Aradi Közlöny, 1924. április (39. évfolyam, 71-92. szám)

1924-04-20 / 86. szám

Arad, XXXXL évf. 86. szám. Ara­d b­). 1924. április 20 Vasárnap Arad, Kiadóhivatal Bulv. Regele Ferdinand 4/22. (József főherceg­ nr.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad telefonazám­ Szerkesztőség 6a kiadóhivata­l5. Aradi POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * Bi. OF­SZ E T E erre .. FH érne Negyed évre Havonta IN ÉS VIDÉKEN : I M. 600 Le. . ... 300 Lej. . ... 150 Lej ... 50 Lej. díjszabás szerint, nik naponta reggel Egyes szám ára 3 lej, vasárud,­ 4 to). Bucureștiben S0 bánivá több. ­'J­JLEHETŐSÉGEK FEL®. Irta: FEJÉR GÁBOR, az Erdélyi Hitelbank R.­T. vezérigazgatója. Husvétra igen értékes ajándé­kot kaptak Románia és Magyaror­szág népei. A­ román—magyar egyezmény véglegesítését. E nagy fontosságú akta politikai jelentő­ségének méltatása más keretbe tartozik, itt e helyem csupán egyes gazdasági vonatkozásokban mu­tatkozó következményeivel óha­j­­líussik foglakozni. A békeszerződés létrejötte ó­ta függőben maradt kérdések egész sorozatát rendezi véglegesen e m­egyegyezés, egyszers minden­­korra súlyos bizonyta­lanságokat szüntetvén meg. Ennek nagy hord­erejét elsősorban az mérlegelheti kellősen, akinek a gyakorlati gaz­­dasági élet jelenségeivel állandó kapcsola­ta van rét, aki ennélfogva tapasztalásból tudja, hogy min­den alapvető, céltudatos munká­nak menetét legveszedelmesebben zavarja a bizonytalanság. Íióhoz, úgy mint rosszhoz, ha azok hatá­rozott formában jelentkeznek, rö­­vidb­­b. Hosszabb idő alatt alkal­mazkodik­ a gazdasági élet — ben­ne rejlő rugalmasságánál fogva — és felhasználva a kedvező adottsá­gok­at, nemkülönben leszámolva az elszenvedett bajokkal, új al­kotó munkát tud kifejteni. Igazán bénító, hosszabb időre kiható stag­nációt csak az állandó elintézet­­lenség érzése erőszakolhat lükte­tésére, ami megakadályozza úgy a régebbi kezdeményezések vég­leges foganatosítását, amint ter­mészetszerűen gátat vet az új ter­vek megvalósításának. E szempontból mérlegelve a helyzetet, igaz örömmel kell üd­­vözölniün­k" a most létesült állam­közi egyezményeket. Mindegyike kétségkívül igen nagy horderejű kérdéseket tisztáz és bizonyos, hogy az illető érdekeltségek nagy megnyugvással fogadják vala­mennyit. Megállapíthatjuk azon­ban, hogy e megegyezések közül legnagyobb érdeklődésre tarthat­nak számot azok az intézkedések, amelyek a függőben maradt tarto­zások és követelések kiegyenlíté­sére vonatkoznak. Egyik legégetőbb és sürgős el­intézésére váró kérdése volt ez ugyanis a­z elszakadt területek la­kosságána­k. Igen jelentékeny va­gyon­részek vannak ezáltal tértett­­ségre kárhoztatva hosszú évek óta, mert a békeszerződés vonatko­zó intézkedése fölöttébb labilis lé­vén, azt a felek mindegyike saját érd­ekében igyekezett magyar­ázni és így a kölcsönös kiegyenlítés folyton csak húzódott. Most, hogy az új megállapodások egyike e kérdést véglegesen rendezi és meg­állapít bizonyos határidők szerint igazodó kölcsönösen érvényes át­számítási kulcsot, remélhető, hogy a mielőbbi végleges ratifikálás megtörténtével elintéz­telnek a régóta vajúdó elszámolások é­s ed­dig" tétlenségre kárhoztatott jelen­tésieibb tőkék fognak ismét az er­délyi gazdasági élet rendelkezé­sére áldani. Különös mértékben érzint­ő kérdésnek ez a megoldása az er­délyi pénzintézetek legtöbbjét.­­ Nemcsak azért, mert igen számo­san közülük még mindig jelentős összegeket követelnek budapesti összeköttetéseiktől é­s e leszámo­lás folytán új tőkéhez jutnak, ha­nem mivel e régi függő ügyeket aránytalanul kevesebb veszteség­gel bonyolíthatják le. Az a meg­állapítás ugyanis, hogy az 1919 március 20-án túl létesült követe­lések kölcsönösen mai magyar k­o­ronában egyenlí­tendők ki, az er­délyi közönséget valószínűleg nem­­fogja jelentősebben érdekel­ni, mert a kommün­ kitörése után aligha volt számottevőbb összeköt­tetés Magyarországgal, a kommün levezetése után pedig az elszakadt részek már román imperium alatt állottak. E feltevésünket nagyjá­­ban igazolni látszik az a körül­mény, hogy az Erdélyi Bankszin­­dikátus, amely legalább félig-med­­dig tájékoztató statisztikai ada­tokkal rendelkezik, adatgyűjtemé­nye alapján a tárgyalásokat foly­tató román bizottságnak — érte­sülésünk szerint — a végleges szö­vegezésben el is fogadott határo­zataikkal nagyjában azonos javas­latokat tett. Kétségkívül általános­ megnyugv­ást kelt tehát mindkét ország lakosságában az, hogy ilyen nagy horderejű kérdéseket békésen, kölcsönösen előzékeny megegyezéssel intéztek el és az első nagyjelentőségű lépés megté­tele után jogosan remélhető, hogy ezt nyomom- követi majd a ro­mán-magyar kereskedelmi szer­ződés megkötése is, amely a köz­vetlen szomszédságban álló két országnak nyilvánvaló és tagadha­tatlan gazdasági egymásrautaltsá­gát intézményesen rendezni fogja. A zavartalan gazdasági kicse­rélődés lehetősége kétségkívül igen előnyösem hatna mindkét ál­lam ipa­ri és k­ereskedelem életé­nek fellendítésére. — Ország­unk nagy természeti kincseinek meg­felelő­­mértékben való kihasználá­sa könnyebben válhatnék­ ez eset­ben tehetővé és az egész gazdasá­gi életnek i­lytenmódon való meg­ Lapnok mai száma 24 ol­dal. A­ régi Aradról. — Húsvét alkalmából. — Irta : Csiky Károly. Ma a kereszténység legmagasz­­tosabb ünnepét üljük, a Megváltó feltámadásának emlékünnepét, a ki­kelet, az anyatermészet feltámadásá­nak emlékét, amikor a borongós tél zord fagyának olvadásakor az első mosolygó, verőfényes nap szórja reánk éltető sugarait. Már a régi po­gányság is a tavasz eljöttével, a kö­dös, mostoha tél bucsuzásakor hoz­ta áldozatait a felsőbb hatalomnak a virágok takaríásáért. A germán mitológia egyik szép alakja Ostara, a tavasz istennője s ünnepe Ostara­­ü­nnep (Ostem) a virulásnak indult erdőkben és ligetekben áldozatokkal szenteltetett meg. A húsvéti piros tojások ajándékozásának szokását is megmérhetetlen távolban kell keres­ni. Erre a szokásra nézve igen elté­rőek a vélemények. Én, — mint afféle örmény ember, — az örmé­nyek világ teremtési regéjét fogadom el mely a következő : — Az örökkévaló láthatatlan is­tenség, akit csak a szellem érhet föl, egy gondolatával megteremtette a vizet. A vizbe oltotta a teremtés magvát, ami a nap ezernyi sugará­hoz hasonlitab­an csillogást­ tojássá lett. A tojásban keletkezett az isten­ember. Sok millió év után feltörte a tojást, amiből a világ lett. A tojás felső részéből keletkezett az ég, az alsó részéből a föld, a sárgájából a nap, a fehéréből a hold és a csilla­gok. A föld a víztől elvált, kétfelé osztotta önmagát és egyik fele a fér­fiaknak, a másik fele a nőknek adott életet. Hagyományok alapján a tavasz ünnepének reggelén az örmények a „megszületés, a keletkezés és a fel­ébredés“ emlékére tojásokkal aján­dékozták meg egymást. Jézus vallá­sának elterjedése után olyan nagy mérveket öltött, hatása olyan mély­­renyúló volt, hogy az ősök hagyo­mányait nagy részben feledtette, de a régi ünnepi szokásokat az üdvözí­­tő egyház győzelmes meghonosodá­sa sem tüntette el. Ami azonban az egyháznak nem sikerült, sikerült annak a bizonyos átalakulási folyamatnak, amely a nagy világháború befejezése után annyi mindent felforgatott, megvál­toztatott és a poézist is, amit a hús­­vét magával hozott, letörölte. Ennek az átalakulási folyamat­nak következményeképen a közélet Aradon is gyökeresen átalakult és ezzel kapcsolatban a régi aradi hús­véti szokások és mulatozások is el­tűntek A régi Arad lakossága az ünnep előnapját és az ünnep első napját az ájtatosságnak szentelte, ünnepi díszbe öltözötten vándorol­ták be a templomokat, ahol a meg­váltó sírját virágok és mécsesek ez­rei vették körül. Továbbá gondos­kodtak a már előre elkészített son­káknak, báránysülteknek, kalácsok­nak, tojásoknak, tormának és a só­nak a beszereléséről. Az ünnep második napján azután megélénkült a városliget, a nagyerdő, az egész Hegyalja kirándulóhelyei, a gyoroki virágos bokrokkal, a tavasz virágai­val és madaraitól ellepett Kecskés­hegy, a vadregényes és sziklabércek között fekvő világosi vár környéke, amelynek lábánál terül el az a sík­ság, amely 1848-ban csatatér volt, szent csatatér, mert szabadságért harcoltak rajta és a szabadság hal­dokló kezéből itt csavarták ki a fegy­vert­. A mezei virágokkal borított és a természet szépségeiben, gazdag, kies kladovai völgy, a radnai zárda, ahol ennek műveit és jóttevő szerze­tesei szívesen mutatják meg a zárda ritkaságait és szépségeit; de rend­szerint a legnépesebb volt a soly­­mosi országszerte híres várrom, amely valaha igen erős lehetett és dacolva az idő viszontagságaival, még m­a is jó állapotban van. Egy erős kősziklán áll. A Maros, amely a hegy lábainál folyik a legsebeseb­ben, a vár bevételét lehetetlenné tet­te. A vár körül pompás vidék terül el, a kilátás minden képzeletet felül­múl, az ember az ezeregyéjszakának valamelyik tündérmeséjébe képzeli magát. De nemcsak ezeken a kiránduló­­helyeken töltött meg minden zugot a vidám tréfálkozó zsivaj és a poharak csengése, hanem a Hegy­alja szívé­lyes vendéglátó kom­áit is. Minde­nütt, — hegyen-völgyön — szentelt sonkával, báránysüsttel, kalácsokkal, tojásokkal és hegyaljai nemes ned­vekkel megrakott asztalok várták a kirándulókat. Mindenfelé kedélyes vidámsággal folyt a mulatozás, míg­nem a lemenő napsugár aranyozta meg a láthatárt. Most, hogy a múl­tat látom képzeletemben felém moso­lyogni, felélednek emlékemben azok a szívélyes, vendéglátó krom­ák : Mit­telmann Feraie, Andrényi Károly, Szalay Károly, báró Bánhidy Al­bert, Dániel Kálmán, Nachtnébel Ödön főmérnök paulisi, Csernovits Péter, Nikolits Döme, Ottrubay Ká­roly, Kresztics Döme, Bőcs Rezső, Bisztriczky József ménesi, Laczay József, Péterffy Antal Avarffy Géza, Simon Jenő, Mittis József, Sárm­e­­zey Ákos, Dományi József gyoroki­­Fábián László, Dratzay Zsiga Probe­­ Vilmos, Pozsgay Lajos és Kabdebó Miklós kuvini, Soltz Gyu­­la, Bittó Károly, Kászonyi János,

Next