Aradi Közlöny, 1926. augusztus (41. évfolyam, 170-195. szám)

1926-08-01 / 170. szám

ROZBON* Fantasztikus „leleplezés“ a szerajevói tragédiáról. Egy olasz lap szerint Tisza István gróf előre tudott volna a készülő merényletről. — Kik ítélték halálra Ferenc Ferdinándot. (Saját tudósítónktól.) Néhány nap múlott el a hadüzenet tizen­kettedik évfordulója óta s ebből egy alkalomból mindenképpen ér­dekes, de ellenőrizhetetlen és hi­hetetlen közleményt hoz az egyik olasz lap, a Secolo. Azzal kezdi kijelentéseit a lap, hogy Margutti tábornok, aki szárnysegédje volt Ferenc lő­cseinek, megírta memoárjában, hogy Ferenc Ferdinánd , tragikus halálának hírére Ferenc József néhány percig némán eltakarta arcát, majd így szólt: — Isten igazságot tett és amire én nem voltam elég erős, azt elvé­gezte a Mindenható. Ferenc József aggodalommal nézett Ferenc Ferdinánd uralko­dása elé, akinek tudott erőszakos terveiről. Ferenc Ferdinánd a par­lamentek f­él­re to­l­ás­á­val és szuro­nyai segítségével új térképet akart diktálni Magyarország­nak. Aztán a Secolo hivatkozik Six­tus pármai hercegre, akit, amikor 1917-ben IV. Károly a béketár­gyalások előkészítésére szólított fel, így indokolta meg a felszólí­tást : — Ferenc Ferdinándot éltették láb alól és én nem akarok hasonló sorsra jutni. A SecC­lo cikkének legfantaszti­kusabb része az, amelyben a cikk írója elmondja, hogy 1919. augusztusában a pranginsi kas­télyban beszélt Zita királynővel, aki egyetlen szóval sem cáfolta az általa elmondottakat a szera­­­jevói merénylettel kapcsolatban, csak ennyit mondott: — Ez egy nagyon szomorú ügy, hallgassunk róla. A Secolo tovább következtetve odáig megy, hogy Ferenc Ferdi­nánd meggyilkolási tervét osztrák és magyar politikusok szőtték s közöttük Tisza István. A Secolo idézi Klobucsarics tábornok je­lentését, aki egy hónappal a sze­rajevói esemény előtt anomin feljelentést kapott a készülő gyil­kosságról. Klobucsarics átadta a jelentést Tiszának, aki azt fe­lel­te, hogy ezzel kár törődni. Né­hány nap múlva Gagliardi ügy­véd megerősítette a feljelentés tartalmát, de Tisza ismét félre­dobta az ügyet. Közli az olasz lap a Times volt, külpolitikai rovatve­zetőjének, Steednek leleplezéseit is. Steed megírta, hogy Ferenc Ferdinánd az utolsó konopisti ta­lálkozáson megegyezett II. Vil­mossal Középeurópa rendjeinek felbontásában. II. Vilmos meg­ígérte Hohenberg Miksa herceg­nek (Ferenc Ferdinánd fiának) a trónörököst. Akik tudatában voltak a német császár és a trón­örökös tárgyalásainak, aggoda­lommal néztek az eseményeik elé­be. Ferenc Ferdinánd nem csi­nált titkot élete utolsó évében, hogy az Osztrák-Magyar mo­narchiából államszövetséget akar alkotni és ezért nem volt kedves Tisza előtt sem. Sok érdekes feltevése és lelep­lezése ellenére sem lehet a Se­colo feltűnő cikkét másnak, mint az elszabadult fantáziának tulaj­donítani. ! TO6. augus­ 7tu'3 ! Tizennégy jugoszláv rab egy magyar főhadnagyért. Kicserélik a Jugoszláv-magyar politikai foglyokat. Egy háborús idill különös epilógusa. (Belgrád, Július 31.) Hosszú tárgyalások után szombaton ke­rül a sor a jugoszláv-magyar po­litikai foglyok kicserélésére. A magyar illetőségű foglyokat a különböző jugoszláviai fogházak­ból már Belgrádra gyűjtötték ősz­­sze és innen szálltják őket a ha­tárra. Talán valamennyiek között Weisz Dáza dr., a Magyar Asz­faltgyár tulajdonosának sorsa a legtragikusabb és szorosan hozzá tartozik ahhoz a regényhez, ame­lyet a világháború fűzött véres egységbe. Dr. Weisz Géza a háborús megszállás idején, mint tartalé­kos honvédfőhadnagy Bi­olj köze­lében egy faluban volt térparancs­nok. Amikor a szerb csapatok át­törték a frontot, az osztrák-ma­gyar hadvezetőség elrendelte, hogy az okkupált területen túszo­kat szedjenek. A fiatal főhadna­gyot Intim kapcsolatok fűzték egy falubeli szép szerb leányhoz. A leány megkérte a parancsnokot, hogy két testvérét szintén fogja le túszul, mert úgy gondolta, hogy az akkori zűrzavarban még a tú­szok élete van aránylag a legna­gyobb biztonságban. A lovagias tiszt ezt a kérést könnyen telje­síthette. Nem sokkal később dr. Weisz Gézát kivezényelték a frontra. Másik parancsnok került helyébe a faluba, aki egy alkalommal a túszokat­ mind kivégeztette. A szép leány testvéreit is. 1918-ban a bevonuló szerb csapatok egyik osztaga elfogta dr. Weisz Géza főhadnagyot. Nisbe vitték, ahol 1918. decemberében hadbíróság elé állították dr. Weisz Gézát és az ellene emelt súlyos vádak alap­ján, amelyek közt a kivégzések is szerepeltek, a katona­ ügyész ha­lálbüntetést kért a magyar főhad­­­nagy ellen. A hadbíróság azonban tizennégy évi fegyházra ítélte. Hét és félévi raboskodás után most haza kerül dr. Weisz Géza és helyette tizennégy jugoszláv foglyot ad ki Magyarország. — Michalache a bíróság előtt, Bucurestiből jelentik. Michalachet augusztus 3-ra a musceli ügyészség kihallgatásra idézte meg a választás­­ok alatt történt letartóztatások ügyében. T­A­R­C­A: Az erő és szépség főiskolája. Irta : Falaki Béláné, aki: közép­iskolai testnevelési tanárnő. (Berlin, 1926. július végén.) A természet legszebb alkotása az emberi test. A természet ez alko­tását az emberi ész ideális töké­letesedésre képes vinni, ha hozzá­értéssel lát neki. E tökéletesítés­nek, a testképzésnek szükséges­ségét a népek leginkább nagy nemzeti válságok után érzik. Ter­mészetesen a nemzetet ért vesz­teséget ott érzik a legérzékenyeb­ben, ahol a kultúra magas fokon áll. S ha egy egészséges alapon nyugvó, fejlett határához erős elhatározó- és cselekvőképesség járul, mint például Németország­ban, akkor a baj ellensúlyozására irányuló törekvés nem elégszik meg efemer intézkedésekkel, ha­nem kimagasló intézményeket produkál. Ez az analízise a „Deutsche Hochschule für Leibesübungen“ keletkezésének. Ezt a nagystílű intézményt — ahol most vagyok — a világháború rettenetes em­­berpusztításának reakciója hívta életre. Létezésének gondolatával foglalkoztak már előbb is, de a szörnyű emberveszteség láttán Ellenállhatatlanul lépett fel a fel­ismerés az alkotó német lélek ve­zetőiben, hogy a borzalmas vér­­veszteség ellensúlyozására erős akaratú, fegyelmezett, munkasze­­rető, az életnek örülő emberek nevelése számára hajlékot épít­senek. A „Deutsche Hochschule für Leibesübungen“ első hallgatóit a nagyhírű professzor dr. Bier még 1920-ban immat kilkulálta a Fried­rich Wilhelm egyetemen. Ma 121 férfi és 153 hallgatója van, s ti­­zedrészük külföldi. A nyári kur­zus résztvevői: a világ minden ré­széből összesereglett diplomás testnevelési tanárok és tanárnők alapos továbbképzést nyernek ,a gimnasztika minden ágában. A kurzus hallgatóit pályájuk és szakjuk iránti lelkesedés hozza ide ss a vágy, hogy tudásukat mé­lyítsék s az újabb törekvéseket megismerjék. A legnagyobb érdeklődéssel az anatómiai és mozgástani órákat hallgatjuk. Senki el nem mulaszt­ja a professzor dr. Friedel és dr. Kiinge előadásait, me­lyeket képe­ken, szétszedhető emberszoforon és élő emberen végzett bemutatá­sokkal kísérnek. Az emberi cső üt­és izomrendszer alapos ismerete és ezeknek a mozgásokkal való ok-okozati összefüggése a test­képzés alfája. E nélkül a tudás nélkül önálló, öntudatos testneve­lés lehetetlen. Professzor dr. Klin­ge bevezetőjében élesen kikelt a képzetlen, gombamódra elszapo­rodó, önmagukat tanároknak ki­nevező gimnasztikatanítással fog­lalkozók ellen. Azt mondta: „Ho­gyan tudnak ezek gyakorlatokat alkalmazni? Hogyan tudják ezek megítélni, kinek mi helyes? Isme­rik ezek azt a hatást, melyet egy­­egy gyakorlat kivált? A legdrá­gább any­a­got, az emberi testet teszik üzleteik eszközévé és a még annál is drágábbat: a gyermek­­testet“ Különös érdeklődéssel vártam a Mensendleck-kurzust azután a nyílt szakadás után, mely dr. Bess Mensendieck asszony tava­lyi európai látogatása nyomán közte és a németországi Menseru­­dieck-tanárnők között támadt, Mensendick mereven ragaszkodik gyakorlatainak hű továbbadásá­hoz, a német Mensendieck-tanár­­nők egy része pedig továbbfej­lesztette az ő metódusát, ami őt annyira felháborította, hogy a Vossische Zeitungnak adott inter­jújában ezekről mint plagizáto­­rokról nyilatkozott. Erre a sza­­kadár Mensendieck-tanárnők ki­léptek a Mensendieck Bandiból s elhatározták, hogy irányukat né­met Mensendieck-gimnasztikának nevezik, minthogy a Mensendieck elnevezés ma már fogalommá lett. Másodszor volt most alkalmam Berlinben Mensendieck tanfolya­mon részt venni s mig évekkel ez­előtt csak kevesen voltunk s út­törő munkát kellett végeznünk, ma magában Berlinben legalább 30-an tanítanak az ő metódusa szerint. A Mensendieck szisztéma ma már annyira konjunktúra lett, hogy sokan igazi ismerete nélkül egyik napról a másikra kinevezik magu­kat Mensendieck-tanárnőnek. Szinte komikus ilyfajta reklámot olvasni, klasszikus tánctanítás és Mensendieck gimnasztika. Elszo­morító és visszataszító a laikus közönség tájékozatlanságával való ilyenfokú visszaélés. A laikus is elképzelheti, hogy az a testne­velési rendszer, mely teljesen ana­tómiai alapon épült fel, számolva a női életfunkciókkal, mivé lesz kontárok kezében s a gyakorlatok­ alkalmazása a rendszer alapos is­merete nélkül mennyire káros ha­tású. Tavaly óta férfiaknak is ta­­nuanak Mensendieck gyakorlato­kat, nagy sikerrel. Hogy mily szigorú képzés fo­lyik a főiskolán­, az megállapít­ható a hallgatóik napi munkabe­osztásából is: negyed 8-kor reg­geli, 8—10-ig gimnasztika, fél 12—fél 1-ig elméleti oktatás, 1-kor ebéd, 3—4-ig gimnasztika, 4-kor uzsonna, 4—fél 6-ig elő­adás, 7 órakor vacsora. A tan­terv két részre oszlik: elméletire és gyakorlatira. Előbbi egészség-, nevelés- és módszertanban való tudományos kiképzéssel foglalko­zik, utóbbi magában foglal: köny­­nyű atlétikát, játékokat, kiegyen­­lítő- és ügyességi gimnasztikát, Mensendieck­ gimnasztikát, ritmi­kus gimnasztikát dr. Bode és Loheland szisztémája szerint, vé­gül gyakorlati tanítást. Átfogó és mélyenjáró képzést és továbbkép­zést nyújt a berlini testnevelési főiskola nyári kurzusa is, önálló, nem sablonos és n­em utánzó test­nevelő munkára ösztönöz. Ennek eredményekép mindnyájan azzal az erős elhatározással távoztunk, hogy a kapott tudással, a lehető­séghez mérten egészségessé, te­­jesítőképessé és széppé tesszük a legszebb anyagot::" az emberi tes­tet. Munkánkat, a­melynek­ nem az a célja, hogy a testgya­korlatok katonás pontossággal haj­tassanak végre, hanem hogy men­nél több embert eljuttasson teste­­ legszabadabb, legtisztább, leg-­­ szebb fejlődési formáihoz“.

Next