Aradi Közlöny, 1925. november (40. évfolyam, 235-259. szám)

1925-11-01 / 235. szám

K­O­Z­V­Á­N­Y Németország januárban lép be a Népszövetségbe (Róma, október 31.) Kormánykörök véleménye szerint Német­országnak a Népszövetségbe való belépése, jövő év januárra biz­tosítottnak­ látszik. Januárban ugyanis Sciaroja elnöklése alatt rend­kívüli ülésszakra hívják össze a népszövetségi tanácsot. A Nép­­szövetség elhatározta, hogy, az állandó tanácsban Németország számára helyet biztosít, elutasította azonban a német nyelvnek hi­vatalos nyelvként való bevezetése érdekében, a Népszövetség tit­kárságához beadott német kérelmet. Csökkent az aradi házasságok száma.­­ Zavaros a fiatalok állampolgársága.­­ Miniszteri engedély révén tudnak megesküdni a katonaviselt legények. (Saját tudósítónktól.) A város­háza ünnepélyesen díszes esketé­si termében nagyon elcsöndesedett az élet. A nászpárok részére oda­­készített piros bársony trónusok szomorúan ásítanak. Papp Gyula anya­könyvezető dolga erősen megfogyatkozott mert egyre ke­vesebben szánják rá magukat hogy összekapcsolják az életüket Napokig rá sem nyitják az ajtót az anyakönyvvezetőre, ha csak tanácskérés okából nem, vagy szomorú bejelentés miatt avagy, ha családi szaporulat adódik elő, de ennek is letűnőben a divatja. A készséges Papp Gyula bácsi hellyel kínál. Nem minden szánd­é­­­kosság nélkül kínálgatja a vőlegé­ny­­széket, de húzódozom a nagy, megtiszteltetéstől, nekem már volt részem benne éppen elég. Jó lesz a plüss nélküli karosszáik is. Ahogy magy­ lassan megindul a beszélgetés, ki vall­ja a derék öreg úr, hoigy mostanában erősen meg­gyérült a házasságkötések szá­ma. Még két év előtt 476 párt adott össze szüretig az anya­­könyvvezető, addig tavaly már csak 444 pár szánta rá magát a rózsaláncok fölvételére, az idén meg egyenesen elk­émítő a csökke­nés. Az idén január óta mindössze 373 házasságot kötöttek ebben a nagy­városiban­. Hogy miért ez a nagy húzódás a házasság boldogságától, arra nehezen akar választ adni az anyakönyvvezető úr. Hát Istenem, nehéz az élet, a súlyos megélheté­si viszonyok, meg aztán — nincs mit tagadni — az erkölcsök is meglazultak ma. Igaz lesz ez mind, de mintha egyéb okok is volná­nak, amiket gondosan kerül az öreg úr. Másfelé kell menni, hogy, a talán legfontosabb okokat meg­keressük. Kiderül, hogy még ebbe is belejátszik a politikai. A sokat vitatott állampolgársági kérdés­nek nagyon is fontos szerepe van a házasságkötéseknél és e­­kérdés körül uralkodó zavarok lágyban hozzájárulnak ahhoz, hogy egyre csökken a házasságkötések szá­ma. A kapcsolat nagyon egysze­rű. Csak román állampolgársággal bírók köthetnek külön miniszteri engedély nélkül házasságot. Ha­­az egyik fél külföldi, akkor már­­ miniszteri beleegyezés kell az egy­bekeléshez. Mivel pedig minden­kit idegen állampolgárnak tekin­­­­tenek, aki nincs benne az állam­polgárok lisztájában, sokan talál­ják­ szembe magukat a házasság­­kötésnél evvel a bajjal. Hiszen százával vannak itt született, min­dig itt élt fiatalok, akik a katona­ságnál szolgáltak, mikor az ösz­­szeírás történt. Számos aradi fia­talember, de leány is volt kény­telen távolban munkát keresni. Mire most hazajöttek, akkorra ipar össze volt állítva a liszta, a­melyből ők­­b­enfo­rmán kimarad­tak. Ezek aztán cs­ak úgy esküd­hetnek meg, ha tetfen engedélyt kérnek a minisztertől- Nincs rá panasz, megadja a miniszter a legtöbb esetben az engedélyt, de ez idő és pénz kérdése. Ha nem viszik el személyesen a kérvényt Bucurestibe, akkor sokáig tart az elintézés, már pedig a tapasztalat azt m­­üató, hogy ha már elhatá­roztatott a házasság, akkor jó azt mentol előbb megkötni, nehogy meggondolja magát a házasulomn­­dó. Ha pedig személyesen viszik a (Saját tudósítónktól) A halot­tak, akiket pompázó, díszes foga­ton, vagy egyszerű szerény ko­csin visznek végső pihenésre, né­ha néha visszatérnek kisérteni az élők világába. Visszajönnek és fehér, vértetlen ujjjukkal vádolva mutatnak rá valakire, aki itt ma­radt: ő volt mindennek oka, ő küldött el a halottak birodalmá­ba... Jó néhány hónapja annak, hogy Baráth Olga a szerelmes, szép leány és Bacsilla­­Árpád örökre bucsút mondtak az Élők! zajos forgatagának s­­pihentek messze, künn a temetőben. Az egyik a város egyik végén, a má­sik a másikon alussza mély, el nem múló álmát s közéjük egy lüktető város ékelődött zajongó embertömegeivel. A napok múl­tak, a véres tragédia emlékei las­­san­ kint eltűntek az emlékezetek­ből, hiszen minden napnak meg­vannak a maga eseményei, a ma­ga szenzációi, amelyek kiszorít­ják, elhomályosítják, eltörlik az elmúltakat. És lassanként feledés­be merült a szép leány, a tragi­kus véget ért fiatalember, a drá­ma­.. Most azonban hirtelen ki­száll néhány percre a némán nyugvó leány sírjából, kísérteni­ jött vissza, vádolni és fehér ujjá­­val rámutatni egy ittmaradtra: — Ez volt az oka mindennek, ez ölt meg, ez kergetett a halálba. Nekem mennem kellett, ő ottma­radt és tovább él, mulat, kacag. De bűnhődnie kell, mert a bűnt bűnhődésnek kell­­követni!. Néhány nappal ezelőtt történt. A kis házban, ahol Baráth Olga édesanyja él, a leány visszama­radt dolgait nézegették át. Régi emlékek, régi arcok újultak fel s a szemeket elfutó könny néhány percre szinte eltakart három ki­csiny borítékot, amely szerényen húzódott meg a ruhák, a régi hol­mik között. De azután szembeöt­lött s az érdekes, megdöbbentő titok napfényre került. Három le­vél volt, amelyet a szerencsétlen szerelmes leány írt valamikor ha­lála előtt. Az egyik édesanyjá­nak, a másik Bacsilla Árpád volt feleségének, a harmadik Mladin Jenő második kerületi rendőrka­pitánynak volt címezve. És ott állott a három levél, mint mind­annyi sírból felszálló kisértet, a kicsiny asztalon. Először az édes­anyjához küldött levelet bontották­ kérvényt a miniszterhez, vagy kurírral­ küldik, az meg ezrekbe kerül és ez megint baj, mert a sze­gény fiataloknál szerelem csak talál­tatik, de pénz kevésbé. Ezért aztán gyakran megun­ják a sok és költséges utánjárást­ és vagy nem lesz a házasságból semmi, vagy — Istenem, megla­zultak az erkölcsök... fel. Kevéssel halála előtt kelt a le­véd és benne mély elkeseredés és é­letuntság sugárzott Azt írta a szép leány, hogy el kell mennie erről a szomorú földről, már nem bírja az életet, már nem viselheti el tovább a szenvedéseket és a halál nagyon csábítóan tárja ki feléje komor, gyászos karjait. Bo­csánatot kér édesanyjától, ő nem akart neki bánatot okozni, ő nem aka­rt semmi rosszat, csak neki akarnak rosszat az emberek. Ennyi az egész, néhány egyszerű, keresetlen­ szóban egy tragédia... egy véres színjáték előhangu­­lata... A másik levél a­ rendőrkapitá­nyé, már súlyosabb. A szép sző­ke Olga abban nem lemondóan kesereg, ott kemény, súlyos vá­dat emel a leány. A levél Mladin rendőrkapitánynak szól, az igaz­ságszolgáltatás őrének és bűnért büntetést kér az általa vádolt fe­jére. Elmondja, hogy van valaki, aki él, aki vidám, aki elkeserítet­te minden percét és aki a halálba üldözte. Aki szinte kényszerítette arra, hogy eltávozzék innen egy rsendesebb birodalomba, ahol bé­ke van és amelynek határán megtorpan, az üldöző s neare mer tovább menni. És neki el kellett mennie, de íme visszakiált a sír­ból: — Büntessétek meg azt, aki a halálba üldözött, mert bűnös ő. A levél meg is nevezi név szerint az általa vádolt személyt. A sírból felhangzó vád nem maradt nyomtalan; a rendőrsé­g megindította a nyomozást s most gyűjtik a bizonyítékokat az ellen, aki a halálba üldözte szegény Bo­rsik Olgát, aki okozta azt, hogy egy napsütéses nyári délután két puskagolyó dördült el egy kicsiny lakásban és két szerelmes ember vérbe borulva feküdt a szoba po­ros padlójára. Ba­ráth Olga egy pillanatra visszaszáll a­ sírból — vádolni és büntetést követelni... Marosi Rudolf Baráth Olga vádol a sírból. Ki kergette halálba a szerencsétlen aradi urileányt­ Súlyosan vádoló levelet találtak a tragikus sorsú leány hátrahagyott írásai között.­­ Az aradi rendőr­ség megindította a nyomozást. A szovjet követ diszzebéde. Párisból jelentik: Rakovszky, az új párisi orosz nagykövet disz­­ebédet adott a szovjet kormánynak­­ francia kormánytól való elisme­rése évfordulóján. A banketten részt vettek: Pavilevé minisz­terelnök, De Monzie és Delbos miniszterek is. Briand külügymi­ 1925 november niszter gyengélkedésével men­tette ki magát. A díszebéden Rakovszky nagy­követ beszédében kijelentette, hogy valamennyi ország közvéle­ményében meggyökeresedett gon­dolat, hogy nem­ lehet addig Euró­pa Világbékéjének megteremté­sére gondolni, amíg a szovjet kor­,­mány nemzetközi problémák meg­oldásától távol tartja magát. Monzie miniszter válaszában leszögezte, hogy Herr­­ot a szov­jet kormány elismerésével óhaj­totta eléni, hogy Ooroszország a­ Népszövetségben az őt megillető helyet foglalja el. Harc­os ajándék kir­it. Amikor a halál oldja meg a Vo­.­nyodalmas kérdést. (Saját tudósítónktól.) Különös hagyatéki ügyben tartott ma tár­gyalást az aradi törvényszék fe­­lebbviteli tanácsa. Még néhány­­évvel ezelőtt özv. Dean Józsefnél az aradi megyei Govoldn­a község egyik jómódú földbir­tokosnő­je el­határozta, hogy vagyonát egyik leányrokonának ajándékozza. A gyermektelen özvegy kívánságára a leány férjhez ment Csók Romu­­lus községbéli földibirtokoshoz, s a házasságkötés során a vagyoni átruházásáról d­r. Grozda köz­jegyző előtt szerződést kötöttek. A szerződés szerint a fiatal há­­­zaspár beköltözik az özvegy há­zába, s róla élete végéig gondos­kodnak, az ő tudta és beleegyező­, se nélkül sem edadni, sem elaján­dékozni, nem szabad az ingatlano­kat. Az özvegy több­ rokonának nem tetszett, hogy a­­körülbelül háromnegyed millió lej értékű var­gyánt ez az egy rokon­­kapja és intrikálni kezdték az özvegynél a fiatal házaspár ellen. Céljuk sike­rült is. Néhány hét alatt az öz­vegy megbánta az ajándékozást és most m­ár a­rra szerette volna kényszeríteni a házaspárt, hogy mondjanak le a szerződésben biz­tosított jogaikról. Amikor látta, hogy erre nem hajlandók, furcsa eszközhöz folyamodott. Csak Ro­­mulusz feljelentette a csendőrség­­nél, hogy a katonaságai­ál na­gyobb értékű holmit lopott és hogy távolléte alatt betört a szo­bájába és onnan is 4000 lejt vitt el. A nyomozás megindult, azon­ban semmi terhelő momentum nem merült fel. A fiatal házaspár számára azonban lehetetlenné vált az ottlakás és rövidesen el is költöztek. Ahogy a költözés meg­történt, az özvegy sorra elaján­dékozta értéktárgyait a többi ro­konoknak, mire Csók Romb­us pert indított az aradi törvényszék­nél és kérte a szerződés értelmé­ben az utólag történt ajándékozá­sok megsemmisítését. Ítéletre azonban nem került a sor, mert közben özvegy Deák József­né meghalt és a fiatal pár az eredeti szerződés értelmében átvette a teljes vagyont. Tehát a mai tár­gyalás tulajdonképpen csak for­maság volt. Csók Romulus kép­viseletében dr. Stoi­iescu aradi ügyvéd jelent meg a tárgyaláson. A törvényszék helyben hagyta az első fokú bíróság határozatát. Magyar nyelvünket védel­mezi, aki új elő­zetőt szerez az ARADI KÖZLÖNY-nek .

Next