Apostagi Napló, 1999 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1999-01-01 / 1. szám

2 apostagiaknak és a környező települések lakóinak, boldogulá­suk jelentős elősegítésére. A ter­vek megvalósíthatók, a nehézsé­gek leküzdhetők, ha van az em­berek között megértés, bizalom, jó szándék és szeretet. Hitem sze­rint az apostagiak többségében megvannak az áhított tulajdonsá­gok, vagyis képesek vagyunk a sikerre, az életminőségünk javítá­sára. Az új esztendőhöz új remé­nyeket, megújuló hitet kívánok mindenkinek. Kívánom, hogy teljesüljenek Nagy László költő „Adjon az Isten” című versében foglalt alábbi kívánságok. Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét, üres vékámba gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ­­ küldjön, hogy hitem széjjel ne dűljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet­nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. Tisztelettel: Szabó József polgármester Megemlékezés December 23-án a képviselő-testület tagjainak és az áldozatok hozzátarto­zói, leszármazottai jelenlétében koszorúzás volt az emléktáblánál. A község gyásznapjának 55. évfordulóján Mohácsi József református lelkész emlékezett meg a második világháború 38 civil áldozatáról, akiket fegyveres erőszakkal a frontvonalba hajtottak, imát mondott értük. Ezután került sor az önkormányzat és a Baráti Kör koszorúinak elhelyezésére. A rendezvény mind a két általános iskolai tanuló szavalatát, mind a lelkészi megemlékezést, mind a megjelentek számát tekintve méltó volt az 1944. december 24-i tragédia emlékének hagyományos felidézésére. APOSTAGI NAPLÓ 1999. január Emlékezzünk 1848-ra 150 évvel ezelőtt történt 1849. január 1-jén megkezdődött Pest és Buda kiüríté­se. Ezalatt Erdélyben tovább folyt Bemnek Debrecent és Nagyváradot biztosító hadjárata. Bem, miután kettésza­kította a császári hadsereget január 2-án Tihucánál megverte Urbán seregét és fel­szabadította Észak-Erdélyt. Az országgyűlés küldöttsé­gét Windischgraetz nem volt hajlandó elismerni. Közöl­te, hogy feltétel nélküli meghódolást követel és folytatta előnyomulását. Január 4-én Görgey csapatai Vác felé elhagyták Pestet, ahová az osztrák seregek január 5-én nyomultak be. Windischgraetz az egész országra kiterjedő katonai dik­tatúrát rendelt el, és megkezdte az elfogatásokat. (Elfo­gatta az első magyar független miniszterelnököt Batthy­ányi is. Görgey­­ még a január 2-i haditanácsban keresz­tülvitte, hogy a magyar sereget kettéosztották. Az ő se­regtestét Vác felé indították, hogy a­ Duna bal partján nyomuljon Komáromig, s fenyegesse átkarolással az osztrák sereget. Perczelt Szolnok felé küldték. Görgey nem hajtotta végre a tervet. Január 5-én Vácott nyilatkozatot tett közzé, melyben kijelentette, hogy az áprilisi törvények híve. A Honvé­delmi Bizottmánytól nem fogad el utasításokat, csak a törvényes hadügyminisztertől. Csak akkor teszi le a fegyvert, ha az osztrákok elismerik az alkotmányt és a tisztikart nem büntetik. A nyilatkozat kiadása után pedig nem nyugatra tört, hanem hogy biztosítsa seregét, s ki­­kényszerítse a béketárgyalásokat, északra, a bányaváro­sokba nyomult. Görgey akciójával egyidejűleg Debre­cenben, az országgyűlésen először lépett fel nyíltan. Január 13-án a békepárt képviselői azt javasolták, hogy folytatni kell a tárgyalásokat Windischgraetz tábornagy­­gyal. A többség elutasította ezt a kísérletet. A baloldali Egyenlőségi Társulat vezetői elhatározták, hogy fellép­nek a békepárt tevékenysége ellen. Január 22-én javasol­ták, hogy azon képviselők helyett, akik nem mennek el (február 10-ig) Debrecenbe, másokat válasszanak. Az országgyűlés el is fogadta ezt a javaslatot. Bem erdélyi győzelmeinek hírére a háromszéki felkelés ismét föllán­golt. Székelyföld jelentős részét megtisztították a csá­szári csapatoktól majd, január 13-án Bem bevonult Marosvásárhelyre. Január 17-én megverte Puchner seregeit Gálfalvánál, s Nagyszebenig nyomta vissza csapatait. Bem ezután - helytelenül - nem várta be a székely felkelőket, hanem támadást indított Nagyszeben ellen, de ezt Puchner visszaverte. Bem január 24-én Szelindeknél visszaverte ugyan Puchner támadását, mégis Vízaknáig kellett visszavonulnia, hogy bevárja a székely erősítést. Windischgraetz, mi­után Pesten berendezkedett, sikereitől elbizakodva, nem nyomult Debrecenig - amiben a népfölkelőknek és a Szolnokot visszafoglaló Perczelnek is volt bizonyos sze­rek­e - hanem szétszórta seregét. Úgy vélte, hogy Gör­gey le fogja tenni a fegyvert. (Föl is szólította erre.) Január 28-án Görgey azonban elutasította ezt az ajánla­tot és a váci nyilatkozatot küldte el a tábornagynak. Windischgraetz nem válaszolt. Apostag község polgármesterétől Tisztelt önkormányzati munkatársaim, apostagi polgárok! Az Apostagért Közalapítvány Kuratóriuma képviseletében ezúton is köszönöm az 1998. évi egyedi támogatásaikat és a sze­mélyijövedelemadójuk (SZJA) felajánlott 1 %-át. A Közalapítvány a rendelkezésére álló keretet - teljes egészé­ben - Apostag község közfeladatai megvalósítása támogatására fordítottuk­­idősek és gyermekek programjai­, és a polgárőrség te­vékenysége támogatására, csíkmadarasi néptáncegyüttes támoga­tására, a legjobb eredményt elért tanulók díjazására, sporte­gyesület programja támogatására.) Felkérem Önöket, hogy az 1998. évi adóbevallásukban az SZJA 1 %-át ajánlják fel az Apostagért Közalapítványnak, (adószáma: 18347023-1-03.) Üdvözlettel: Szabó József polgármester Ami a decemberi létszámunkból kimaradt SKarÁCSONYI KONCERT 1998. december 19-én 17 órakor kezdődött a Zsinagógában a karácsonyi koncert. Az apostagiak kedves barátja, ismerőse, Telekiné Rábai Melinda tanárnő, gyermekei és tanítványai örvendeztettek meg bennünket. A ka­rácsonyi díszbe öltöztetett zsinagógában gyertyafény világánál karácsonyi énekek csendültek fel. Majd Ady Endre: „Kis karácsonyi ének” című verse nyitotta meg az előadást. Zongorán játszott Teleki Gergő, aki a Zeneakadémia legfiatalabb növen­déke. Gyönyörű dallamokat „csalt ki” a zongorából. Nekem legjobban Liszt:­­Magyar táncok” című műve tetszett. Két fuvolaszólót is hallhattunk. Énekszámok, zongoradarabok követték egymást. Igen tartalmas, mély, sze­retetteljes érzéseket kiváltó zenei élményben volt részünk. Nagyon köszön­jük az előadóknak, a szervezőknek odaadó munkájukat. Szeretnénk a jövőben is látni, hallani ilyen kiváló koncertet. .. T . - J M N­agy Istvánné tanár

Next