Aradi Közlöny, 1925. augusztus (40. évfolyam, 160-184. szám)

1925-08-01 / 160. szám

rabb eljárást vezették be. Há­rom vendéglőben olyan súlyos visszaéléseket fedezett fel az egészségügyi razzia, hogy a bi­zottságok vezetői kénytelenek vol­tak mind a három vendéglőt be­záratni. Ezekben a vendéglőkben romlott húst szolgáltak fel a ven­dégeknek. A­ konyhák piszkosak voltak és minden helyiségben a legnagyobb tisztátalanság uralko­dott. A vendéglősök ellen megin­dult az eljárás. Három találkozás vagiy hocofán nyaralnak az emberek Az itt következő vég­telenül szellemes megfi­gyelést Kálnoky Izidor, (Vulpes) a ragyogó tollú pesti író írta. Ez az írás groteszkül érdekes tükre a mai kormai­. Az első találkozás u­gy kezdő­dött, hogy a kávéház terraszán odaültem szépasszony asztalához. ■Ahol sok az asztal és kevés az asszony, rendesen a legszebb mel­lé telepszem, ha lehet. — Hogy nyaral asszonyom? — kérdeztem a többek közt. — Még sehol. Csak most ké­szülök. Rengeteg dolgom van: a sválogatás. A nyaralásban és a nu­­hacsináltatásban mindig­ a váloga­­tás okozza a legnagyobb gondot.­­ — Szóval még nem döntött? — Szóval már tízszer is dön­­­­töt­tem­, de aztán újra feldöntöt­ t­tem. Az egyik hely drága, a má­­isik messze van, az egyik nagyon meleg, a másik nagyon esős, a har­­madik hegyes vidék, a negyedik '■tele van szúnyogokkal, az egyik helyen túl sok az ismerős, a má­sikon mindenki idegen, itt nagy a luxus, amott ’ mindenki turista. — Igen nehéz eldönteni. Mert olyan helyre se akarok menni, ahol már­­ többször voltam és oda se, ahol még sohasem voltam. Az egyik nem nyújt semmi újat, a másik­­nem ígér semmi megszokottat. A szépasszonyt ebben a pilla­­matban megszólítja egy ismerőse- Egy­ másik szépasszony. — Mikor utazol drágám? —­­kérdezi az ur. — Én, édesem? Minek itt haz­­nék? Már visszajöttem. I — Honnan, aranyom,? — Eh', csak itt voltam egy ki-s ősikét gyémántom, Trouvilleban. ' I­tt töltöttem életem legszebb 'négy hetét. — Meg is. látszik rajtad, örö- lmöm. olyant ..vagy, mint egy rő- Izsa ... — Te is édesem. A szépasszony. továbblibben de­­ jön egy másik: — Oh, mily gyönyörű színben vagy­ egyetlenem. Hol nyaraltál? Hol szerezted ezt a csudálatos pa­limat? . '­ — Sejtdl, fiacskám. Még csak ezután megyek el. Ki nem állítha­­tom a korai nyaralásokat, én majd augusztusban megyek.­­ — És hova, ha nem titok?... ^ A tengerre. Persze, hogy a tengerre. A Lido van soron az ’idén. Utókorára Marienbad. Ta­valy fordítva csináltam, a­z idén igy próbálom meg . - . KÖZLÖNY Alig libbent el az angyal, már jött a harmadik: — De rég láttalak, édes! — Nem csuda,’ nem voltam itt­hon, édes. Most is csak átutazó­ batt vagyok itthon, kissé fölfrissí­­teni a ruháimat. — Hol nyaraltál tündérként? — A lányommal voltam négy hétig. Soványodni. Most falura megyek négy hétre. Hízni . • . Most már én is búcsúzni kez­dek őnagyságától: — Csókolom a drága kéziét nagyságos asszonyom. És isteni önnel, ha elutazik. És Isten hozta, ha már visszajött. És jó sikereket, ha jön is, m­egy is. De egyet sze­retnék kérdezni? . — Mit? Kérdezhet bátran — Miért mondott egy félórái alatt öt különböző meséit a nyara­lásról? ’A szépasszony mosolygott és aranyos egyszerűséggel felelt: , — Istenem, az ember nem mondhat mindig igazságokat. Ez unalmas. A legegyszerűbb, ha mindenkinek olyast mondok, ami­ért legjobban pukkad . . . Vulpes. Dinamittal robbantják a petroleu­mu­siak t­zét. (Bucureşti, julius 31.) A more­­ni-i tüzet még nem tudták elol­tani. Ma délután dinamittal pró­bálják a tüzet lefojtani, miuán az egyik munkás vállalkozott arra, hogy négy óra alatt, a termelő munka megszakítása nélkül dina­mit segítségével elfojtja a tüzet■ Éjjeli razzián a rendőrséggel, összefogdossák a mintavásárra Aradra gyülekezett kéttes egzisztenciákat.­­ Tizenkilenc fiatal leány a rendőrségi fogdában. (Saját tüdösitönktól.) Az élet mélységéből, a külvárosi tömeg­lakások nyomorult vackairól ál­mos szemű, kuszált hajú sápadt leányok kászolódtak fel. A szoba egyik bűzös sarkából előkerülnek a cifraruhák, a púder, a festék. Ráborul a városra az este, meg­csikordulnak a rozoga kapuk és apró léptekkel sietnek a leányok a vásárra. Elcsendesedik az aradi korzó. A parkok fekete árnyéká­ban egy-két alak botorkál. Zava­ros lárma hallatszik a Marospart felől; a cigányzenekar üzemeibe asszonyi kacajok vegyülnek. Pol­gári és egyenruhás rendőrök fog­ják körül a parkokat. Megkezdő­dik a razzia. N.. Demetriad az aradi államrendőrség nyomozó osztályának főnöke közegeivel tegnap este fél tíz órakor kezdett a tisztító munkához. Radikális eszközökkel akarta Aradról a mintavásárra begyülekezett pros­tituáltakat, betörőket és zsebtol­vajokat összefogni. A főtéren szín­tén végig­­­vonulnak a razziázó rendőrök és rendőrtisztek. Egy­más után szólítják igazolásra a gyanús alakokat. Többen mene­külni akarnak a rendőrök láttára. Aki menekül, az már bűnös. Iga­zoltatás nélkül kísérik őket a rend­őrség központjába. rA parkok megtisztítása már nehezebben megy. rAz első hangos vitára, amelyet egy lovagiasko­­­dó tisztviselő kezdett a rendőr­tiszttel, hogy megvédelmezze a­ vele levő leány becsületét, szét­széledtek a párok é­s egy-kettőnek sikerül kiosonni a rendőrgyűrű­­ből. A bokrok mélyéből züllött em­bereket rángatnak elő a rendőrök. A kevésbbé világított helyeken a megrémített leányok akarnak el­bújni a razzia elől. De nincs me­nekvés. Egymásutn igazoltatják a park éjjeli vendégeit és görcsös zokogással vagy szemtelen fölény­nyel válaszolnak a hivatalos kér­désekre. Egy sápadt arcú világos sárga ruhás leány jajveszékelve kiáltja:’ __ . — Tessék szabadon ■engedni, az anyám­ a Marospaffon sétál... — Hány éves — kérdi a rend­őrtiszt. . . _ “ Tizenhárom é­ felétt zokog­va a leány. FA korzóról há­ro­m nőt, a bar­kókból hét nőt és négy gyanús férfiút szedett össze a razzia. Következnek a külvárosi korcs­mák. Az állomás környéke és a mellékutcák. Este fél tíztől reggel négy óráig tartott a razzia. Ti­zenkilenc leányt és nyolc férfit tartóztattak le. A leányok között két tizenkét éves, egy tizenhárom éves s hatan tizenhat éven aluliak vannak. Ma délelőtt mindnyáju­kat a poliklinikára küldte a rend­őrség és a tizenkilenc leány kö­zül nyolc súlyos fertőző beteget talált az orvosi vizsgálat. A fér­fiak mindnyájan ismert betörők és zsebtolvajok, akiket a rendőr­ség a mintavásár tartamára őri­zetbe helyezett. A razzia eredmé­nyéről ma délelőtt számoltak be Liceana rendőrinspektornak. — Megdöbbentő eredmény ez — mondotta az inspektor. — Ara­don néhány hét óta fiatal gyer­mekleányok dobják magukat a prostitúció karjaiba. Vannak kö­zöttük, akik csábítás áldozatai lettek, ezeknek a száma azonban elenyészően csekély. Legtöbben kerítőnők hatalmába kerülnek, a­kik szép szóval, vagy fenyegetés­sel kényszerítik a szerencsétle­neket a bűn útjára. De legfelhá­­borítób­b, egyben a legtragikusabb az, hogy nem egy közülök azért került a fertőbe, mert az anyja kényszerítette őket, hogy ezen az utón szerezzenek pénzt. Ennyit mondott az inspektor és ezzel a néhány szóval szomorú tükörképet mutatott a ma erköl­cséről, a nyomorúságról és Arad­ról. Bent az ügyeletes szobában összezsúfolva várják az elfogott leányok a további sorsukat. Már nem simák, nem jajveszékeinek, hanem gondtalanul nevetnek tra­gédiájukon, amely rendszerint a börtönben, vagy a kórházban vég­ződik. 1925. augusztus 1. Maté bíróság elé keríti a megosztott Aradmegye likvi­dálásának ügye. Néhány nappal ezelőtt tárgyal­ta le, — mint már jelentettük, — a román—magyar vegyes bizottság az elszakított vármegyék és községek vagyonának kettéosztását. A csanádi vagyont közös megegyezéssel osz­tották fel, azonban az arad megyei vagyon kettéosztásánál nehézségek merültek fel. Abban egyeztek meg, hogy 9,25 százalék részesedés illeti meg Arad megye magyarországi ré­szét és ezt a százalékot a magyar bi­zottság 292.558 dollárban állapí­totta meg, míg ezzel szemben a ro­mán bizottság jóval kisebb összeget hoz ki. A kérdés most vegyes válasz­tott bíróság elé kerül és ha ennek a döntésében sem nyugodnának meg a felek, akkor a svájci kormány által kinevezett döntőbíró mondja ki a végleges ítéletet. — ■ I---------e—mm I I»| li liniam Gróf Hunyady városral meghalt. A magyar arisztokrácia gyásza.­ ­ Soborsinból jelentik: Arad me­gye előkelő társadalmának mély­séges gyásza van: ma délben 12 órakor meghalt gróf Hunyady Károlyné, született Nádasdy gróf­nő, a soborsini hires Hunyady­­kastély széles körökben ismert urrégje. Az elhunyt arisztokrata­­h­ölgy a háború előtt és alatt je­lentős szerepet játszott a magyar főúri életben s különösen a jóté­konyság terén fejtett ki áldásos működést és a Vörös Kereszt há­ború alatti hatalmas munkája nagyrészt az ő nevéhez fűződött. Kedvelt és becsült alakja volt né­­hai Ferenc József király udvaráé­nak, csillagkeresztes hölgy, palot­­ahölgy, az Erzsébet rendjel tulaj­donosa volt és a háború alatt Vörös Kereszt második osztályá­val tüntették ki. Az imperiumvál­­tozás után visszavonultan élt sc­­borsini gyönyörű kastélyában, jótékony szive azonban itt sem­ nyugodott s a környékbeli huma­nitárius mozgalmakból mindig ki­vette a részét. Gyakran látták Aradon a finom profilú, előkelő asszonyt ismerősei társaságában. Gróf Hunyady Károlyné­­ már régebben betegeskedett, néhány nappal ezelőtt betegsége tüdőgyul­ladássá súlyosbodott és ma dél­ben tizenkét órakor 52 éves ko­­­­rában, házasságának 31-ik évében Csendesen elhunyt. Halálát férje, gróf Hunyady Károly valóságos belső titkos tanácsos, egyetlen fia gróf Hunyady Ferenc és ennek felesége, született Lónyay Márta grófnő, azonkívül nagyszámú és kiterjedt mágnásrokonság gyászol­ják. Az elhunyt arisztokrata hölgy leánya volt gróf Nádasdy Ferenc kamarásnak, egykori főszertartás­­mesternek, Ferenc József bizal­masának és Zichy Ilona gróf­nőnek. Temetése hétfőn délután négy órakor lesz a soborsini grófi kastélyából as aradi Központi étter­em megnyílt! Mi Etakos?na, Cigányzene. üreuer Baggeöiaacher sör, iano

Next