem, szívesen járok dolgozni, mert ráadásul mégis éri... - Röviden válaszolok, van még tető a fejünk felett... -Megszületett 1996-ban a nagyon várt - és sokára lett - kisunoka, aki teljes egészében meg tudta változtatni életfelfogásunkat. - Leszerelt a fiam és kiegészült a család. - Az, hogy a balesetem után felépültem és most újra egészségesnek érezhetem magam... - Számomra óriási nagy dolog, ami velem történt; leszoktam az italról! - legalábbis még a mai napig ez így igaz. Azóta megismernek az emberek, másként fogom fel én is az életet, érzek felelősségtudatot és kapcsolatom a szorosan és tágabban értelmezett környezetemmel rendeződött... - Vállalkozásom nem csődölt be... - Tovább sikerült építeni családi házunkat, melybe remélem egyszer sikerül beköltöznünk. A válaszokat összegyűjtötte és rendezte: Pesthy Imre