Aradi Közlöny, 1923. július (38. évfolyam, 141-165. szám)
1923-07-01 / 141. szám
f Ama, xxxvrv. évf. m. szám. Serjesztőség Arad, Acsev-palota. Kiadóhivatal: Bulv. Regele Ferdinand 2. (József főhercegük) (Aradi Nyomda Vállalati) Sürgönyeim: Közlöny, Arad, Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. k Arab lel. * 1923. július 1. Vasárnap OZSONY POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egész évre ... ... 432 Lei. Fél évre — 216 Lei. Negyed évre — — 108 Lei. Havonta _ 1 86 Lei. Hirdetések díjszabás szerint vétetnek fel. Megjelenik naponta reggel. Kenyér Megjelent a' törvény, amely jogot ad a városnak, hogy szükségletei fedezésére különböző adókat és illetékeket vethessem ki. "E törvény április elsejéig visszamenő hatállyal életbe lépett. Köteles lojalitással hajlunk meg a szentesített és a kihirdetett törvény előtt, amelynek bírálatába éppen kötelező törvénytiszteletünk miatt nem bocsátkozunk. Azt azonban nem mellőzhetjük, hogy a jövő perspektíváját fel ne tárjuk az adófizető polgár előtt. Amikor életbe léptek az új állami adók, az erről szóló törvény kimondotta, hogy ezentúl kizárólag az állam vethet ki és szedhet adót. A polgárság megkönnyebbült, hogy megszabadult a pótadóktól, ámbár a törvényben volt egy intézkedés, amely szerint megadóztathatja külön a polgárságot a város és a megye is, de ezek a kilátásba helyezett adók oly alacsonyak, hogy számításba sem jöhetnek. Most azután megkapta a korán örvendő adófizető polgársága a nyári ajándékot. 4 . A Alaposan megvizsgáltuk az adó alá eső kategóriákat és méla rezignációval állapítottuk meg, hogy a törvény készítője mindenre kiterjedő figyelme semmit sem hagyott ki belőle. Benn van a törvényben minden elképzelhető kategória. Most nézzük, mi fog történni, ha a város a törvényben biztosított jogával éllve, kiveti a felsorolt adókat? Kezdjük ott, hogy a város megadóztathatja az élelmezési raktárakat, gabonakereskedéseket, henteseket, vagyis azokat a foglalkozási ágakat, amelyek a mindennapi betevő falatot juttatják a polgárságnak. Az eddigi tendencia az volt, hogy a közszükségleti cikkek árát szigorúan maximálni kell. Drákói szigorúságú törvényt hoztak azok ellen,akik a maximális árakat túllépik. Vegyük például a kenyeret. Megjelent a kenyérrendelet, amely a barna kenyér árát az egész országban kilónként öt lejbenállapítja meg. Ennél drágábban nem szabad árusítani. Most azután jön a város és kiveti a ntalga adóját a gabonakereskedőre, a pékre. Ezenkívül még tűzoltói díjat is kell fizetnie a péknek, tetejébe külön illetéket azért is, ha egy szolgánál többje van A gabonakereskedő a pékre, a pék a fogyasztóra akarja majd áthárítani a terheket. Igen ám, csakhogy a kenyérrendelet ezt nem engedi meg. Ebből azután az következhetik, hogy a gabonakereskedő nem akar veszteségre ,dolgozni és bezárja üzletét, a pék kénytelen beszüntetni üzemét, hentes becsukja boltját és igy tovább: a többi kategória is üzemet szüntet, mert maga nem bírja az újabb terheket, a közönségre egész helyesen nem háríthatja át a többletkiadásokat és így nemcsak a város esik el a jövedelemtől, hanem az állam is elveszti adóalanyainak a nagy részét, ami az államnak természetesen nem érdeke. • De tegyük fel, hogy ez nem következik be. Ugyanoda fog jutni a kereskedelemés ipar, mert oly horribilis lesz a drágaság, hogy senki sem vásárolhat. Van a törvénynek egy rendelkezése, amely szomorú perspektívát nyit meg. Azt mondja ez a rendelkezés, hogy minden újonnan épült egyemeletes ház után kivethet a város illetéket és ugyanezt teheti, ha egy házat tataroznak. Eddig minden újonnan épült ház tízévi adómentességet élvezett. Ezután nem így lesz. Most azután kiváncsiak vagyunk, hogy lesz-e kedve valakinek házat építeni, vagy rászánja-e magát a háztulajdonos, hogy tataroztassa a házát, ha még külön illetékeket kell fizetnie a magas munkabéreken és drága anyagokon kívül? Alig hisszük, hogy ezzel az illetékszedési joggal elő lehetne mozdítani az oly sürgős építkezéseket ebben a lakáshiányos időben. Városi adót fog fizetni az is, aki vonaton érkezik Aradra, mondjuk a szomszédból. Szóval minden után kivethet a város adót vagy illetéket. A betetőzése a város jövedelmeinek az, hogy monopolizálhatja a temetkezési vállalatokat. Ha a többi kategóriából nem sok jövedelme lesz a városnak, a temetésekből bizonyosan sok lesz. Nemcsak azért, mert mindenki egyszer csak meghal, hanem főként azért, mert a betevő falait olyan drága lesz, Hiogy a halálozás sokkal gyorsabban bekövetkezik. Itt a törvény, meghallunk előtte. De sokkal nagyobb örömöt szerzett volna a törvényhozás, ha nem adókivetési jogot biztosít a városnak, hanem olyan jövedelmi fonásokhoz juttatja, amelyek nem a polgárság teherbíró képességének teljes kihasználásával biztosítják a város háztartását. 035 mma Az én második pápua-feleségem, írta : Biró Lajos, a magyar Nemzeti Múzeum tb. őre. Természetvizsgáló volnék vagy mi, tehát vele jár, hogy a természetben a legkülönfélébb kísérleteket végezzem. A tudomány nem számítja ugyan a házasságot a természetrajz körébe, de jöhet még olyan felfogás is — majdan. Túlbuzgóság ugyan, hogy a házassági kísérleteket magamon végezzem, ámbár természetvizsgálóknál nem ritka eset. Hosszabb tartózkodásra rendezkedtem be a Franch-szigetcsoport egyik szigetén, ahol éppen egy európai telep is volt akkor. Állott a telep négy európai lakosból, akik kopratermelésből éltek. Négy-öt nagyobb sziget, a legkisebb is legalább akkora, mint a Csepelsziget, csupa kókuszdió-erdővel volt borítva, egész éven át terem, tehát állandó az aratás. A felaprózott és megaszalt kókuszdióból a korpa, amiből sokat használ fel az ipar. Erre a munkára nem használhatnak kínai vagy maláj munkást, csak pápuát, mert nem bírják úgy a fáramászást, ezt a diót pedig nem lehet leverni vagy lerázni, egyenként kell levágni._______________________ A nőkérdést nagyon politikusan oldotta meg a mi főtelepesünk, egy volt dániai matróz, aki szerette ha a French-szigetek királyának nevezték. Nem tudom hogy kezdte, de mikor én odajöttem, már valóságos női menedékhely lett a telepe. Idejött aki akart, elmehetett, mikor tetszett, mégis állandóan volt ott 70—80 leány és asszony. Kaptak bőven enni-inni, volt bőven rizs és szárított hal, termesztettek bőven banánát, tárót, jámot, kenyérfa is bőven volt az erdőkben. Egyik közeli nagy szigeten bőven elszaporodtak a disznók, jól éltek a lehullott kókuszdiókon, a disznóhús volt a legfőbb vonzóerő. A nőknek ezt az odaözönlését nem a bő eleség magyarázza meg, az se, hogy kaptak elég dohányt, gyöngyöt, kis kést, tükröt meg egyebet. Hanem ismerni kell az ő szokásukat. Nem úgy mint más vidéken általában, hanem itteni szokás szerint a lányokat már 11—12 éves korában férjhez kényszerítették, így vagy maguk jószántából, vagy a szülők segítségével menekültek oda. Idejöttek a lányok, ha nem adták ahoz, akit ők szerettek volna. Magától értetődik hogy aztán a legények is utánuk jöttek, itt kötöttek házasságot, ami anynyival könnyebb volt, mert a telepes elküldte a szülőknek cseretárgyakban azt az értéket, amiben aztán a lányért megegyeztek, a legény aztán ott dolgozott a telepen addig, míg leszolgálta. Nem maradhattak el a menyecskék se, ha baj volt a házasfelek közt. Mindig is settenkedett ott néhány férj, a feleségét hazacsalogatni. Azt meg kell adni, hogy a Franciszigetek koronázatlan királya ügyelt az ő asszonynépére. Visszaéléseket nem tűrt meg, ámbár ritkán esett meg, hogy neki kellett volna közbelépni. Nem is kifogásolták ezt a berendezkedést még a benszülöttek se, sőt bizonyos tekintetben elősegítették. Abból vettem észre, hogyha időnként feltűnő lett a nők odaözönlése, esetleg sok apró gyerekes anya is jött, mindjárt tudhattuk, hogy a törzsek közt háborúság ütött ki. A házias jó erkölcsökre maga a mi dániai telepesünk adta a jó példát, lévén neki egyszerre három felesége. Megtehette, mert száz mérföldnyi kerületben nem volt egy miszszionárius se, hogy megrója, aminek különben éppen annyi hatása van ott is, mint itthon. Ott ez nemeltűrő dolog, hanem hatalom és gazdagság jele. Egyébiránt oka is rá három volt, mert az első két gyermekének az anyja, a második megszerezte egy másik nagy sziget kókuszdió-kihasználási jogát, a harmadikat a két asszony kívánságára vette el, hogy legyen segítségük a gyermekek gondozásában. Közkívánatra én is feleséget választottam. Ha nem jószántamból teszem, kénytelen lettem volna, mert nem kapok férfiszolgát, akivel az erdőt járjam. Ugyanis a szigeten közelünkben forrás alig akadt, mindig friss kókuszdióvizet ittunk. Arról gondoskodni pedig nőmunka, mégaz apró legényke is szégyenli. Két nővér közt volt módom választani. Marapua és Járó névre hallgattak a lelkeim. Mind a kettő virágnév. A fiatalabbik volt a formásabb, talán szebb is, mikor komolykodott, de csúnya volt mikor nevetett, ellenben Marapua igazán nem volt szép komolyan,, de olyan kedvesen tudott nevetni! ő lett aztán Madame Erpopese, mivel hogy a németek Herr Professornak Szólítottak. Egyik közeli falu virága volt az én^is könyörü^ . Lapunk ma száma 12 oldal.