Aradi Közlöny, 1924. október (39. évfolyam, 210-236. szám)
1924-10-01 / 210. szám
/v/j 7 ^ 7 Arad, XXXIa. evf..210...szám- Egyes példány 4 í©, vasárnap 5 le). 1924. október 1. Szerda * - ■!•I«r-' 11 "ll1 'W'Vw^B^MnWBSBSZESSH^trifi^'; 1523 Szerkesztőség Arad, Acsev-palota. Kiadóhivatal áiilv. Regele Ferdinand <(32 (József ffiherceg*ut.) (Aradi Nyomda Vállalat») a TITOnydcn: Közlöny, Arad Telefonszám: Szerkesztőség és kiadóhivatal. Aradi Közlöny POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF» * ELŐFIZETÉS HELYESEN ÉS VIDÉKEN JBigész évre .. Fél évre Negyed évre Havonta Hirdetések disztzalás szerin! Megjelenik naponta reggel-Egyes számára 4 fej vasárnap 5 lej. Bucurestiben 50 Partival több. ... 7U0 Le] ... aeo Lej ... 180 Lej ... «0 Lej A'iOqo Egy kis belátási! Tisztelettel kérünk egy kis belátást a magas pénzügyi kormánytól, mert úgy annyira szorítja már a hurok torkunkat, hogy alig jutunk egy kis lélegzethez. Szeretnék, ha valahogy belátnák azt, ott a maga illetékes helyen, hogy ma mégis csak 1924-et írunk és nem 1922-öt. Ezelőtt két évvel még boldog konjunktúra ragyogó napja aranyozta be mindennapi életünket. Akkor a lej is magasabban állt Zürichben, az emberek vállalkoztak, alapítottak, üzleteket nyitottak, százezreket foglalkoztattak és nagy hittel bírtak a jövőben. Ez bizony nagyon szépvilág volt akkoriban. Mi sem volt természetc■ jebb, minthogy jött az állam és azt mondja: — én is ki akarom venni a részemet a konjunktúrából, ennélfogva felemelem a jövedelmi adót, a kereseti adót, emelem a behozatali vámot és kiviteli illetéket, ezenkívül emelem a vasmál, postát, bélyegilletékeket és behozok egész csomó új illetéket, tarifát és más egyebet. Az állam mellé jött még a város is," ez is "mért, ez is megállapított a maga részére új jövedelmi forrásokat és segített nehezebbé tenni a terhet az adózók gyönge vállain. Közben azonban lassankint megváltozott a helyzet. A jó kopjunk- túrás idők elmúltak, ránk köszöntött a szomorú 1923, és a még szomorúbb 1924. Zürich is megtréfált bennünket egy párszor és egyszerre arra ébredtünk, hogy a gépek megállottak, a műhelyek elcsendesedtek, az üzletek is remetehelyekké változtak át, a polgárok, tisztviselők és munkások keresete a létminimum alá sülyedt, az export csökkent, az import a minimumra redukálódott, egyszóval az a hatalmas, színültig telt medence, amelyből az állam és a város 1922-ben meríteni akart, majdnem kiszáradt. Ennek ellenére azonban az állam és a város továbbra is itt áll a hátunk mögött a nagy merőkanállal és az 1922-es ütemben meríteni szeretne, azt az adót és terhet igyekszik behajtani, amita két évvel ezelőtti boldogabb és konjunktúrás világban állapított meg és amelyet egy nagyszerűen nagyszerű teljesítményeire kontemplált. Most már elérkezettnek láttuk azt az időt, hogy követelni merhesszik az általános revíziót. Az államnak és a városnak is igazodni kell valahogy a mostani mostoha viszonyokhoz és figyelembe kell vennie a vigasztalan közgazdasági helyzetet. Amíg a pénz vígan futottameg a maga cirkulációs utját, és a jó lehetőség fokozta a jövedelmekéit, talán indokolt volt az államnagyotakarása. De ma, amikor olyannyira megváltozott a helyzet, az államnak is alkalmazkodnia kellene ehhez és ennekegyetlen útja a kímélet, a belátás. A nagy világégés Hat évve ezelőtt végigégett, de minekelőtte újra megszínesíthette volna a kiserkedő zöld szín a megfeketedett romok teljességét, erdei tüzek gyulladtak ki három kontinensen is és a szemhatár vörösleni kezd a lángoktól. Kínában, Marokkóban és Georgiában vad harc folyik. A nagy háborúhoz mérten apró csetepaték azok a viaskodások. Az egy sommei csatában több ember esett el, mint amennyi ezekben a háborúkban összevéve részt vesz. De e ma Harcban t álló seregek számra így is vannak akkorák, mint azok, amelyek a harmincéves háborúban küzdöttek, fölszerelésnél még túl is tesznek rajtuk. És más okoknál fogva sem szabad olyan szemmel nézni őket, mintha számot se tennének. Kicsiny seregek verekedése hagyta a történelemben a legmélyebb nyomokat. És a most folyó háborúk nem egy súlyos jelentőségű elindulások kezdetét jelenthetik. Vessük tekintetünket Kínára. Rengeteg és kiszámíthatatlan birodalom ,az. lehetőségei kiszámíthatatlanok. — Óriási területen kétszer annyi ember él, mint Amerika egész szárazföldjén — Észak-, Közép- és Dél-Amerikában együttvéve. Munkásabb, szerényebb, értelmesebb, bátrabb és becsületesebb ember fajta nincsen nála ezen a földgolyón. Egyben engedelmes, hoszszantartó és félelmetlen nép — arravaló vezető kezében, félelmetes kombinációja a kiváló tulajdonságoknak. Sokat szenvedett ez a nép idegen hatalmasságoktól, mert szerencsétlenségére a civilizációnak arra a magaslatára jutott fel, melyen az ember nem hajlandó mészárlással intézi el vitás kérdéseit; eljutott oda, minek előtte az emberiség másik része nemzetközi vitás ügyekben a józanság legalacsonyabb magaslatára is felkapaszkodott volna. Miközben Nyugat nemzetei a Béke Üdvözítőjét, akit imádásukkal megcsúfoltak, újra meg újra keresztre feszítették. Kína lelke meghajolt nagy prófétájának békét hirdető tanításai előtt, így lett Kína könnyű prédájává egyéb országok fortélyos barbárságának. Most azután akkora gyorsasággal siet le Kína népe veszedelmes magasságából, amilyenhez ez az oly békés emberfajta hozzá nem szoktatta a világot. Évezredekbe telt, mire eljutott a böllcseség derűjéhez, amely mint sajátos népet különbözteti meg avilág nemzeteitől. ,Nem ilyen sok idejébe került lebocsátkoznia a ,,felsőbbrendű“ emberfajták szintjére, kiknek legfelsőbb ítélőszékén a Halál elnököi és kik vitás ügyeiket nem a józan ésszel vitatják meg, hanem a géppuska halált szóró kattogásával. Kína most miriádszám idomítja és fegyverzi fel békés lakosait, hogy viszálykodó tartományainak módjában legyen vitás ügyeiket ellenfeleiknek a legtudományosabb módszerek szerint való leölésével elintézniük. A vitás kérdések, melyek a vitás elintézést szükségessé teszik, nem éppen a harcoló nép ügyei, hanem pusztán egyes személyeknek és tartományoknak egymással való versengése s néhány vezetőember és tábornok ambícióinak összeütközése. Klint valóikat a modernizálódás felé halad. Nemcsak azon van, hogy a Nyugattól megtanulja a huszadik század tanításait, hanem azon is, hogy elfelejtse azt, amire Kelet húsz évszázadon át tanította. Micsoda háborús anyag válik belőle? A civilizáció sorsa fügig a választól, amely erre a kérdésre megadódik. A kínai értelmes, munkás és bátor és négyszázmillió főt számlál és ez értékes emberfajta. Milyen mókás jelenségek voltak s milyen mókás jelenségek még ma is minden köznapiam humoros érzékű ember számára! A legmulatsságosabb bennük, hogy teljességgel képtelenek felérni észszel, hogy nemzetek közötti vitás, ügyek elintézésére az egyetlen mód, hogy öljenek, vagy hogy megölessék magukat. Hogy mekkora mértékű a háborús mozgósításuk? A lenéző mosoly, amelyet most keltenek, egy szép napon a rémület fintorává változik majd, mert a kínaiak „megtérése" gyorsan megy végbe. Kínában ez idő szerint legalább négy hadsereg néz egymással farkasszemet. Teljes félmillió ember áll hadilábon. Felszerelésük lehet, ■hogy mögötte marad a nagy háborúvégi európai átlagnak, de így is végtelenül feltettevaló mindannak, amit Kína hadseregfelszerelés dolgában valaha is látott. Napóleon igen elégedett lett volna azzal a fegyverzettel, mellyel Csang Czo-lin, a mandsuriai fővezér hadseregét felszerelte. Van tüzérsége, vannak géppuskái, repülőgépei, sőt hire jár, hogy mérges gáza is van. Beadványa valóban fel van szerelve minden érvvel, ami csak ügye győzelmének kierőszakolására alkalmas, is onnan kerültek a fegyverei? !Azok az országok, melyek misszionáriusokat szoktak küldeni, természetesen ágyukról is gondoskodtak. A bibliák és a bombák ugyanazon leleményes és alkalmazkodó nemzetektől kerültek. Kína a közelmúlt években nagy gazdagságot halmozott fel. A vagyonokból, melyeket a nagy háború széjjelszórt, sokat Kínába vetett a vihar és ez a virágpor termékenyítően hatott ott. A nagy folyamok mentén gazdaságok támadtak, benszülött bankok alakultak és a belföldi kereskedők vállalkozás céljára értékesíthető vagyonból több gyűlt össze, mint valaha is Kína történetében. Kínai bankárok ma a maguk tőkéjéből financizálunk vasutakat. A tartományok kormányzóinak, kik köztársasági vagy királyi méltóságra áhítoznak, ilyenformán kezük ügyében a pénz, melyen megvásárolhatják a követelésük igazságának crv. n.vv ■'* feséhez annyira nélkülözhetetlen fegyvereket. Egy igen értelmes kínai kereskedővel beszéltem nemrég, aki töviről-hegyire ismeri hazája helyzetét. Az illető kijelentette, hogy a gén dűlő kormányzóknak és tábornokoknak nem lesz nehéz a fegyvervásárláshoz szükséges pénzhez jutniok. A kínai paraszt a világ legtakarékosabb embere és noha keresete minidig kicsiny volt, úgy tudott vele gazdálkodni, hogy mindig félre is tehetett belőle. Kínában az adóteher mindmostaniig igen csekély volt. Hiszen nincsenek — vagy nem voltak — nagy hadseregei és hadihajói. A kormányzás gépezete a legegyszerűbbek közé tartozik, mint ahogy a kínai alegkevésbé kormányzott emberfajták közül való. Ez magyarázza az adók és illetékek alacsonyságát. Olyan kicsinyek ott az adók, hogy informálom külföldieket ismert, kik Kínában telepedtek meg és polgárjogot is szereztek ott csak azért, hogy szülőhazájuk adószedőitől megmeneküljenek. A hadseregszervező tartományi kormányzók számára így adódik a felhasználható vagyon tartalék. Hír szerint a mandzsuriai Csaing-Cso-Lin-é a legjobban felszerelt hadsereg, úgy tudják róla, hogy tehetséges adminisztrátor, vetélytársáról, Vu-Pej-Fu-ról pedig azt tartja a hír, hogy kitűnő a hadvezér. Érdekes és tanulságos ellentéte a képességeknek! Mind a ketten külföldieket alkalmaztak katonáik kiképzésére. A minap halt meg Cantonban egy kiváló orosz tábornok. a® ő elhunyta iráit nyitotta a figyelmet erre. körük A kínai háború. Irta: LLOYD-GEORGE The Right. Hon., O. M., M. P. Nagy* Britannia volt miniszterelnöke*