Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)

1923-03-22 / 64. szám

I ARADI KÖZLÖNY egy hatalmas állam a Duna torkolatánál az európai civilizáció őre legyen és határain belül állampolgárai vallási és nemzeti különbség nélkül a törvény előtt egyenlőek legyenek azzal a feltétellel, hogy az állampolgárok az ország lojális hívei legyenek és ne várjanak helyeslést vagy helytelenítést az ország határain túlról. A miniszterelnök beszédét az egész kamara hosszas és ismételt ünnepléssel és véget nem érő ovációval fogadta. oaoaaoacsaoacsBoacuBcoBcpBOBoacsaoaoacPBOB 1923. március 12. Hogy áll a leu? Március 21-én fizettek 100 lejért: Párisban 730 frankot Budapest SS SS koronát Bécsben 33500 koronát OaC?1 €3■ CD ■ C3 ■ CD ■ OB Oa C3( Az alkotmányreform. Hivatalos jelentések a parlamenti tárgyalásról. Hivatalos közlemények a parlamentnek az alkotmányreform feletti tárgyalásáról (Március 17) A Szenátus az alkotmánytervezetet 151 szótöbbséggel elfogadta. A tervezet ellen öten szavaztak, hárman a kisebbségek, ketten pedig a zsidó szenátorok közül. (Március 18.) A nemzetgyűlés szombati ülésén folytatta az alkotmánytervezet feletti vitát. A szenátusban megkezdődött a szakaszok tárgyalása és megszavazták az 1—7. szakaszokat módosítás nélkül. A kamarában a tervezet mellett szólaltak fel Barca dr. (besszarábiai) és Ernyei dr. (csikmegyei), aki hűségnyilatkozatot tett a székelyek részéről, akiknek képviselője. A tervezet ezen a magyar kisebbségiek részéről Sándor József (háromszék megyei) képviselő beszélt, aki a közigazgatást hibáztatta és autonómiát kért. A kamara az elnök javaslata alapján a házszabályok szerint egy pár leginkább zavargó ellenzéki képviselőt a fegyelmi bizottság elé utalt. (Március 19.) A parasztpárt és a nemzeti párt vasárnap a Dacia nagytermében gyűlést tartott amelyen meg lehetett figyelni a parasztelemek hiányát. A gyűlés általában néptelen volt és utána egy pár jelenlevő megkísérelte, hogy az utcán rendetlenséget provokáljon. Miután a rendőrség közbelépett, a tüntetők már a Dacia kijáratánál szétszóródtak és délután 2 órakor a rend helyreállott. Az ellenzék hétfő délre újabb tüntetést kísérelt meg. A kamara ülésén Maniu és Vajda képviselők magyarázatokat kértek a kormánytól az utcai tüntetések megvilágításáért. A miniszterelnök energikus válaszban, a kamara lelkes tapsai közepette mutatta ki, hogy a kormánynak kötelessége a rendet fenntartani és az állam helyzetéért felelős és ezért kész elnyomni minden oly kísérletet, amely rendetlenséget és anarchiát készít elő. Az alkotmánytervezet vitájának folytatása alatt a tervezet ellen beszéltek Lázár Aurél (nemzeti párti) és Róth és Brandsch (szász kisebbségi.) Jorga nagyon objektív beszédben fejtette ki álláspontját a tervezetről. Chirculescu előadó beszéde után a kamara kétszázhuszonöt szótöbbséggel négy ellenében általánosságban elfogadta az alkotmánytervezetet. A szavazás alatt a nemzeti és parasztpárti ellenzék zajjal és közbeszólásokkal akarta megakadályozni a tervezetnek megszavazását, de látván ezen magatartásának hiú voltát, elhagyta az ülést. A szavazás eredményének kihirdetése után a miniszterelnök megköszönte a képviselőknek a kormánynak adott támogatást. Rámutatott a pillanat történelmi jelentőségére, amidőn a modern és egyesült Románia épületének alapkövét helyezték le. Hangsúlyozta, hogy Románia önmagának tarozik és nem a nemzetközi szerződéseknek is hivatása az, hogy mint (AzAradi Közlöny bécsi tudósatójától.) Szilszerübben nem lakhatnék királyi hercegnő, aki fejedelmi rang igazi koronáját cserélte fel egykor a szerelem töviskoronájával, a hietzingi Park Hotelben, szemben a gazdátlanná lett schönbranni kastélynak éppen azzal a szárnyával, ahová vendéglőt és American bárt rendeztek be s a szállodának épen abban a taktusában, amely a mult hetekben leégett, két szerény kis szállodai szobában él Lujza belga királyi hercegnő, Fülöp szjászikaburggethau herceg özvegye. Királyi emigráns, elrontott élete és reménytelen végzete elől száműzi magát a hietzingi csendbe, hogy a sóhajtásait még jobban hallhassa.Lipót belga király leánya, a palatínus unokája, Rudolf trónörökös sógornője, a mérhetetlen Kóburg-vagyon egyetlen jogos örököse és ki tudná még felsorolni, hogy mi minden, vagy mi minden nem, szász-kóburg-gothai hercegasszony, belga királyi hercegnő, szegény özvegy asszony. Csak emlékei vannak, dús és kínzó és egyre szaporodó emlékei és reményei, amelyek’ egyre fogynak és egyre halványabbak lesznek. A reményeivel és emlékeivel él a szegény szállodai szobában, a melynek a számláját — királyok’ udvariassága, szállodai portások kötelessége a pontosság — szombatonként feltétlenül prezentálják. —■ Die Prinzessin? — Zimmer 43. A lift a tűzvész óta nem jár. A deszkákkal befedett utolsó emelet és az improvizált tetőzet különben már minden emléke a nagy tűznek. És a lift, amelynek a szerkezete a padláson elégett, egyébként úgy ahogy rendbehozták Bécsnek ezt az egyik legkedvesebb hoteljét. A lakói megfagytak ; a hercegnő, aki az összeomlás után került ide, hiven kitart tovább. A tűzvész éjszakáján — mi ez a kis riadalom életének annyi alarmjához képest — menekülnie kellett; a hotel szomszédságában, a háziorvosa lakásán várta meg a másnapot, amíg a tűzoltók munkája véget ért. Hogy a ház leégjen fölötte, nyilván meg se lepte a hercegnőt, akinek diadémok égtek le a homlokáról, anélkül, hogy megperzselték volna Lujza hercegnő két kis szobája, mondjuk szebben, lakosztálya előtt egy kopasz, elegáns idősebb úr fogad, jó ismerős, még mindig a régi, megjelenésben, fellépésben, modorban változatlan előkelőséggel: Mattassich-Keglevich Géza gróf. Nem lepődik meg a jövetelemen ; nem vagyok ritka vendég s a jövetelemet azon a napon, a mikor a budapesti udvarnagyi bírróság előtt a hercegnőnek egy életbevágó perét tárgyalják, nem tartja rendkívülinek, inkább magjától értetődőnek találja. Megköszöni az érdeklődést a hercegnő nevében s sietve jelenti annak az egyetlen nőnek, akire a hercegnő egész udvartartása lefogyatkozott és előre bevezet Lujza hercegnő „szalonjába“, iár nagy szobába. Ebédlő és háló és szalon és fogadóterem, minden ez a kétablakos, kétágyas hotelszoba; egy papagáj is van a sarokban, a falon, mint szegény házakban a vidéken, ráma nélkül, zajszöggel felszegezve rengeteg fotográfia, szebb idők emlékei. Királyaik és hercegek képei a falakon, királyi emlékek a szegénység hamisítatlan és nem is leplezett, de nem is leplezhető atmoszférájában. A kimondott szavak dinamikája teszi, hogy még ebben a környezetben is udvarképesen hat, amint jelentik : — Ihre königliche Hoheit ! ö királyi fensége, Lujza hercegnő még ma is, hattvannégyéves korában, hófehéren, annyi, szenvedéstől és nélkülözéstől zúzva, de meg nem törve, a régi, királynői jelenség. Egyéb hijján, a gyönyörű ősz hajkorona a fején, dús fehér frizurája a disze ; egészen feketébe öltözve és hófehér hajával ez a daliás termetű, férfias mozgása, nagy asszony, impozáns matróna , finom arcéle, szellemes mosolya, finom arcbőre, egész megjelenése, mozdulatai, a szemei, a kezei, nemcsak hervadó emlékei, vagy késői emlékeztetői hajdani klasszikus szépségének, hanem élő és eleven, még mindig friss és mindig hatásos nyomai. Lujza hercegnővel hosszasan, szinte órákig elbeszélgettem, először az udvarnagyi bíróságnál tárgyalt peréről. Elkeseredetten, de szinte fatalisztikus belenyugvással beszél arról, hogy nélkülöznie kell és a legprimitívebb gondokkal kínosan küzködnie, mert se Belgiumban, se Magyarországon nem tud az őt jogosan megillető vagyonhoz jutni. Aranykoronákban is kiszámíthatatlan milliókra ( rúg az összeg, ami a hercegnőt Eugenia császárnő, Lipót belga király után Belgiumban vagy a férje után Magyarországon megilletné. A legnagyobb baja, hogy anyagi eszközök hijján helyhez van kötve és se Brüsszelben, se Budapesten nem tudja személyesen forszírozni az igazságának és a jogainak az érvényesülését. — Begencesek több’ számomra ,— mondotta többek között Lujza hercegnő — ami a magyarországi hitbizományokkal történik. Az én válásom története ismeretes. Hét évig elmegyógyintézetben tartottak, a válást aznak ellenére, hogyén és a férjem is magyar állampolgárok voltunk, a gothai fejedelemség házi törvényei alapján mondták ki, tehát érvénytelen. A Koháry-Me hitbizomárct csak ércem illethet. Ugrón belügyminisztersége alatt aktaszervere eldöntötték, hogy én magyar állampolgár vagyok. Nekem ma is magyar útlevelem van s más állampolgárságom nincs is és nem is kértem. "A Koháry-hitbizomány statútumai alapján nekem minimum egy kastély jár és évi húszezer arany forint járadék és ezcsak engem illethet, mert Kóburg- Kolházy csak éta vagyok, a többi örökös nem ez. Felháborít és elkeserít, hogy a tárgyaláson az ellenfél képviselője jogi argumentumok helyett még sértegetni merészelt , hogy én méltatlan vagyok az örökségre'. .,. Környékké! telik meg a szeme:— Méltatlan ? Miért ? Mit tettem ? 'Olyan nagy bűn szenvedni. Hát ez az egész bűnöm, amit életemben elkövettem. Fény és pompa és gazdagság helyett— szenvedtem és nélkülöztem . . . . ■ Biztosan hisz abban, hogyha el is húzódik az ügye s hogyha a tárgyalást most el is napolták, a megyar udvarnagyi bíróság, ha egyéb alapon nem, a magyar királyi belügyminiszterdöntése alapján, amely az ő magyar állampolgárságát már öt évvel ezelőtt, szóval férje halála előtt megállapította, igazat fog neki adni. És hisz abban, hogyha nem is jut egész vagyonához, enyhülni fognak a gondjai és nélkülözései. Hálával beszél Visontai Somáról, a kitűnő jogászról, aki évtizedeken át világraszóló ügyvédi zsenialitással képviselte az ügyeit és Várkonyi Oszkárról, aki most képviseli. Elmondotta még, hogy utasítást fog adni, hogy a tárgyalásos elhangzott kijelentésekért elégtételt szerezzen a bíróság előtt.. Nagy visszavonuálságában, élete és küzködése csendjében ez a sérelem még erősebben hangzik és nyugtalanítja, aminthogy nincs más probléma, ami érdekelné, mint pőrének komplikált és nehéz problémája. aioaoBoiasoioaaao — Székrekedés !A budapesti nőorvosi klinika bizonyitvártva tanúsítja, hogy a FERENC JÓZSEF keserűvíz gyorsan, biztosan és fájdalom nélkül Reményekkel, emlékekkel elhagyatva (Látogatás Lujza királyi hercegnőnél.)