Aradi Közlöny, 1925. július (40. évfolyam, 134-159. szám)

1925-07-01 / 134. szám

KÖZLÖNY A spanyol királyi ház támogatja a Batetegofe visszaf­ozalálát Magyarországra. Franciaország egyelőre éreziz­ az akciót. (Páris, július 30.) A Hideburg- úznak Magyarországba való visz­­szahozatala érdekében megindított mozgalom egyik érdekes jelensége az a hír, amely párisi diplomáciai körökben elterjedt. Beavatott dip­lomáciai körökben azt beszélik, hogy a sparry cd királyi ház és a spanyol kormány magáévá tette az akciót és iriásí­totta a külföldi spanyol követségeket, hogy min­den erejükkel igyekezzenek oda­­hatni, hogy a Habsburg-akció si­kerrel járjon. A Habsburg-ház Magyarországra való vissza­fu­tásának legfőbb akadálya a kis­­antant mellett Franciaország, amelynek nevében Briand külügy­­minis­zer nemrégen kijelentette, hogy Franciaország semmi körül­mények­ között sem járulhat hozzá ahhoz a tervhez, hogy Zita ki­rálynő és a királyi ház tagjai Ma­gyarországra visszatérjenek. A spanyol­­ kormány akciója tehát úgy látszik, egyelőre nem járt si­kerrel, m­ert a francia kormányt ettől az álláspontjától legalább ez­­idő szerint nem lehetett eltérí­teni Iskolák évzárója. ISnégl­istoria, ünnepségek Aradon. (Saffit tudfeitauktók) Vasárn­­nap tartották meg a középiskolák flatt az iskolás évzáró ünnepélyt, fíft növendékek az ünnepélyek­­előtt Tedeumoní vettek részt, I majtf ífcíVonUit^fs^olátKÖQt . 1Az I ara® Katoffiöís gitirnáziu­ azBan­­ délelőtt 10 órakor kezdődött meg az évzáró ünnepély. Fischer Ala­dár ár. igazgató mondott beszé­det majd megkezdődtek a tuta­­i toxikiosztások. A felső osztályo­­­sok közül Göbl László ötödik osz­­­tályos tanuló 2000 lej .Malmaik­­az alsó osztályosok közül Blédy­­ Lajos 1000 lejt kapott. A Vásár­helyi ösztöndíjat 2000 lejt Wag­ner György nyolcadik osztályos, Juhász György 509 tejes jutalmát Vass Géza hetedik osztályos kap­ta A Petőfi-pályázat első 500 te­jes díját P­cichel József nyolcad­­osztályos, a második díjat Parecz­ György nyolcadosztályos nyerte el. A Lejtényi-pályáz­at 1000 feje­­s diját Blédy s hatodoszt­áyos, a má­­sodik 300 fejes díjat Rudnyánsz-­­­zky Hajnal szolfosztályos nyerte­­meg. A vívóverseny ezüstérmet Fechter Ödön, Nagy Győző és­­Székely József ötöd­osztályig ta­­rtulók kapták. Az ünnepélyen­ Több szülő és az aratsi egyházfzes­tség tagjai is jel­en voltak. Végül­­­órisencz Aladár igazgató Szelete­­, tette a tarítókri­k, hogy a beirat­kozások úgy a fitt, mint a leány­­­tagozaton szeptember 1—2—3-átt a javítóvizsgák Szeptember 2 és 2. 13-án és az ötödhetek részére a­­ felvételi vizsgák szeptember 11—- 115-ig főznek. ^ Impozáns rend«*-­ zett az aradi második ése h harma­­dik száma állami polgári iskola, iDélelőtt 11 makor az iskola szó- Ipea feldíszített tornaterme meg­ítélt szivőkkel és érdeklődő közeli­­séggel. A programm első száma Ikalás Márton tanár megnyíló be­­­széde volt, amelyben üdvözölte­­ a szülőket, gyermekeket, majd kö­szöntőt mondott a királyi­­család­b­a. Beszédét ezzel félbeszakította és a harmadik szalma iskola ének-; de az a Arnhor Béla tanár vezeté­sével előadta a Kaulysztm­nuszt. . Az ének után, Balás Márton foly­tatta beszédét, ennek végeztével­­­i pedig a második számú iskola­i énekkara Szántó Péter tanár ve­j­e­zetésével román és magyar Salt'!­t adott elő. Rákod István Alexan­dri egy költemény­ét, Hollósy Sánd­­dor Coșbuc egyik költeményét­­ szavalta el majd­ a­ második szá­­m Tmr iskolci énekkara újből rontó«­­és magyar dalokat, éneikért Fusz­­­tós Pál Diríja román költő művét, ■Lübeck Béla Porumbescu versét is szavazte el, majd a fiarmasik szár m­ai kácola énekkara népdaloka­t­ adott elő. Ezú utáni Lipták Sándor­­ és Derdán István nagyszerűen ad­ták egy Em­inessen­ egy szafirdmisf jelesetét. Kanecker Erffie egy Pe-* tőfi-k^teményt szavalt a máso- '! dik száma iskola énekl­ara ma­­gyarfl és román k­ipdalokat sütött­ elő, Iiowy Géza tartott elő­­adó t a román adamri^. A máso­­d% számú iskola énekkara újból éfK^ett, Rndb Jofesef Borinth­.ear iftf-fcöltervényt mondott el, majd a tanulók nevében eltépett Feny­ves József, aki búcsúbeszédet ?r­­tézett a tanárokhoz és megkö­­^szönte, fáradozósí^at. A1 '%sa^dxe * Szathmáry István polgári iskolai igazgató válaszolt, majd Sárga Károly iskolabizottsági tag mon­dott beszédet. Ezután következ­tek a jutalomkiosztások, a növen­dékek között mintegy 3000 lej készpénzt és 120 könyvet osztot­tak szét. A szép ünnepély a déli fél egy óra után ért véget. A fa és fémipari iskolában az évzáró ünnepély kezdetén Bal­tean Constantin mérnök", az iskola igazgatója beszélt a növendékek­nek, amelyre döflek Constantin ötödosztályos tanuló válaszolt a tanulók nevében. Ezután Sarba­­rescu­ János, Oanca Péter, Poga­na János és Bírta Illés negyed­­osztályos tanulók verset­­ szaval­tak. Az ünnepély kezdetén és vé­gén az intézet énekkara a Király­­tó m­íruszt énekelte. i­­s S­fi 992S- Julius L' Világjáró lesz egy aradi droguista Ak­it elcsábítottak az ismeretlen veszedelmeik, nagy­­szer­ű kalandok. ( Társul szegődött egy fökikörül­­gyalogló német kereskedőhöz. YS3/oí ftirlü&tanktr’i.) Az utóbb­i hónapokban egyre gyakrabban szünnerki­nd Arad uccáin turistair bába öltözö­tt, n­áttizsáttal fűsze­­­relt férfiak, akik leg­többnyire va­­lamelyi­k nagy­, kü­lföldi turista­­klub dijáért járják be a világot A globe ír ettetek, eztek a modern garabonceu­sok, akettet tillajdonké­­pen a kalandvágy űzött tova megszokott családi tűzhelyeiktől, minden vészéülyd, küzddenciel szemibeszallvra vándorolnak város­ról-városra, országról-o­rszágr­a, holott otthon talán kényemes ésefiat, békés s biztos exisztenciát hagytak hátra. A Világjáró láz­nak arad hive is arcadi: a közeli napokban indul el klizdtímieis út­jára az első aradi világjáró. Albert Pál, a világjáró kereskedő. Az aradi Wész-gyógyszertár­­ egy fekete bőrnadrágos, cser- Scészinges és cserikészfklalapos férfi­t állított be. Bemutatkoz­ Otti: Albert­­Pál felpzigi kereskedő vagyok, a felpzigi tinista­oliub tagja. A vilá­got kel bejárnom, önikeresetem­­ből fostertanom, magam és azé­rt kérem, jegyzék, meg tetszés szerin­­t.­énrm ezt a fényképet A gyógy­szerár al­kalmazottja, Szam­ori­czay Sándor aradi droguista, bes­szédgetésb­e eredt az intelligens­­arcu gtotoellottsTTel, majd lakásár­ra hivtta meg. Ott folytatták­ a társalgást, Albert Pál pedig ei­­mondító kalandjait, küzdelmeit, kompr kis szép kapnesszióit s a beszéd felkelt­ette az aradi fiatal­­emberben a vágyat, hogy ő is vi­lágnak menjen. Albert elmondot­tan azt is, hogy szapzágytói ketten WAR utó: 5 és Scfirra Fridirik, a tehetsé­ges leipzigi fes­tőművész, a festőművészt Szalo­­nikiben súlyos baleset érte: egy megvadult ökrösfogat elgázolta a fiatalembert, akit súlyos, sérülés­sel ápolnak a szaloni kórház­ban, Albertnek tehát egyedül kel­lett folytatnia útját. Egy hirtelen elhatározáss­al Szap­onczay kije­­lentette, h­ogy szeretné az elma­radt­ társat heyettesiteni s rövi­den meg is egyeztek abban, hogy­­Aradról egyet indulnak a további útra. , Köffi­tacsi Sanda és egyeb­ Albert Pál 1924-ben indult él Leipzigból s ezalatt az egy év alatt már meglehetősen mozgal­mas napokat élt át. A világot 1930. d­ecember 31-ig sceffi bejár­­ata, önerejébe­ fenntartania ma­gát, mert otthonról semmi se­gélyt nem kaphat Ha a feltéte­leiknek, megfelel, a kikötői 50.000 arany­­árka díjat lep. Albert Pui azonban fördentése szerint nem a díjért, hangra magáért a fejest- Hatetten élmények sorozatáért várt dóról s mint elbeszélése mutatja, ezekből máris bőven volt része. A macedóniai Prüepben törtsém — meséli s közben nap barnított arcán elégedett mosoly; M­át —■ az után egy kownsitáesi csapat fogott .- Le akartak egy­szerűen lőni, ;azonban szerencsére a vezetőjük tudott angolul és igy­ megmagyarázhattam nekik, hogy ki vagyok. Megmutattam útleve­lemet és írásaimat s a végén any­nyira összebarátkoztunk, hogy uttayah, sajtod, laanyc­­e$c és do­ * hányt adtak és egy jó darabig­­ elkiisértek. A következő érdekes­­ kalandom a görögországi Pire­n­usban volt Ott egész egyszerűen j letartóz­tattaik, mert azzal gyanu- I sitottak,, hogy néhány hónappal­­ ezelőtt két pirensi német keresi I kedőt meggyilkoltam és kirabola­t tam. Csak nagy nehezen­­ tudtam­­ útlevelemmel bebizonyítani, hogy I­da abban az időben éppen Ma* I gyarországom voltaim. Végre nagy I nehezen elengedtek. Bulgáriában­­ épen a véres zavargások idején I voltam és Vranjában újra veszé­­­­lyes kalandom volt. A botanikus I kertiben jártam, amiikor egyszer­­­­re öt fegyveres férfi vett körül,­­ nekem szegeztél­ a puskáikat, me­lyeken mindjárt fel is húzták a ravaszt Egy perc még s eldör­dülnek a­ fegyverek. Hirtelen a vezérük utasítást adott, hogy elő­ször kutassanak ki s csak azután lőjjenek főbe. Szólni akartam, de rám kiáltottak, hogy hallgassak. Megtalálták az utóerdemet, ira­taimat s átvizsgálták őket. Ez­alatt állandóan öt puskacső szege­ződött a hornl­okomnak, amelyen kiütött a verejték. Végre rövid parancsszó és otthagytak. Kide­rült, hogy a szakálom miatt orosz konti­ministának néztek, alá bolsevista propagandist akar az országban csinálni. Messzi utak elött. — Azért nem rettentem visz­­sza. Tifar weiter. Ha a képek nem fogytak, gitárommal kabarékban léptem fel, abol német bordátokat énekeltem s így biztosítottam megélhetésemet. Érdekes ismeret­ségeket is csináltam, így Kons­tantinápolyban megismerkedtem Shokei Fujinuma Sem­oku japán miniszterrel, akivel , több napot töltöttem. Ajánlólevelet is adott tokiói ismerőseihez, hogy támo­gassanak utamban — ezzel egy percre megszakad, a beszéd s elő­kerül a bőrtárcából a furcsa, hie­roglif betűkkel irt levél. — Tizen­hat éves korom óta nincs nyug­tom — folytatta —, a háborút Afrikában harcoltam végig, a né­met gyarmatokon, ahol el is vesztettem két ujjam. Visszake­rültem Leipzigbe, jól menő üzle­tem volt, amelyet most édes-­­anyám vezet, azonban a kaland­vágy nem nagy nyugton. Nur weiter! Szaplonczay Sándor aradi droguista pedig csillogó szemmel hallgatja s alig várja azt a pila­natot, amikor ő is neki mehet a messzi, bizonytalan jövő felé Udles vele, vizuma már rendben van s a közeli napokban útnak is indul az első araál világjáró. Fel­izgatott fantáziájában már izgal­mas­ kalandok hősének látja ma­'­gát s már megy­ is valamerre messze, végtelen síkságok, égbe­­nyuló hegyek, nyüzsgő, exotikus városok és országok , széles, sok kalandot, nélkülözésit, veszedel­met magával hordó országúti",­­ Maras,­ Rado.

Next