Aradi Közlöny, 1923. június (38. évfolyam, 117-140. szám)

1923-06-02 / 117. szám

___________________________ Nyári vendégsz­erepl­ések Milyen művészek jönnek Aradra? Róna Dezső az arad­i színház igazgatója ma érkezett vissza Bu­­curestiből és Holnap ismét Bucu­­restibe utazik, hogy a szépművé­szeti minisztériumnál elintézze a nyári vendégszereplések engedé­lyezésének ügyét. Az eddigi tár­gyalások szerint B. Sándor Erzsi­nek, a budapesti Operaház ragyo­­góhangú énekesnőjének vendég­­szereplése után, aki már rendelke­zik a szükséges engedéllyel, B. Kosáry Emmy, Király Ernő és Buttykay Ákos jönnének legelő­ször Aradra. B. Sándor Erzsi ti­zenkettedikétől­­tizenhatodikáig vendégszerepel és a Yakméban, a Traviatában, a Sevillai borbélyban ies a Rigolettoban fog fellépni. Ko­sáry és Király Buttykay legújabb operettjének, az Olivia Hercegnő­nek főszerepeit játszanak el töb­bek között ,és a zenekart maga Buttyk­ay Ákos vezényelné. Elő fognak adni egy egy­felvonásos Buttykay-operettet is, amelynek a zongoraszólamát Buttykay ját­­sza. Utánuk Fedák Sári jön tíz es­tére. Azután jönnek még Rátkay Márton, a Király Színház kitűnő táncoskomikusa, Gombaszögi Fri­da, Hegedűs Gyula és Aauilla-Ád­­ler Adelina, a budapesti Opera tag­ja, aki a legutóbb­ Svájcban ara­tott jelentős sikereket. CD ■ CDB CD» CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD AKAU1 KUZJLUIN­Y. zető alakjának nevét is emlegetik. Ezek : Ustredne Drustvo, Spieg­­ler és Pechold Nyitra, Engelsmann Sámuel Kisucaújhely és a Komáro­mi Kereskedelmi R.-T. A nagystílű panamisták a hivatalos árfolyam­­listán feltüntetett árfolyamoknál­­40—50­0 csefa koronával olcsóbban­­vették a zab, széna és szalma mé­teren ázs­áj­át s így jogtalanul millió­kat szereztek maguknak tisztesség­telen manőverükkel. A pozsonyi tőzsdebotrány egész Csehszlová­kiában nagy, feltűnést keltett. loionosoiosofoioini DSOBOBOBOIOIOIOIOI Egy tőzsde botránya. XAhol meghamisították az árfolya­mokat!) v' ' 'Pozsonyból jelentik : A pozso­nyi tőzsdén sokmilliós panama tör­tént Nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a pozsonyi áru­tőzsdén bizonyos befolyásos embe­rek, még­pedig hadseregszállítók, már évek óta állandóan meghami­sítják a hivatalos árfolyamokat, az­­erfolyammegállapító bizottság pedig, melyben a hamisítók szin­tén képviseltetik magukat, tűri a­ nagyarányú panamát, amely külö­nösen a kincstárt károsítja meg milliókkal.­­A kincstár szállítóinak ugyanis a minimális és a maximá­lis tőzsdeárfolyamok közötti szám­tani közé­parányost fizeti a szállí­tott szénáért és zabért, a hadsereg­szállítóknak tehát gondoskodniuk kellett, hogy a tőzsde hivatalos ár­folyamlistájának tételei harminc­negyven cseh koronával magasab­bak legyenek, mint az aznap tény­leg létrejött kötések. Az árfolyam megállapító bizottság az árfolya­mokat a benyújtott kötések árai alapján állapítja meg, a hadsereg­szállítók teh­át gondoskodtak ar­ról, hogy de fakto létre nem jött, túlhajtott­­árakat tartalmazó köt­­leveleket nyújtsanak be. Ezeken a közleveleken, amelyeket egymás között váltottak minden kötele­zettség nélkül, tudatosan megham­i­sítva az üzleti árakon felül jóval magasabb árak szerepeltek, az ezek alapján megállapított hivata­los kurzus tehát szintén lényege­sen emelkedett, de emelkedett egy­úttal­­ számukra a kincstárról az árfolyamok középarányosa alap­ján kapott kifizetés is. A furfan­­­­gos árfolyamham­isítók néhány ve­Amikor először hozták műkö­désbe Aradon a favágó- és fűré­­szelő-benzinmotorokat, a kézi fa­vágók meglestek egy­ ilyen, mun­kából éppen hazaifelé tartó gépet és fejszékkel összetörték. A sze­gény favágók úgy látták, hogy ezek az ördögi találmányok tönk­re teszik őket. Ezért akarták a fű­részelő gépeket megsemmisíteni. Hiába, fejszékkel nem lehet a ha­ladás útját­ elvágni. Erre rájöttek a favágók is és igyekeztek más fog­lalkozás után nézni. Az arad— nagyváradi vasútvonal megnyitá­sa után ezek a gondolatok tálultak elénk, amikor a Városi­ kávéház előtti automobilstandon veszteglő gépkocsikat megláttuk. Az automo­bil tulajdonosoknak valószínűleg sokat ártott az új vonat megindu­lása. Mert kinek jutna eszébe, hogy három-négyszáz lejt fizessen egy útért, amelyet kényelmesen hatvan lejért meg lehet tenni ?­­Vájjon mit csinálnak ezek után a sofförök? Egyebet nem tehetnek, mint más foglalkozás után néznek­. A Városi­ kávéház terraszán egymás mellé­ rakott asztalok kö­rül ülnek az automobilok vezetői, várha­tólag erről az életbevágóan fontos kérdésről tanácskoznak. Közelebb megyünk. A kétségbe­esésnek, sőt a rossz kedvnek sem látszik a nyoma az arcukon. — A nagyváradi vasútról folyik a szó és amikor odaértünk éppen arról beszéltek, hogy a vasútvonal meg­nyitása milyen új jövedelmi forrás­hoz juttatta őket, amelyre külön­ben nem is gondoltak volna. — Az új vasútvonal megnyitá­sai —­ mondotta egy intelligens, ko­molyarcú fiatal soffőr — elsősor­ban­ a nagyközönség javát szol­gálja, de nekünk is hasznunkra vá­lik. Eddig eszünkbe sem jutott vol­na, hogy a város belterületén is milyen célszerűen­ használható fel a­z automobil-forgalom. Rövidesen keresztülvisszük azt a tervet, hogy az állomástól a városba és a városiból az állomásra minden vonat indulásához és érkezéséhez szállítunk utasokat. Már a szállí­tási költségeket is megállapítottuk ü­z letben személyenként és egy útra legalább öt embert viszünk. Ezt az utat naponta tízszer meg­tehetjük, a gépünk nem rongáló­dik annyira, mint az országúton és kényelmesen megkeressük a ma­gunk és az automobil fentartásá­­hoz szükséges összeget. A többiek helyeslőleg bolongat­tak és látszott rajtuk­, hogy örül­nek, hogy ilyen egyszerűen meg­oldották a súlyosnak látszó prob­lémát. Most egy idősebb­ ember szólalt­­ meg. Hangjából kiérzik, hogy ő, már megállapodottabb­ gon­dolkozása és a lelkesedés nála szkeptoceamuson szűrődik át. Be­szédében gyakran használja ezt a szót­: „Hátha“ így, kezdi: — Hátha a város nem engedi meg, hogy automobillal helyi for­galmat bonyolítsunk le? — A kér­désre mindjárt válaszolt is. — De hisz a város kötelessége megen­gedni, mert ezzel a közönség érde­keit szolgáljuk. Beszélt még arról, hogy a kör­nyékbeli községekkel intenzív ösz­­szeköttetést fognak létesíteni na­gyon előnyös szállítási díjak mel­lett.­­ Csak ne volnának olyan ma­gasak a kövezetvámok. A Piaţa Avram Iancu (Szabad­ság-téri) közúti végállomásnál ál­landó automobil állomást létesíte­nek és megindítják az állandó au­tomobilforgalmat Arad és Újar­ad között. Csak­ óriási a hidvám. Száz lej személyenként. Kérni fogják a hidvám leszállítását a város veze­tőségétől, így akarják a sofförök kihasz­nálni a vasútmegnyitás következ­ményeit. Az arad—nagyváradi vasúti forgalmat követő gazdasági előnyök első láncszeme ez : Tiz leiért lehet Aradon egy autómobil­­utat tenni. (p. g.) Autó­járatok a város belsejében (Tiz lei lesz egy út. — Az új vasútvonal és az aradi soff­őrök.) ****** '*111,1 ——aa— — minim ■ a■aa»tc—■—«a»Taaa Mulatságok. — Műkedvelő-előadás. A sebesi (borossebesi) református ifjak fénye­sen sikerült műkedvelő előadást rendeztek a napokban. Az estélyen színre került a „Tolone“ című nép­színmű, amelynek előadása jóval fe­lülemelkedett a műkedvelő-előadások nívóján. A szereplők közül kifogás­talan játékukkal különösen kiemel­kedtek: Killik Berta, Killik Irma, Ki­­szely Mihály és Szikora András, a többi szereplők is sokszor ragad­tatták tapsra a nagyszámú közönsé­get. Műsor után reggelig tartó tánc következett. A jótékonycélú mulatság résztvevőit a sebisi háziasszonyok látták el ételekkel és üdítő italokkal. (—) Tűzoltóversenyek a me­gyében. Emlékezetesek azok a tűzoltóversenyek, amelyeket a bé­keidőben országszerte vívtak a községi önkéntes tűzoltó egyesü­letek. Az arad megyei önkéntes tűz­oltó egyesületek különösen sok di­csőséget és kitüntetést szereztek pompás szervezettségükkel és min­taszerű gyakorlataikkal. A békevi­lág fényes és egyben közérdekű versengéseit kívánja feleleveníteni Luciu Traian ineui (borosjenői) já­rási főszolgabíró, az ineui önkén­tes tűzoltók főparancsnoka. Jú­nius h­ó végén nagyszabású me­gyei tűzoltóünnepséget rendez az 1923. június 2. ínéul (b­orosjenői) önkéntes tűzoltó egylet, amelyre az összes aradme­gyei községek önkéntes tűzoltósá­gát­­ meghívták. Mint értesülünk, eddig már jelentkezett is a ghioró­­ci (gyoroki) önkéntes tűzoltó egy­let, amely­­ már a békeidőben is legfejlettebb­ ilynemű testület volt. Igen sok községben a Háború után újjá kellett alakítani a tűzoltó egye­sületet és így néhány község tűz-, oltósága még nincsen versenyké­pes a helyzetben, mindazonáltal ezek a községek is képviseltetik magukat, hogy az első megyei tűz­oltóü­nnepélyt megjelenésükkel im­pozánssá tegyék. A tűzoltóünne­­péllyel egyidejűleg az ineai báró Solymosy-féle angol kertben nagy látványos parkünnepélyt, este pe­dig műsoros estélyt rendeznek. — Park­ünnepély. A június 3-iki, a „Sindicatul Presei din Ardeal si Banat“ által rendezendő parkünne­pélyen bizonyára egész Arad az­ Eminescu (Baross) parkban talál­kozik. Lesz ott minden: számtalan kioszk minden jóval, konfetti, virág, tánc, pompás tombola (úgy beszélik, hogy minden szám nyer), katona­zene. Kedvezőtlen idő esetén a Fe­hér Keresztben lesz az ünnepély. Je­gyek a L­ibraria Diecezana-nál vált­hatók. CD R CD BCD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ CD ■ C­él battonya Szerbiában ­Megkezdődött az új tahi fejlő­déseit 'Belgrádb­ól jelentik . Az Ovcse­poljéra telepített battonyai telepe­sek helyzetéről a legellentmon­­dóbb hírek jelentek meg a lapok­ban. A hírekkel szemben az igaz­ság az, hogy az­­Ovcsepoljeit ke­letkező új telepes falu építése az utóbbi napokban erőteljes haladást mutat fel. Az ideiglenes barakko­kon és kunyhókon kívül máris több mint 30 állandó lakóház épült fel és további 20 ház felépítése is serényen folyik. Az eddig felépült állandó és ideiglenes hajlékokban 230 család él. Az utak­ megjavulá­­sával az építési anyagok szállítá­sai, ami az első időkben a legna­gyobb bajokat okozta, megoldó­dott, amiben­ az állam a maga jár­műveivel is a telepesek segítségére siettek. Az új telepes falu házai csinos tervek szerint épülnek és a kis falunak egész városias jellege lesz. A házépítésnél közel 100 férfi foglalatoskodik, a többi 130 a föld megművelését látja el. Eddig már 130 hektár földet vezettek be, de a vetés még tovább folyik.­­Az egész napi szorgos munka mellett a szórakozásról sem feled­keznek meg a Magyarországon kulturélethez szokott battonyai családok. A telepesek tamburás ze­nekara vasárnaponként hangverse­nyezik. Már egy vendéglő is meg­nyílt a faluban és épül már a má­sodik is. A vendéglőben még mozi is lesz. Az új község máris a kör­nyék kulturgócpontjának tekinthe­tő, ahová messze földről bejárnak szórakozni a környékbeli földmű­vesek. A telepesek között sok van, aki még nem egészen jól beszél szerbül, de ezek is tanulják a nyel­vet, noha a családi asztalnál ma­gyar szó is igen gyakran hangzik az ajkakról.

Next