Aradi Közlöny, 1923. március (38. évfolyam, 46-72. szám)
1923-03-01 / 46. szám
1923. március 1 A kenyér-hiány. (A főpolgármester előterjesztése a prefektushoz!) Az aradi piacon és a péküzletek Be® ma nem lehetett barca kenyeret kapni,, mert a pékek kizárólag fehér kenyeret sütöttek és kilátás van arra, hogy a fehér kenyér sütését is beszüntetik. A város közönségének kenyér ellátását hónapok óta állandó éssúlyos akadályok veszélyeztetik. Itt/már egy ízben a kétnapos péksztrájkot sikerült dr. ’Robis János főpolgármesternek erélyes intézkedéseivel megszüntetni, azonban ezzel csak ’ideiglenesen hárította el a kenyérhiány veszedelmét a város közönségéről. Ma az a helyzet, hogy a pékek sütnének, ide nem kapnak lisztet. A malomtulajdonosok szintén nincsenek megelégedve a liszt maximális árával és ezért beszüntették a lisztszállítást. Az Aradi Közlöny munkatársárak ma kijelentette dr. Rohn János főpolgámester, hogy sürgősen intézkedik a kenyérmizéria megszüntetéséről. A főpolgármester felterjesztést intézett Georgescu János prefektushoz, hogy engedélyezze a lisztkészletek rekvirálását. Ha a rekvirálás megtörtéik, ideig-óráig ismét biztosítva lesz Arad Közöntségének kenyérellátásai. c-> * O ■ O1i c? ■ rs ■ O ■ O ■ C3 ■ o Aradmegyei henteset: a prefektusnál, 64 megyében is annyi legyen a hús ára, mint ’Aradon!) Ma délelőtt az aradmegyei hentesek és mészárosok Ötven tagú küldöttsége jelent meg GeorgescuJános belügyi vezérfelügyelő prefektusnál, akit arra kérték, változtassa meg a húsárakat, amelyek jelenleg a városi Henteseknek kedveznek, a vidékiek rovására. A megye és város maximáló bizottságai a húsárakat úgy állapították meg, Hogy úgy a marha, mint a borjú és disznóhús ára a megyében jelentékenyen alacsonyabb, mint a városban. Pedig — úgy mondják a megye mészárosai és hentesei — ők éppen olyan drágán vásárolják az állatokat, épp úgy vannak szállítási költségeik. Sőt a fogyasztási adótétel és a vágatási díj sokkal nagyobb a megyében, mint Aradon. Az aradi Henteseknek és mészárosoknak sokkal kedvezőbb a helyzetük, mert nagyon sokszor a hatóságtól kapnak olcsón állatokat. A külföldre kiszállított állatok megállapított hányadát az aradi hentesek kapják, a megyeieket sohasem részesítik ebben a nagy kedvezményben, legutóbb is Arad Háromszáz Hízott sertést kapott, amelyet a hatóság az aradi hentesek között osztott szét eladásra. Ilyen körülmények között az aradi húsiparosok megtudják tartani a maximális árakat, a megyeiek azonban a jelenlegi árak mellett képtelenek dolgozni. Még egy sérelmet vázoltak a prefektus előtt. Egy városi rendelet szerint a vidéki henteseknek vagy mészárosoknak tilos tíz óra előtt az aradi állatvásártéren marhákat vagy sertéseket vásárolni. Csak tíz után, ami nagyon sérelmes az aradmegyeiek számára, mert addig az aradi kollégáik minden valamirevaló állatot összevásároltak már. Arra kérték a prefektust, hogy változtasson ezen a rendeletén aradi közlöny. A függöny legördült. iSAT Szandreyné —■ Szép és színes emlékek képe rajzik lelki szemeim előtt, amikor fölfelé haladok az ipartestület épületével szemben levő ház lépcsőjén. Forró színházi esték és régen elhangzott melódiák jutnak eszembe. Diákállóhely a nyári színházban, vörösre tapsolt tenyerek és a Tatárjárás Mogyoróssy Önkéntesének újra, meg újra el kell énekelnie, hogy „Csak előre a sík mezőre!“ Én sem járok már a diákállóhelyre és Sz. Rontay Boriska se énekli már Mogyoróssy önkéntes dalát. Az akkoridiákok a földszinti zsöllyékig avanzsáltak és Szendreyné nem húzza föl többé a piros Huszárnadrágot. Csöngetésemre egy töpörödött nénike nyit ajtót, aki azt mondja, hogy a nagyságos asszony a Victoriában van. Tudtam, hogy a filmkölcsönzőről van szó és elindultam a Victoria felé. A főtér egyik házának hosszú és széles Udvarán megyek végig, ahol többtábla mutatja, hogy hol van a film kölcsönző iroda. Azt hittem. Hogy egy szerény kis iroda ajtaján fogok bekopogtatni és csodálkozva látom, hogy egy szép, nagy különálló épület viseli a homlokzatán a Victoria felirast. Egy előszobán át hatalmas terembe jutok, a padlóin, polcokon, asztalokon filmekcsomagolva és csomagolás nélkül. Szendrey Mihályné — Rontay Boriska jegy üzleti könyv fölé hajolva ír, bizonyára számokat és az is valószínű, hogy ilyenkor nem jutnak eszébe tapsos és virágos sikerek A feje fölött plakátok, az egyikről Fantomas revolverének csöve mered felém. Néhány szót szólok Sz. Rontay Boriskához és már eltűnt az üzletasszony, a művésznő áll előttem ismét. Ezt mondja, amikor művészi múltja felől érdeklődöm: — Mindent kérdezhet, csak azt ne, Hogy hány éves vagyok. Ezt úgysem mondom meg. Erre a kijelentésére megjegyzem, hogy a színésznők kora nem érdekel. Csak öreg van és fiatal. Hogy ő az utóbbiakhoz tartozik, azt már bebizonyította akkor, amikor a színpadtól megvált. Megvált akkor, amikor még, mint fiatal szerepeket játszó primadonnát ünnepelték és szerették. Egy színházi mondás ugyanis azt tartja, hogy csak az a primadonna ragaszkodik nagyon a színpadhoz, aki már érzi, hogy öregszik. Ezt azért mondja, mert tudja. Hogy éppen idejében mentem ott — mondja Szendreyné. S amikor azt kérdezem, hogy végleg rr mgvált-e a színpadtól, amely annyi sikert hozott számára, a következőket mondja: — Egyelőre végleg! Kérdőleg nézek reá. — Azért mondtam. Hogy egyelőre végleg, mert én úgy távoztam a színpadtól, hogy nem térek oda vissza többé. Én ugyan még nem gondolkoztam fölötte, hogy újra játszam, de a férjemnek vannak ilyen tervei. Egyelőre filmkölcsönzéssel foglalkozom és egy filmgyár létesítésére vonatkozó terveket forgatok a fejemben. Most ismét átalakul filmessé, fölkel és vezet helyiségeken át. Fotografáló gépek, a filmkészítéshez szükséges műszerek és soksok film, plakátok, fényképek és a fényképészeti műtermek illata. Még a pincébe is lemegyünk, itt megint polcok rengeteg filmmel, egy sereg ládában izzólámpaszán, mert Sz. Rontay Boriska most ezzel is kereskedik. Az üzlet hála istennek jól megy, mondja. Fönt képeket mutat, monumentális új plakátokat, melyek egy amerikai kalandor drámát, a Barradó"-t hirdetik. Most ezt várja és ez tartja izgalomban. Egy új film kikölcsönzése és nem a színpad. A színművészetről, a múltról az emlékekről nem tud elindulni a beszélgetésünk, és ezért délután fél kettőre invitált magához, egy ebédutáni feketére. Újságírót megszégyenítő pontossággal jelentem meg Szendreyéknél és abban a szobában ülök le Sz. Rontay Boriska és Szendrey Mihály között, amely leginkább emlékeztet a színházra. Az ablakokon át beömlő világosságot az ablakoknál levő délszaki növények halkítják le. A falakon fényképek, természetesen egy-két kivétellel mind Sz. Rontay Boriskát ábrázolják. Gül Baba Gábor diákja, Gésák, Baba és sok régi operettszerep. Szendreyné a képeket simogatja a szemeivel, amikor emlékezni kezdi — 1895-ben Sopronban léptem először színpadra Konthy „Citerás“ című operettjében. Előbb Rákosi Sziditől tanultam. Aztán Győrbe mentem, ott játszottam. Majd Budapest következett, egy földbirtokos menyasszonya lettem. És mert a színpadról lemondani nem akartam, a parti visszament. 1896-ban Aradra szerződtem. Amikor az aradi állomáson leszálltam a vonatról, "Leszkay Andrásnak, az akkori aradi direktornak titkára és helyettese, Szendrey Mihályfogadott, aki ettől a perctől kezdve mindig nagyon figyelmes volt hozzám. Kilencvenkilencben Kassán igazgató lett Szendrey és én az ő társulatához szerződtem. 1901-ben Szendreyné lett belőlem. Azután három esztendőn keresztül Fiuméban betöltöttem gyönyörű nyári szezonokat. Az első szezont a Bob herceggel nyitottuk meg, amelynek a Címszerepét én kreáltam. Ládákban eltett zöld-fehér-piros szalagos, olasz nemzeti színű szalagos ezüstkoszoruk tanúskodnak forró, szép sikereimről. Aztán tizenöt évvel ezelőtt jött Arad, meg Hódmezővásárhely. Annyi kedves szép színházi estém s anynyi jó szerepem volt, hogy igazán nem tudnám megmondani, melyik a legkedvesebb. — Három évvel ezelőtt úgy volt, hogy Bécsbe költözünk, az uram megvált a színháztól, tehát én is. A Mágnás Miska_ Marcsájában búcsúztam el. Sokáig zúgott a taps, amikor a színpadra léptem és én sírni kezdtem. Hogy alig tudtam szóhoz jutni. Aztán még játszottam kétszer a karszemélyzet jutalomjátékán tavaly: a Tavaszban és a Drótostótban. Igen emlékezünk reá még mindnyájan, akik ott voltunk. A színpadon azt kérdezték tőle, hogy kik szeretik és ő a közönség felé fordult, a közönségre mutatott, s azt mondta: „Ezek itt ni, mind!“ Kacagás és taps bizonyította, hogy úgy van. Most megint a film. — Mindenünk megvan egy létesítendő filmgyárhoz. Műterem, laboratórium, hatalmas kék, dekorációk és Erdély szép vidékei. Csak kellene egy társaság, amely még tőkét ad. Ellmszínésznőnkés színészünk Erdélyben. Aradon annyi van, amennyi kell. Anyag van reá. A közeljövőben bemutatjuk az aradi mozikban is, hogy már, — még gyári körülmények és arányok nélkül — mit tudunk produkálni. Még szakemberünk is van. A feketés csésze kiürült, az idő eljárt és én búcsúzom. Szendreyné az ajtóig kísér és azzal fenyeget, hogy még belőlem is filmszínészt csinál. Már minden gondolata a film, de azért Arad színházi közönsége nevében remélem, hogy még a színpadon is látjuk. Balogh István: ■T» a r· B m ›s o a ers b n s a b cz› b a Ront&i Mozis ka,. oftabb házomlás fenyeget (Kilakoltattak, három családot.) Csak tegnap számoltunk be arról a halálos katasztrófáról, amely egy házbeomlás következtében történt Aradon. A jelenlegi viszonyok mellett el lehetünk készülve arra, hogy hasonló katasztrófák egész tömege fogja a város közönségét izgalomban tartani, ha rövidesen nem történik intézkedés, hogy a háztulajdonosoknak megfelelő alkalmuk nyíljék házaik javítására. Ma ismét jelentés érkezett a városi mérnöki hivatalhoz, hogy a Bul. Regele Ferdinand (József főherceg út) 17. számú ház bedőléssel fenyeget. Az építészeti bizottság ma délelőtt szállt ki a helyszínére és megállapította, hogy a ház belső épületrésze teljesen lakhatatlan és minden percben bedőlhet. A bizottság kötelezte a háztulajdonost, hogy az épületrészt gerendákkal támasztassa alá és elrendelte a három lakó azonnali kilakoltatását. Az intézkedés következtében ma ismét három család vált lakásta- lanná. C3 ■ O BO ■ C3 ■ C3 ■ O ■ O ■ C3 ■ O›‡ Újabb negatívumok a kettős bombamerénylet ügyében. Budapestről jelentik: A főkapitányságon már véget ért a kettős bombamerénylet ügyének nyomozása. Most már az úgynevezett „lógóaktákat“, amelyek már el vannak intézve, csak írásban nincsenek beterjesztve, várják meg. Azok közt, akiket a rendőrség azon az alapon vett gyanúba, hogy a hordárok által megadott személyleírás rájuk illik. Menyhárt Lajos abaújkéri kocsislegény volt az utolsó, akit kétnapi őrizetbentartás után a rendőrség egyéb gyamokok hiánya folytán szabadlábra helyezett. Egyébként még valakit keres a rendőrség, akit a kettős bombamerénylet elkövetésével gyanúsíthatnak. A miskolci rendőrség a budapesti főkapitányság megkeresésére nyomozást indított Szigeti László húszéves budapesti születésű fiatalember ellen, aki ellen az a gyanú, hogy a kettős bombamerénylet elkövetésében alaposan gyanúsítható. Szigeti egy nappal a merénylet előtt elutazott Miskolcról és azóta nyoma veszett. A rendőrség keresi. A csepeli lőszerátvételi bizottság egyik tagja telefon útján azt az információt közölte a rendőrséggel még a múlt hét végén, hogy a két csomagban elküldött bomba „nem robbant fel.“ A szakértők megígérték, hogy hivatalos írásbeli szakvéleményt is előterjesztenek a főkapitányságnak.Állítólag ez már meg is történt.