Aradi Közlöny, 1925. április (40. évfolyam, 73-94. szám)

1925-04-01 / 73. szám

rül 9 - .” Arad, X­XXX. vi 73. szám. Egyes­­Mágus ára 4 lej, vasárnap 5 lej. 1925. április 1. Szerda. Szerkesztőség ■rád, Acsev-palota k kiadóhivatal .ul­. Regele Ferdinand 4­22 (József főherceg*nt.) (Aradi Nyomda Vállalat.) Sürgönyeim: Közlöny, Arad Telefonszftmr­­re.'k -esztöség és kiadóhivatal 151. Aradi Közlöny | ■ a POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁG MAPÍja% * Főszerkesztő: STAUBER JÓZSEF. * ELŐFIZETÉS HELTBfíN ÉS VIDÉKEN 840 . 420 Lej Haosz évre . Fél évre Ággyed évre .........210 Lej Havonta ................ 70 Lej ■Hirdetések dljeesk­is sejr)­­ Meilelesik naponta raggal szám­ára 4 lej, áras ára a 6 lej. Bucureştiben 50 bailiar több. §9091 Ha megrokkan a tisztviselő, harminc ,vagy negy­ven évi becsületes állami szolgá­lat után és ha már képtelen hiva­talát ellátni, akkor egyetlen vára, menedéke és reménysége a nyug­díj, amely élete utolsó éveire biz­­tosítja megélhetését és megmenti attól, hogy több évtizedes becsü­letes munka után az­­uccán pusz­tuljon. Nálunk a nyugdíjügy ed­dig meglehetősen­­ zavaros volt, rengeteg címen kaptak eddig a nyugdíjasok nyugdíjat, de még több címen nem kaptak. Főleg­­ erdélyiek és főleg magyarok. Most azután, hat napos parlamen­ti tárgyalás után és a csekély ér­deklődés mellett megszavazta részleteiben is a parlament az új nyugdíjtörvényt, amely nem hogy­­ eltüntette volna az igazságtalan­ságokat, hanem még a meglevő igazságtalanságok mellé újabba­kat kreált. Az új törvény külön osztályozza a­ régi királyság és a csatolt területek nyugdíjasait, nem veszi figyelembe az eltöltött­­munkaidőt, a hit­zszolgálatot, ha­nem politikailag és megbízható­ság szerint, osztályozza a nyug­díjas tisztviselőt. Szolgál­­átait a nyugdíjba menő tisztviselő a legnagyobb szorga­lommal, tudással és lelkiismere­tességgel egy életen keresztül, ha megrokkant, a nyomor és bi­zonytalanság vár­­­eá, akkor, ha megbízhatatlannak ítélik. Tehát nem egy biztos alapokon nyugvó nyugdíjtörvény paragrafusai sze­rint illeti meg őt fizetése arányá­ban a nyugdíj, hanem esetről­­esetre egy bizottság állapítja meg járandóságát. És Ha egy-egy ilyen megállapításnál jól műkö­dik a besúgás, a rágalom, akkor a szegény nyugdíjra jogosult­­ugyancsak keservesen megbán­hatja, hogy fiatal korában elkö­vette azt a dőreséget, hogy az ál­lam szolgálatába lépett. Az egész világon a törvények félremagya­­rázhatatlan szakaszai, vagy az­ ennek alapján hozott bírósági döntések határozzák meg a nyug­díj idejét és­­összegét, csak ná­lunk áll majd az a példátlan eset elő, hogy politikai szempontok jutnak érvényre a nyugdíjazások­nál. Milyen munkát és szolgálati erkölcsöt várhat az ország attól a tisztviselőtől, aki még aktív, de aki tudja, hogy milyen so£­ vár rá. Nyugodt lélekkel várhat-e attól pártatlanságot, erkölcsöt, megközelíthetetlenséget és m­ri­­tánságot? Minden igaz és komoly ember, aki nem frázisnak tekinti az or­szág jólétét és boldogulását, erre a kérdésre csak nemmel felel­het. Akik szívükön viselik az or­szág konszolidációj­át azok előtt nem lehet közömbös az új nyug­díjtörvény. A politikát teljesen száműzni kellett volna ,egy ilyen fontos törvény megalkotásánál és nem szabadna a tisztviselőt po­litikai eszköznek felhasználni. Szerdán lesz döntés az üzletbérek dolgában. Bratianu Vintila pénzügyminiszter fogadta a kereskedők küldöttségét. (Bucuresti, március 31.) A teg­­ napi minisztertanácson kellett vol­na tárgyalni a kereskedők üzlet­­bármegho­sszabbítás­ának ügyét, azonban Bratianu Jones miniszter­­elnök betegsége és távolléte miatt ezzel a kérdéssel nem foglalkoz­tak. A kereskedők tegnap a Dá­cia nagytermében gyűlést tartot­tak, amelyen követelték, hogy az üzletbéreket az 1916. évi bér 6-- 20-s­zorosában állapítsák meg, vi­tás eseteikben pedig döntőbíróság határozata legyen az irányadó. A gyűlés után a kereskedők a Bul. Elisabethen tüntető felvonulást rendeztek és szembe találták ma­gukat a háztulajdonosok mentesé­vel, akik egy más helyen tartott ■gyűlésről jöttek­­ki a­ körútra tün­tetni. A kereskedők és Háztulaj­donosok között véres összeütkö­zésre került a sor, amelynek so­rán többen megsebesülte­k. A rend­­őrség egy Petre Ionescu nevű kereskedőt letartóztatott. A teg­napi gyűlés folyományaképen a kereskedők küldöttsége ma dél­előtt felkereste Bratianu Vintila pénzügyminisztert, aki ellőtt el­mondották sérelmeiket. A minisz­ter biztosította a küldöttséget, hogy a kereskedők kérelmét lehe­tőleg még a szerdai miniszterta­nács elé terjeszti. Kérte a keres­kedőket, hogy türelemmel és bi­zakodással várják be a kormány döntését, amely igyekszik a ke­reskedők érdekeit is Honor állni. Nyilvánosságra került az orosz­­japán szerződés. Londonból táviratozzék. Világtörténelmi jelentőségű okmányt tett ma közzé az angol kormány. Nyilvánosságra hozta az orosz—japán szerződés teljes szövegét, amelyben kölcsönösen elismerik az annak ide­jén kötött portsmouthi békeszerződést, amellyel az orosz—japán hábo­rúnak vetettek véget. Japán Besszarábiát illetőleg a szerződésben az orosz álláspontot foglalja el, de ezzel szemben kedvezményes elbánást biztosít magának gazdasági téren Szah­alin szigetén. Oroszország Ja­pánnak a természeti kincsek kibányászására koncessziót biztosít és ez volna ellenértéke Besszarábia orosz birtoklásának. Németország“ készülődik­­ az új elnökválasztásra« Jarres állítólag nem jelölteti magát még egysze­r . Nagy meglepetést keltett Ludendorff súlyos rontása. (Berlin, március 31.) A nagy német főváros az elnökválasztás után van. Az izgatottság némileg már lecsillapodott, most mindenki a második elnökválasztásra készü­­lődik, amelynek a terminusát pon­tosan még nem állapították meg. A szavazás nagyobb meglepetést nem okozott, a számarányokat nagy általánosságban már előre tudták, súlyos vereséget csupán Ludendorff s a kommunista Thael Kaim szenvedtek, akiknek a párt­ja a decemberi választásokon jó­val több szavazatot kapott.­­Álta­lában az a vélemény, hogy a né­met nép nagy tömege köztársasá­gi érzelmű és ma még nem igen lehet szó a monarchia visszaállí­tásáról. A berlini lapok arról cik­keznek, hogy Jarres a második elnökválasztáson állítólag már nem akar jelöltként fellépni. Jar­res szándékáról azonban pozitív­ értesülés még nincsen. Hogy a­­ jobboldali pártok kit léptetnének­ fel Jarres helyébe, arról még nem történt ez időszerint döntés. Érde­kes, hogy Held bajor miniszterel­nök még magában Bajorország­ban sem népszerű, mert igen ke­vés szavazatot kapott és még a bajor néppárt sem sorakozott mel­­lé egyöntetűen. A párisi sajtó igen rezerváltam­ár a német elnökválasztásról. Pá­risban általában az a felfogás, hogy a köztársasági mozgalom talaja megerősödött a német biro­dalomban é­s a német nép higgad­tan járult az urnákhoz. Az ösz­­szes párisi lapok kiemelik Luden­­dorff bukását és nagyon gúnyo­san innak a „generálisról.“ Az Paris“ úgy ír róla, mint a Hohenzollernek prokturistájáról és az elnökválasztáson elszenve­dett vereséget legalább is olyan, nagynak minősíti, mint 1918-ban a harctéren. Magyarország Tisza-gyil­kost kér Ausztriától. A gyermekrablással vádolt Csernyák Imre volt százados bécsi fogságban van. (Budapest, március 31.) Emlé­kezetes még, hogy Laehne Hugó volt államtitkár feljelentette gyer­mekrablásért Csernyák Imre szá­zadost, a forradalmi katonata­nács elnökét, az államtitkár volt feleségének második férjét, aki leányát elraboltatta a bécsi pá­lyaudvaron. Csernyák Imre — mint ismeretes — a magyar kom­munista uralomban is jelentős szerepet játszott és népbiztos volt, sőt azzal is vádolják, hogy­ a Tisza-gyilkosságban résztvet, valamint számos bolsevista bűn­cselekményt követett el Cser­nyák Imrét Hamburgban. Ameri­kába szökése előtt a német hu­­­ságok letartóztatták. A kis leány azonban nem volt vele és tartóz­kodási helyét még máig sem tud­ták megállapítani. A­­bécsi ügyész­ség gyermekrablásért és többrendi­beli csalásért vádat emelt Cser­nyák ellen s ezen az alapon­­kérte 3 a néni&L-hatásságok­at, hog­y a volt’ századost adják ki. c&éuí/SktfT az osztrák hatóságoknak ki is szolgáltattak. A magyar kormányt most megtette a diplomáciai lépé­seket, hogy Csernyá­kot adják ki Magyarországnak és a Tisza­­gy­il­kosságért is felelősségbre von­hassák. Borzalmas katona-tragédia Németor­szágban. Egy tüzérüteg gyakorlat közben a Wesel-folyóba zuhant.­­ Hír sze­rint több százra rúg a halottak­­ száma. (Berlin, március 31.) A ném­et birodalmi védőrség nagy hadgya­korlatot tartott, amelyen borzalmas katasztrófa történt. A Wesel folyón Falkheim és Hausberg között az utá­szók pontonhidat vertek. A gyakor­lat folyamán a pontonhidat először egy nagyobb lovasosztag vette igény­be, amely átvágtatott a hídon. A lo­vascsapat után nehéz tüzérség vo­nult át rajta és a súlyosan megter­helt, s már a lovasság által megron­gált híd a tüzérség alatt leszakadt. A tüzérek az ágyukkal és lovakkal együtt a mély folyóba zuhantak. A tüzérek nehéz tábori felszerelése megnehezítette a katonák úszását és ezzel szinte lehetetlenné tette a me­nekülést is. A környéken többszáz halott áldozatról beszélnek, míg egy másik verzió szerint a halott áldoza­tok száma nem haladja meg a szá­zat.

Next