Aradi Közlöny, 1925. március (40. évfolyam, 48-72. szám)
1925-03-01 / 48. szám
2 IDÖZRÖNTS Földgázát kutat Arad. Nagyszabású városfejlesztési tervet. Cukorgyár létesül Aradon. (Saját tudósítónktól.) Arad váró® Jövedelmének gyarapítására nagyszabású terveket dolgozott ki a város vezetősége. Dr. Robu János főpolgármester mindent elkövet,hogy a városnál szükséges ■beruházásokkal ne terhelje anyagilag a közönséget. E célból megbízta Kaufmann Kamil gépüzemigazgatót, hogy a legsürgősebben lépjen érintkezésbe a Magyar Földgáz részvénytársaság romániai jogutódjával, „Fragsa“ r.t /d az aradi földgázkutak fúrása érdekében. A részvénytársaság annak tüdején szerződést kötött Arad várossal, amely szerint 1925. január elsejétől számított nyolc éven belül a földgáz-szolgáltatásnak meg kell indulnia Aradon. A szerződés keresztülvitele azonban vita tárgyát képezheti,mert a Háború következtében a társaság nem kezdhette meg az előzetes munkálatokat. Ez a körülmény nem akadályozta a főpolgármestert abban, hogy a város érdekében megtegye a kezdeményező lépéseket, amelyek ma már olyan, eredményt mutatnak fel, hogy a város rövid időn belül jelentős lépéssel halad a fejlődés felé. A „Fragsa“ -társaság megbízottai és Arad város vezetőségeközötti megindultak a tárgyalások a gázkutak fúrásadolgában.A társaság megbízottai kijelentették, hogy nem zárkóznak el a munkálatok azonnali megindításától és hajlandók a fúrásokat a várossal együtt közös költséggel megindítani. Először a próbafúrások kezdődnek meg és a város terve az, hogy az aradi gyáriparosok bevonásával együttesen járul hozzá a fúrási költségekhez. A földgáz kihasználására részvénytársaságot szándékozik alapítani a város, amelynek főrészvényese a város közönsége lesz. Szakvélemények szerint, Arad alatt olyan nagymennyiségű földgáz van, hogy annak segítségével az egész város világítását el lehet látni és az iparvállalatok is rendkívül alsó gázhoz jutnának. A város másik nagyfontosságú terve a cukorgyár alapítás. A bucureştii érdekeltséggel lefolytatott tárgyalások ebben az irányban hamarosan befejeződnek és az aradi cukorgyár építése a régi keményítőgyár helyén rövid időn belül megkezdődik. Ma délelőtt Aradon tartózkodott Fringian Ni Cu a cukorgyárérdekeltség vezérigazgatója és beható tárgyalásokat folytatott dr. Robu főpolgármesterrel. " Borzalmas lőporrobbanás Brazíliában, Ro de Janeiroból jelentik: Nitheroyban ma a puskaporraktár levegőbe repült. A robbanás következtében százan meghaltak, 600 ember súlyosan megsebesült és 3000 ház teljesen elpusztult. i Világjáró Ereiss Mátyás nem beszél... Az aradi Astra-gyár egyik munkása nagyszabású felfedező expedíciókban vett részt. (Saját tudósítónktól.) Arad egyik csendes mellékutcájában lakik egy egyszerű iparosember, akiről csak kevesen tudják, hogy évekkel ezelőtt izgalmas kalandokon ment keresztül, bejárta az őt világrészt és expedíciókkal a civilizáció végső határáig jutott el. Kleits Mátyás Astra-gyári asztalos szófukar és magábazár között ember, akit az átélt veszedelmek csak megedzettek az élet küzdelmei ellen. Beavatott barátja előtt is csak nagy ritkán beszél el egyes kalandokat, érdekes élettörténetéből különben nem lehet őt szóra bírni. Munkája után dr. Ratiu (Sarlót Domokos)uccában levő lakására vonul vissza és ott olvasgatja, javítgatja naplóját és emlékiratait, amelyeket talán rá is fogadtat. De hogy mikor, az még nagy kérdés. Nemrég egy ismert magyar kiadókereste fel ajánlatával a naplója kiadására, azonban a leghatározottabban visszalustasította: — Még egyelőre nem adom ki a könyvemet, azonban ha egyszer kiadásra kerül, meglepő dolgokat fognak benne olvasni. Elmesélte, hogy amikor az északi sarki expedícióról érkezett vissza, berlini lakását szinte elözönlötte a sok kiváncsi érdeklődő, azonban akkor is mint most, a legszigorúbban zárkózott el minden felvilágosítás megadásától. Nincsen semmi értelme annak, hogy részleteket közöljenek élményeimről, jelentette ki, mert naplóm csak egészben, hiánytalanul válthatja be a hozzá fűzött várakozást. Csak annyit mondhatok, hogy kevés olyan ember van Romániában, aki annyi veszedelem között lebegett volna — a világháború borzalmait leszámítva — mint én. Minden rábeszélés hiábavaló volt, a világjáró Kiejts Mátyás néma maradt és titokzatosan csak annyit jelentett ki: Majd egyszer rendelkezésére bocsátom az emlékirataimat, most azonban lehetetlen. Elmondta még, hogy két társával akivel expedíciós útján volt, még ma is levelezik, egyik Skóciában, másik Hollandiában él. Azt írták nekem, hogy még megyünk együtt egy világkörútra és ez nem is oly lehetetlen. Szemei felcsillantak, képzeletében talán újra a végtelen hómezőket járta vagy Afrika végtelen erdőségei között bolyongott A lelkesedés azonban csal: néhány pillanatig tartott, a tűz újra kialudt szemében és fáradt hangon mondta: Akkor még nem volt családom és nem volt, kivssen a veszedelmektől. Most azokban családom van és nem hiszem, hogy újra elindulhatnék. Pedig tessék elhinni, hogy sokkal szabadabbnak érzi az ember magát a végtelen mezőségeken, a természet csodái között mint itt a mi ideges, küszködő városban, ahol az emberek csak egymást szorítják le (Udvari krónika. P mayerlingi dráma. — Az élet Gödöllőn. — Becrfitz Mária bárónő emlékirata. (Bécs, február 28.) RedwitzMária bárónő, aki tizenöt éven át volt ludvarhölgy Károly Tivadar bajor herceg családjában, most adta ki emlékiratait, amelyek „Udvari krónika“ címmel most jelentek meg Münchenben. Az őskönyőhö valók a következő részek, amelyek a mayerlingi drámáról és Gödöllőről szólanak. Az előbbiről a többi közt ezt írja: ■ Sétánkból hazatérve hallottuk, hogy Rudel osztrák trónörökös hirtelen meghalt. Mindenki megrémült és megdöbbent, senki sem hitte el, hogy mint az első hír mondta, szívszélhűdés érte volna, inkább azt gyanította mindenki, hogy a vadászaton szerencsétlenség érte és ezt az esetet összefüggésbe hozták elválásának hírével, amely csak nemrégen terjedt el Mindenki inkább izgatott volt, mintsem szomorú, mert itt, amint látszott, senki sem állott közel hozzája. Nemsokára a legkülönbözőbb hírek kaptak szárnyra. Azokat, akik a temetésre bejelentették magukat felkérték, hogy ne jöjjenek el. Gizella hercegnő, a testvére, udvarhölgyével, Limpeck bárónővel azonnal Bécsbe utazott, ahonnan a legközelebbi napokban ezt a levelet írta: — A császár maga jött el értünk a pályaudvarra. — Ki sem mondhatom, hogy mennyire meghatott és megindított a látása. Azóta nem láttam senkit a fenségek közül, csak a hallott trónörököst láttam, aki hálószobájában az ágyon fekszik, mintha aludnék. El sem hiheti az ember, hogy halott. Ágyát virág ékesíti, az előszobában mindenfelé térdelő és imádkozó emberek vannak. A hírt állítólag az osztrák császárnő közölte a császárral, rendkívül óvatosan és szeretetteljesen. A császár eleinte úgy mondják, teljesen megtört, de néhány óra múlva megemberelte magát, mindent maga rendezett a Burgban és személyesen fogadta a holttestet a Burgban. A trónörököst valóban holtan találták az ágyában, és úgy látszik a vadászati szerencsétlenségről szóló hír nem mondott igazat Hiszen különben nem lehetne ilyen részleteket hallani. Amikor nem jelent meg a vadár szaton, Hoyos gróf akomornyikkal bement a hálószobába, akkor már halva volt. Általános megdöbbenés. Latour gróf, az elhunyt nevelője, a lépcsőn hangosan zokogott. A trónörökösödről keveset hallhattam, csak azt, hogy a felségek nagyon kedvesek irányában. Ez a levél azt raittafjai, hogy a Burgban fenn akarták tartani az első hivatalos jelentést, de már a külföldi lapok az öngyilkosság hírét közölték. Más hírek szerint,valami féltékeny férj lőtte agyon, a mások szerint agyonütötte. Az igazat csak a szemtanúk tudják és egy-két beavatott ember. Lajos Viktor főherceg az öreg fenségnek azt mondta: — Az egész esemény olyan iszonyatos, hogy sohasem lehet bevallani. Amikor az öngyilkosságról beszéltünk, itt a házban azt mondták, hogy a trónörökös még a nyáron így szólt: — Vagy háromszáz évig szeretnék élni! A most oly sűrűn emlegetett Vecsera Mária bárónőt Egyptomban láttam inkább pikánsnak mint szépnek mondható és meglehetős kövér. Holttestét Mayerl Ingben átadták a nagybátyjának. A család később Velencéből keltezett gyászjelentést adott ki. [Amália bajor hercegnőt 1889- ben Valéria kir. hercegnő meghívta Gödöllőre és ekkor a bajor udvarhölgy néhány hétig szemtanúja volt a császári pár életének. Erről szólnak a következő részletek: November 15-én utaztunk Gödöllőre. Amikor itt a pályaudvarra érkeztünk, a hercegnő a perronon megpillantotta katonaruhában a császárt, ami nagyon megijesztette. Mindenki csak a legnagyobb urat látta benne, senkisem a rokont és tulajdonképen egyszerű szeretetreméltó ember. Erzsébet császárnő most is mint rendesen után volt. Hat órakor volt az ebéd. Negyedórával, húsz perccel előbb kellett mindenkinek megjelennie mert a császár mindig korán jött. Amikor beléptünk, mindenki felállott Azután egy kézmozdulattal az ebédlőbe invitált bennünket a császár. Kornis grófnőnek és nekem Lőtte kellett belépnem. Mivel először a császárt szolgálták ki, ő pedig nagyon gyorsan evett, mindenki hihetetlenül sietett Mindig csodáltuk, hogy az éhes fiatalabb uraságok, akiket utoljára szolgáltak ki, milyen gyorsan tudtak olyan nagy porciókat lenyelni Ez az evés nem tett kellemes hatást A császár természetesen senkít sem szólított meg és ha hébe-hóba kérdezett valamit lehetőleg rövid feleletet kapott. Beszélgetésekre nem került sor. Gödöllőn igazán nem volt kellemes az élet — Ebéd után — folytat a az udvarhölgy — az egész társaság egy szomszédos szobába ment, ahol a nagy marcikakályha mellett foglaltak helyet. A császár szivarozott alig szólt egy-egy szót A felelet többnyire ez volt igen felség, vagy nem felség! A legközelebb hozzá Valéria hercegnő állott és mégis mikor egyszer azt mondta neki Kornis grófnő. Hogy legyen kedves a császárral hiszen az apja, a kir. hercegnő ezt fellelte: — De hiszen ő a császár is. Abból az időből amikor Ferenc József háztűznézőben volt Bajorországban, az udvarhölgy ezt jegyezte fel: Amikor a császár megkérte Erzsébet hercegnő, kezét, ennek nem volt nagy kedve, hogy igent mondjon. De felvilágosították, hogy a császárnak nem lehet kosarat adni, mire a hercegnő nagyot sóhajtva, tizenhat évének csintalanságával ezt felezte: — Ő bárcsak szabó volna! De császár volt és Eriknek igent kellett mondat-' /