Apostagi Napló, 2000 (9. évfolyam, 1-12. szám)

2000-01-01 / 1. szám

IX. ÉVF. 1. SZÁM APOSTAG KÖZSÉG IDŐSZAKI LAPJA ÁRA: 35.-Ft 2000. január Újévi köszöntő! Tisztelt Apostagiak! Önkormányzatunk képviselő-testülete, az apostagi közszolgálatban dolgozó munkatár­sak és a magam nevében tisztelettel köszön­töm Önöket az új esztendőben. Magunk mögött hagyva az 1900-as évek utolsó esztendejét, az ősi gyakorlatnak megfe­lelően számvetést kell tennünk. Mit hagyunk magunk mögött, és mit viszünk az új évezred­be. A számvetés különböző szintű lehet, sze­mélyes és közösségi, ugyanakkor lehet részle­tes és kevésbé részletes. Bármilyen tartalmú értékelés egyben közös, vagyis abban, hogy nem lehet teljes. Éppen ezért az alábbi - Apostagra vonatko­zó - közösségi számvetésemtől se várják a tel­jességet, mivel én is csak azt remélem, hogy írásom többsége a lakosság többségének véle­ményével találkozik. A XX. századot érintő számvetésnél az első 50 évre vonatkozóan a ránk maradt emlékek­re, a második 50 évnél már személyes élmé­nyekre is hagyatkozhatunk. A magam korúak, amikor a XX. század első éveire gondolunk, leginkább nagyszüleink fi­atal kora, szüleink gyermekkora jut eszünkbe, az akkor készült fotókról ránktekintő ruhák­ban, családi összetartozásban, ünnepélyes megjelenéssel. Az évszázadot indító idilli évek emlékeibe robban az I. világháború szörnyűséggel teli véres valósága, az értelmetlenül elveszett 52 fő apostagi áldozat emlékével, a szinte férfi nélkül maradt község hétköznapjai megpró­báltatásaival. Őseink, szeretteink elvesztésén túl, a sokat szenvedett népünket sorozatban érték a súlyosnál súlyosabb megrázkódtatá­sok. Az 1918-as biztató polgári átalakulás gyengeségeit kihasználva beindult a vöröster­ror, majd a „Lenin-fiúk” működését büntető statáriális viszonyok, valamint a hazánk törté­netének legsúlyosabb csapásaként követke­zett a TRIANONI BÉKEDIKTÁTUM által elrendelt országcsonkítás. Magyarország „egy tollvonással” elvesztet­te a területének 2/3-át. Máig és még nagyon sokáig fájó sérelem érte a magyarságot. Vajon mikor gyógyulnak be a sebek, és kik lesznek azok, akik képesek lesznek a gyógyításra? A szenvedések nem szűntek. A vörösterrort felváltó fehérterror fenyegetettsége szilenci­­umra intette a haladó erőket. A gazdasági fej­lődés folyamatát megtörő 30-as évekbeli vi­lágválság után egy rövid évtizeddel máris itt volt őseink nyakán az újabb veszedelem, a fa­sizmus és a mindjobban elburjánzó kommu­nizmus. E szélsőségek csatája „áldásaként” kitört a II. világháború, megtörtént a nemzet­közi környezetünk újrafelosztása, amiből ismét vesztesen került ki sokat szenvedett népünk. A háborúban elszenvedett veszteségeink sora végtelen. Mi apostagiak is sokat veszítet­tünk. Mindenekelőtt a legnagyobb veszteség volt a szeretteink elvesztése. A háborúban meghalt 42 fő, egyéb háborús események áldozata lett 5 fő, az oroszok által kényszermunkára hajtottak közül repülőtáma­dás áldozata lett (1944. december 24-én dél­után) 38 fő, 142 apostagi zsidó vallású lakost koncentrációs táborba hajtottak, akik közül 6 fő tért vissza. Hajtsuk meg fejünket, gyászoljuk az áldo­zatokat, és soha ne felejtsük emléküket. 1948-ig, az ún. fordulat évéig volt esély az európai kultúra megőrzését és az emberi alkotó­készség kibontakozását lehetővé tevő polgári társadalom kialakítására, illetve megőrzésére. Sajnos a szovjet fegyverek segítségével is­mét hatalomra jutott a „gonosz”, Rákosi Má­tyás és népnyomorító köre képében. A falusi paraszt­emberek szenvedései és rettegései so­ha nem tapasztalt szintre emelkedtek. A község nyakára ültetett sötét lelkű embe­rek örömüket és szórakozásukat lelték a sa­nyargatásban, a megfélemlítésben. Mindez 1956-ig folyt, amikor ismét talpraállt a ma­gyarság. Forradalmi lépésekkel térdre kény­szerítette - még, ha csak néhány napra is - a kommunizmus jelképének tekintett Vörös Hadsereget. A túlerő és a nyugati hatalmak érdektelen­sége következtében csatát vesztettünk. Igen, csak csatát vesztettünk, de háborút nem! - mivel a háborút 1990-ben megnyer­tük. A következtetés és az 1990-es rendszervál­tozás eredményesnek történő értékelését nyil­ván sokan vitatják. Ennek jogosságát nehezen lehetne vitatni, hiszen a rendszerváltozást kí­sérő tulajdonjogváltozás, a piaci viszonyok érvényesülése nagyon sok hordalékkal jár, ami esetenként súlyosan érintheti az egyéneket. Mindezek ellenére a történelmi tapasztala­tok bizonyító erejével állítható, hogy csak a magántulajdonra, a működő piaci viszonyok­ra és az emberek felelősséggel vállalt alkotó tevékenysége érvényesülésére, valamint az önhibán kívüli okokból ténylegesen rászorul­tak megsegítését gyakorló szolidaritási rend­szerre épülő polgári társadalomban találhatja meg sokat szenvedett népünk a boldogulását, az emberhez méltó tisztes életet. Apostag lakói előtt is nyitva az érvényesü­lés lehetősége. Ne riadjanak vissza a napi ne­hézségektől. Gondoljanak a II. világháború előtt és az 50-es években élőkre, családfenn­tartókra. Az ő hitük és kitartásuk, önfenntar­tásra, gyarapodásra való törekvésük kell ma is. Ne legyenek passzív követői az esemé­nyeknek, mert a ma is folyó gazdasági (tulaj­donjogi) átalakulás vesztesei lehetnek. Gyermekeink, unokáink, a község jövője érdekében, folytassuk együtt közös megértés­sel szeretett községünk fejlesztését, ne hanya­goljuk el erkölcsi és jogi állampolgári kötele­zettségeinket. Lépjünk fel együtt az élőskö­dőkkel szemben, akik javaink megszerzése érdekében valótlanságokat, rémhíreket ter­jesztve megfélemlítésben tartják az egyszerű tájékozatlan lakosokat. A nyilvánosság erejével lépjünk fel a köz­ségünk szerény javait nem tisztelőkkel, a jö­vedelmüket eltitkoló, ugyanakkor úri módon élő és mindezek után arcátlanul segélyért fo­lyamodókkal szemben. Nem vállalhatjuk a felelőtlenek terheit! A Tavasz utcai 280 fm vízhálózat kivételé­vel a község teljes (víz, villany, gáz, telefon, szennyvíz) közművesítése befejeződött. Kívánom, hogy használják örömükre e kor­szerű közműveket. A számvetésben szereplő megpróbáltatások után, a XXI. század küszöbén kívánok min­denkinek boldogságot, egészséget sok-sok családi és apostagi örömöt. Tisztelettel: Szabó József polgármester

Next

/
Thumbnails
Contents