Aradi Közlöny, 1923. október (38. évfolyam, 215-240. szám)

1923-10-02 / 215. szám

M 7­ 969 Arad, XXXVIII. évf. 215. szám. Szerkesztőség Arad, Acser-palota. Kiadóhivatal: Belv. Regele Ferdinand 22. (József főherceg­ ut.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad. Telefonszám­ Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Egyes szám ára 2 lej, vasárnap 3 lej. Bucurestiben 50 bánival több. POLITIKAI ES KÖZGAZDASAGI NAPILAP. hst Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * 1923. október 2. Kedd ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN: Egész évre ........ 400 Lei Fél évre ... ..............240 Lei. Negyed évre............. 120 Lei. Havonta . ... .......... 40 Lei. Hirdetések díjszabás szerint Megjelenik naponta reggel. Felelős szerkesztő: Károly József. BÜHSa«M»S sen nem lépnének­ arra az útra, a­melyet Franciaország szívesen látna. —< 9 a ■ O ■ O ■ CD R C3 B C3 ft O ■ CD Az aranyparitás ma már valahogy a nevetséges frá­zis jellegével hat a közgazdasági­­életben és a szaksajtóban mindin­kább találkozunk ezzel a szóval, minden drágulási folyamat ennek a jegyében történik, az alkalmazott erre való hivatkozással kéri fizeté­sének emelését, a nyersanyagok hirtelen indokolatlan drágulásánál­­csak az aranyparitásra történik hi­vatkozás és a mindennapi élet min­den apró megnyilvánulásánál úgy­szólván akarva-nemakarva bele kell botlanunk az aranyparitásos frázisba. Minden különösebb számtani művelet nélkül könnyen ki lehet számítani, hogy több dologban fö­lötte állnánk már az aranyparitás­nak. Eklatáns példa erre az aradi borbély mesterek nagyarányú hat-­van-hetven százalékos emelése. Ma már ez a mindennapi kultúr­­szükséglet a luxusig avanzsált és a békebeli 16—20 filléres borot­­­­válkozás aranyparitásra átszá­mítva 25 fillérbe kerül. De­ ugyan­ilyen a helyzet a ruház­kodásnál, az összes szükséges ipa­ri termékeknél is. A tőkeállapotok­­hoz való visszatérést ma már min­denki komolyan akarja és mivel nincsen háború, el is kell hinnünk, hogy béke van, tehát életünket is úgy rendezzük be, amint azt tet­tük tíz esztendővel azelőtt, ami­kor az aranyparitás csak komoly és abstrakt közgazdászok szak­terminus­ technikusa volt. Ma már teljesen mindegy az embereknek, hogy milyen fizetőeszközökkel kell fizetniök, a let, magyar és osztrák korona úgyszólván vásár­ló érték, mint a frank, dollár vagy font, ma mindenki ceruzával a ke­zében az aranyparitást veszi ala­pul és ehhez szabja az eladni vagy venni szándékolt áru árát. A pénzkeresési lehetőségek azonban nem alapszanak az arany paritás elvén. A békebeli száz ko­rona havi fizetést élvező tisztvi­selőnek ma havi négyezer lejt kel­lene keresnie, akkor elérné fizeté­se a régi békenívót. De milyen tisztviselő kap ma Havi négyez­ret? És ha meg is kapja ezt az ösz­szeget, képes-e ebből annyit vásá­rolni, mint békében száz koroná­ért? A felelet erre igen egysze­rű- nem. Ma már az élelmiszereket és a lakást leszámítva, minden cikk jóval felette áll az aranyparitásnak és ha drágaságról beszélünk, ak­kor az kell, hogy eszünkbe jusson, hogy amíg áru már jóval túlhalad­ta az aranyparitást, addig a fize­tés jóval alatta maradt ennek. A nagy gazdasági konszolidáció va­lahogy csak úgy jöhet létre, ha megmaradunk a középaránynál az aranyparitáson fölül lebegő árak szaljanak le az átszámított béke­ árakig­ és a fizetés­ig emelkedjék fel az árak mai nívójáig. Komoly laioioioioioioioid­ Párisiból táviratoztak. Poinca­ré miniszterelnök tegnap egy hadi­­emlék leleplezésénél beszédet mon­dott, amelyben hangoztatta, hogy a német kormány bizonyos lármá­val mentette be a világnak, hogy a Ruhr vidéken véget vet a passzív, ellenállásnak. De ezt csak azért tette, mert tudta, hogy tovább úgy sem képes megszervezni pénzügyi­leg az ellenállá­át. A kényszerű fegyverszünet visszatetsző módon való bejelentése semmit sem jelent a francia kormány előtt és most már a végrehajtástól függ minden, ő Németországot cselekedetei sze­rint ítéli meg. Németország­­lemon­dott arról, hogy feltételeket szab­jon. Ez helyes, azonban most már meg kell mutatnia Németország­nak, hogy hajlandó a megszállott területen lefoglalt zálogok kiakná­zását megkönnyíteni. Ha kívánja, a francia kormány hajlandó vissza­vonni azokat a rendszabályokat, a­melyeket részint biztonságos, rész­ben a jóvátételi fizetések érdeké­ben elkerülhetetlennek tartott, de ha a­­német kormánynak hátsó gon­dolatai vannak a francia kormány tiszta szándékaival szemben csak azért, hogy a passzív ellenállás megszüntetésének bejelentésével cserébe előnyöket szerezzen, ak­kor­­egy lépés sem történt a feszült­ség enyhítésére. — A pillanat még nem jött el tehát, amikor feladatunkat befeje­zettnek tekinthetjük, — mondotta Poincaré. — A holnap munkája sokkal nehezebb, mint amit eddig elvégeztünk. Freiburgból táviratozzál. A munkanélküliek tegnap megtámad­ták és kifosztották az élelmiszer üzleteket. Összeütközésre került a sor a tüntetők és a rendőrség kö­zött. A rendet a reichwehr csapa­tok állították Helyb­e, Berlinből táviratoztak. A kor­mány január 13-án kelt rendele­tet, amellyel a jóvátételi számlára eszközölt szállításokat beszüntet­te, visszavonta. A Ruhr vidékről érkezett jelentések szerint felelős­ gazdasági konszolidáció csak így lehetséges. Jen izgatók megkísérlik ellenállást szítani a kormánynak a passzív el­lentállás beszüntető rend­ele­te el­len, a lakosság azonban dolgozni akar és hű­ marad a kormányhoz. Berlinből táviratoztak. Politi­kai körök a bajor kormány meg­nyugtató kijelentései dacára attól tartanak, hogy a konfliktus Mün­­chenben elkerülhetetlen lesz. A kor­mánypárti sajtó leszögezi azt a tényt, hogy Kahr kinevezése és vi­selkedése nem egyéb, mint Berlin provokálása. Gessler hadügymi­niszter betiltotta a nacionalisták lapjának a Münchener Beobachter­nek megjelenését nacionalista egi­­tációi miatt. Kahr azonban hatá­lyon kívül helyezte ezt a­­rendelke­zést és megengedte a lap újbóli megjelenését. Ugyancsak engedé­lyezte Kahr a bajor monarchisták­­katonai ünnepélyét, amely tegnap zajlott le. Ezen az ünnepélyen meg­jelent Rupprecht bajor herceg, a­kit mint Bajorország királyát ün­nepeltek a monarchisták. A bajor diktátor magatartása nagy elége­detlenséget keltett a kormány kö­reiben. A demokrata és a szocialis­ta miniszterek követelik, hogy Kahr diktatúrájának vessenek vé­get mielőbb, ellenkező esetben ki­lépnek a kormányból. Münchenből táviratoztak: Kahr diktátor házkutatást tartatott a kommunista lapoknál, amely alka­lommal igen nagy muníció készle­teket és sok gépfegyvert koboz­tak el. Münchenből távirat­ozzák . A ba­jor demokrata párt elnöksége ma kiáltványt intézett Bajorország né­péhez, amelyben azt hangoztatja, hogy Bajorországnak a német bi­rodalomtól való elszakítását sem­miféle ürüggyel sem lehet jogosult­nak mondani. Ha a bajor kormány­ban és az állami főbiztosban nincs meg az erő, hogy szükség esetén erőszakkal is meghiúsítsanak min­den elszakadási törekvést, akkor Bajorország elszigetelten marad, mert Württemberg, Baden és Hős­ kongresszusa. (A temesvári naggyű­lés lefolyása) (Saját tudósítónktól.) Vasárnap­­délelőtt tartotta az Arad-Bánsági Kereskedő Egyesületeik Szövetsé­ge nagygyűlését Temesváron a te­mesvári kereskedők egyesületének helyiségében. A kongresszusnak ki­emelkedő mozzanata volt az, hogy a kongresszus Kun Richárdnak, a szövetség elnökének javaslatára ki­mondotta egy országos közgazda­­sági pásrt megalakítását. A temes­vári kereskedők nagy számban je­lentek meg a kongresszuson, Arad­ról Faragó Rezső, az Aradi Általá­nos takarékpénztár vezérigazgató­ja, a szövetség társelnöke Szöllösy­ Zsigmond dr. a szövetség­ fő­titkára Az aradi iparosok színntik Musffy vétségének részéről Moskovits Izi­dor elnök és Vajda Iván dr. titkár vett részt. Lugosról Grim­baurd Sa­mu elnök és Radó Lipót főtitkár élén 30 kereskedő, Nagyszentmik­­lósról Fischof Leó elnök és hat ke­reskedő. Kun Richárd tartalmas el­nöki megnyitója után Fried János dr. a nagyváradi kereskedelmi csarnok főtitkára az árdrágítási törvény ellett emelt szót és a keres­kedelem szabaddá tételét követeli. Faragó Rezső, a szövetség társel­nöke beszédében kifejti, hogy a po­litika nem egyéb, mint megszerez­ni a szavazatok többségét Aki ezt megszerzi, ura a politikának. Meg kell győzni­ a kisbirtokosokat a ke­reskedők álláspontjának jogossá­gáról. Az aradi kereskedők nevé­ben elfogadja Kun Richárd határo­zati javaslatát. Moskovits Izidor az aradi iparosszövetség elnöke a helyi potentátok túlkapásairól be­szél, akik a kormánynak esetleg intenciójával szemben ellentéteket szítanak­. Kéri, hogy a kong­resz­­szus küldöttséggel járuljon a ki­rály elé panaszainak feltárása cél­jából. A javaslatot elfogadták és kiadták a szövetség elnökségének Grossmann Sándor borkereskedő a spekulatörvény ellen plakáthar­­cot akar indítani. München Berlin ellen. (Rupprecht herceget királyként ünnepük. — Fosztogatások Freiburgban. — Poincaré még mindig bizalmatlan.) Kereskedők

Next