Aradi Közlöny, 1924. március (39. évfolyam, 46-70. szám)

1924-03-01 / 46. szám

Arad, XXXI.­, évi 46. szám. Ara­d lej. 1924. március 1. Szombat Szerkesztőség Arad, A cser-palota. Kiadóhivatal Bu ív. Regele Ferdinand ZIt (József főhercscg*ut.) (Aradi Nyomda Vállalat.) frrgő nyek­a: Közlöny, Arad Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal 151. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. *. ELŐFIZETÉS HELYBEN ÉS VIDÉKEN­­ Egész évre......... ... 600 Le, Két évre ......... ... 300 Lei Negyed évre .........150 Lei Havonta ... ... ... 50 Le' Himteeek díjszabás szerint Megjelenik naponta reggel. Egyes szám ára 3 is], vasárnap 4 éj. Bucureştiben 50 h­allva több. Drágult a piac. (Felháborító áremelések.) (Sajót hidósit­ónktól.) Az ál­talánosain­kon vélt olcsóbbodás he­­lyett a mai arab piac horribilis drágulásával hoz­ot­t meglepetést a közönségnek. Az él­elím­i s­ze­rárusok minden alkalmait megragadnak, a­mi ürügyül szolgálhat a­z ardragi­tá­soknak. A mai nagy havazást szintén ürügyül használták fel ar­ra, hogy különösen az aprójószág árakat ötven-hatvan százalékkal megdrágítsák. Egy közepesen kö­vér libáért, amelyre m­­ég eddig nem volt példa, '480 lejt 'kértek. Egy pár tyúkért száznyolcvan lejt követeltek a vásárlóktól. Egy csirke, amely egy héttel ezelőtt harminc-harmincöt lej volt, ma’ hatvan-he­tven lejbe k­eröl'. A­ ha­­­­tóságok­­egyelőre tehetett­eníil 11- ‘jamik­ a lelkiismeretlen árdrágítók­­kal szemben, mert attól félnek,­­­'gy ha az áraikat maximálják, eltűnik a­z élelmiszer a piacról.­­ Ezt a kofák is nagyon jól tudják és ha a piaci biztos arra figyel­mez­teti őket, hogy olcsóbban árusít­sanak, azzal fe­nyegetőznek, hogy nem jönnek többé áruikkal a piacra. Bebizonyított tény, hogy az árdrágításokat nem a termelők, hanem a közvetítő kofák idézik elő. A város ugyan szigorít intéz­kedéseket tett a közvetí­tő keres­­ked­elem meggátlására, azonban azt az intézkedést úgy játsszák ki, hogy kiutaznak falvakra és ott vásárolják össze az élelmisze­reidet. Ha véletlenül egy termelő jön az áfájával a piacra, az ár­drágí­tó kofáik valósággal terrori­zálják őket, hogy árujukat szin­tén­ olyan drágán adják el, mint ők. A termelőik természetesen szí­vesen­ mennek bele a kartellbe, mert a közönség árujukat bármi­lyen drágám is megvásárolja. Az azonban probléma marad, hogy a­ fixfizetésses hivatalnokok mikor juthatnak ahhoz a szerencséhez, hogy ők is megfizethessék a fel­­háborító nagy árakat. Vádak a Banca Romaneasca ellen (Hogyan buktatta meg a liberális párt as Averssen-k­or­mányt» — A Kamara izgalmas ülése.)­ ­Bucurestiből jelentik. A Ka­mara tegnapi ülésének kiemelkedő momentuma Madgearu paraszt­­párti képviselő interpellációja volt az Universul egyik legutóbbi szá­mában megjelent cikk miatt. A cikkben egy mérnök elmondja, hogy külföldön tartózkodása alkal­mával egy röpirat jutott a kezébe, amely kom­prom­i­it áljó az országra és amelyet szerinte egy­ nagy bu­c­­­resti­ pénzintézet terjesztett át külföldön. Madgearu előveszi a Viitorul tegnapi számát, amelyből miniszteri nyilatkozatot olvas fel, hogy a bank vezetői ellen eljárást fognak indítani és ellenük s­zigorú intézkedés­eket foganatosítanak. — Az inkriminált brosúrát megszerez­tem — mondotta — és meggyő­ződtem arról, hogy az nem más, mint a Banca Romaneasca elmúlt évi mérlege francia nyelvre lefor­dítva, amely részletesen tárgyalja Románia múlt évi gazdasági vi­szonyait. A bank mérlegét Bratia­nu Vintila és­­Duca miniszterek is aláír­ták. Kérdem, milyen intézke­déseket fogazatosít a kormány most, amikor már ismeretes a pénzintézet neve és kü­lönös nem mi­lyen büntetésben részesíti annak­­vezéreit, mikor azok között a kor­mány két tagja is szerepel. Bratianiu Vintila azonnal szó­lásra emelkedik és kijelenti, hogy a brosúra eredete két évvel ez­előtti. Amikor két évvel ezelőtt az Averescu kormány volt uralmon, a Banca Romaneasca a mérleget magyarázó szövegben ecsetelte az ország szomorú gazdasági hely­zetét. Azóta eltelt két év és Romá­nia gazdasági helyzete lényegesen megjavult. Szemére veti Madgrea­­runak, hogy az ügyből személyes kérdést akar csinálni és azt igyek­szik rábizonyítani a bankra, hogy románellenes porpagandát fejt ki. Madgearu tiltakozik az ellen, hogy a liberálisoknak lehessen akár­milyen eszközöket igénybe venni, ha ellenzékben vannak. Bratianu Vintila irónikus han­gon a következőket mondja: — Válaszom rövid lesz. Mi tá­madtuk az Averescu kormányt és, támadás­unknak megvolt az­­ered­ménye, mert megbuktattuk Averes­cut. Önök­ támadnak bennünket, de eredménytelenül. ciárisi no fi, párisi erporcs&R. (Miért szépek a párisi asszonyok? — Nők akik garzonét­etet élnek. — A párisi őrizettek és midinettek.) Azok, akik a Sda­­vie Parisienne színes illusztrációiból ismerik a párisi nőt, vagy a külföldi turné­kat csináló mezítelen revük brett­­lijéin üdvözlik őket véresre tapsolt tenyerekkel, hamiskás mosollyal a bajusz alatt intéznek teli egy csa­pásra mindem párisi nőt és esküt mernek tenni arra, hogy a világ legbájosabb, legtökéletesebb te­­remté­se a párisi nő, hogy a boule­­vardiákom az égnek földre szalott angyalai röpködnek karcsú bokák­kal, apró, fehér kezekkel, csillogó szemekkel és körülöttük kábultan, szédültével, a szépségek és illászok rengeteg tömegétől megittastulva támolyognak a férfiak. Ez a nim­busz, amely alig e­zerhétszáz­­­kilo­mé­ternyire a francia­ főváro­stól, körülövezi a párisi nőt, éppen olyan hamis, mint­ az a glória, a­mely a város fölött ragyog. Ez semmiesetre sem jelenti természetesen most már azt, hö­gy a párisi nőkről, a­ párisi nők szép­ségéről alkotott vélemények egy­től-egyik hamis pontból­ indultak ki. Nem, a párisi nők, szépeik, bá­josak, idie nem szebbek és bajosab­bak, mint a mi asszonyaink. — A francia, helyesebben ,a­ párisi pók szépsége nem a term­észe­t adta szépség, nem a test vonalainak hi­bátlansága, a forma, az alak töké­­letessége, a párisi nőben a szép­ség a b­ic­t­a mozdulatok gracio­zitása, az öltözködés rafinériája s amit talán először keltett volna emlí­tetni — az arc kendőzése, a­melybe­n olyan tökéletes művész még a külváros legutolsó porontya is, ho­gy tanulhatnának tőle a metropolisok női fodrászai Ahogyan a párisi hő öltözköd­­­ni tud, menni az uccálni, m­ozogni a társaságban, amennyi diliket, naffinériát ,ki tud sugározni ön­magából, az megtan­lhatatlan és utolérhetetlen művészet a világ minden más asszonya számára. És innen magyarázható aztán az, hogy még a rut arcú és az élet tavaszán túlhaladt párisi nő is szép,és kedves. Szinte furcsának és hihetetlen intek tűnik fel. Hogy itt Párisban, ahol kultuszt űznek a női test imá­­d­ásából­, elnézőek vagy közömbö­sek a romnák hibáival szemben, de megkövetelik, hogy a bőrt ró­­­zsaszínűvé varázsolja a festék, nagy és fekete legyen a szemöldök és az ajak olyan piros, mint a ha­sadt szív. Ahogyan­ feltűnést kelt nálunk a festett arcú nő, éppen olyan csodálkozó szemekkel nézik m­eg Párisban azt a nőt, aki nem pótolja azokat a szín­ekéit,­­amelye­ket a természet elfelejtett adni.­­• Hangsúlyozni ke® azonban ismé­telten azt, hogy ez a pótlás olyan precizitással, olyan t­raffinériával történik, hogy már láttam még pá­risi nőt, akinél a festett arc, a fej­ketére­­rajzolt szemöldök, a kipi­­rosított ajak visszatetsző lett vol­na. A pucerájosnő, a r­ikkancsnő az uccián, a kávéházi tekarítónő, az áruházak, üzletek eHámisitlóllár­nyai csakúgy a retiküljükben hordják a szépitőszerelő lelgész hal­mazát, mint a­z Opera páholyában illő nagykereskedő felesége, vagy az ucca könnyű­vérü lánya. "Lát­ta­m már itt kis Szegény bolti­­lányt, akinek ejgész gagyotta öt frank volt, ebédre megivott egy te­jeskávét s mert közben észrevette hogy kifogyott az ajakírja, a leg­közelebbi üzletben könnyelmű tsa­­­­cagással fizetett, ki három frankot­­az új tubusért. Na és aztán, mint­ha ez volna a legtermészetesebb dolog a világon, mindjárt ott az üzletben a legelső tákor előtt elin­­tészte mindazt, ami a mi asszo­nyaink legféltetteb toalett-titka, a­miről a leselkedő szobalányok szoktak­ suttogva pletykálni. — A nő nem csinál ebből titkot, le­­gyen a­z az uccu, a kávéház, a vendéglő, a színház, a villamos Vagy a­z autóbusz, mindenütt ki­nyílnak a női retikkilök, előkerül a festék, a púder, a tükör s néhány, fürge, ügyes mozdulat és újra friss, újra szép a párisi női arc. De nemcsak ezt a toalett-tit­kot viszi a nyilvánosság felé a pá­­risi nő, hanem utcára viszi a sze­relmet is. Amit háltunk a hálószobák süa fittis lefüggönyzött ablakai rejtenek fel, az itt a nagy nyilvánosság, előtt játszódik le. Este Hat Órá ifjítán, amikor az Üzletekben, iror­dáikbal, megsziüntik » munka, benn!

Next