Apostagi Napló, 2005 (14. évfolyam, 1-6. szám)
2005-01-01 / 1. szám
4 Nagy Lajos: Ezt a novelláját 1917-ben írta. Nekem azért tetszik mert a mi falunk környékén játszódik. Szinte látjuk magunk előtt a Dunavecséről Solt irányába tartó két lovas csendőrt Megemlíti az Öreghegyet, a Hetényi tanyát. Az elbeszélésben szereplő Jóska gyerek alakjában a kis Nagy Lajost véljük felismerni.. Miről is szól a történet? Békés, meleg nyári vasárnap délután van. A tanyán él egy fiatal gulyás a családjával és egy öreg béres család. Pihennek, amikor meglátják a csendőröket. Félelem vesz rajtuk erőt, gondolkodnak, miért jönnek, mit akarnak a rend őrei? A kiszolgáltatott, szegény emberek félelme a hatalom képviselőivel szemben feszültséget teremt. A Jóska gyerek álmélkodva nézi a szép lovakat, a csendőrök ruháját, fegyvereit. Hősöknek látja őket, akik elfogják a rablókat, gyilkosokat. A két csendőr nem is köszön. Magabiztosan, öntelten beszélnek az öreg béressel. Disznótolvajokat keresnek. Látják, hogy rossz helyen járnak, mégis belekötnek a gulyásba. Ok nélkül agyba-főbe verik, míg a vére kicsordul. Akkor abbahagyják. Az öreg béresné bátran kimondja, hogy nincs igazság a földön. Védelmére kelnek a gulyásnak, aki a veréstől, a megaláztatástól sírva fakad. A csendőrök elégedetten, kedélyeskedve fordulnak a tanyasiakhoz. Ha tudnak valamit a tolvajokról, jelentsék be Dunavecsén, a parancsnokságon. Szólnak a gyerekhez is, akar-e csendőr lenni? De ő már nem csodálja őket, irtózik az erőszaktól. A két úr elegánsan ellovagol. A tanyasiak visszazökkennek életük mindennapiságába. A gulyás halkan káromkodva gyógyítgatja sebeit. A béresné lop egy zsákocska gabonát az uraságéból, hogy élelemre cserélje. Sajnos az itteni szegényemberek megszokták a megaláztatást úrtól, csendőrtől. Tehetetlenek velük szemben. Láthatjuk, hogy az író mennyire gyűlöli az erőszakot, a durvaságot. Elítéli, hogy egyes emberek visszaélnek a hatalmukkal, megalázzák embertársaikat. A Tanyai történet jellemábrázolása gazdag, bonyolult. Az író a késleltetés eszközét használja a feszültség növelésére. A szegény emberek hibáit is bemutatja, nem hallgatja el, de a kiszolgáltatottak oldalán áll. „Hogy a tűz égesse meg őket! Hogy a föld nyelje el őket! Száradjon el a keze, amelyikkel megütötte!" Ezt a véleményt mondatja ki szereplőivel. „Mert ha egyik ember bántja a másikat, én ellenállhatatlanul és mindörökké annak a pártján állok, akit bántanak. " Ez a pártfogó humanizmus ég, melegít a „Tanyai történet”-ben. Ezért tetszik nekem és ajánlom elolvasásra. Nagy Istvánné tanár Tanyai történet APOSTAGI NAPLÓ 2005. január-február Legidősebbjeinket köszöntöttük Ez idén sem maradt el a már helyi hagyománnyá vált kedves mozzanata az évkezdésnek: a község két legidősebb lakosát, 99. évet betöltő Mérei Pali bácsit és a 98. évébe lépő Joó Józsefné Ilonka nénit köszöntötte a dr. Reha Józsefné alpolgármester asszony vezette küldöttség. (Jószolgálati küldöttségnek neveztem el a korábbi években. Mindkét ünnepeltünk ajándékcsomagot kapott.) Először Mérei Pált köszöntöttük a Mátyás utcában. Az elmúlt évekhez képest annyit rosszabbodott az állapota, hogy - bár hozzátartozói szerint mindent megért - érdeklődő kérdéseinkre nem válaszolt. (Viszont tudtunk vele koccintani!) Menye és fia szerető gondoskodásának köszönheti, hogy ilyen magas kort ért meg az otthonos családi légkörben. Azzal búcsúztunk Pali bácsitól, hogy reméljük, jövő évben 100. születésnapján köszönthetjük. Joó Józsefné Ilonka nénit az Idősek Házának egyik klubszobájában köszöntöttük. Vele kellemesen elbeszélgettünk. Bámulatos, hogy mindenkire milyen jól emlékszik, hogy milyen , jól értesült”. Ha ellátogat Apostagra - mondja - minden ismerőst,rákérdez” az idős apostagiak egészségi állapotáról. Bölcs együttérzéssel mondta, milyen szomorú a helyzete a magányos, idős embereknek. Életkedve, tréfálkozó kedve irigylésre méltó, megnevettetett bennünket. Azt mondta: derűs kedélyállapotát annak köszönheti, hogy szerető gyermekei vannak. Azt hiszem, „köszöntő csapatunk” minden tagja nevében írhatom: mindkét találkozásunk tanulságos volt, kedves emlék marad. Bizonyítékul szolgál, hogy a községi vezetés példásan törődik községünk idős lakosaival. Babucsik Pál LADIK krónika Az elmúlt két hónapban is zajlottak az események a LADIK háza táján. Soltra nem régen új katolikus plébános érkezett. Az idén vele együttműködve rendeztük meg a minden évben esedékes 4 település hittanosait érintő találkozót. Színhelye a solti művelődési ház volt. Egész napos játékos vetélkedők után egy koncert következett, majd zárásképpen egy lámpás felvonulás. Igen gyümölcsözőnek ígérkezik a kapcsolat az új atyával. Ennek egyik biztosítéka a minden hónap első vasárnapján megrendezésre kerülő diákmise Solton. A decembert egy Mikulás bulival kezdtük. Az első programpont a falu legjobb szakácsa által elkészített marhapörkölt elfogyasztása volt. Majd egy érdi zenekar alapozta meg a hangulatot egy frenetikus koncerttel. Ezután következett a karácsony előtti elcsendesedés, az Advent időszaka. Ilyenkor nem könnyű a lényegre koncentrálni, hiszen rengeteg dolog tereli el a figyelmünket. Érdemes néha kicsit megállni és elgondolkodni minek is az ünnepe a karácsony. Hitem szerint nem a vásárlásé és az ajándékoké. Jó látni, hogy sok család ünnepi szokásai közé tartozik az éjféli misén való részvétel. A szilveszter éjszakát is együtt töltötte a csapat. A hálaadó szentmise után átmentünk a közösségi házba. Míg vártuk a később érkezőket játékkal múlattuk az időt. Aztán imával és énekkel búcsúztattuk az óévet, az új évet pedig jókedvű, hajnalig tartó tánccal köszöntöttük. Remélem mindenkinek része volt ilyen szép, emberi találkozásokban. Krajcsovszki Mónika Tisztelt olvasók! Folytatjuk bűnmegelőzési rovatunkat. Most a legújabb aktuális csalási módszerre szeretném felhívni a figyelmet. Talán már ki is találták, hogy a dél-ázsiai szökőár elszenvedőinek, árváinak, részére történő gyűjtés, esetleg alapítványi hozzájárulás beszedése lehet a legújabb trükk, melyet bevethetnek a mindenre elszánt csalók. A módosabbakat, vállalkozókat esetleg telefonon, emailen keresik meg számlaszámot hagyva meg nekik befizetési lehetőséget biztosítva, esetleg néhány közismert személyt hozva példaként az összeg nagyságát illetően. A kisebb jövedelműeket, idős, nyugdíjasokat akár személyen is megkereshetik, ékesszólóan, könnyes szemmel ecsetelve az áldozatok szenvedéseit, talán még azt is megemlítve, hogy épp most tértek haza a borzalmas természeti csapás helyszínéről, és még most is a látottak hatása alatt állnak. Akár még nyugtát is adnak valamely nem létező - vagy akár éppen közismert szervezet, alapítvány - nevében. A gyűjtéssel ténylegesen foglalkozó szervezetek azonban már közhírré tették, hogy személyesen nem gyűjtenek, és nem is keresnek meg senkit közvetlenül - pl. telefonon - hanem a sajtóban, médiákban közzé tett számlaszámokra várják mindenkitől az adományt. Vigyázzanak tehát! (Folytatjuk) Gyimesi László