Aradi Közlöny, 1925. június (40. évfolyam, 119-133. szám)
1925-06-03 / 119. szám
• 1 1925. június 3. gató urat az ötletért és kivitelért, Záray tanár urat a tréfacsináló ezermestert, Szántó Péter tanár urat a növendék-énekkar teljesítményéért, Neidenbach Ödön tanár urat diákjainak katonás rendű és pontosságú szabadgyakorlataiért, meg a többi tanár urat, akik ezt a lélekemelő és kiválóan szép diákmajálist előkészítették és önzetlenül fáradoztak a kultur célért, minek következtében az ünnepély hatalmas erkölcsi sikeren felül több mint húszezer lej anyagit is juttatott az intézetnek, az aradi Ferencsén polgári fiúiskolának. Tessék elhinni tanár úr kérem, hogy olyan mulatságos volt, mikor a Pollák legelőször beleette magát a hatalmas lekváros- lepénybe, hogy megtalálja a közepébe sütött pénzdarabot. Hogy nevettünk azután, amikor a fogai között a talált kinccsel felnézett! Tetszett látni, hogy milyen kedves és mulatságos figura volt ez a fiú?! Az arca egész maszatos volt a szilvaszter és ragyogó fehér fogai között büszkén mutatta körül a megtalált pénzdarabot. Aztán testvériesen szétfelezte pajtásai között a lepény maradékját. Adott az Osztrovszkynak, adott a Rózsának is. Akár hiszi tanár úr, akár nem: ha nem szégyellem volna magamat, én is kértem volna a Polliktól egy darab lekváros lepényt. De hát sokan voltak körülöttem. Idegen, meg nem értő népek. Akik rosszalták volna, ha eleszem a gyerekektől a lepényt. Bizony mondom, kértem gólnál És 'tanar úr kérem csak azt akarom még mondani, tessék engem is bevenni újra az iskolába. Megígérem, hogy én leszek a legszorgalmasabb, a legjobb diák. A leghátsó padba fogok ülni, főlgy a kisebbek láthassák tőlem a táblát és a térképet. Minden leckét becsületesen meg fogok tanulni, az írásbeli dolgozatokat is mindig megcsinálom. Mert én már tanár úr kérem felérem ésszel, hogy az iskola nem szükséges rossz: szabad madárnak rabkalitka, ahova kegyetlen szülök beadják gyermekeiket , „kinéztatni.“ És én sohasem csúfolnám, soha fel nem bosszantanám a tanár urat padnyikorogtatással, papírgalacsinlövegekkel, szék lába alá tört dióhéjjal vagy óra alatti beszélgetéssel. Én tanár úr kérem tudom, hogy az iskola az élet egyetemének nevel. De boldog is lennék, ha újra iskolába járhatnék, tanár úr kérem! Együtt növekednék fel a Macskássy tanár úr lányával, a négy esztendős Tucival, evvel a szépségversenyen dijat nyert szőke csodával. Halálosan szerelmes lennék bele és tüzön-vizen, vészédeneken keresztül kurizálnék neki.A papkisasszony kertjéből éjszakának idején minden orgonát neki lopnék el. Még az se riasztana vissza, Ha a Tucska miatt egy párszor beszekundáztatna a tanár úr . . . Tanár úr kérem, ir jön be az osztályba, adja vissza a boldog, gondtalan gyermekkoromat.— ha lehet. "Pető Gergely.. KO Z 15 O N Y8 Június 5-én új kivégzések lesznek Szófiára (Szófia, június 2.) A legutóbbi halálos ítéleteket június 5-én hajtják végre. A halálraítéltek közül Percsenlev, Leger és Legerné kegyelemért folyamodtak, a francia származású Mallet György és Nikblava francia nyelvmesternő azonban nem kértek kegyelmet, mert mint kijelentették, az amúgy is kilátástalan volna. Primadonna, aki még nem járt Aradon Express-interjú Petráss Sárinál. — Az indiszkrét Világlexikon., ((Saját tudósónktól.) Pompás, nagyszerű, kedves primadonnavendége volt két napon átAradnak. Petráss Sári. Ő volt a legelső, aki a magyar színjátszásnak nevet szerzett külföldön. Petráss Sári neve fogalom nemcsak nálunk, hanem mindenütt, ahol operettet játszanak. A „Marinka táncosnő“ és a „Lengyevér“ szerény keretet szolgáltattak számára, hogy csodálatos színésznői egyéniségéből ízelítőt adjon. Hétfőn délben a Központi szálló halljában találtuk a művésznőt, aki férje társaságában a színházi próbáról érkezett. Bemutatott férjének, Mister Crocker, a két millió példányban megjelenő londoniTimes középeurópai tudósítója örült a magyar kortárssal való megismerkedésnek, de kijelentette, hogy kérésébe örül annak, hogy a felesége még mindig nem tud lemondani a színpadról, ős azt szeretné, ha Petráss Sári csak feleség lenne. Mr. Crocker különben még hétfőn éjszaka visszautazott Budapestre és rövidesen a művésznő is követni fogja férjét. A sok erdélyi meghívásdacára megy vissza Budapestre, ahonnan majd Londonba utaznak. Mr. Crockerről még el kell mondani, hogy hosszú időn keresztül angol külügyi szolgálatban állott és Perzsia fővárosában, Teheránban éveken keresztül Anglia diplomáciai megbízottja volt Tipikus angol. Magas, nyúlánk, elegáns, monoklis közvetlen modorú férfin.vKeddendélelőtt, a „Lengyelvér“ próbáján újabb találkozás a művésznővel. Valósággal rendező lett belőle. Dirigálta a próbát. Kívülről tud mindent. Nemcsak a saját szerepét, hanem a többiekétis. Mindenkinek megmondja hol a Helyet tolt kezt mondania. — Rendkivül el volt foglalva és ezért interjúra már csak déli hazamenetel közben került a sor. Akkor is csupán pár pillanatra, valóságos express-interjú . . . Megmondtam, hogy láttam a Világlexikonban személyi adatait, ő még nem látta. De nagyon haragszik a lexikon indiszkréciója miatt. A következőket mondja magáról:’ — A Varázskeriingőben, a budapesti Király Színházban arattam első nagyobb sikeremet. Akkor indultam. Hogy mikor, ezt igazán nem szabad kérdeznie. A háború előtt kerültem Angliába, ahol az egyik londoni operettszínházban majdnem négyszázszor játszottam a „Leányvásár“-t. Magyarul már alig tudom ezt az operettet, amelyet pedig magyarul is játszottam. Férjhez mentem, hogy mikor, ez ismét nem fontos. Angol állampolgár vagyok. A férjemmel fél esztendőt Budapesten töltünk, egy fél évet pedig Londonban. Terveim nincsenek. Majd kialakulnak. Erdélyben tovább „ nem maradhatok, el kell mennem. . .A művésznő búcsúzik:' — Remélem lesz szerencséik eltére! Feltétlenül! Meg kellett hallgatni azt adalt, amelyet kedd este angolul énekelt és amely magyarul így kezdődik: „Kisasszony, kisasszony! Szeressen, vau lásson! Az élet csak egy perc! Az 'élet csak egy perc!“ Petráss Sári, akiAradon még sohasem volt, ’de reméli, hogy még lesz alkalma Arad közönségét gyönyörködtetni művészetében, gyönyörűen énekelte angolul ezt a dalt... (b. i.) A harangszentelést azonban rövid időre izgalmas és véres esemény zavarta meg. A hatalmas tömegben ott volt Gyula András régóta körözött katonaszökevény, is, akit a kirendelt Csendőrök felismertek. Feléje tartottak, hogy letartóztassák, ő azonban meglátta a közeledő csendőröket és futásnak eredt. Óriási izgalom támadt és az még fokozódott, amikor az egyik csendőr lekapta fegyverét és a menekülő katonaszökevény után lőtt. A golyó nem talált, mire a vad hajsza folytatódott. Gyula András és az üldöző, csendőrök között mindjobban fogyott a távolság és amikor a sző,kevény látta, hogy számára nincs menekvés, a csendőrök mindjárt elérik, hirtelen megállt, zsebéből egy élesre fent borotvát húzott elő és mielőtt bárki megakadályozhatta volna, elvágta a nyakát. Azután ájultan, véresen a földre zuhant. Leírhatatlan pánik keletkezett, sikoltozás és kiabálás törte meg az ünnepi Hangulatot, többen rosszul is lettek a fetrengő vérző ember láttára. A szerencsétlen embert végül bekötözték és beszállították az aradmegyei közkórházba, onnan nyomban az aradi helyőrségi kórházba vitték. A szerencsétlen ember állapota válságos, az orvosok nem bíznak felépülésében. A véres incidens után folytatódott az ünnepség, amely azután minden zavaró momentum nélkül lélekemelően ért véget. Öngyilkos lett egy menekülő katonaszökevény. Izgalmas tragédia a pancotai harangszentelésen. — Üldözés közben elvágta a nyakát egy régóta keresett szökevény. ‘Pancotai tudosítónk jelenti: ■Impozánsan szép harangszentelési ünnepség folyt le vasárnap, pünkösd első napján Pancota községben. A református templom nagyharangját a háború alatt szintén elvitték hadicélokra és a hívőket ájtatosságra serkentő ércöntvényből gyilkoló ágyutorok lett. A háború utáni idők alatt a református hivők között gyűjtés indult az új harang céljaira és közadakozásból újra harang kerülhetett az eddig néma toronyba. "A felszentelési ünnepség a templom előtti térségen folyt le és arra rengeteg ember gyűlt össze. Napsugaras gyönyörű idő volt és ezrektől feketéllett a széles térség. Felvirágozott lovasbandérium hozta a harangot a templom elé, ahol Kun Zoltán pankotai református esperes szentelte fel. A bensőségteljes szertartás után a súlyos, többmázsás harang a magasba lendült, majd elhelyezték a toronyban, ahonnan remélhetőleg több háborút nem fogja elszólítani. A felszentelési ünnepséget délben bankett követte, amelyen Pankota község társadalmának szinejava vett részt. Több pohárköszöntő hangzott el. Délután parkünnepéllyel tették emlékezetessé a napot. Az ünnepélykitűnően sikerült és tekintélyes öszszeget juttatott az egyházi alapnak. " / uuszonitéves találkozó ! Az aradi felsőkereskedelmi iskola negyedszázaddal ezelőtt érettségizett a növendékeinek ünnepeiSaját tudósítónktól.) Az aradi felsőkereskedelmi iskola 1900-ban érettségizett növendékei pünkösd első napján huszonötéves találkozóra gyűltek össze a Parkikioszk Vendéglőjének éttermében rendezett banketten. Az intézet A) és B) osztályának 25 évvel ezelőtt maturált 54 diákja közül a találkozón 12-en jelentek meg. Név, szerint: Rácz Dezső ecetgyáros,Sándor Artúr ,gyarmatáru nagykereskedő, Greiner Károly banktisztviselő, Óváry György bankcégvezető, Schwartz Aladár és Szuchy Gyula magántisztviselők Aradról, Philipp Alfréd bankbizományos Timisoara, Werner Adolf állomásfőnök Feldiova, Höniges Kajetán földbirtokos Szentanna,Jäger Alfréd vaskereskedő Delta, Czinczár Dezső fatermelő és Sándor Dénes nagykereskedő Gyuláról. Levélben, vagy táviratilag kimentették magukat: Salinszky Artur és Eckstein Béla lugosi földbirtokosok, Fischer Dezső bankfiókigazgató Battonya, LommNándor ÁV. főellenőr Tátraszéplak, Áron Ede filmgyáros Budapest. . . .. . Elhaltak: Buday Dezső, Hajdú József, Kolb Andor, Klein Gyula, Kapy István, Kristyáfy Sándor. Sfp®7pb legmagasabb napi árban ezüst ötf koronást, két koronást, ékszer- és Arad, Piaţa Avram láncú Vu5£GR — egy koronást, régi forintot, Mária Terézia tallért EE öt álsóööt. ezüstárugyár (Szabadság-1.)s. em. Ni !