Aradi Közlöny, 1923. május (38. évfolyam, 96-116. szám)
1923-05-01 / 96. szám
I ■ _____________ dés Programmját rokonszenvesnek találjuk. S akkor, amikor román írók és költők európai értéket jelentő alkotásai előtt az elismerés adóját rójjuk le, elvárhatjuk cserébe, hogy a magyar kultúra és a magyar nemzetiségi törekvések hangja nem sikolt a pusztába. Csak ez lehet az a híd, amelyen át a kulturzközeledés programmja diadalra vezet. OIOIOIOIOIOIOIOIO Fizetésemelés régen. Minden megismétlődik. A háború és következményei megismertették velünk a középkor barbarizmusát. A mai művészet az ókor lultúráját juttatja eszünkbe. És az ultramodern törekvések az őskor primitívsége felé haladnak. Csak a Nietzsche nagyszerű igéje az „Örök visszatérés“ hat minden időkben az újdonság varázsával. Ezek a gondolatok rajzoltak agyamban, amikor ma délelőtt a városháza sárguló aktáit nézegettem. Egy rongyos szélű aktacsomag került a kezembe, amely arról tesz tanúságot, hogy 1867. év tavaszán Arad város tisztviselői mozgalmatindítottak javadalmazásuk gyarapítása érdekében, mert megdrágult az élet. Nagy gondot okozott a város bölcs tanácsának a tisztviselők mozgalma, ők leráztak magukról minden felelősséget és azzal a határozattal, hogy „ha a tisztviselőknek igazuk van, meg kell adni a gyarapítást“, áttették az ügy iratait a pénzügyi bizottsághoz. A pénzügyi bizottság elnöke mával rengeteg kortes nótát gyártottam, ahogy jött, sohasem ismerve személyesen, akiről nótáztam, csak a nép száján keresztül, hol Justh Gyula, hol Vásárhelyi, hol meg Purgly Jánosokról . . . Azoknak aztán a tollát én tűztem a kalapok mellé, lelkendezve lelkesítettem őket, szavaltam, agitáltam, ugráltam, mint a csintalan cinege a bokrok ágain, ősi ösztönből, saját mulatságomra!... — Ki tudja, mennyi ellenséget szereztem már ott magamnak és fajtámnak, anélkül, hogy sejtettem volna... Barabás Bélát is egy ilyen lelkes választáson a battonyai sétatér egy korhadt tapadjon állva szavalva ismertem meg. . Eszem a szentjét, kicsi leány, derék hazafi“, ezt hallottam tőle, mikor egy bugris atyafinak a ..Wasmer báró éljen“ tollát letéptem és feltűztem „a mi tollunkat“ sovány, fekete, nyurga ügyvédbojtár, zseniális, hatalmas, égető tüzű, lelkes beszédet tartott egy asztal tetején állva, ott a sétatér közepén. " Verlán Ete, Justh, Asboth, Wogyoróssy, Sárközy-fiúk négyes frakker fogatai ott csörgették ezüstös zabláikat a sétatér háta megött az öreg Bignio-patika széles gyümölcsöse előtt jártatva. Mit tudtam én akkor, hogy Pesten már Rókus-kórházi segédtorvos két év óta az öreg patikus- (Félszáz év előtt is drágaság volt Aradon.) Bettelhelki Vilmos uram összehívta a tagokat május hónap ötödikére és megkezdte a fontos ügy tárgyalását. A gyűlésen az elnökön kiinl Nikodém János, Kádas Dezső, Nagy Antal és Fiász Dezső vettek részt. Nagy vita keletkezett amelynek során a bizottság érdemes tagjai kénytelenek voltak beismerni, hogy tényleg megdrágult az élet. Mert bizony egy font hús 12 krajcárra emelkedett, a tojásnak is 3 krajcár volt párja, egy rend ruhát pedig 12 forintnál olcsóbban nem adt a boltos. Az igazságos megállapítás után a következőképpen javasolták a tisztviselők fizetésének gyarapítását : A polgáriügy (polgármester) fizetését évi 2000 forintról 2400 forintra, a főbíróét 1400-ról 1590- ra. A főkapitány fizetését indokolatlanul nem emelték, 1200 forint maradt. A hét tanácsnok fizetését egyenként 800-ról 1000 forintra emelték fel. A többi tisztviselők mindannyian kétszáz forint fizetés emelést kaptak. A háromorvos (állatorvos) fizetését 250-ről 400 forintra emelték. A két városi hiba évi javadalmazása 52 és fél forintról 66-ra emelkedett. A tanács elfogadta a pénzügyi bizottság javaslatát, pedig a készkiadás évenként 34 ezer 605 forintról 43 ezer 470 forintra emelkedett a tisztviselők fizetésének emelésével. Arad város tisztviselői e sorok elolvasása után valószínűleg ayutt reménnyel várják a kormány döntését a fizetésemelés érdekében, mert biztosan számítanak arra, hogy az illetékesek nem fognak szembehelyezkedni az „örök viszszatérés“ örök törvényével. (Solt.) né legkisebb fia (akit a sors nekem élettársul kiszemelt) s akit Korányi báró, Kétly Károly báró s többi pesti egyetemi tanárok később nekem oly szépen dicsértek, engem okolva, hogy egyetemi tanársegéd nem lehetett a kis doktorból — én csaltam el a mohó Pesttől. Később — Kétly báró násznagyunk lett, mikor Schönbrunnba is otthonossá váltunk, mikor Wienben autón jártuk a Práternt és a boros fehér hajú dr. Kerzi „hofburgáry“ szintén elfogadta a násznagyi tisztséget . . . ó, de fehér emlékek ezek . . . vagy feketék ? . . . igazán nehéz lenne megállapítani . . . Husvétba hogyan kerültünk mi a felejthetetlen szépségű schönbrunni park nyírott alléjában ibolyát szedni s benn a Burgban a melegházi dús, nagy, tüzes piros, rózsaszínű szegfűk acélszárát egyenként törve, tépegetve, bokrétába szedve, ma is azt hiszem, az volt a leglehetetlenebb életemnek a legtökéletesebb szépségű emléke! Mikor az oszlopos, hosszú Burg folyosón bodros gallérú, fekete selyem bársony, hosszú köppenyemben. (füvemhez szorítva „rote nelkoff* csokromat) kis urammal a Burg zsandár sípszavára elősuhanó autónkat vártuk. az az érzés... elég tartós... a sirig... Hát Rómában a pápa áldása? Az is Húsvét volt. ARADI KÖZLÖNY. 1923. május 1. Aradi női szabók a kontárok ellen. — Sok az iparigazolvány nélküli varrónő. — Félnek a konkurenciától. — Az aradi női szabók szindikátusa vasárnap délelőtt az ipartestüilet termében megtartotta rendes évi tisztújító közgyűlését. Bakács Miksl. elnöki beszámolója, a pénztári és ellenőrző bizottság jelentése után megválasztották az új tisztikart. A szindikátus elnöke Bakács Miksa, jegyzője Hajdú József, pénztárnoka Illés István lett, azon kívül kilenc választmányi tagot is megválasztottak. • Az indítványok során a női szitok elhatározták, hogy ármegállapító bizottságot küldenek ki, amely megállapítja, hogy az egyes cégek mennyiért készíthessék a női ruhafazonokat. Az indítvány szerint ugyanis a női szabók munkadíja nem áll arányban az általuk fizetett magas munk bérekkel és a folytonosan növekvő drágasággal. A női szabók nagy része a legnagyobb anyagi gondokkal küzd, azért a kiküldendő bizottság kategóriák szerint fogja megállapítani azt a minimális árat, amelyet az egyes cégek fazon után kérni tartoznak. A közgyűlés azonkívül a tanonckérdés szabályozásával is foglalkozott és elhatározta, hogy egyöntetüs eljárást követ ebben a kérdésben. A gyűlés végül állást foglalt az iparigazolvány nélkül női szabósággal foglalkozók ellen. Aradon körülbelül 130 női szabóimester van, ezzel szemben ugyanannyi iparigazolvány nélküli varrónő, aki nem fizet adót, hökbért, és miivel minimális üzemköltséggel dolgozik, leszorítja az árakat. A női szabók szindikátusa elhatározta, hogy ezek ellen erélyes akciót indít a hatóságoknál, mert működésükkel saját exisztenciáját látja veszélyeztetve. A szindikátus adatokat fog összegyűjteni az iparigazolvány nélkül működő alkalmi varrónők ellen és az adatok alapján az illetékes hatóságoknál megteszi a szükséges lépéseket. Ugyancsak vasárnap délelőtt tartotta évi tisztújító közgyűlését a férfiszabók szindikátusa is, amelyen elnökké Marita Györgyöt, alelnökké Martics Jánost, titkárrá Moskovitz Izidort, jegyzővé Hajdú Józsefet választották. A közgyűlés ezután elhatározta, hogy a minimális ruhakészítési árakat május 1-től kezdve a következőképen állapítja meg: I. oszt. szabóműhelyekben 1500, II. oszt. 1200, III. oszt. 900 lej hozzávaló nélkül. A minimális ruhakészítési díjak megállapítására azért volt szükség, mert egyes szabók indokolatlanul olcsó árakat számítottak ruhakészítésért. Foglalkozott a közgyűlés a szabómunkások bérmegállapításának ügyével is és elhatározta, hogy a kollektív szerződések bérrevízióját két hét múlva ejti meg az addig beszerzett adatok alapján. Szó volt továbbá az aggkori biztosítás és az önsegélyző egylet felállításának kérdéséről is. Ebben a kérdésben bizottságot küldtek ki a férfiszabók. O ■ C5 ■ O ■ CD ■ O ■ CD ■ O B O ■ CT hí aradi tűzjelző hálózat. (A városnak nincs pénze. — Hozzájárulás a vállalatoktól.) Az Aradi Közlöny vasárnapi számában beszámoltunk már róla, hogy Rózsa Géza aradi mérnök és Mihajlovics Gyula aradi tűzoltófőparancsnok előterjesztést tesznek a városi tanácsnak, amelyben a már elkészített tervek alapján modern villamos tűzjelzőhálózat kiépítését javasolják. Hangsúlyoztuk, hogy tűzbiztonsági szempontból mennyire a köz érdekében való ennek a tervnek a megvalósítása, mert hisz az új tűzjelző hálózat felépítése lehetővé teszi, hogy tűz esetén a sokszor késedelmes telefon-központ mellőzésével közvetlenül a tűzoltólaktanyának lehet bejelenteni a tűz kitörését. Alkalmunk volt betekinteni a Rózsa Géza mérnök által elkészített tervekbe, amelyek minuciózus pontossággal tüntetik fel az új tűzjelzőhálózat berendezését. A terv szerint harmincegy telefonállomás, és 40 automatikus jelzőállomást építenének fel Arad különböző nyilvános helyén és gyárüzemeiben. Minden telefonállomás közül kisebb-nagyobb körletben négy öt automatikus jelző lenne elhelyezve. Amikor ilyen automatikus jelzőállomás működésbe lép, a tűzoltóság nyomban felhívja a legközelebbi telefonjelzőállomást és érdeklődik a tűz kitörésének helye iránt. Mindez pillanatok alatt történhetik, úgy hogy a tűzoltóság nyomban, minden késedelem nélkül ott teremhet a tűz színhelyén, ha pedig vaklármáról van csak szó, mellőzi a kivonulást. A jelzőállomásokat úgy osztanák el a város területén, hogy még a legtávolabb eső helyekről is nyomban be lehet jelenteni a tűz kitörését. A tervezet megvdlásídásának csak egy akadálya van: a pénzkérdés. A villamos tűzjelzőhólózat kiépítése ugyanis legalább 601.000 lej összeget emésztene fel ilyen nagy összeg felett pediig a városi vezetőség aligha rendelkezik. Valószínű, hogy a város kedvezőtlen anyagi helyzetére való tekintettel kölcsön útján fedezik majd a költségeket. A kölcsönhöz a helybeli biztosi társaságok, vállalatok, gyárak hozzájárulása szükséges és remélhető, hogy a közérdekű terv megvalósítása társadalmi akció után lehetségessé válik /*/