Aquila 50. (1943)

Vönöczky Schenk Jakab: Ötven év. Visszaemlékezés a Magyar Királyi Madártani Intézet 50 éves multjára

Ötven év. Visszaemlékezés a Magyar Királyi Madártani Intézet 50 éves múltjára. Irta : VÖNÖCZKY Schenk JAKAB. A sors rendelkezése úgy hozta magával, hogy a MAGYAR ORNITHOLOGIAI KÖZPONT néven életrekeltett MAGYAR KIRÁLYI MADÁRTANI INTÉZET 50 éves múltjának, keletkezésének, tüneményes fejlődésének történelmi folyamatát a magam személyében az alapító gárdának olyan tagja ismertetheti, aki majdnem az alapítástól kezdődően mint az intézmény belső munkája közvetlen közelből nem­csak végig kísérhette ezt a folyamatot, hanem annak irányításában is hosszú időn át jelentős részt vehetett. Talán az, aki távolabbról ítél­heti meg ezt a történelmi fejlődési folyamatot, több tárgyilagossággal tudná azt ismertetni, de viszont az, aki végig élhette annak minden nevezetesebb mozzanatát, még esetleges elfogultsága dacára is bizonyára hivebb és közvetlenebb megemlékezést nyújthat. Különösen áll ez a jelen esetre, amikor olyan intézményről van szó, amely mindig valóságos szív­ügye volt az alapítóktól kezdődően az utánuk következő nemzedékeknek is, akik valamennyien soha se láttak hivatalt az Intézet érdekében kifejtett működésükben, hanem mindenkoron hivatást. Ez a hivatásérzet, amely az Intézet minden munkáját — úgy a belsőket, mint a külsőket — arra serkentette, hogy tehetsége legjavát tökéletesen az Intézet szolgálatába állítsa, egyenes következménye volt annak az ellenállhatatlan lelki erőnek, amellyel az alapító HERMAN OTTÓ sugározta be az Intézet légkörét s amely azóta is mint legértéke­sebb hagyomány hatotta át úgy a régebbi, mint az újabb nemzedékeket. Ma sem ismerünk magasztosabb életcélt, mint az Intézet és folyóira­tának alázatos önfeláldozó szolgálatát. HERMAN OTTÓ-nak ez a sugalmazó ereje azonban nemcsak az Intézet belső életében fejtette ki a maga csodálatosan ösztönző hatását, hanem kifelé is, még­pedig nemcsak a belföldön, hanem a külföldön is. Mindenki teljes lelkesedéssel és odaadással csatlakozott az új intézmény­hez. Ötven év távolából és csökkent lelki ruganyosság dacára még ma is elevenen él bennem az a kitörő lelkesedés és öröm, amely a „Központ“ megalapításának és az „Aquila" megindulásának hírére elfogott.

Next