Aradi Közlöny, 1923. április (38. évfolyam, 73-95. szám)
1923-04-01 / 73. szám
r-A ?'/.omd. xxxvii. évf. 73. stim. * Ara 3 lel. * Szerkentseég Arad, Assev-palota, Kiadóhivatal: Buk. Regele Ferdinand 22. (József főherceg-«t) (Aradi Nyomda Vállalat) Sürgönyeim: KödSa^ Acad. Tetefoaszdae Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. £ Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. £ 1923. áprila 1. Vasárnap ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN. Egén évre — ....... 360 Lei. Fél évre____~ ... 180 Lei. Negyed évre — — 90 Lei. Havonta ~ _ ~ 30 Lei. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta regge. angyal fíl a kövön. SS ... És jövének az asszonyaié, hogy megsirassák a Názáreti Jézust, s illatos gyolcsokba göngyölgessék az ő testét és drága kenőcsökkel kenegessék az ő bőrét S akkor ők egy angyalt láttak ülni az elhengeritett sirkövön. De a sirt, azt üresen találták. Kérdése őket az angyal. Kit kerestek? 'I * Később pedig jöttek a tanítványok is. •' • Az angyal pedig még mindig ott ült a kövön. És a tanítványok a sirt ismét üresen találták. S az angyal ma is ott ül a kövön. . . . Ül a kövön az angyal és figyel Körülötte remeg a föld és vérszomjasok a tengerek. Az emberek eleresztették egymás kezét. Mindenki magára maradt. Álszakást ragasztottak a próféták és minden arc profilja a tudásé, ha kell. Árulják egymást a tanítványok is és nincs hűséges a Mesterhez senki. Templomok előtt vak koldus énekel. Néha, éjszaka, fölriadsz és eszedbe jut Doberdó. Pénzért asszonyt kapsz és politikát. Erkölcsöt és kötelet. A Názáreti sírjáról elhengergették a követ. 1923. Ül pedig a kövön az angyal és figyel. 3. Mi persze sajnáljuk az angyalt, mert ha már elszállt a gödörből a Názáreti, kérdezzük tőle, az angyaltól: — Nem lenne-e jobb, ha visszalépne a Názáreti helyébe és maga fáé emelné a követ, hogy ne figyelné és ne látná a siralmakat, amikhez föl se ér a Jeremiás verse? Virrasztók, feküdjetek a halottaitok mellé. 4. ilyenkor zsolozsmás ünnep a szívünk. Kacagó tavaszi szentség. Szent tavaszi kacagás. Lehullik rólunk a Tél és a sarjadó mezők vajúdó rengéseiben uj életek rügybepattanását csodáljuk. Mert föltárnád a fa és a fa, a virág és lepke és nem Halt meg senki és semmi itt a Földön. — Újra kivirulnak a szépségek és nem igaz, hogy nincs megújulás Mienk minden igazság, amit a Názáreti itt hagyott. Csak a sir köve marad elhengeritve. És a kövön ott ül az angyal. Üres az a sir. 5. A húsvéti Jézus- Alleluja-szobra , járjon körül közöttetek. Higyjetek. Hinnetek kell, ha a mezőkre mentek és hinnetek kell ha az őszibarack levétő! lesz zamatos az ínyetek, mert télen kopási ''olt a barackfa is. Most nemsokára virágzik. Újra virágzik, örökké virágzik. __ . .I*»/ Csak az angyal marad változatlanul. Ül a kövön. És figyel. 6. Látja ám, hogy köpött a könyöke a fixfizetésesnek. Azt is látja, hogy a mellbeteg munkásasszonynak nem te£k tejre. Zöld asztalnál nemzeteket lát kvaterkázni nemzetek fölött. Kis nemzeteket a nagyok fölött. Vagy nagyokat a kicsik fölött. És hallja ám, ki hogy köt békét. És hogy döfi a tőrt abba, akivel megkötötte. .... Angyal ül a kövön, lé ■Kiki megásta a maga ideáljainak a sírját önmagában. A Názáreti mindenkiben külön halt meg. Krisztus sírját viseljük a mellünkben 1923-bar. Temetőszaga van az emberi kedvnek. Pattogó rügyek tavaszán, csodálatos megújulástündérvirágai között tévéig fellel jár az Ember. Elvesztette a Békét. A termő szirmok bársonyán szeretné megsimogatni a Harmóniát, ami helyre állt közötte és a világ között. De kizökkentünk a Békéből és a Harmóniából. Hetedik keserves esztendeje. Vájjon hány esztendeje ül az angyal a kövön? BWtragwwMiiipiwfiiiiMiiiiriwj'J Piiiao»'"-1». Rímekbe és ritmusokba cizelált szavakat kellene ötvözni most. Feltámadott! A Názáretit várjuk. Soha szomjasabban, soha hittel égőbb módon. Jönni kell neki, mert szenvedtünk és megértjük már a sebeit. Emberek lettünk és isteni módon Halunk meg. Háborúban vagy spanyollázban, éhségben, vagy jóllakottságban, fölistenült emberek vagyunk, akik a szenvedés korából ittunk. Emberek vagyunk, rosszak és nagyszerűek, eleresztettük egymás kezét és mégis meg akarjuk keresni a testvéreinket. Jönni kell valakinek, aki egymáshoz vezeti a tévedt nyáj szerteszéledt tragédiáit. Feltámadott! "Az elhengerített sírkő fölött pedig figyel az angyal. 9. A Kormenetben szaladjanak elől a gyermekek. A keserves ma gyermekei, akik nem tudják a tegnapok gyötrelmeit, s akk úgy születtek már, hogy egyetlenegy cipőben járnak két esztendeig iskolába. Szaladjanak kis Csengettyűkkel és ezüstvirágokkal és gyerekek, akiknek a szeme tükrén még nem vágott be bánatot az Étel. Akiknek az arcára még nem tépett éjszakás gondrongyokat a küzdés. Akik dalolják a Feltámadás zsolozs- A szerelmes grófné. — Lukácsy Lajosnak „Esetek az életbőr ciml könyvéből. —R. Béla megyei birtokos egy 25—26 éves körüli gentry-család tagja, elegáns, jó megjelenésű, csinos fiatalember, szórakozás céljából az Adria gyöngyén, a bájos Veneziában szórakozott a zöldeskék szinü tenger hullámaiban. Legfőbb mulatsága volt, hogy esténkint, midőn a hotelvendégek a table d'hotról jöttek, vagy a színházba mentek, a Hotel D'Italia nagy habljában gyönyörködött a jövő-menő szép aszszonyokban, akik mesés, estélyi toilletjeiket, mélyen kilátszó szép fehér vállaikat mutogatták és brilliánsaikat csillogtatták. Nem volt senki ismerőse, ez volt a legkedvesebb estek szórakozása. Egy reggel, midőn emeleti szobájából távozni készült, két elegáns úri nő haladt el előtte a folyosón, akik a közelben levő szobából jöttek ki. A fiatalabb a fiatalember előtt elejtette értékes retiküljét, amit az gyorsan felkapott és átadta a szép nőnek, akár néma fejbiccentéssel köszönte meg az előzékenységet. Majd a két hölgy után haladt reggelizni, akiket a hotel halljában talált, ahol a szálloda igazgatója előzékenyen átvette tőlük szobájuk kulcsait és helyére akasztotta. R. Béla megállapította, hogy a kulcs helyén, amely három szobát jelzett, e név állott a hotel tábláján: — Comtesse Lacruma! Majd kiment a hotel teraszára, ahol a hotel lakói reggeliztek. Ott minden asztal el volt foglalva egy kis asztalon kívül, amely a bejáratnál állott. R. Béla helyet foglalt annál és megrendelte a reggelijét. E percben megjelent a bejáratnál a már látott két elegáns hölgy is, akik szintén reggelizni óhajtottak s a fiatalabb arany forquettjával körülnézve a reggeliző közönségen, odaszólt németül társnőjének: — Minden hely el van foglalva. Egy üres asztal sincs! R. Béla mint kifogástalan gavallér, felugrott a helyéről, megemelte kalapját és odaszólt a hölgyeknek: — Tessék kérem átadom az asztalt! — Igen, elfogadjuk, szólt a fiatalabb, de csak ama feltétel alatt, ha ön?is velünk reggelizik. Mire R. Béla bemutatta magát a hölgyeknek és helyet foglalt velük. Sietve költötte el reggelijét és udvariasan elköszönt a hölgyektől. A Lidóra sietett. Egy jó félórát őgyelgett a Szent Márk-téren, midőn a Lidóra induló Hajó kürtölését hallotta, amely a hajó indulását jelezte. Odasietett s a hajó éppen a horgonyait szedte fel az indulásra, de a fiatalembernek sikerült még az utolsó percben a hídról a hajóba ugrania. A fedélzet teljesen zsúfolva volt kirándulókkal. Az oldalakon lévő ülőhelyek is mind el voltak szorosan foglalva. Amint körülnézett, észrevette a szép grófnőt a társalgónővel és köszöntötte őket. A grófné oda intette magához, öszszébb szorult a társalkodónőjével és helyet szorított a padon. Most pedig revandiskozzuk, mi csinálunk önnek helyet. A fiatalember hálásan köszönte meg a figyelmet és helyett foglalt a grófné mellett. Közömbös dolgokról beszéltek és a Lidóra való érkezésük után elváltak. A grófné társalgatónőjével balra, a női fürdőrészre, ő pedig a férfiak részére fenntartott helyre távozott. Antidon aznap este szokása szerint a hotel halljában a jövő menő, elegáns nőkben gyönyörködött, a grófné is megjelent a hallban a table d‘Hotról jövet. A fiatalember udvariasan emelte meg kalapját. — Csak nem fekszik már le? —kérdezte a grófnő, bájosan mosolyogva. Ha nincs egyéb terve, jöjjön fel egy félóra múlva hoz,zánk. Egy nagy erkélyünk van a Canal Grandra, ott kényelmesen hallgathatjuk a szerenádokat. —Tudja a szobánkat, hisz úgyszólván egymás mellett lakunk. A fiatalember mélyen meghaj totta megát, kezet csókolt a szép grófnőnek és örömest fogadta el a kedves meghivást. A bájos grófnő a fiatalembert nagyon szívélyesen látta és egy nagy, a Canal Grandra nyíló erkélyre vezette, ahol 3 fotel állott egymás mellé helyezve. A grófné közvetlen, a fiatalember mellett foglalt helyet, aki nagyon jól érezte magát a bájos asszony társaságában, úgyszólván a sötét erkélyen, mert a Canal Grand lámpái nem nagyon világítottak fel oda. A fiatalember mintha úgy érezte volna, hogy a grófné időnkint nagyon közel jön hozzá, szin- W eib an. Ilapunk ma! námha 24 oldal 8.