Aradi Közlöny, 1925. január (40. évfolyam, 1-24. szám)
1925-01-04 / 3. szám
1925 január 4. fowent A 100 esztendős Jókai Amikor Jókaisütetett, uj csilagok ragyogtak fel a magyar égen. — Az Írófejedelem élete, szerelme, első házassága (Saját tudósitvnkra.) Február 11--án 'kerek egy századja lesz, hogy Rév-Komárom városában világra jött a legnagyobb magyar író, akinek emlékét megü, nemcsupán a magyarság, hanem bao nyara megülik mindenütt a vagon, ahol még a szépért és jóért lelkesedni tudnak az emberek. Ha visszanézünk egy századdal, szinte elborzadunk, micsoda csalagjaink voltak akkor fölkelőben' 'A Zalán futásaakkor került nyomdába, a kis Aranyt öreg édesapja akkor tanította betűre a porban, a melankolikus Tompa nyolca» esztendejétis» a buskomor Qomörben, Pető® ^ egyházán tanult futkosni, Széchenyi az Akadémiáért tüzelt s Kossuth már gyújtogatott Zemplénben... gi ■ ... libben az esztendőben ^ szüle 1t ., a kiékszemű kis Jókai. Tudjuk, milyen gonddal nevelték a színháznál a lányos természetű félénk fiúcskát Később is, amikor Pápára, majd Kecskemétre kerül, szinte napról-napra beszámol édesanyjának a Komáromba kiddözgetett ragaszkodó leveleiben. Ezt a szokását mindvégig megtartotta. 1 1845-benPesten volt s ied körökben feltűnt már, mikor az itt pontos másolatban közölt levelet küldi Komáromba: „Pest, 1845. nov 6- Kedvet Anyám! Szívből köszönöm a küldötteket. A komáromicipó nagy dicséretbenrészesült s nagy dicsérők részesülnek a komáromi cipóban“. S igy, ina alá: ki kedves Anyám, kezeit csőkozom kedves anyámnak szeretve tisztelő fia Mór fiuk . Az édesanyjával való sűrű j és ,meghitt levelezés azonban alig két esztendővel ezután— némi időre — megszakadt. A huszonkét éves á tokai Ugyanis 1848 augusztus 29-én a szülei ház tutita nélkül, nagy titokban feleségül vette a nála tizenhárom esztendővel idősebb Iiborfalvi Benkő Rózát, a Nemzeti Színház ünnepelt tagját. Az édesanyja,mikor tudomást szerez a Máricigyerek nagy hűtlenségéről, kétségbeesve ír levelet Petőfi úrnak. Petőfi a®tán, akit hetekre felbőszített, hogy Móric az ő beleegyezése nélkül mert házasodul, megírta villámokkal teleszórt válaszáig a nemzetes aszszonynak: i-''' rrPest septerrib. fr. Tisztelt Aszszmyhénérrl! A küldött egyetmást szives köszönettel vettük. Zsaborfai Rózáról nem sokat tudok, a régi barátság tökéletesen kettészaadt köztünk és örök időkre...“ Persze, a barátság nem szakadt ketté örökre. Tudjuk, hogy Buda visszafoglalása után találkoztak még egyszer egy, örömlakomán s ott kibékültek. Talán ekkor, talán csak Petőfi halála után juthatott Jókai birtokába Shefteynek, a nagy angol költőnek Lipcsében 1844-ben (németül) megjelent könyve, amelyet Jókai haláláig megőrzött. Ez a könyv most a Petőfi-ház egyik Jókai szekrényében van. Az első oldalán enynyi: Jókai Móré. Lent jobbról, egészen a sarokrészen ennyi: Petőfi Sándoré. Érdemes ellapozgatni a Jókai hátrahagyott könyvtárában is. Alig volt olyan könyve, amelyet ceruzajegyzeteivel ne kisért volna lapszélen, így például végigolvasta Ipolyi 1854-ben megjelent Magyar Mythologiá-t, s a közeppetéján bennehagyott egy fogpiszkálót. Jegyezzük föl mindjárt, hogy jobb fából készült, mint a mai fogpiszikálóknak a szolgájuk. Olyan halkszavu és csendes ember ez a Réthy Viktor, mint amilyen csak az lehet, aki több mint félszázadot a könyvek között morzsol le. És a beszéde is olyan lágyan hangzó, mint a régi zenélő óra szördinós muzsikája. Semmi erőltetettség, idegesség, türelmetlenség, a múlt század emberei nem is ismerték azt, csak derű, nyugodtság, finomság és előkelőség. Aki ötven esztendeig társalog könyvekkel, az mind igenné válik. Még a lakása is mentes minden cifraságtól: régi bútorok, rajzok, metszetek, a falon Zichy Mihály gyönyörű két rajza, az 1848 —49. és az 1867. a magyarság cat históriai dátuma. Ott diszlik még Luther Márton egy reliefje, mert a 72 esztendős Réthy Viktor, a kiérdemesült könyvnyomdász, újság- és könyvkiadó, nagy lutheránus. Amikor arra kérem, hogy szíveskedjék felfáradni az elmúlt Arad nagyjainak és kiválóinak a patinás galériájába, húzódozik, sehogysem akar rálépni az első lépcsőfokra. Azt mondja, hogy hetvenkét esztendőt csendben morzsolt le, hogy is függhetne ott az ő portréja, a szerepetjátszók között. Lassan, fokrólfokra halad csak fölfelé a galéria lépcsőjén, közben megáll, pihen és csodálkozik, hogy az is érdem, ha valaki a magyar könyvkultúrát terjesztette egy emberöltőn át. Egy csendes szobában megtörik a csend. Réthy Viktor elmondja, hogy 1870-ben jött Aradra, tizenhét éves korában, akkor belépett atyjának abban az időben leghíresebb nyomdai műintézetébe és ötvenkét évig, vagyis 1922-ig dolgozott a nyomdában. Ez talán helytelen kifejezés: dolgozott. " Kulturát ! Az 571-ik oldalon — szintén rapidzóként — bentfelejtette Budapest-Hegyvidéki turista-Egyetem jegyét. A jegyen a többi közt ez van: 10 korona 5 forint RENDES TAGSÁGI JEGY Ugyanebben a könyvben a csillagszerek közül ezeket húzta alá ceruzával: Áldomás csillag,Álmatlan csillag, Arvoking pillantása, Átkozott csillag, Bajnok csillag, Boszorkány szeme, Bujdosók lámpása, Hadvezető csillag, Haldokló csillag, Isten szeme, Lámpáshordó, Magyarország ablaka, Sárkány koronája, Székelyek csillaga, Tengerbe kacsintó, Vérszemét csillag.. stb. ’ ■ . * Nem tudunk meghatottság nélkül gondolni a száz esztendő előtti időkre, mikor ezek a fényes csillagok indultak fölfelé a magyar égen. Ma oly fent vagyunk, hogy, a tekintetünkkel is alig tudunk odáig, élni adott, műveltséget terjesztett,, része volt abban, hogy egy város kulturvárossá növekedhetett. A Réthy-nyomdában nyomódott harminchat évig, születésétől haláláig a legnagyobb magyar újság, a híres Alföld, a múlt század legszámottevőbb vidéki orgánuma, ő adta ki Fábián Gábornak, a Magyar Tudományos Akadémia tagjának, az európai liírű műfordítónak több munkáját. A gyönyörű latin fordításokra "Fábián Gábor nem Pesten keresett kiadót, mert abban az időben a Réthy-nyomda híre vetekedett a pesti nyomdák és kiadók Hírével. Azután itt készült Arad megye monográfiája, ez az óriási munka, amelyet Márki Sándor, Gaál Jenő dr.. Somogyi Gyula, Simonkay Lajos és más ismert tudósok írtak. És tovább: Györgyössy Rudolf, Ponori-Thewrewk István, Rózsaághy Antal, Vértan Endre széplrnk beszélyei és regényei, Márton Ferenc politikai írásai, Edvi - Illés László műfordításai és még rengeteg könyv a Réthy-nyomdából került ki, az újjáéledő magyar irodalomnak erős falu vára volt az aradi nyomda. A régi írók persze ma már mindörökre elcsendesült emberek, a nyomda is ma már csak üzleti nyomtatványokat gyárt s az egykori kiadó visszavonulva könyvkiadástól, újságtól, íróktól, újságíróktól csendben, zokszó nélkül hordja vállain a maga hetvenkét esztendejét. Az „Alföld“ halála. — Hogy mi volt kérem az ,,Alöld“, azt csak a régiek, akik emékeznek erre az újságra, tudják megérteni. 1860-ban, az újjáéledő Magyarország első bátorszavú teroldja volt és harminchat évig élt, meghalt 1897-ben, Szilveszter éjszakáján. Ez a lap csak úttörő volt, azután jöttek az újak, a frissebbek, az öreg „Alföldnek“ távoznia kellett Senki sem tudtameg a szerkesztőségből, hogy a lapnak a szilveszteri száma lesz az utolsó. Még vígan készítették a munkatársak a lapot csupán egy rövidke politikai fejcikk hiányzott az első oldalról. Ennek a helyét üresen hagyták. Este lementem és közöltem Edvi-Illés László szerkesztővel, hogy nem tudom tovább megjelentetni a lapot. Az üresen hagyott fejcikk helyére a lap búcsúztatója került. Könnyeztem, amikor közöltem a szerkesztőséggel: — Uraim, ez az Alföld utolsó száma. Köszönöm a buzgalmukat, Isten velük! — Fájt a szivem, amikor kimondtam ezeket a szomorú szavakat. A szivünk, a lelkünk, a büszkeségünk volt az öreg lap. Réthy Viktor és Fábián Gábor. __ Fábián Gábort, a nagy esztétát és korának legismertebb műforditóját meleg és intim barátság fűzte Réthy Viktorhoz, pedig a korkülönbség közöttük igen nagy volt. A tüdős Fábián Gábornak, Arad nagy szülöttének tetszett az ambiciózus fiatal Réthy Viktor határtalan szorgalma és munkaszeretete, gyakran összeült velediskurátor, a Hetven esztendős öreg úr a huszonötesztendős fiatalemberrel. 1874-ben a szépszavú műfordító lefordította Talmol magyarra Titus Lucretius Canus A természetről centru munkáját. A könyvet a Réthy-nyomda készítette kiváló ízléssel és gonddal és azt a miniszterelnökség utján felküldötték Erzsébet királyné kabinetirodájába. A boldog emlékezeti és az irodalomért rajongó magyar királynénak nagyon tetszett könyv, úgy a fordítás, mint a kiállítás és hálából egy „E“ betűre ékesített gyémánt melltüi adót ajándékba Fábián Gábornak. Amikor a könyv készült, Rétfy és Fábián hetekig visszavonultak a nyomda egyik szobájába, aho együttesen tervezték a könyvet , minden kis részletet megbeszéltek. Fábián Gábor oly nagyra értékelte a fiatal Rétfiyt, hogy egy rendkívül értékes és ma már ritka könyvet, az általa fordított é 1830-ban kiadott 'Össiánt, amel teljesen elfogyott és 'csak egy példány maradt, neki ajándékoz. Most a könyv az aradi Katoliku Gimnázium tulajdona, ennek ajándékozta Réthy Viktor. Mindezeket a dolgokat csendesen, szerénykedve mondja ő szinte szégyen, Hogy vele este meg. A falról az egyébként msidón arcú Luther Márton derűse néz le Gutenbergnek erre az őrezetten hívére, lehet, hogy falucsendesen ezt mormogja a Hossz szakállába: „Bár sok ilyen Rétiz Viktor lett volna, bár mindenilyen fanatizmussal igyekező volna terjeszteni a kultúrát, akire nem lett volna háború, az emberek jobban szeretnék egymást s jobban is Hallgatnának az in szavára.“ ,v„ Elhallgat a beszéd . . * csen boml a szobára, a régi bútorokr metszetekre és könyvekre, csa „Életem legérdekesebb emléke"! Kilép a csendből egy halkszavu, csendes ember. — Réthy Viktor, az aradi nyomdászok nesztora. — AzAlföldi halála és egyéb dolgok egy elmúlt világból.