Aradi Közlöny, 1923. november (38. évfolyam, 241-265. szám)
1923-11-01 / 241. szám
KÖZIKÖNY igazságügyminszter, különben a 'Pesti Napló munkatársa előtt kijelentette, hogy lemondásáról is és 'Bethlen is még gondolkodnak. 'Budapestről táviratozzék. Nagy Emil igazzégügyminiszter lemondásával' kapcsolatban ma a következőképen nyilatkozott: — Tekintve, hogy Bethlen lemondásomat nem fogadta el és hogy Bessenyei levélben sajnálatát fejezte ki a tegnapi heves közbeszólásért, lemondásom tudomásul vételét nem szorgalmazom és elhatároztam, hogykarácsonyig pénzügyi politikával még fejbólintás alakjában sem foglalkozom. OBCBCDBCDB CDHCDB CDBeDB CDB tol OBOSOHOl CDBOlOS CDA epizódok A Apponyi amerikai útjáról. (Apponyi amerikai benyomásairól. — Az első előadás. Estebéd Sigray Antal grófnál.) (Newyorki levél.) Egy csomóújságíró és fényképész kezei közül tudtam nagynehezen kimenteniApponyi grófot, ki mosolyogva mutatott rá kínzóira: — Ez Amerika. És ez így megy kora reggeltől, Marika leányomat két óra óta fotografálják már, a sok vilany s egyéb fénytől szinte belefásult szegénynek a feje. Hát még ez a sok telefonálás s most még eleinte nehezemre is esik a telefonban az amerikai kiejtést megtartanom. — Nagyon is ismerem a helyzet nehézségeit, elvégre a háború alatti ellenséges államok egyikéből jöttem .S így abban a nagy ügyben, amely még mindig uralja nálunk is, itt is az érzelmi világot, teljesen más atmoszfférát k képviselek. Továbbá abban is és ez talán a legnagyobb, hogy Amerika az utolsó időkben el volt árasztva európai előadókkal, akik többé-kevésbé szerencsés tapintattal elárasztották az amerikai hallgatóságot kéretlen jótanácsokkal, úgyhogy bizonyos fásultság, hogy ne mondjam, ellenszenv keletkezett minden európai invázió ellen. — Mindezek ellenére bizalommal nézek eléje az itt meginduló munkának, mert régi jó barátaim, akik szívesek tizenegy év előtti szereplésemet emlékezetben tartani, a legnagyobb melegséggel fogadtak és minden irányban való támogatást helyeznek kilátásba. Nekik köszönhető, hogy az egész amerikai sajtó igen jó fogadtatásban részesített; az összes nagyobb lapok képviselői mindjárt az első napokban egy kollektív interjúra jelentek meg nálam és másfél órán át vallattak, ami az ügynek nagy hasznára volt, mert alkalmat adott sok mindenféle föltevés eloszlatására és egyebek között annak a megállapítására, hogy hazulról semmiféle küldetésben nem jöttem, hanem tisztán amerikai meghívásra, azután pedig, hogy semmiféle magyarországi, belügyi akár alkotmányos, akár egyéb kérdést nem vagyok hajlandó itten megvitatás tárgyává tenni, noha egyénileg természetesen bármiről szívesen elbeszélgetek jó ismerőseimmel. — A magyarsággal eddig hivatalosan nem érintkeztem, hanem a klikkel összeköttesbe léphettem, a régi szívélyességgel és bizalommal fogadtak. Itt egyedül a meglehetősen hangos és agresszív kommunista sajtó és azok, akik rajta csüggnek, okoznak nehézségeket, amelyek tekintetében Drózdy képviselőtársamnak voltak olyan tapasztalatai, amelyeket az ügy érdekeiben kikerülni óhajtok. Egr kis csoport ez, amely bajt okoz, de annál lármásabb és kíméletlenebb. Október4-én tartotta Apponyi Albert gróf a „Chamber of Commerce“ New-York leghatalmasabb testületének meghívására annak dísztermében első előadását. Sikere leírhatatlan nagy volt. A rádiótársaság gépezeteinek fölállítása kapcsán a rádiótelefon egymilliónyi előfizetője egész Amerikában és Angliában egyidejűen hallgatta végig Apponyi hatalmas igéit. — Amerika leggazdagabb kereskedőit, bankárait és gyárosait lehetett a hallgatóság között látni. Beszéde végén az egész terem fölállással és percekig tartó tapsorkánnal ünnepelte a szónokot. Sigray Antal gróf, aki régi parthive és lelkes követője Apponyi politikájának, mint ismeretes, elhalasztotta Európába való viszszautazását, hogy jelen lehessenApponyi Albert gróf érkezésénél s részt vehessen a nagy államférfiú itteni ünneplésében. Apponyi megérkezése után Sigray Antal gróf és felesége október 1-én félkilencórai estebédre látták vendégül Apponyi Albert grófot és leányát, valamint tisztelőinek szűktebb körét, összesen harminc hölgyet és urat, a Sherry-restaurant egyik külön éttermében. Az ünnepeken és a vendéglátó háziakon kivitt a magyar társaságból Széchenyi Lászlóné, Jósika-Herczeg Imre és felesége. Winter főkonzul és dr. Deray István voltak hivatalosak az estebédre. CD a, C3 ® CD 3 O E CD B CD H CD » CD H O, ş» Ä forradalom. Irta: ArVadlj Cssrezov. Egy ember ment az utcán és izgatottan beszélt ahhoz, aki mellette sietett. — Hisz ez valóságos forradalom — hangzott ki az utcai álmából. , . A másik csak bólintott. ’Az utca zűrzavara tovább zajlott, katonaszázadok meneteltek el a megakadt villamoskocsik között és vad káromkodások recscsentek fel, ahol szét kellett taszigálni a bámészkodó tömeget, hogy előbbre jussanak. Az ember, aki az előbb beszélt, hirtelen lehajolt a földre és felkernelt valamit. Egy pénztárca volt. — A forradalom áldása — mor mogta. — Jól kezdődik. — A másik pillanatban azonban valaki galléron ragadta és tolvajt ordított. A tömegben szerencsére sikerült eltűnnie. — Az emberek csak nem akarnak lemondani megszokásukról, hogy mindjárt rendőrért kiáltsanak — gondolta és fáradtan elmélázott. A sors nehéz és nem kíméletes. Számára soha nincs felszabadulás. Mindig a régi keretek között kell botorkálnia és minduntalan el kell botlannia. Az emberi felfogás mindig ugyanaz ő vele szemben s a felszabaduló ember még kezvetlenebb. Éhes volt, mert még nem evett. A lopott tárca ott maradt az üldözői között. Mit csináljon. Újra lopjon? Megint megkísértse a veszedelmet? Az emberek ma éberebbek, mint azelőtt voltak. Most mindennek nagyobb értéket tulajdonítanak. — Vigyáznak minden rongyra, minden hulladékra. Nem tetszett neki ez a változás. Gyűlölködve nézett az elhaladó arcokba, amelyeken felszabadult lelkesedést látott. Fáradtan ődöngött az utcákon át. Az egyik sarkon egy koldust látott. — Na, hogy megy öreg, — tudakolta. Az süket néma volt, nem értette meg és a fejét rázta. — Neked se megy hát, öreg, nekem se megy — mormogta tovább. Lerohad mindenütt az emberségesség. És ez a forradalom, ez a boldogulás. Ezért érdemes neki menni a fegyverszuronyoknak. Emberek rohantak el mellette. — Az elvtársak elfoglalták a lőportornyot — hallotta, amint valaki átordította a szomszédjának. A zsebébe nyúlt és megfogta a revolverét. Hát már ez is kell nekik. Minden kell nekik, amin megnyughatott a régi rend, az ő ellensége, de az ő nagy biztonságos útvesztős dzsungelja. A nyomorultak. Rohanó rendőr csapatot látott Utánuk nézett és megelégedés villant fel benne. Menjetek, csak menjetek. És irtsátok ki a forradalma rókát. Aztán vad lendület fogta el és együtt rohant a rendőrökkel. A lőportoronynál dúlt a harc. Az ember tétován megállott. Szürke civileket látott és felcsillanó uiniformásokat. A szeme rácsillogott a kardpengékre. Ha azok győznének. És belevetette magát a tömegbe. Tépett, harapott, ordított. Most minden, minden az övé, a hús, az élet, a vér. És másoké a halál a pusztulás. Egy rendőr hatalmas alakja magasodott fel előtte. Látta, hogy az meglendítette a kardját. — Ne üss, te marha — ordította — de már belecsorgott a vér a szájába és lebukott. Ott feküdt égre bámuló tekintettel és fülébe tombolt minden robaj, csizmák rugdosták a gyomrát, meg a mellét. — Győzelem, elvtársak! — hallotta az üvöltést. — Győzelem! A szemében vörösen úsztak a felhők és a napsugarak. — A börtönökhöz, elvtársak. Amnesztiát, amnesztiát! A fülébe botlottak a szavak, az agyába kúsztak, de nem mozdult. A lelke ott kóválygott az utcákon és pénztársakat dugott a zsebébe. Sok pénztárcát, egyiket a másikra és az emberek rámosolyogtak. A rendőr nézte és nem szólt egy szót sem 1923 november 1. kis éves betörő. (Jómódú iparoscsalád veszedelmes gyermeke.) Saját tudósítónktól.) Az aradi első kerületi rendőrség mia délelőtt egy tíz éves fiút tartóztatott le, akinek a ntdtja máris gazdag az elkövetett bűntettekben. A gyermek már lopott, betört, megszökött a rendőrségtől és megszökött a borosjenői gyógypedagógiai intézetből is. A nagyjövőjű betörő csemete először ezelőtt egy hónappal került a rendőrség kezeibe, amikor szülei, akik jómódú aradi iparosok, feljelentést tettek, hogy lakásukat valaki kifosztotta. A rendőrség kiderítette, hogy a tettet tíz éves gyermekük követte el. A fiút elfogták és a rendőrségre szállították. A rendőrségtől egy őrizetlen pillanatban megszökött és amikor egy rendőr felismerte az öv ártéren, előbb futni kezdett, majd amikor elfogták, szembeszállott a rendőrrel, tépett és kar.molt, úgy, hogy összekötözve kellett a rendőrségre szállítani. Aradról elküldték a borosjenői gyógypedagógiai intézetbe, ahonnan apró holmik ellopása után tegnapelőtt gyalog visszajött Aradra. Nem ment haza szülei lakására, hanem az éjszakát a ligetben töltötte. Nagy tervei voltak. Elhatározta véglegesen, hogy ezentúl betörésből és rablásból fog élni. Elhatározását tett követte, mert az éjszaka folyamán isetőrt a Széchenyi-malom mellett levő bodegóba és onnan nagymennyiségű élelmiszert és a pénztárban levő pénz készletet magához vette. Ma délelőtt jelentést tettek a betörésről a rendőrségnek. A rendőrség megindította a nyomozást és még a délelőtt folyamán sikerült elfogni a kis veszedelmes gonosztevőt a ligetben, összeláncolva szállitot.