Apostagi Napló, 2002 (11. évfolyam, 1-12. szám)

2002-01-01 / 1. szám

2002. január APOSTAGI NAPLÓ A Ladik Ifjúsági Egyesület jubileumi rendezvényei November 30-ára meghívót kaptak. A 10 éves Egyesület kedves hangú invitálásához még köszönet is kapcsolódott. A 10 éves Ladik Ifjúsági Egyesület fogadást adott a római katolikus Közösségi Házban. Az ünnepi rendezvénysorozat első felvonása (elnézést a kifejezésért) még tartott, amikor a 19 órai kezdetű fogadásra érkeztek a meghívottak. (Nem írom, hogy felnőttek, mert kedves fiataljaink zöme is felnőttnek számít már.) Számomra az első meglepetés: milyen sok vidám fiatal jött össze. Telt ház volt. Azok kaptak meghívást, akik a 10 év alatt az Ifjúsági Egyesületben serdültek felnőtté,­­ifj. Valaczka János elnök elmondta, sokan nem jöttek el a meghívottak közül. Érkezésemkor mókás bemutatkozás folyt éppen: párok alakultak, akik szerepet cserélve egymás jellemzését, sajátosságait mondták el, derültséget keltve. Szórakoztatóan érdekes játék volt. Nagyon hangulatos, derűs hangvételű volt az elnöki beszámoló, a 10 év áttekin­tése. Mára bizonyossá vált, hogy a 10 évvel ezelőtti kezdeményezés regionális keresztény ifjúsági mozgalommá terebélyesedett. Dokumentum értékű videofilmet is láthattunk: mozgóképes összefoglalót megmozdulá­sokról, rendezvényekről, ünnepségekről, a cserkész­csapat táborozásairól. Láthattuk az egykori aktivistákat, kikből az idők során az Egyesület vezetőségi tagjai lettek. Köszöntötte a jubiláló fiatalokat Mészáros József atya (börtönpasztorizációs lelkész) aki annak idején, mint kunszentmiklósi plébános sok segítséget nyújtott az alakuló szerveződő Egyesületnek. Szabó József polgármester elismerését fejezte ki a Ladik Egyesület fiatalokat szervező, nevelő ténykedéséért, gratulált a vezetőknek, az ünneplő fiataloknak. Kedves színfoltja, mozzanata volt a rendezvénynek az ünnepi torta behozatala, szét­osztása. A legfiatalabbaktól az idősekig mindenki jól érezte magát. A rendezvény­sorozat II. felvonása így ért véget: Gratulálunk! Ismételten Isten áldását kérjük a Ladik további működésére. B.P. TUDOMÁNYOS ÉRDEKESSÉGEK Napelem filmnyomással A legtisztább energia hasznosításának eszköze a napelem, egy új eljárásnak köszönhetően nemsokára olyan olcsó és egyszerűen használ­ható lesz, mint a tapéta, talán úgy is árulják majd tekercsekben, véli Philip Ball a New Scientist-ben, az Arizonai Egyetemen folyó kutatásokat ismertetve. Az áramtermelő cellák előállításához szüksé­ges alapanyagok tulajdonképpen olcsók, de működő készülékké alakításuk - a jelenlegi technológiákkal - költséges. Ezért aztán a nap­energia kihasználása jelenleg messze elmarad a lehetőségektől. A Tucsonban működő Arizonai Egyetemen Ghassan Jabbour és kollégái által filmnyomás­sal (!) előállított szerves cellák egyelőre csak kb. a negyedét produkálják a kereskedelemben jelenleg kapható szilikon-alapú készülékek ha­tékonyságának (ezek a napfény 10-20 százalé­kát képesek villamos árammá alakítani), de ol­csóságuk miatt máris versenyképesnek látsza­nak. A hagyományos filmnyomás művelete úgy zajlik, hogy a mintázandó anyag fölötti szitát a színezőanyagot taszító réteggel vonják be (pl. viasz), amelyből a kívánt mintának megfelelő részeket kioldják. A festéket ezen a mintásra oldott filmrétegen keresztül préselik a mintá­zandó felületre. Jabbour csapata hasonló módon présel nagyon vékony cellákat egy üveglapra. Először egy át­tetsző, elektromosan vezető anyagot visznek föl, amely a napelem egyik elektródájaként működik. Erre egy polimer réteg kerül, amely segít összegyűjteni az áramot a fotoelektromos anyagból. Végül egy két összetevőből álló ke­veréket alkalmaznak, amelyik a fény elektro­mos árammá alakítását végzi. A két összetevő egyike egy szén-alapú molekula, úgynevezett fullerén, amelyben töltött részecskék keletkez­nek, amikor a molekulát fény éri. A másik, egy polimer, szállítja az áramot a cella tetején és al­ján lévő elektródákhoz. Kék fényben ezek a filmnyomott napelemek 4,3 százalékos hatásfokot érnek el. A fehér napfényt azonban valamivel rosszabbul hasz­nosítják, ezért a kutatók még javítani sze­retnének rajta, mielőtt kereskedelmi forgalma­zásra érettnek nyilvánítanák az újdonságot. Babucsik Péter (Az Index internetes magazinból) ­ Legidősebbjeinket köszöntöttük A már évek során kialakult helyi hagyo­mánynak megfelelően jószolgálati kül­döttségünk január 7-én felkereste és kö­szöntötte községünk két legidősebb polgá­rát: Hollner Gabika nénit és Mérei Pali bá­csit. Mindketten 96 évesek. Először a Má­tyás utcában, a Mérei családhoz kopogtat­tunk be. Pali bácsi tavalyhoz képest szinte alig változott. Kézfogása meglepően erős, nagyothallása mint tavaly, talán a beszéde vált kissé vontatottabbá. Amikor köszön­töttük, átadtuk az ajándék­kosarat, koccin­tottunk az egészségére, beszédesebbé vált. Kérdezett a szerkesztő után és bíztatott, hogy kérdezzük őt. „Mit tanácsol a fiata­labbaknak, mit tegyenek, hogy ilyen szép kort érjenek meg? - tettük fel a kérdést. „Igyanak - mondta ünnepeltünk,­­ majd hozzátette: de mértékkel.” (A kólát nem ajánlotta, csak a bort, legfeljebb kevés ko­nyakot javasolt.) Mindezt mosolyogva. Majd katonáskodásáról mesélt: géppuskás volt. „Ne hagyjanak itt!” - mondta a bú­csúzáskor. (Ezt persze arra értette, hogy még van mesélnivalója.) Fia és menye sze­retettel gondozzák. Orvos nem vizsgálja rendszeresen, nem diétáztatják, étvágyára nincs panasz. Mostanában nem jár ki a szabad levegőre. Csendben üldögél a nyu­godt családi légkörben. Ideális körülmé­nyek között él községünk legidősebb férfi lakosa. Akárcsak Hollner Gabika néni, Nagy Istvánéknál az Ady Endre utcában. Egészségi állapota a gondos ápolásnak köszönhetően sokat javult tavaly óta. Amíg tavaly ilyenkor még támogatni kel­lett, ha helyét akarta megváltoztatni, azóta szinte naponként elsétál kíséret nélkül régi otthonába, a Csokonai utcába. (Pedig nem veszélytelen az útvonal, pedig gondozói óva intették ettől a sétától.) A nyár és a ko­ra­ ősz folyamán magam is láttam tenni­­venni a portáján, vizet vinni a Tak. Szöv­ előtti vízvezetéki kifolyónál. Nem lehet le­beszélni őt ezekről a kirándulásokról. Küldöttségünknek és az ajándékoknak szemmel láthatóan igen örült, mindannyiun­kat kikérdezte: „Mi újság a családban?” A család, amely befogadta Gabika né­nit, vállalását maximálisan teljesítette, tel­jesíti. Összegezhetjük tapasztalatainkat: leg­idősebbjeink - mindketten - mintaszerű­en otthonos környezetben, gondozásban élnek. Köszönet és elismerés illeti a gon­dozókat Reálisnak tűnik az a reményünk, hogy mindkét ünnepeltünket jövőre is kö­szönthetjük.

Next