Aradi Közlöny, 1923. július (38. évfolyam, 141-165. szám)

1923-07-01 / 141. szám

n ARABI KÖZLÖNY. 1923. j­úli­us 1. A vagyont elkobzó törvény. (dr. k. z.) A napokban minden – részletesebb kommentálás nélkül ismertettük a parlament június hó 6-án –tartott ülésén megszavazott azon törvényt, mely a Romániával háborús • állapotban volt államok polgárai javainak, jogainak és ér­dekének visszatartásáról és fel­számolásáról szól, cikkünk nyo­mán széles vita indult meg és szá­mos kérdést intéztek hozzánk, hogy váljon ez a törvény vonatko­zik-e a volt osztrák-magyar állam­polgárokra, helyesebben azoknak Románia területén levő vagyonára és különösen vonatkozik-e azon polgároknak itt levő vagyonára, a­kik a békeszerződésben biztosított joguknál fogva régi, magyar ál­lampolgárságukat fenntartották.­­A törvényt előkészítő rendelet hiányában egyedüli magyarázó jogforrásként a különböző béke­­szerződések nyújtanak csak a dön­tésre alapot. Meg kell azonban je­gyeznünk, hogy a békeszerződés csak úgynevezett keret­törvény, vagyis csupán kereteket szab, konstitutió jellege nincsen és a megszabott kereteken belül a szer­ződő­­államoknak — a kifejezett ti­lalmak fenntartásával —­­diszpo­zíció szabadságuk meg­van. Bizo­nyítéka ennek­­éppen a szóban for­gó kérdésben a békeszerződésnek ezen kifejezése:­ „a felszámolás az érdekelt szövetséges vagy társult állam törvényeinek megfelelően fog történni“, ami kétségtelen bi­zonyítéka a szerződő állam disz­pozíciós szabadsága fenntartásá­nak. A Versailles-i­­— n­émet-franciai — békeszerződésre való hivatko­zás nem lehet helytálló, mert ott a német állampolgároknak a frank­furti béke előtti és utáni vagyon­szerzése és az optálás módja dön­ti el a kérdést. Nekünk kizárólag­ a trianoni bé­kére kell és lehet hivatkoznunk és ennek alapján kell és lehet megol­danunk a hozzánk intézett kérdé­seket. A békeszerződés IV. cikke alatt a korábbi ellentétes rendelkezése­ket fenntartva a szövetséges és társult hatalmak fenntartják ma­guknak azt a jogot, hogy vissza­tartsák és felszámolják mindazo­kat a javakat, jogokat és érdeke­ket­, amelyek a békeszerződés ha­­tálybaléptekor a régi Magyaror­szág állampolgárainak vagy az ál­taluk alakított vagy ellenőrzött társaságok tulajdonában vannak. Ez a rendelkezés, valamint a most meghozott törvény azon intézke­dése, mellyel a csatolt területek­re kifejezett és határozott rendel­kezéseket tartalmaz, arra enged következtetni, hogy a vagyonok visszatartása­ és felszámolása a volt Magyarországnak Romániá­hoz csatolt területein levő azon vagyonokra is vonatkozik, melyek magyar állampolgárok tulajdonát képezik és valóban a Versailles­ békeszerződés és annak legutóbbi a jóvátétel érdekében történt vég­rehajtása zár alá vételekkel, fel­számolásokkal és visszatartások­kal kapcsolatban szintén ezen jo­got látszik biztosítani. Egy tény a különböző békeszer­ződések egybevetése és tartalmuk összefüggése szerinti olvasása alapján kétségtelen:" különbség nem tehető azon magyarok között, akiknek állandó tartózkodási he­lyük a meghagyott Magyarország és így régi állampolgárságuk nem vitás és azon magyarok között", a­kiknek állandó tartózkodási he­lyük­ Románia és így a magyar ál­lampolgárságot csak a békeszer­ződésben megállapított nyilatkozat­tal tartották fent, mert nem két­ségtelen, hogy ez a nyilatkozat csupán az állampolgárság elvesz­tésének és megszerzésének köz­jogi szabályait magyarázza. A békeszerződés 63. cikke hatá­rozottan megállapítja a régi ma­gyar állampolgárságukat fenntartó egyéneknek azt a jogát, hogy meg­állapított időn belül magukkal vi­hetik vám- és illetékmentesen ingó vagyonukat és „jogukban áll meg­tartani ingatlanaikat a másik állam területein, melyben megelőző­leg laktak.“ A 250. cikk kifejezet­ten rendelkezik", hogy a magyar ál­lampolgároknak vagy a magyar ál­lampolgárok által ellenőrzött tár­saságoknak a volt osztrák-magyar monarchia területén fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek a béke­­szerződés IV. cikkében meghatáro­zott lefoglalás vagy felszámolás alá. Ezzel a két törvényhelynek el­fogulatlan magyarázata azt bizo­nyítja, hogy a magyar áll­ampol­­m­otoi Qn­oionion­gion gázoknak, tekintet nélkül arra, hogy optálás útján szerezték­ az állampolgárságot, nem foglalhat­tók le azok javai, jogai és érdekei, melyek a volt Magyarország te­rületén vannak és kétségtelenné teszi azon felfogás helyességét, mely szerint csak azok a vagyo­nok és vagyoni­­érdekeltségek szempontjából áll fenn a lefoglalás, melyek a régi Románia területén vannak és magyar állampolgárok tulajdonát képezik. Ezen felfogás helyessége mellett szól egyébként a békeszerződés 232. cikkének j) pontja is, mely Magyarország kötelezettségévé teszi állampolgárainak a szövet­séges vagy társult országokban levő javaik, jogaik vagy érdekeik felszámolása vagy visszatartása által okozott kártalanítását, ami ismét csak a zlétyi Romániában le­vő vagyonok elkobzása mellett bi­zonyít. Meggyőződésünk, hogy amint a valorizáció kérdésében­, úgy ez alkalommal is a bucureşti érdekelt körök ezt a súlyos problémát meg­világításainak és érveléseinek ...- ján a magyar kisebbs­égre kedvező megoldás alapjává fogják tenni papioaoioioioioid­ 50 c­m. Terjedelmesebb vagy töré­keny 75 c­m.-mal több.­­Palesztiná­ba küldött csomagokon értékbe­vallást nem lehet feltüntetni. 1 Kg.-ig­­4.30 frank, 5 Kg.-ig 4.70­­ft. az illeték. (Kit mond szerződés ?) a béke­ fii azon voltam hát, hogy szabálysze­rű házzaságot kössek, teljesen az ottani szokások szerint. A legfon­tosabb hamar megtörtént, a meg­egyezés a nászajándékok felől köz­benjárok útján, de nem ám az apá­val, mert annak semmi beleszólá­sa nincs, hanem az anyával, aki itt az igazi jogos családfő. De még ezzel se magával, hanem az ő jogán a fiútestvéreivel, az anyai nagybátyákkal. Mert itt nem a férfi után igazodik a család, ha­nem az anya után. A lakodalom délelőttjén követ­ség vitte az én nászajándékaimat. Három eleven disznó, azután balta, nagy kés, kis kés, gyaluvas, nagy vasszeg, mindenből három, ugyan­ennyi font dohány. E kincstömeg­hez az örömapának osztakozó tár­sai voltak, a két sógora, kiknek még hozzá elsőbbségük van a vá­lasztásban. Délután az apa elhozta két nagybátyjával a menyasszonyt, s akit az egyik bátya rángatott előre, mert annak nem illik magától egy lépést se tenni, csak tenyerével kifelé fordított keze fejével fedte el szégyenlősen a szemeit. De nem lett volna Éva lánya, ha ujjai közt ki ne kukucskált volna. A négyből álló lakodalmas népség sorba állt hol a ház verandáján és mintegy jeladásra, egyszerre rákezdték a sírást. Helyesebben mondhtanám bömbölésnek. Jóideig szakadatlanul folytatta a két bátya meg az apa, kevesebb kitartással a menyasszony. Azután egyszerre mintha kettévág­ták volna, hirtelen abbahagyták. Ezzel a szertartásnak vége lett. Mindig kedves emlékezetemben maradnak a kis Madám Erpopesó. Mikor megtudta tőlem, hogy ő mosolyogva-nevetve szép, azután mindig olyan arccal fogadott. Csak olyankor duzzogott, mikor valami olyan etnográfiai tárgyat nem rej­tettem el előle idejében, amit nők­nek látni nem szabad. De európai ételekre nem bírtam rászoktatni, nem hagyta el nemzeti ételeit. Régen volt, talán nem is igaz volt. Et a veled maradtam volna, az idén ülhetnék meg ezüstlako­dalmunkat. Ha most is úgy rám­mosolyognál mint akkor, talán még azt megtenném a kedve­dért, amire olyan sokszor kértél, hogy vágassam le a szakállamat. Magadhoz akarták fiatalítani. So­kan próbálják azt nálunk is az én korombeliek, édes, kedves, szende, kis harapiám, nem lehet azt egy pár szőrszállal eligazítani. Az idő eljár! A csomagforgalom. (Mennyit kell fizetni a külföldre?)­­A postavezérigazgatóság értesí­tése szerint Románia felvette a csomagforgalmat az összes euró­pai államokkal (beleértve Oroszk­or­szágot is), valamint Ázsiával és az összes angol gyarmatokkal. Az új rendelet szerint minden egyes külföldre küldött csomagot kisérőlevéllel kell ellátni (177. szá­mú minta.) A kisérőlevélhe 71 ba­­nis okmánybélyeg és 25—25 banis statisztikai és segélybélyeg ra­gasztandó. Csatolni kell azonkívül Vámbevallást is (185. számú min­ta.) A százötven centiméternél terjedelmesebb és a törékenynek jelzett csomagok magasabb illeték alá esnek. Az illeték aranyfrankban értendő, egy aranyfrank jontus elsei hatállyal negyven leónak fe­lel meg. Alábbiakban közöljük azokba az utódállamokba szóló csomagok tarifáját, amelyek­kel a közönség élénkebb összeköt­tetésben van.­­Ausztria: Rendes terjedelmű csomag öt kilogrammig súlyille­­ték: 1.97 fr. 300 aranyfrank be­vallott érték után 15 d­m., vámbe­vallási illeték 50 d­m. Terjedelme­sebb vagy törékeny csomagok után­ öt kilogrammig 2.55 fr. Pótilletékek ugyanazok. Magyarország: Rerf­­ees csomagok*5 kg.-ig 1 fr., 300 aranyfrank bevallott értél­ után 10 c­m., vámbeváltás 50 c­m. Terje­delmesebb­ vagy törékeny 50 c­m­.­­mal több. Csehszlovákiába­­és Jugosz­láviába ugyanennyi. Németország­ba rendes terjedelmű csomag (fen­ti sorrend szerint) 2 fr., 15 cím., 'OBOHOBOieJBOBOlOlCD Éjszakai harc banditákkal. '­Agyonlőtték a banda Három tagját. 'Bucurestiből jelentik: Besszará­bia keleti részének lakosságát már hónapok óta nyugtalanítja egy rab­lóbanda, amelynek­­ tagjai éjnek idején csajkákon lopóztak át a Dnyeszteren Ukrajnából, s a besz­­szarábiai lakkosságot állandóan ré­mü­letben tartották. Különösen Cirkámban és környékén működ­tek ezek a banditák, akinek üldö­zése folyamán két tiszt, Mihailes­­cu százados és Mohonea főhad­nagy áldozatul is estek. A besszarábiai csendőrség pa­rancsnoka végül is erélyes intéz­kedésre szánta­ el magát. Paran­csot adott, hogy a banda tagjait akár élve, akár holtan kézre kell keríteni. Egy csendőrcsapat éjnek idején gépfegyverekkel és gráná­tokkal felfegyverkezve, rajvonal­ban felállott a Dnyeszter­ partján, Poenea környékén. Tegnap éjszaka egy órakor csaj­ka tűnt fel a Dnyeszter vízén, a­mely Ukrajna­ felől a besszarábiai partok felé közeledett A csend­őr­ség azonnal megindította a gép­­fegyvertüzet, de nemcsak a csaj­kát vették c­élba, hanem a folyó ukrajnai partját is, mert gyanúsí­tották, hogy a banditák a parton segédcsapatokat hagytak hátra.­­ Feltevésük­­valónak bizonyult.

Next